A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=832034#post832034][b]Hayden M. Wilson - 2021.05.31. 17:18[/b][/url]

Őszintén meglepte, hogy meghívták. Ráadásul másodjára. Először Kende, aztán Áron is. Kendének, hogy ne bántsa meg, nem mondott egyértelmű nemet akkor, sőt bizonytalan válaszát inkább pozitív irányba igyekezte kerekíteni, de mégis úgy megfogalmazni, hogy ne legyen nagy csalódás, ha végül nem megy el. De másodjára végül beadta a derekát. Hayden úgy gondolta, hogy a közös munka után útjaik elválnak a rellonossal, nem látják többet egymást és jó is lesz ez így. Mert a vörös elkezdett kötődni. Tudja, hogy nem szabad, hogy ennek semmi értelme nincsen, hiszen nem is ismeri gyakorlatilag, de mégis érez benne valamit, ami megfogja. Megrémiszti maga, és az az, hogy végre normálisnak mondható az, am lejátszódik benne. Nincs ehhez hozzászokva, hogy olyan legyen mint az átlagos kamaszlányok, akik hetente váltogatják rajongásuk tárgyát. Ennek ellenére itt van. Igaz, hogy kellett hozzá Réka erős támogatása. Azt ígérte, hogy ő is ott lesz, és ha Romhányi vagy a többiek társasága kezdene túl sokká válni számára, akkor kimenti majd és beszöknek a konyhára nutellát zabálni. Ezekért a kilátásokért már megéri önmagában is, abba bele sem gondol, hogy esetleg jól is elsülhet ez a buli. Bár az továbbra sem világos, hogy miért akarja mindenki ráerőszakolni egy olyan lány születésnapját, akit szegényt még csak nem is ismer, de senkinek nem lehet egy rossz szava, mert itt van, él és virul. Igaz, egyelőre nem mer közelebb menni, a tömegződés szélén áll, zöldjeivel ismerős arcokat, biztos pontokat keresve, akikhez csapódhatna. Bár neki az is megfelel, ha elácsorog itt egy kicsit, majd hátat fordít, hogy nem neki való ez az egész mégsem, köszöni szépen ennyi bőven elég is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=832710#post832710][b]Hayden M. Wilson - 2021.06.16. 22:22[/b][/url]

Az amúgyis rettenetes időérzéke a nullára csökken nagyjából, fogalma sincs, hogy két percet, vagy két órát ácsorog ott egyedül. Fél szemét Rékán tartja, aki néha kitekint a peremen hagyott barátnőjére, de olyan pillantással, mintha valami útszélen hagyott, elárvult kiskutya lenne a vörös. Végig is néz magán, hogy tényleg ennyire szerencsétlenül néz-e ki, de végül arra a megállapításra jut, hogy nem vészes. A még éppen elmegy kategória.
Visszainteget Lucasnak, mosolyt erőltet arcára, mikor valaki feltétlenül el akar neki mondani valami világmegváltóan fontosat - a többségüknek mondjuk a nevét sem tudja. Bosszantja, hogy ennek ellenére mégis megtalálják, legszívesebben haza menne, mert rosszul van ettől a tömegtől, de mire végleg elszánja és rábeszéli magát az eltűnésre megérkezik az, akire egészen eddig várt.
A köszönés kimerül egy halvány, de legalább őszinte mosolyban, tolla ugyan van, de papírja nincs, így ha akarna sem tudna kérdezősködni, vagy beszélgetést kezdeményezni, legfeljebb, ha alkarját írná tele. De nem is akar ilyesmire vetemedni.
Így, hogy van kire fókuszálnia kevésbé zavarja a rengeteg ember, bár szűnni nem akaró émelygésén nem segít. Illendőségből elveszi a poharat, de tudja, hogy nem fog inni, sőt talán az első adandó alkalommal, mikor Áron nem látja, egy bokor tövében fog kikötni a fehér műanyag tartalma. Tartja magát a nincs ivászat szabályhoz, nem csak azért, mert egészen biztosan hányna tőle, hanem azért, mert jobban fél, miféle más következményei lennének, ha amúgy sem tiszta tudatára még az alkohol is rátelepülne.
Ugyanott áll, mint ahol lecövekelt, amikor megérkeztek, pillantása ingázik a bulizó tömeg és újdonsült társasága közt. A zene hangos, és rossz, nem kimondottan Róka stílusa, túl sok az ember, pláne az idegen, a lábai pedig kezdik feladni a túl sok egyhelyben álldogálástól. Nem ez lesz a kedvenc estéje, ez már egészen biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=832855#post832855][b]Hayden M. Wilson - 2021.06.19. 21:55[/b][/url]

