A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=399395#post399395][b]Dwayne Warren - 2014.10.06. 13:38[/b][/url]

Házvezető- helyettes. Amikor Mészáros kisasszony felkereste a lehetőséggel sehogy, egy szóval sem közölte, hogy a bizonyos poszt a stílusos kitűzőn és irodán kívül rémisztő mennyiségű papírmunkával is jár. Ha ezt tudta volna, lehet, hogy jobban átgondolja az életét, mielőtt egy vállrándítással igent mond az ezek szerint a vártnál nagyobb falatra.
Pedig ma még csak tanítania sem kellene, csak benn lenni és ügyelni arra a bizonyos, törékeny rendre. Erre mit csinál? Hálókörleti beosztást. Mert az, hogy melyik lány melyik szobában alszik, biztosan olyan, ami őt nagyon érdekli egy ilyen komor, őszi hétfőn.
Érzi, hogy valami a lábához ér. Egy hálás mordulással veszi el a gőzölgő kávét a házimanótól, aki egy elegánsnak szánt pukedli kíséretével válik köddé. Mégis vannak előnyei ennek az egész tanárságnak, vonja le a következtetést a papírokat rendezetlen kupacba söpörve a szabad kezével, majd a kávéval összefogva kel fül a számára kijelölt asztaltól. Négy asztala van a kastélyban szerteszét, erre a minap jött rá, amikor hirtelen kellett megkeresnie valamit, és mindegyik épp egyformán rendetlen.
Tényleg kellene már egy feleség, Vagy bejárónő. Vagy egy házimanó.
A padlót bámulja, amíg az ajtóhoz lépdel, a figyelmét a leköt a kávé illata. Épp eléggé ahhoz, hogy majdhogynem nekimenjen a nindzsaként előugró nőnek. Hirtelen torpan meg, a fehér kávéscsésze megbillen a kezében, az ital egy része pedig a csuklójára és a papírokra ömlik.
   -  Óóó f...
Szisszenve veszi át a csészét a másik, még meg nem égetett kezébe, a jobbját erőtlenül rázogatja, mint a sárba lépett macskafélék. A tekintetét a nőre emeli, kissé összébb húzza a szemét, a tekintetéből mindössze egy, ám annál világosabb kifejezés tükröződik:
Hát neked meg mi az isten bajod van ma?
Ám nem szól. Mert nem akar, mert nem tud mit és mert Zója, ha szeretné, akkor sem engedné neki két rövidke levegővétel között. Az utolsó csepp kávét is lerázza a kezéről, majd a csuklóját a nadrágja szárába törli, néha a nőre néz, néha egészen másfelé.
A fonalat azonban már a második mondat felénél teljesen elveszíti. A vártnál sokkal később áll be az áldott csönd. Ismét Zójára emeli kékesszürke szemeit, egyik kezében az átázott iratokkal, másikban a kávé maradékával, majd a szeme a felé nyújtózkodó idegen kézre fordul.
   -  Oké, nem utállak - néz ismét a szemébe színtelenül - mehetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=399416#post399416][b]Dwayne Warren - 2014.10.06. 14:38[/b][/url]

Parányi ingerültséggel forgatja meg a szemét. Nem szereti, ha elállják előtte az ajtót, ezzel egyfajta csapdába szorítva őt. A testsúlyát átteszi a másik lábára, amíg a nő mély levegőt vesz és ismét hozzákezd a mondandójához, beleiszik a kávéjába. A tekintetét azonban már nem igazán veszi le róla.
   -  Barátok.
Csöndben elismétli a szót, mintha barátkozna a jelenségével, az arcán azonban apró fintor kúszik át. Ahogy a nő közelebb jön, nem mozdul, hagyja, hogy hozzáérjen a kezéhez majd őszinte megrökönyödésére egy gyógynövényszagú krémmel kenegesse be. Az ujjait megmozgatva először ökölbe szorítja a kezét, majd ismét kinyitja, érzi, ahogy a krém a bőrébe ivódva hűsíteni kezdi a felületes, alig fájdalmas égést. Katonadolog, mondta ezt az anyja régen, amikor kölyökkorában bömbölve állított haza egy-egy hasonló sérüléssel.
   -  Vannak barátaim.
Mormogja végül alig nyitva a száját, mennek nyomán a beszéde alig érthetővé és motyogóvá válik. Nehéz lenne megmondani, mi jár abban a fejben, ám szinte biztos, hogy megküzdött ezzel a néhány szóval. Az ajkába harap, először úgy tűnik, nem mond többet, megkerüli a nőt és elsétál - ám végül szólásra nyitja a száját, már sokkal magabiztosabban.
   -  A barátaim nem emlegetnek föl dolgokat, amiket, anyám, tizenöt évvel ezelőtt csináltam. Akadjunk már le a témáról, mert nem érdekel. A haverom akarsz lenni? Akkor legyél az. Ne pedig egy picsogó idióta, aki nem lát ki a könnyei mögül, ha szembejön a folyosón. Mert ne hidd, hogy nem látom. Ha ez menni fog, na akkor haverkodhatunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=399537#post399537][b]Dwayne Warren - 2014.10.06. 17:30[/b][/url]

