A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

Már harmadik éve volt a kastély tanulója, különös világ volt ez, melynek ő is részese lett, mégis szerette. Az otthona mégis hiányzott neki, leginkább a lovaik, és a gazdálkodás. Egész kiskorától kezdve úgy nevelték, hogy ha épp nem tanult a közösségi iskolában, akkor odahaza segédkezett. Imádta a gyümölcsfákat, a bokrokat, szívesen szüretelte is a gyümölcsöket. Erre a kastélyban viszont nem volt lehetősége, ezért is jött kapóra az, amikor az újságban olvasta, hogy néhány nyugdíjas segítő kezeket keres. Jacob is jelentkezett Takács bácsiékhoz, egy kicsit előbb is ért oda, de még nem állt neki a gyümölcsszedésnek, várta Nonót, az egyik iskolatársát, akivel közösen jelentkeztek. Amint meglátta a lányt, máris mosolyogva integetett neki.
- Mizu Nonó? Hoztál kosarat? - érdeklődött, neki volt egy fonott kosara, abba akarta szedni a cseresznyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849420#post849420][b]Jacob Lehman - 2022.07.18. 18:41[/b][/url]

Már harmadik éve volt a kastély tanulója, különös világ volt ez, melynek ő is részese lett, mégis szerette. Az otthona mégis hiányzott neki, leginkább a lovaik, és a gazdálkodás. Egész kiskorától kezdve úgy nevelték, hogy ha épp nem tanult a közösségi iskolában, akkor odahaza segédkezett. Imádta a gyümölcsfákat, a bokrokat, szívesen szüretelte is a gyümölcsöket. Erre a kastélyban viszont nem volt lehetősége, ezért is jött kapóra az, amikor az újságban olvasta, hogy néhány nyugdíjas segítő kezeket keres. Jacob is jelentkezett Takács bácsiékhoz, egy kicsit előbb is ért oda, de még nem állt neki a gyümölcsszedésnek, várta Nonót, az egyik iskolatársát, akivel közösen jelentkeztek. Amint meglátta a lányt, máris mosolyogva integetett neki.
- Mizu Nonó? Hoztál kosarat? - érdeklődött, neki volt egy fonott kosara, abba akarta szedni a cseresznyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849507#post849507][b]Fekete Nonó - 2022.07.19. 17:52[/b][/url]

A még kicsit ismeretlen fiú ajánlotta fel, hogy jelentkezzenek együtt önkénteskedni, de azt már elfelejtette mire is. De amikor oda ment a helyszínre, akkor egy-kettőre eszébe jutott. Körül nézzet, pont előtte egy picivel volt egy kosár. – Ez jó lesz! – Felveszi Nonó, és pont megérkezett a társa, Jacob. – Szia! Semmi érdekes én teljesen elfelejtettem, hogy mit beszéltünk. Remélem nem vártál sokat. Igen, hoztam. – válaszoltam a fiúnak, és el is vörösödöm. Elfogott egy furcsa érzés. – Szép fonott kosár, te csináltad? – Kérdezem. – Mert látszik, hogy a sajátja.
– Elkezdjük? – kérdezem. De a kezem gyorsabb mint az eszem, mert én el is kezdtem a szedést.

Kicsit szedek, de mivel látom, hogy nincsenek annyira sokan, és nálam van a lejátszóm be is rakok egy kis zenét, ha benne van a másik. – Rakjak be zenét? úgy gyorsabban haladunk és legalább addig is lefoglaljuk az agyunkat. Nekem az segít munka közben. – Ajánlom a fiúnak, aki kicsit talán befogta a szívem? de mondjuk most ismeri meg közelebbről, még nem kéne. Hát ezt nem lehet kordában tartani. Miközben azon mondordirozom, közben beleteszem a cseresznyét, a kosárba. – Gyakran szoktál jönni kertészkedni, segíteni? – Érdeklödőm. – Én most először vagyok itt, de kertészkedtem már a nagypapánál – Folytattam a leszedést. Örültem, hogy kertészkedünk, mert mindig is szerettem a növényeket és kertészkedni, de főleg a társaságokat. – Te mióta kertészkedsz? – kérdezem, addig is elütve az időt beteszek egy kicsit gyengébb, de gyorsabb zenét. – Ez jó lesz? – kérdezem egy számra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849509#post849509][b]Jacob Lehman - 2022.07.19. 19:02[/b][/url]

