A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Csip csirip, szálldogál a kismadár.
Hogy miért is tesz ilyet? Mert ember alakban itt bizony ő nem lehet. Viszont mivel egy kismadár csak egy kismadár, nem néz rá senki furcsán.
Szeretem, hogy tényleg madár és nem hiéna lettem, mert azt elég nehezen magyarázod ki, hogy csak úgy a birtokon jár, én viszont így nyugodtan beröppenhetek, és egy bűbáj sem kap tőlem frászt. Igen, ezt előtte leteszteltem. Szóval most itt vagyok, teljes valómban, betörve az egykori iskolámba. A franc se gondolta volna, hogy ez egyszer megtörténik.
Közeledik az új tanév, szünet van, de a tanároknak már kötelező bejönni. Összerakni az órarendet, megismerkedni az újakkal, mindenféle uncsi értekezleten részt venni. Viszont ezek nem akadályozhatják meg azt, hogy én Opheliával legyek, így amint nyílik a tölgyfaajtó, szárnyaimat szélesre tárom, és belibbenek a bejárati csarnokba. A pontállástjelző köveket épp visszaállítják nullára, kicsit elidőzök erre a látványra, csak aztán folytatom az utam.
Emlékezetből próbálom megtalálni a tanárit, és először túlmegyek rajta, aztán a folyosó végén látom ahogy egy asszonyság belibben oda, a tény megmutatja, hogy merre kell mennem. Ez lesz az. Ívesen fordulok vissza, magasan, hogy ne vegyenek észre, ahogy a fejek felett beszállok, és ahogy körözve próbálom kiszúrni a nőt. Ha őt nem is, de a sárkányos asztalát azért meglelem, így óvatosan leszállok a csotváz mellé, és szárnya alá bebújva, összekucorodva várom, hogy Opelia felbukkanjon. Fel fog, mert egy csokis fánk is van az asztalán. Jó illata van. Biztos nem bánja, ha csípek belőle egyet, finom. De azért még egy csippentéssel válik az igazivá. Egy kis teteje is. Igazán kiváló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800882#post800882][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.26. 13:31[/b][/url]

Csip csirip, szálldogál a kismadár.
Hogy miért is tesz ilyet? Mert ember alakban itt bizony ő nem lehet. Viszont mivel egy kismadár csak egy kismadár, nem néz rá senki furcsán.
Szeretem, hogy tényleg madár és nem hiéna lettem, mert azt elég nehezen magyarázod ki, hogy csak úgy a birtokon jár, én viszont így nyugodtan beröppenhetek, és egy bűbáj sem kap tőlem frászt. Igen, ezt előtte leteszteltem. Szóval most itt vagyok, teljes valómban, betörve az egykori iskolámba. A franc se gondolta volna, hogy ez egyszer megtörténik.
Közeledik az új tanév, szünet van, de a tanároknak már kötelező bejönni. Összerakni az órarendet, megismerkedni az újakkal, mindenféle uncsi értekezleten részt venni. Viszont ezek nem akadályozhatják meg azt, hogy én Opheliával legyek, így amint nyílik a tölgyfaajtó, szárnyaimat szélesre tárom, és belibbenek a bejárati csarnokba. A pontállástjelző köveket épp visszaállítják nullára, kicsit elidőzök erre a látványra, csak aztán folytatom az utam.
Emlékezetből próbálom megtalálni a tanárit, és először túlmegyek rajta, aztán a folyosó végén látom ahogy egy asszonyság belibben oda, a tény megmutatja, hogy merre kell mennem. Ez lesz az. Ívesen fordulok vissza, magasan, hogy ne vegyenek észre, ahogy a fejek felett beszállok, és ahogy körözve próbálom kiszúrni a nőt. Ha őt nem is, de a sárkányos asztalát azért meglelem, így óvatosan leszállok a csotváz mellé, és szárnya alá bebújva, összekucorodva várom, hogy Opelia felbukkanjon. Fel fog, mert egy csokis fánk is van az asztalán. Jó illata van. Biztos nem bánja, ha csípek belőle egyet, finom. De azért még egy csippentéssel válik az igazivá. Egy kis teteje is. Igazán kiváló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800898#post800898][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.26. 14:08[/b][/url]

