A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=834050#post834050][b]Somogyi Zente Domokos - 2021.07.10. 13:02[/b][/url]

Nem kéne idekint lennem.
Már csak a jelvényem súlya is nyom, nemhogy a tudat, hogy ilyen későn botorkálok, igazából még nem is a kastélyban, hanem a faluban. Ilyenkor kellene gondolkodni azon, mi észszerű magyarázat akad majd erre, de egyenesen nincs. A sötét miatt, mert pálcát sem mertem használni nagyon, térdemen egy öles horzsolás pihen, épp a levegő is csípi, ahogy kissé sántikálva tartok azt hiszem a tavacska felé. Legalább kimoshatom, míg kitalálom, hogyan osonok vissza a körletig, a szobámig és mit mondok erre. Ma nem vagyok beosztva, semmi dolgom, nem is volt sok, csak kissé… elrepült felettem az idő. A könyvtárban kezdtem, majd folytattam az étteremben és itt összefolyik minden. Azt hiszem, össze lett cserélve a narancslevem valaki máséval, mert körülbelül mostanában szedtem össze magam. Egy padon ültem, leültettek, talán aludtam is, rendesek voltak, majd el is tűntek. Nem ismertem őket, nem tudom, hogy az övék volt-e a másik pohár, semmit sem tudok. Csak azt, hogy kótyagos fejem legalább a hűvös levegőtől kitisztult, tompán fáj ugyan, de megmaradok. Mi volt ez? Biztos alkohol. Na, most már ezt is elmondhatom: berúgtam! Kicsit.
Megvakarom az állam, megállok és körbenézek. Itt már nincsenek házak, tehát jó úton haladok, úgy nézem. Talán iszok is a tóból, most már mindegy nekem, úgy érzem. Olyan fura ez az egész, és szerencsétlen. Tökéletesen jellemez engem, hogy tartok egy szünetet minden könyvtől, minden mástól és ez lesz belőle. Aztán mindenki csodálkozik, ha hetekig ki sem dugom az orrom? Akkor legalább biztosan nem ér semmi sem. Talán ha olvasok róla, akkor a fejemben.
Kilépek a fák takarásából és itt már kissé jobbak a fények, rögtön láthatom, hogy valaki mozog előttem. Talán ő is a kastélyba oson vissza, így lemaradva, jócskán, de lépkedem utána. Megáll, ahogy én is, bár nem értem, miért? Jár még erre valaki? Körbetekintek, semmi. Vissza előre, semmi. Vagyis, ahogy visszarántom a fejem előre, azt hiszem, olyasmit látok, amit sosem szabadna. Ő nem a kastély felé tart, nem is haza, sehova, hanem a tóhoz, amihez ideértünk. Hallottam a víz lágy mozdulásának hangjait, csak éppen nem az volt az elsődleges.
Most meg…
Nem szabadna itt lennem.
Érzem, ahogy arcomra pír költözik, fülem ég, szinte kiesek a fa takarásából, ahol megálltam. A törzsbe kapaszkodom, hiába nézek mindig másfelé, tekintetem végül visszatalál a… a… meztelen… az ott egy meztelen… nő… A vízbe sétál, én meg – tessék Viktor, immáron légy rám büszke –, még mindig tátott szájjal nézek, majd dőlök és dőlök, ahogy követném én nem csak szememmel, hanem testtel, mit művel.
Ekkor csattanok a földön, feljajdulva, pontosabban most elárulva, hogy én itt vagyok és úgy… mindegy.