Csöndben és valahol mélyen teljesen megütközve hallgatja a nő mondandóját. Ez egészen... abszurd. Kávéfoltosan, immáron körömvirágként illatozva állnak egymással szemben, egykori barátnője a testével takargatva az ajtót előtte, mint egy furcsa, elfuserált akció- vagy felnőttfilmben. Ha valaha gondolkodott volna a béke esetleges pillanatán, ez a jelenet biztosan nem jutott volna eszébe.
Végül kurtán és félszegen bólint egyet.
   -  Hát oké.
Ennyi. Őt tekintve ebben a két odavetett szóban mégis minden benne van, amit jelenleg gondol vagy érez. A hosszú, kifejtő, cseles körmondatok nem az ő asztala, tőle soha, senki sem várhat bűnbánó monológot. Ha a nő így gondolja, ám legyen. A lelke legmélyén persze semmi realitását nem látja annak, hogy ők valaha jó barátok legyenek, bármennyire is nem akar beszélni róla, de igen, a közös múlt okán. Nehéz együtt sörözni valakivel, aki történetesen az elsőszülött gyermeked anyja.
Ettől függetlenül ki ő, hogy ne gyakoroljon kegyet most és adjon ennek egy parányi esélyt?
   -  Khm. Kösz - elkapja a tekintetét, mint mindig, ha bármiért gratulálnak neki - Neked is. Khm. Akkor én most asszem...
Az ajtó felé bök, a kávét ismét visszaveszi a papírokkal megrakott kezébe, hogy lenyomja a kilincset. Kissé félszegen indul el a folyosón az Eridon irányába, vissza- visszanéz a válla fölött, maga sem tudja, mire számít.
Ez igazán.... furcsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=459238#post459238][b]Dwayne Warren - 2015.01.29. 17:06[/b][/url]

Minek? Ez volt az első gondolata, miután hunyorogva kibetűzte a hirdetmény szavait - amit előzékenyen az ő anyanyelvén is közzétett a drága keleti származású kollegina. Az aurori munkájához kapcsolódó napi megbeszéléseket megérti, emberéletekről, veszteségekről és kockázatokról tárgyalnak - na de, hogy miről lehet beszélni egy tanári értekezleten, arról fogalma sincs. Általában elblicceli, most is szívesen megtenné... ha egy találékony jótündér nem említette volna meg a svédasztalt pont jókor, mielőtt végképp elvesztené az érdeklődését.
Talán mégis benéz egy pár percre, abból csak nem lehet baj, nem?
A percekkel korábban az egyik ablakban elszívott cigaretta füstjének szagát még mindig magán viseli a ruhái, amikor benyit a tanárok közös irodájába. Félszegen biccent a már benn tartózkodóknak, a kabátját addig cipzározza szét, amíg a terem egyik távolabbi sarkába ér. Nincs talárja, sosem volt talárja és nem is hajlandó felvenni olyan ruhadarabot, amivel másfél méter hosszú fekete anyagot kénytelen maga után húzni, mint valami hülye vitorla. Az Államokban már felismerték ennek a balesetveszélyes mivoltát, hát tőle senki se várja el, hogy visszafelé lép néhány évtizedet ebben.
   -  Neked sincs jobb dolgod, látom.
Rothman az egyetlen említésre méltó ismerős, így mellé társul be, bár ő egyszerűen az asztal szélének támaszkodik. Kezet nyújt, ahogy illik, ám egyedül a férfinak, neki is mindössze pár pillanatra, mielőtt visszafordulva a telefonját venné kézbe. Bár a hálózat nem működik az iskolában - legnagyobb szívfájdalmára -, a rúnázásnak köszönhetően a Candy Crush lefoglalja addig, amíg el nem kezdődik a dolog.