Értekezletről értekezletre kell rohangálnom. Az egyetemen sokkal hamarabb sikerült elintéznem mindent, ami meglepett. Az előkészítőben is minden meg van oldva, már csak be kell mennem órát tartani. Na igen, de amikor beadtam az évfolyam bővítésre a kérelmet, a fene sem gondolta volna, hogy el is fogadják és vihetem én a mestertanoncokat is. Káosz az életem mióta ez kiderült, mert úgy kell összerakni az órarendet a kastélyban, hogy az egyetemen és az előkészítőben is tudjak órát tartani. Az egyetemen egyértelmű, hogy hétfőként darálom le a hallgatókat, de akkor reggeltől estig, esetleg kedden belefér egy előadás, mert a kedd és szerda délelőtt az előkészítősöké, úgyhogy szerda délutántól vagyok a kastélyban, ami nem is olyan rossz. Két és fél nap az alapképzésesekre, majd jöhetnek a mestertanoncok. Oké, meg lesz ez, csak kicsit össze kell szednem az agyamat, amihez az asztalomon pihenő fánk és a frissen lefőzött kávé, amivel éppen az asztalomhoz battyogok vissza, biztosan segítenek majd. Távolabbról is feltűnik már egy apró, mozgó pont a fánk környékén. Szemöldököm megemelkedik, de amint közelebb érek és látom is, hogy ki az, és mégis mit csinál, vonásaim kisimulnak és egy hatalmas mosollyal ajkaimon huppanok le a székemre. Látványosan szenvedve pillantok a cinegére, majd a fánkot elfelezem és a másik felét a madár előtt hagyom.
- Szép lenne, ha az egészet benyomnád egyedül Kori - vigyorodom el szélesen, majd beleharapok a fánkba. Elégedettet szusszanok. Jókor jön a nő, éppenséggel a legnagyobb szükségem van rá, hogy legalább a kastélyban tartandó órarendet segítsen összerakni, mert egyelőre felsültek a szervezői képességeim.
- Te mit is keresel itt amúgy? - kapom be az utolsó falat fánkot. A szalvétába törlöm a kezem, végül már újra csillogva és villogva fogom meg gőzölgő bögrémet, hogy aprót kortyoljak a kávéból. - Mondjuk tény, hogy a legjobbkor jössz. Ments meg - nevetek fel halkan, mert rajtunk kívül páran még tartózkodnak a tanáriban. Van egy olyan érzésem, hogy ez hamarosan változni fog, mert mindenkinek rendben van mindene. Megint ki a kivétel? Nyilván én, de megjött a felmentő sereg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800905#post800905][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.26. 14:40[/b][/url]

Ophelia - Az én nőm
Ruha

Még madár alakban is szörnyen megvetően nézek rá, ahogy elhúzza tőlem a fánkot, de amikor a felét visszaadja, akkor azért vidáman csicsergek neki egyet. Vicces, mert olyan, mintha valami kedveset mondanék, de igazából ez így hangzott: Sárga bögre, görbe bögre.
Csípek még kettőt a fánkból, pici bendőm telik tőle, vidám csokimámor. Viszont tudom, hogy ha pici bendőmet tömöm, akkor beáll a kajakóma, és a "segíts"-re nem tudok érdemben reagálni. Szóval összeszedem magam, megrázom a tollaimat, és felröppenek a magasba, hogy arrébb szállva egy széles vállon állapodjak meg, és ahogy a múltkor, úgy most is belebújjak kicsit Henrik vállába. Tollas fejemmel megcirógatom, de mielőtt elkaphatna, tovareppenek, teszem az eszem, hogy aztán az Ophelia előtti üres asztalra csüccsenjek, immár ember alakban, és ha Henrik felém fordul, kacsintok egyet felé.
- Jöttelek megmenteni.
Felelem teljesen komoran, és előre dőlve, eszemben sincs levenni a popóm az asztallapról, nézem, hogy mégis mit kell segíteni, de fejjel lefelé Ophelia írása tök csúnya. Ez azért lehet, mert fejjel előre meg tök szép, szóval esélyem se volna, ha...
- Órarendek? Én is a héten raktam össze a sajátomat.
Mondjuk nekem csak az egyetem van, szóval ide csak betörtem, de ha bárki kérdezi, akkor baromira itt tanítok a jövő év elejétől. Még össze is barátkozom az újakkal.
- Unatkozom, gondoltam feldoblak kicsit, hogy feldobj kicsit. Jack nagyon belemerült az írásba a múlthéten, szóval ma már nekiálltam unni magam.
Ez ilyen, a szavaknak nem lehet parancsolni. Én már csak tudom.
- Meddig jutottál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=800909#post800909][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.26. 15:07[/b][/url]