- Basszus – morgom a sötétbe és visszahátrálok a fa mögé, mintha az sokat segítene. Tuti nem hallott, biztos nem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=834119#post834119][b]Somogyi Zente Domokos - 2021.07.11. 11:25[/b][/url]

Amúgy ez egy csodás éjszaka – lenne, az ablakból nézve, vagy kinyitva egyet és ott ücsörögve. Jobban szeretek ilyenkor aludni, vagy éppen csak valamit olvasni. Bármit. Nem terveztem, hogy belőlem is egy válik abból, akiket üldöznöm kellene. Nem hiszem, hogy ezzel kell majd a családi ebédnél dicsekednem, vagy éppen azzal, hogy kicsit megint ingatag a tanulmányom, mert éppen nincs kedvem stréberként viselkedni. Valahogy most semmihez sincs kedvem igazából, talán azért is keresem a dolgokat, a helyem. Ez a mai, nos, pontosan arra jó, hogy megtudjam, mi az, ami nekem inkább nem való. Vagy valami olyasmi? Ha a nap közben lévő dolgokat figyelem, még azt sem tudom kinek és hogyan adjam elő, márpedig vélhetően hamar el fog jutni a testvéreimhez, részben. Kicsi az esélye, hogy egy ekkora helyen bármi is titokban maradjon. Fene tudja, nem tudom, most gondolkodni még nehéz. Az arcom dörzsölöm, a szemem, jobb lenne ágyban, álomban, mint talpon. Talán abban is vagyok, kidőltem és most ilyen furcsaságok jönnek, mint a tó és egy idegen, csupasz nő. Nem tudom miért álmodnék ilyet, sosem tettem.
Viszont, mégsem az, mivel zajongok és vélhetően, ennek hangja is van. Az álmokban kiabálni is lehet, akkor sem moccan. Nem tudom mi történik, én a fa mögé húzódom vissza. A törzsnek döntöm a hátam, szinte préselem magam hozzá és nagyot szusszanok. Nem hallok sok mindent, azt igen, hogy a víz mozdul, ad hangot, ha valaki elhagyja. Nem hangos, de éppen nincs koncert a szomszéd bokrosban, hogy ne halljam. Basszus!
Óráknak tűnő pillanatok után mozdulok csak, kilesek a takarásból és majdnem felkiáltok. Nagyot nyelve, nyelvemre harapva húzom vissza magam mert erre tart, ide jön. A póló rátapadt, a hülye is látja, nagyon mégsem figyeltem meg. Végül pedig megszólal. Közel van, ugrok egyet ültömben és lehet most kéne elszaladnom. De akkor tényleg annak tűnök, hogy én itt vadászok látnivalókra, de még milyenekre! Pedig nem… ez csupán merő véletlen, semmi több. Ugye? Nagy levegőt veszek és lassan felállok – mármint, a két lábamra – és megfordulok. A fa takarásában, még mindig a törzsbe kapaszkodva pillantok ki végül rá, szigorúan csak az arcára. Bár lenne kíváncsiságom, de… de moderálom magam. Mi a franc van velem…?!
- Ne… ne haragudj… azt hittem nincs itt… senki – mentem a menthetőt vagy éppen elásom magam? Ha jól érzem, ő most nagyon ideges. Nem tudom mi van nála, nem merek a nyakánál lejjebb tekinteni, vagyis merek, leszökken a figyelmem és látok nála valamit, de hogy az mi… mindegy. Visszakapom a tekintetem rá, az arcára.
- Én semmit nem képzelek… csak erre jártam hogy… hogy… kimossam a sebem – nyújtom előre a lábam, amin a horzsolás van. Ez már csak jó indok...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=834170#post834170][b]Somogyi Zente Domokos - 2021.07.11. 21:50[/b][/url]

Ez egy nagyon forró nap arra, hogy várost ünnepeljünk. Bár nem lehet egyeztetni az időjárással, ez tény, de mindegy is, hogy itt vagy máshol főlünk meg a saját levünkben. Annyit mondjuk adok, hogy tele van árnyékos ponttal, így talán annyira nem fenyeget az, hogy sorra dőljenek el az emberek. Volt valami ünnepség, még kicsi voltam és láttam, amint az énekkarból dőlnek ki sorban a  delikvensek. Szerencsére nem vagyok ájulós típus, vagy még nem tudok róla, mert nem sikerült. Ez olyan kísérlet, amit nem is szeretnék megnézni élesben. Mást végignézni lehet, és akkor lehet azt mondani majd, hogy van bennem egy kis gonosz folt is.