Mégis mire számított, mikor ide jött? Hogy majd idejön, és akkor hirtelen megváltozik minden? Odalesz a szociális szorongása, elmúlik így egyik pillanatról a másikra, mintha sosem lett volna, és akkor vidáman táncikál majd a tömeggel, önfeledten nevet és beszélget. Ehelyett az ájulás kerülgeti, és ezen nem sokat segít az a számon kérő hangsúly, amivel a füzete hogy és holléte felől érdeklődnek. Néhány másodpercig megszeppenten pislog a fiúra, majd megpróbál rávilágítani arra, hogy kivételesen olyan pulóver van rajta, aminek nincs zsebe, szóval nem tudta magával hozni. Meg hát el is felejtette, ha egészen őszinte akar lenni magához, valahogy nem gondolt bele, hogy ténylegesen szükséges lehet rá. Lehet, de éppen csak lehet, hogy szkeptikus volt azzal kapcsolatban is egy kissé, hogy Áron tényleg eljön. Nem kimondottan bízik az emberekben, és az ígéreteikben, túl sokszor csalódott ahhoz, hogy a bizalom megmaradjon.
Előkeresi azért a tollat, ami elfért a nadrágja zsebében, és felmutatja, mintha ezzel annyira sokra mennének mindketten. El is teszi inkább, vissza oda, ahonnan jött, ne legyen ott útban a kezében. Na nem mintha amúgy különösebben szüksége lenne a kezeire valamiben. Legfeljebb abban, hogy fogja azt a fehér műanagypoharat, amiből úgy dönt, hogy most mégis iszik. Nem sokat, épp csak egy leheletnyit. Hogy a tehetetlenség vagy a megfelelési kényszer biztatja erre, az remek kérdés, talán leginkább mindkettő. Valamint a gondolatai legmélyén, egészen hátul ott motoszkál a kisördög, hogy végre felszabadulhat egy kicsit, eldobhatja a gátlásait, és beszélhet. Megszabadulhat a félelmektől, amiket a saját kimondott szavai jelentenek. De ugyanakkor egyelőre igyekszik megmaradni annak a józan és néma lánynak, aki amúgy is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833045#post833045][b]Hayden M. Wilson - 2021.06.24. 22:14[/b][/url]

A szürke és a zöld tekintet néhány másodpercre összeakad, mielőtt Róka szégyenlősen sütné le sajátját. Cipője hirtelen sokkal érdekesebbnek tűnik, mint bármi más, ami történik körülötte. Hálát ad azért, hogy legalább az arca nem borul lángba, mint általában, ha zavarba jön. Látni még sosem látta magát, hogy milyen vörösen, de abból ítélve, hogy milyen mértékben ég az arca ezekben a pillanatokban, nos, jobban hasonlíthat egy érett paradicsomra, mint egy húsvér emberre.
Meglepik a következő szavak. Úgy érzi, mintha a fiú valóban azt szeretné, hogy jól érezze magát, mintha boldoggá akarná tenni. A meghökkenéssel kevert döbbent pillantáson és a bennmaradt levegőn kívül mással azonban nem szolgálhat válaszul, kedvenc szőke barátnője, az az áldott Réka ugyanis máris úgy gondolja, hogy ideje lenne lecsekkolni, mi van Rókával. Előbb Áron nyakába ugrik, majd két cuppanós puszi után Hayden következik, ugyanezzel a rituáléval. Próbál mosolyt erőltetni az arcára, hogy a rellonos lány ne lássa, mennyire szenved. Bűzlik az alkholtól, bár valószínű nem azért, mert annyit ivott volna, a pólóján lévő folt legalábbis arról árulkodik, hogy leöntötte magát. Vagy valaki más volt rá igencsak pipa. - Ugye milyen isteni a buli? Te is nagyon jól érzed magad, ugye? Vigyázz rá, mert kezed eltöröm. - Utolsó szavait persze már nem a lánynak címzi, jár mellé néhány szúrós pillantás is, mielőtt hadarná tovább mondandóját. - Na jó szórakozást, engem ott várnak - mutogat valamerre hátra, és ahogy jött, úgy tűnik el ismét az ismeretlen arcok között. Legalább elhitte, hogy minden rendben. Bocsánatkérő kiskutya szemekkel pislog a fiúra, így próbálja meg kiengesztelni azért, amit Réka leművelt az előbb, meg azért, hogy elrontja a bulit. Végül úgy dönt, itt már szavak nélkül nem boldogul, ideje elővenni azt a golyóstollat. Jobbján feltűri pulóvere ujját, hogy aztán apró betűket kanyarítson a finoman hegesedett bőrre. Több tíz nem túl hosszú, vízszintes heg fut végig alkarján, amik miatt a tinta nyoma itt-ott kissé domborúvá válik. - Nekem ez nem megy. Ne haragudj. Menj, érezd jól magad. - Két sorba írja, hogy ne foglalja el az egész alkarját, néhol kissé talán nehezen olvasható, de azért érthető, mit akar. Talán.