Megforgatom szemeimet, ahogy magyarázni kezd, mert el tudom képzelni mit mondhat, de ugye nem értem, szóval csak úgy teszek, mintha érteném. Mosolyogva tolom elé a fánkot, csipeget párat, majd legnagyobb megdöbbenésemre reppen el, hogy Henrik vállán foglaljon helyet pár pillanatig. Szemöldököm ráncba szalad, nem értem, és elképzelésem sincs, honnan ismerhetik egymást, de Kori nem hozta szóba eddig, én meg nem fogok a nyakára járni a témával, úgyhogy túl is léphetünk ezen. Mosolyogva fogadom, ahogy ráül pár papírra, egyáltalán nem zavartatja magát. És én sem. Mert elég a jelenléte ahhoz, hogy jobb kedvem legyen, és a kétségbeejtő helyzet, mégse tűnjön annyira kétségbeesettnek. Így is az, de nem tűnik annyira annak, nekem meg ennyi elég.
- Nagyon hálás is vagyok érte - bólintok egy határozottat, majd ismét aprót kortyolok a bögréből, miközben hátradőlök. Szabad kezemmel kezdek el kopogni az asztalon, de nem sokáig, tudom, hogy idegesítő, így hamar be is fejezem a cselekvést. Még csak az kéne, hogy Kori itt hagyjon, mert nem tudok nyugton ülni a seggemen három percig. Szépen lennénk. - Azok. Igyekszem összeegyeztetni az előkészítőt, az egyetemet és a kastélyt, de egyelőre káosz van a fejemben - nevetek fel fájdalmasan, mert a helyzet egyáltalán nem vicces amúgy, rendesen lassan pánikolni fogok, hogy hamarosan évkezdés, nekem meg még mindig kész órarendtervem sehova. Az előkészítő a legegyszerűbb, talán azzal kéne kezdeni. Mélyet szusszanva fordítom a lapot Kori felé.
- Akkor nincs esélyed kiszakítani a szobájából - ingatom fejemet kicsit. Mesélt már arról, hogyha Jack belelendül és belemerül az írásba, akkor kirobbantani sem lehet onnan, így megértem, hogy unatkozik. És ez nekem most nagyon is kapóra jön, szóval innen is virtuális csók Jack-nek.
- Addig, hogy az egyetem lesz hétfőn és kedden délelőtt, az előkészítő kedden délután és szerda délelőtt, a Bagolykő pedig a maradékban. Ossz el nyolc évfolyamot két és fél napban - fáradtat sóhajtok, mert ugye mindezek mellé még nem voltam a rezervátumban sem, de ha minden második hétvégén megyek csak oda, akkor van időm az iskolákra és arra is. Oké, ezt meg kell beszélnem a vezetőséggel, mert nem csak rajtam múlik. Bár mióta lement ez a férges eset, azóta elég nagy nyugi van a rezervátumban, szóval talán elég lenne havonta egyszer menni.
- Kérsz kávét? - sandítok fel a nőre, mielőtt teljesen eluralkodna rajtam a pánik. Jobb tiszta fejjel kávét csinálni, hogy iható is legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801282#post801282][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.27. 23:11[/b][/url]