Egyszerűen öltöztem fel, mert az ilyen helyekre nem érdemes nagyon kicsípni magam. Egy sort, egy trikó és a tornacipő, mert ha focizni támadna kedvem, amit csak addig tudok, hogy rugdalom a labdát míg nem találok egy kaput vagy meg nem fájdul a lábam, mégsem papucsban kellene. Nem tudom, hogy mennyire vagyok benne egyes játékok kor és magasságkorlátaiban, így inkább egyiket se erőltetem. Pedig ugráló váraznék ennyi idős fejjel, csak éppen nem kéne a kicsikre esnem. Sóhajtok egyet és inkább haladok tovább. Enni nem akarok, még nem vagyok éhes, így az italok felé kalandozok. Van itt minden, azonnal megakad a szemem valami piros dolgon, az alkoholmentes lapon pihen és jól néz ki. Meggy lehet talán vagy cseresznye, isten tudja, valami koktél talán? Nem számolok vele, csak beállok a sorba, pedig tudom, hogy ettől még szomjasabb leszek csak. Azonban ha kell, akkor kell és én erre nem mondok nemet magamnak. Sosem. Épp ez a baj.
Kivárva a sorom, végül magaménak tudhatom az italt. Az emberek azonban türelmetlenek, főleg, ha sorba kell állni, így mire fordulnék, kész tömeg toporog mögöttem, így kénytelen vagyok oldalra haladva kitolatni. Úgy láttam az előbb, erre nincs senki, így bátran teszem. Morgok valamit, főleg annak a pasasnak, aki tipródott mögöttem, mert nem egy másodperc alatt végeztem, meg úgy miért voltam előtte, majd hagyom a francba. Ennyit nem ér. Ekkor akarok fordulni előre, hogy lássam is, merre megyek, amikor megtörténik a baj. Kezem koccan, mindenem, ahogy sikerül belefutnom első lépésből valakibe. Érzem, ahogy a kezemre fröccsen a lé, de a legrosszabb: a fehér ruhára. Ujjamról csöpög le, ahogy tekintetem felvezetem rá és szisszenek egy nagyot.
- Én rettentően sajnálom..! - hol a pálcám?! Kiszedem, eltüntetem. De félő, hogy a ruhát is! Basszus megint, hát nem lehet ennyire szerencsétlen. Meg fog ölni… hatalmas az a folt és vörös...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=835186#post835186][b]Somogyi Zente Domokos - 2021.08.02. 20:33[/b][/url]

Valóban szerencsétlen vagyok, talán most, ma a legjobban. Viktor és Ervin bizonyára nem így élte meg az első olyan alkalmat, amikor valakit igencsak semmibe takarva lát meg. Ez nem biztos, hogy olyan story, amit úgy bármikor mesélni kellene, bárkinek, még öregen sem. Vagy de? Mert lehet ezt cifrázni, hogy olyan mint valami legendában, a szépséges és a kalandor és akkor az agyam jobban is fogná fel annál, hogy a szép és a szerencsétlen. Nem fáztam eddig, de a hideg ráz, vagy nem is tudom micsoda, addig jó, ameddig nem a lány a nyakamnál fogva. Már csak az hiányozna, hogy azt a valamit a kezében a fejemhez vágja.
De még minden mellett, a legszerencsétlenebb módon mutatkozom be. Tessék, minek nekem tartás, ha egyszerűen elpárolog belőlem. Lehet le kéne adnom a nevem, mert nem is vagyok méltó rá. Ezek után, főleg nála, aztán ki tudja még kinél, el is ástam magam. Nyakig. A fejem búbjáig. Hjaj.
Összeszedem valamennyire magam, hogy ne fetrengjek. Tessék, nem is ismerem, de már a lábai előtt heverek. Ilyenek ezek a nők, nem? És még le sem esik neki, el van foglalva azzal, hogy… ja igen. Jaj igen. Kicsit talán lejjebb esett a figyelmem. Talán most kellene ráterítenem valamit, mint valami lovag, de semmi sincs nálam. Végül, nagyra nyílt szemeim pontosan oda vezetem, ahol mutatja. Csak a szemeibe, mert veszélyes játék ez.
- Oda nézek! - most, az előbb… ki tudja. Nem volt sok időm, épp elég azonban mindenre. Nagyokat szusszanok, hogy lenyugodjak, az adrenalin eme fajtája fura, nem rossz, csak mindig olyan pillanatban jön, amikor nem kellene. Végül vad bólogatásba kezdek.
- El, bizony. Vaaagyis… hallottam a csobogást, azt hittem sellő, tudod – mutogatok is, hogy tessék, az ott víz, én meg azt hittem, majd egy kiemelkedik belőle, aztán el is tűnik. Hű, na ez még nekem is bénán hangzik. Vigyorgok egy aprót, leginkább magamra. - Lehetséges, hogy véletlen találtam rád és kicsit jobban megnéztem mit csinálsz. Bevallom – engedem le a kezeimet, hát ha pofon jár érte, vállalom. Lepillantok a saját térdemre, majd vissza fel, gyorsan, nehogy azt higgye, hogy a nagyon rátapadt felsőt vizslatom. Mintha nem is lenne rajta semmi. Lehet nem vagyok egy csajmágnes, de ez az a szituáció, amikor nehezen koncentrál az ember.
- Az eszembe se jutott mert, hát… nem törött, csak vérzik – lehet aztán én emlékszem rosszul, mert a gyógyítás nem az én terepem. Nem is készülök oda, így lehet kicsit elhanyagoltam ezt a részt. Azt viszont nem, hogy odébb áll és kíváncsian figyelem.
- Rendben, rendben – emelem meg az állam, majd kicsit bicegve, de végül elindulok. Pontosabban ellépkedem mellette, majd a tó felé haladok előre. Nem lesek hátra, hogy jön-e, biztosan fog, elvégre így nem hiszem, hogy szeretne hazamenni. - Itt jó? - állok meg végül a parton, a kupac mellett, ami bizonyára a ruhái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=835187#post835187][b]Somogyi Zente Domokos - 2021.08.02. 21:50[/b][/url]

Nem szeretem annyira igazából ezeket a tömeg dolgokat, már csak azért nem, mert mindenhol sorban kell állni. Az ember nem mindig türelmes, én sem, hajlamos vagyok arra, hogy ezt elveszítve morogjak ugyan úgy, mint az előttem és mögöttem állók közül sokan. Persze, ezzel se előrébb nem jutok, sem nyugalomra, mert bevágni nem fogok egyik elé sem. Még csak az hiányzik, hogy még üvöltsenek is, mert voltam olyan pofátlan. Bezzeg ha ők teszik… Mindegy is, kivártam az időm és az alkalmam, de nem, ezek a napok nem lesznek a kedvenceim. Kijöttem, körbenézek, meg na, vásárolok is valamit, ami megint majd kallódik valahol, ameddig ki nem dobom vagy el nem ajándékozom. Mindegy mi lesz a vége, a tény a pénzköltés.
Nem is én lennék azonban, aki nem baltáz el egy tök egyszerű feladatot: átvenni és meginni egy üdítőt. Nem atomfizika, vagy valami megoldhatatlan egyenlet, egyszerű ivás. Még csak nem is alkohol! Akkor talán jobban fájna, de így is kellemetlen, ahogy a koccanás következtében fehér anyagra festek, szörppel. Felszisszenek, nem mintha fájna fizikailag, ez már más síkon tud. A folt csak terjed és terjed, mintha pisztolylövés dördült volna. Az a szerencse, hogy az áldozat itt nem kiáltozik – akkorát, mert egy kicsi sikerült neki –, de drámai fordulattal sem kezd el összezuhanni, hogy neki itt most vége. Én szabadkozom, de ezzel semmit se érek el, mert a gond nem oldja meg magát. Elengedem a poharat, vagyis átveszem másik kézbe, amiben volt, az lerázom valamelyest. A bőrömön nem fog meglátszani, zsepit nem veszek elő, hogy nekiálljam takarítani a lehetetlent. Ide majd mágia kell, de lehet amilyen ideges lettem hirtelen, átégetném a felsőt. Mert ugye, nem valami ismeretlen, random felnőttbe botlottam bele, hanem egy tanárba. Szerencsére ő pont nem a szigorú emberek között van nálam, de akkor is. Lehet ez a kedvenc felsője és a következő dolgozatomon majd megérzem.
- Eeeghen. Meggylé vagy cseresznye, nem figyeltem. De nagyon piros – pislogok a tanerőre, akinek már lassan találgatni lehet a folt alakját, mint azon a fura teszten. Én tényleg sajnálom, de nincs időm mondani, mert fel is ismer. Ilyenkor nem biztos, hogy ez jó lehet.
- Iiigen, én. Még egyszer sajnálom – pislogok rá, megpróbálok valami cuki kiskutyaszemeket is mellé, de talán ezzel jobb, ha nem próbálkozom. - Egy kicsi, igen. Nem vészes – most nézem a foltokat magamon, bár az én öltözetem kissé sötétebb. Szóval, mindegy, rajtam ez ennyire nem látszik meg.