Ophelia - Az én nőm

- Majdnem rokonok lettünk.
Adom meg a magyarázatot, mert ismerem, tudom, hogy meglepődött, de magától nem kérdezne rá. Kettőnk közül én vagyok a személyestérbe mászósabb, ő inkább csak fennakad, majd tovább lép. Én nem, és bár sokat szelídültem, áldassék érte Jack Walid Everleigh neve, mégis, vannak pillanatok, amikor nem bírok a véremmel, és egyszerűen megy a kérdés és javaslatáradat, mert bizony, én nem csak kérdezek, hanem javasolok is, bár azt se szokta kérni kutya sem.
- Muszáj neked ennyi helyen tanítanod?
Ez egy teljesen jogos kérdés, de azért nem esek kétségbe. Kinyúlva a papírokért, magamhoz veszem őket, meg egy tisztát is, és szépen hat részre osztom, majd bevonalkázom, időkereteket adok a rubrikáknak. Ez az én terepem, a szervezés. Ha beszélnék anyámmal, megmondanám neki, hogy nagyon megérte azt a sok pénzt kifizetni az egyetemnek, mert láss csodát, ha rendezvényeket nem is szervezek, és kulturális intézményeket se vezetek, sőt, még csak hr-es sem vagyok, akkor is könnyedén össze tudok állítani egy órarendet, ami három különböző intézményt és az átjárást is magába foglalja.
- Nincs, de nem is baj, örülök, hogy ír. Csak kicsit unalmasak ilyenkor a napjaim. Az elején még olyan voltam, mint a gubancos csaj a mesében, mindent kitakarítottam kétszer, de most már olyan tiszta az egész ház, hogy gyakorlatilag a színeket súrolnám le.
- Miért nem csinálod azt, hogy az egyetemet teszed hétfőre és péntek délutánra? Én is ezeken a napokon megyek be. Az előkészítőt letudod egy nap alatt kedden, szerdán és csütörtökön meg ha kell, akkor péntek délelőtt a Bagolykövet csinálod.
Gyorsan fel is vázolom, amit kimondok. Először nem akarom beáldozni a péntek délelőttjét, így sűrűbb napokat szervezek neki szerdára és csütörtökre, de egy másik verzióban meg kifejezetten péntekre pakolom a mestertanoncait.
- Ha csak feketén van, akkor nem, ha lehet tejeset kérni, akkor igen.
Pillantok fel a papírokból, majd vissza, hogy folytassam íves betűim felvésését a lapra.
- Arra gondoltam, hogy kellene a faluban vállalnom valami munkát, beszélni a polgármesterrel, hátha van valami nekem való. A vendéglátásba nem nagyon mennék el. Mit gondolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801324#post801324][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.28. 10:53[/b][/url]

Mint aki érti miről beszél bólintok egyet, amolyan apró visszajelzésként. Nos, nekem ennyi elég, mélyebben aligha fogok belemenni, esetleg belekérdezni. Elmondja, ha szeretné, és nekem ennyi információ, hogy majdnem rokonok lettek, bőven elég. Még sok is, mert elképzelésem sincs ez hogy történhetne meg, de rendben, ők tudják.
- Igen - vigyorodom el szélesen Kori felé. Amíg ő a papírokkal babrál, én azért nem vagyok rest elgondolkodni a kérdésen. Sokszor eszembe jutott, hogy talán túlvállaltam magam és le kellene adnom legalább egy helyet, túlterheltségre hivatkozva, de az meg olyan, mintha szembeköpném magam. Én vállaltam el mindhármat, szóval eleget kell tennem annak a kötelezettségeimnek, és bár néha tényleg azt értem, hogy nem nyerhetek, mert egyszer séta közben fogok elaludni, de még bírom. És ugye, amíg bírom addig bizony haladás van előre. Az elején tartottam a tanítástól, sőt, igazából rettegtem tőle, de ezt nem hangoztatjuk azért, mára már csak besétálok, mosolyogva megtartom az előadásokat és tanórákat, majd kisétálok. Ez még a kastélyban és az előkészítőben nem is annyira rossz, mert nincsenek sokan a termekben, na de az egyetemen? Egy 150 fős előadóba besétálni és előadást tartani azért teljesen más tészta, és igen, gyomorgörccsel mentem be az első előadásra. Ráadásul az én tárgyam a szabadon választhatók között is szerepel, szóval csak még többen jöhetnek. Fejemen aprót rázok, kékjeimet emelem barátnőmre. Gubancos mese?
- Milyen mese? - nézek rá értetlen, majd leesik a tantusz. - Óóó, akinek a kis kaméleonja van? Haláli az a mese, de azért a házat ne tüntesd el a súrolásoddal - nevetek fel halkan. Igen, valóban borzasztóan szokott unatkozni a nő, amikor rájön Jack-re az írás, mert olyankor a férfi teljesen el van veszve a maga kis világában. Nem könnyű ez a házas élet, de én mosolyogva nézem végig, ahogy Kori minden porcikájával támogatja Jack-et, és örül a lelkem, mert boldognak látom. Ennyi minden után, igenis ő az első, aki megérdemli ezt.
- Pénteken nem akarom szívatni az egyetemistákat, ezért gondoltam a hétfőre és a keddre. Gyorsan ledarálom őket - elgondolkodva figyelem a papírt, amit elém tol. Szemöldököm ráncba szalad, és óvatosan megcsóválom a fejem. - Vagy bejövök szombaton is és fejen állok - állok fel a mondat közben, majd eloldalazva indulok a kávéfőző felé. Nagyjából három perc múlva térek vissza Korihoz a kávéjával. Tekintetem rögtön a nő arcára siklik, miközben lerakom mellé a bögrét.
- Unatkozol az egyetem mellett? - biccentem oldalra a fejemet. - Támogatlak, ha ennyire szeretnéd. A könyvtár esetleg? Ott elég otthonosan mozognál, nincs nagy nyüzsi, mellette a kiadóval is tudnál foglalkozni néhány üresjáratban - vetem fel az ötletet, miközben lehuppanok a székemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801354#post801354][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.28. 17:42[/b][/url]