- Megpróbálhatom mágiával kiszedni, de még azt nem gyakoroltam eleget, szóval… - lehet, hogy nem ma kéne elkezdenem és nem rajta. - Viszont, nagyon szívesen meghívom egy kevésbé fogós színű italra! - ajánlok fel valami élhetőbbet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838108#post838108][b]Somogyi Zente Domokos - 2021.10.14. 21:37[/b][/url]

Szerencsére nem úgy ismerem a tanerőt, mint akinél ezzel írtam alá a halálos ítéletemet, úgy az elkövetkezendő összes tanévre, még akkor is, ha leadom az összes tárgyát. Vannak tippjeim, hogy kinél kaszáltam volna el magam, vagy épp egyenesen jobb, ha sírgödröt ások szívószállal. Szerencsére azokat a tanárokat nem is látom itt, a közelben főleg nem és remélem akármennyire is tűnik haragosnak az a folt, én bennem semmi ilyen nincs és nem is direkt műveltem. Sóhajtok egyet, kettőt, ezzel nyugszom le igazából, bár még mindig kicsit szorít a gyomrom. Tényleg én leszek, vagyok a család bénája, aki élete végéig majd csak nézegeti azt, hogy mások boldogok, mert mellém és a szerencsém mellé senki nem akar majd szegődni
- De, ha megnyugtató a gondolat, olyan alakja van, mint egy virágnak – tessék, itt a paca teszt, bár kicsit fura alakja van néhol, elmegy egy sajátos mintának. Nem mintha ezzel bármit is megoldottam volna, sőt, jobb sem lesz, de próbáljuk vidáman felfogni azt, ami történik. Akkor nincs keserűség. Annyira. Azt már azért nem ajánlom fel, hogy festek a közepére valamit, meg kiegészítem – bár van zöld és sárga ital is, majdnem az előbbit választottam –, nem hinném, hogy a poénnak lehet ekkora fokozása. Bár ki tudja, a maga módján elég laza ő, csak éppen nem akarom eljátszani ezt.
- Örülök. Vagyis csak annak, hogy nem haragszik és lesz ebből büntetés vagy bármi. A foltnak nem. Nagyon béna vagyok – mormogom a végét, magamat megfeddve, hogy innentől majd jobb, ha erre is figyelek, mert nem éppen jó taktika csajozni az, ha mindenkit leburogatok. Lehet a vizes-póló nyerő ötlet, csak nem így, nem szörppel, meg nem a tanároknál.
- Hát, szerintem is – nevetgélek egy sort azon, hogy látványosan járatja a tekintetét rajtam és a folton. Én se merném bevállalni. A saját ruhámmal még hagyján, bár azt sem itt, a tömeg közepén, mert ki tudja, mi történik. Őszintén? Legjobb tippem, hogy a folttal együtt magát a felsőt is eltüntetném, amit bizonyára sokan díjaznának, de na, nem szabad. Így, pálca a helyén marad, akad jobb ötletem, mielőtt gondolom menne szórakozni. Ki vágyik gyerekek társaságára, amikor itt van egy rakás felnőtt?
- Szuper – mégis örülök annak, hogy ha nem is oldottam meg a problémát, de valamelyest mégis kompenzálom. Gyorsan kikérem a vizet, magamnak limonádét, mert annak kevésbé fogós a színe, mégsem víz, majd óvatosan nyújtom végül felé. Igaz, várni kell kicsit, de nem mentem messze a sortól és azóta szerencsére rövidebb is lett.
- Semmi különös, kíváncsi voltam, milyen ez a mulatság. Úgy volt, hogy jön a szobatársam is, de neki mostanság nincs sok kedve ilyenekhez. Azt hiszem szerelmi bánata van vagy micsoda. Nem nyüstöltem inkább – kortyolok egyet, arrébb állva, hogy a sorhoz igyekvők ne lökjenek fel és önthessem ki megint az italom. - Nem, nagyon nem. Csoda, hogy eddig nem buktam meg, olyan nehezek. Talán majd idén. És a tanárnő? Gondolom szokott kapni vicces válaszokat. Tökre név nélkül, de melyik volt a legviccesebb?