Ophelia - Az én nőm

Sóhajtok egyet, mert pontosan tudom, hogy teljesen felesleges megkérdeznem, hogy muszáj-e, szerinte igen, muszáj ennyi helyen jelen lennie. Nem is ő lenne, az az igazság, ha erre azt mondta volna, hogy talán nem fontos az egyik vagy a másik. Félelmetes, hogy mennyire nagy teherbírása van, én sosem vállalnék ennyit. Nekem elég a szerkesztőség meg a kreatív írás, mind a kettővel heti pár órát foglalkozom csak.
- Szóval azt mondod, hogy aki péntekre teszi az óráit, az szivatja a diákjait? Ahj, pedig olyan szépen elképzeltem, hogy velem kezdik és zárják a hetet, de akkor azt hiszem, ezt át kell gondolnom.
Akkor talán tényleg jobb lenne, ha hétfőn vállalnék be többet? Vagy hétfőn és kedden, mint ő? Nem hülyeség az, amit mond, szóval kezembe veszek egy másik papírt, és elkezdem úgy összerakni, ahogy mondja, de abban a pillanatban, hogy beírom az egyetemet hétfőre, eszembe jut valami.
- Te Feli, nem vagy te osztályfőnök az előkészítőben?
Mert ha de, akkor hétfőn és pénteken szerintem ott kellene lennie. Hétfő délelőtt és péntek délután, hogy kerek legyen a hét. Hétfő délután, és csütörtökön egész nap, meg péntek délelőtt lehetne a tanodában, kedden és szerdán meg az egyetemen. Ezt a verziót is elé tolom, hogy gondolja végig, mint lehetőség.
- A szombattal én nem számolnék, ha az a rezervátumnak van fenntartva. Bármikor történhet bármi.
Ez pedig ilyen a világban, bármikor bármi történhet, a saját kis évek óta építgetett birodalmam is bedőlhet egy pillanat alatt. Nem mintha szeretném, de fel vagyunk készülve Larával a legrosszabbakra, van b, c és d tervünk is egy esetleges összeomlásra.
- Tíz órát oktatok egy héten, és igazából minden megy gördülékenyen. A szerkesztőségbe csak akkor megyek, ha kell, Lara most teljes idejében foglalkozik vele, szerelmi bánata van, ilyenkor elviselhetetlen a nő, és ezt tudja is magáról, ezért dolgozik ennyit.
A könyvtárra kicsit elhúzom a számat, azért ennél nyitottabb vagyok, a könyvek az én biztonsági terepem, persze, de akkor is.
- Esetleg ha igazgatónak pályáznék. Az egész intézményre. Az nem lenne rossz, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801568#post801568][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.29. 20:53[/b][/url]

Az a legjobb, hogy ennyi helyen kell megfelelnem és helytállnom, hogy egyáltalán nincs időm gondolkodni. Mármint egyáltalán nincs. Reggel felkelek, a nap csak úgy elsuhan a fejem felett, mire feleszmélek már a zuhany alatt állok és lefekvéshez készülődöm. A fene sem gondolta volna az elején, hogy a tanítás ennyire ki fogja tölteni a mindennapjaimat, de megtörtént és szeretem. Ahogy a diákok figyelnek a szavaimra, és érdekli őket, amit mondok, és ami a legjobb, hogy tapasztalatból beszélhetek nekik mindenről.
- Nem ezt mondom, de ha hallgató lennék, ki nem állhatnám azt, aki péntekre rak előadást - hangosabban engedem ki a nevetést. Valljuk be, egyik egyetemistának a nagy kedvence még pénteken is az egyetemre járnia. Ha tehetik, akkor lezavarják a hét első napjain a kötelező előadásokat és jó világ, mehetnek amerre csak akarnak, de egy pénteki előadás ezt eléggé megborítja.
- De, miért? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Nem tudom ez most miért jött fel, de ha felhívja valami egyértelműre a figyelmemet a nő, amit én teljesen elfelejtettem, akkor sikítok. Nem akarok mindent elölről kezdeni, nagyjából már legalább összeállt a kép a fejemben, és így, hogy Kori is itt van és segít, talán hamarabb is végzek, mint terveztem volna és nem kell az egész délutánt itt töltenem, míg a többiek már réges-régen otthon eszik a vacsijukat.
- A rezervátum sztornózva van, amíg nincs meg a napi rutinom - vonok vállaimon aprót. Nehéz döntés volt, de tudom, hogy így mehetek vissza a leggyorsabban. - Vészhelyzetben vagyok csak elérhető, így a legtutibb - bólintok egy határozottat, még akkor is, ha fáj a szívem. A rezervátum jelenti a mindent, most mégis egy olyan döntést kellett meghoznom, amely kicsit háttérbe szorítja. Nem baj, mert magamért teszem, és nyilvánvaló, hogyha az iskoláknál kialakul a rutin, akkor a rezervátum már simán befér bárhova is. Aprókat bólogatok, miközben elindulok megcsinálni neki a kávét, mutatóujjamat emelem fel felé, hogy öt perc szünet, amíg megcsinálom, de szerintem annyi sem kell és máris koppan a bögre Kori mellett.
- Nem is gondoltam alacsonyabb pozícióra - mosolyodom el szélesen. A könyvek és az írás fontos szerepet játszik Kori életében, tisztában vagyok vele, de ha a nő egyszer bepörög, akkor több kell neki. És nagyon úgy tűnik, hogy most eléggé bepörgött. - Legyél igazgató, esetleg a Művelődési háznál is érdeklődhetnél, hátha van valami - ez is csak ötlet, nem kell mindent egyszerre, de ha megpróbálja legalább az egyik biztos bejön. Bár őt ismervén mindkettő bejön, szóval... mehet mindkettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801585#post801585][b]Korinna W. Everleigh - 2020.03.29. 21:37[/b][/url]

Ophelia - Az én nőm

- Nem akarom, hogy ne szeressenek.
Húzom el a számat, mert bár tényleg olyan szépen összeállt a dolog már, de akkor most az egészet át kell variálnom, mert nem szeretném, ha izélés lenne, hogy miért kell a pénteket elszúrni, meg szeretném, ha nem három hallgatóm lenne, akik kevéssége miatt ebben a félévben nem tartanak rám igényt. Az annyira kellemetlen lenne. Szeretek kreatív írást tanítani, nagyon jó művek születtek a mostani félévben is, még egy kis közös kötetet hármast is kiadunk, ahol minden diákom egy-egy novellája megjelenik.
- Elég furcsa az, amikor a hát első és utolsó napján nem vagy ott, nem? Veled kellene kezdődjön és végződjön a gyerekek hete, hogy tudják, ott vagy, rád számíthatnak.
Én mindenképpen így csinálnám, ha ennyi helyen tanítanék, és még osztályfőnök is lennék. Tudom, hogy hétközben is bármi történhet, de azért megnyugtató, ha az ember a hét elején látja az osztályfőnökét, és a hét utolsó napján tőle búcsúzik el. Az olyan, keretes. De ebbe nem szólhatok bele, csak a javaslataimmal élhetek, amikből meg aztán van rendesen, nem kell félteni, de ezt ő is nagyon jól tudja.
- Mondjuk ezt a jó szokásodat megtarthatnád a későbbiekben is. Menj akkor, amikor gáz van, de amúgy meg ne. Nem kellene feltétlenül a halálba rohannod, annyira nem vészes a helyzet.
Tudom, hogy szereti csinálni, de én meg féltem őt, mert bármi történhet vele, és ott még fokozottan veszélyes is a helyzet, mert a sárkányok nem egy ember halálát okozták már. Ez pedig nem azt jelenti, hogy mennyire ügyes valaki, vagy mennyire nem. Ez azon múlik, hogy mekkora teret enged neki, és amikor ő ott van, akkor nagyon nagyot. Tehát minél kevesebbet van ott, annál kisebb az esélye annak, hogy baj keletkezik belőle.
- Ez most elgondolkodtatott. Mindenképpen megkeresem majd a polgármestert, úgysem volt még hozzá szerencsém. Sokáig akarsz maradni amúgy? Csinálhatnánk valami izgisebb dolgot is, mint a tanárkodás. Például egy versenyt, hogy egy cinege vagy egy kígyó ér-e előbb a cukrászdába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=801602#post801602][b]Ophelia Carolina Brown - 2020.03.29. 22:49[/b][/url]

- Téged mindenki szeret - mosolyodom el őszintén. Na igen, és ez egyáltalán nem elfogultság. Kori egy olyan nő, aki ha belép valahova, akkor a jókedv is jön a helyre, a nő hevességével keveredve. Fogalmam sincs, hogy találja meg az aranyközéputat, de képes rá, és mindig él is vele. Nem mondom, hogy kiegészítjük egymást, mert vannak olyan helyzetek, amikor mindkettőnk szemöldöke az egekig megy és vissza sem jön, valamikor ő kezeli higgadtabban a szituációt, valamikor én, és soha nem tudjuk mikor melyik van érvényben. Nem tudom, igazából ez elég ijesztő, ha jobban bele gondolok.
- Baszki, igazad van - ráncolom a szemöldököm, majd magam elé meredve kezdenek el úgy pörögni az agytekervényeim, mint még soha az életemben valószínűleg. Tehát akkor az előkészítőben kezdek és végzek a héten. - Hétfő és péntek délután előkészítő, a többit meg elosztom majd, legalább ez legyen tuti - bólintok végül, majd az elém tett papírhalomra firkantom a biztosat. Ha más nem is, de legalább az előkészítősök biztosak már, mert Korinak igaza van. Ők még túl gyerekek ahhoz, hogy csak úgy elengedjem a kezüket és heti egyszer találkozzunk, így legalább van időnk mindent megbeszélni, és ha a szülőknek is kellek, akkor két nap is van, amikor elkaphatnak. Bár ne akarjanak elkapni inkább.
- Vannak olyan esetek a sürgőseken kívül is, amikor mennem kell - mélyet sóhajtok, mielőtt folytatnám. - Nem tudom őket elengedni - halványan elmosolyodom, miközben ajkaimhoz emelem a bögrét és az utolsó kortyot is eltüntetem belőle. A Romániai rezervátum adott meg minden alapot ahhoz, hogy ma ott tarthassak, ahol tartok. A gyakorlati tudásomat megalapozhattam, és rengeteg új információval gazdagodtam. A tudásom csak nőtt és nőtt, ezért vagyok képes ma két olyan helyen is tanítani, ahol a tudás alap elvárás. Nem a nagy világba beszélek, hanem van is mögötte valami, és ezt a rezervátumnak köszönhetem. Aligha leszek képes bármikor elengedni.
- Egy próbát mindenképpen megér - határozottat bólintok, és ha kell még a polgármesterre is rárúgom az ajtót, hogy na, azért ne hagyjuk már elszaladni ezt a főnyeremény nőt. Álljon meg a menet, kérem! Képes vagyok rá, de inkább nem említem, nehogy a végén felesleges stressz legyen. - Ezt te sem gondoltad komolyan, mindketten tudjuk, hogy már most megnyerted - nevetek fel, majd a bögrét az asztalom szélére pakolom, végül felállok. - Vegyük úgy, hogy te nyertél tényleg. Na repkedjünk, különben tényleg itt penészesedek meg - ragadom karon barátnőmet, ha leszállt az asztalomról, majd végre el is indulunk. Nem fogom tagadni, megmozgatta a fantáziámat ez a cukrászda dolog. Egy jó krémesre nemigen tudnék nemet mondani. Nagyjából soha.