- Nem, csak pár percet - felelte mosolyogva a lánynak, látta, hogy már neki is van kosara, így felkészülten érkezett. Jacob maga is lóbált a kezében egyet, a kérdés hallatán saját kosarára pillantott, majd vissza a lányra. - Köszi, de nem én csináltam, kölcsönkértem a vadőrtől - mesélte, aztán biccentett, és követve a lányt a fához, ő is nekilátott a cseresznye leszedéséhez. Közben azért felmérte a fát, szép nagy cseresznyefa volt ez, látszott, hogy a magasban is van rajta gyümölcs bőven, amihez majd kénytelen lesz felmászni a fára, ha onnan is le akarják szedni.  
- Aha, rakhatsz be, miket szoktál hallgatni? - kíváncsiskodott, aztán ha már szólt a zene, kezdte kiismerni a másik zenei ízlését. Közben szorgosan járt a keze, ügyesen szedte le a cseresznyét, és tette azt a kosárba, néha a lányra is rápillantott, figyelte, hogy Nonó hogyan boldogul a gyümölcsökkel.
- Aha, ha van szabadidőm, akkor jövök, mert szeretem ezt csinálni. Hú, kiskorom óta, nekünk otthon van földünk, önellátók vagyunk, ami azt jelenti, hogy mi termelünk meg odahaza mindent, meg állatokat is tartunk. Vannak lovaink, meg nyuszik, kiskecskék is - mesélte mosolyogva. - Vagyis…azok már felnőttek azóta, de mikor eljöttem, még kicsik voltak. A zene meg jó, egész dallamos. Na és te, szeretsz kertészkedni, hogy eljöttél, vagy csak nem volt más dolgod? - kérdezett vissza, miközben tovább szedte a gyümölcsöt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849595#post849595][b]Fekete Nonó - 2022.07.21. 12:32[/b][/url]

– Hú, akkor jó! – sóhajtok egyet. Mosolyogva vigyelem a fiút. – Értem, a vadőrtől? – kérdezem – Ki a vadőr? – Értetlenkedve figyelek és a gyümölcsöt is kiejtem a kezemből és a földre esik. – Ó, ügyetlen vagyok! – sóhajtok egyet, és felveszem a földről. – Megmosom a kezemet, mindjárt jövök – oda  megyek egy közeli csaphoz, és közben azon gondolkodom, milyen barátok leszünk és, hogy többek leszünk-e barátoknál. – Vissza sétálok.
– Itt vagyok, veszek egy kesztyűt, hogy ne kelljen folyton megmosnom a kezemet – elindulok a raktár felé és amikor kinyitom, minden szerszám rám dől. Szerencsére nem karcol meg semmi, és nem lesz sérülésem, csak kicsit fáj a térdem, a föld keménységétől. – Áu, egy kicsit megütöttem magamat, de jól vagyok – mondom a srácnak.  Amint jobban vagyok, reagálok a kérdésekre. – Értem, az jó dolog, nekem eddig nem jutott eszembe;  vagyis most találtam ezt a kertészkedős helyet, vagyis csak akkor tudtam meg, amikor felajánlottad, de én is imádom a növényeket – mondom.

– Úúúú, a lovak, meg a nyuszik is olyan édesek, nekem régen volt egy lovam, de aztán el kellett adnunk, mert elköltöztünk és ahova költöztünk, ott nem lehet lovat tartani. Forgószél volt a neve, mert a cirkusz a forgót, a szél peddig az áramlást jelképezi és mindig forogtam körülötte, amikor kicsi voltam – mesélem. – Szóval, én imádom az állatokat.
– A kérdésre, elég nehéz volt válaszolnom vagy is hosszú volt válaszolni. – Szóval, először is imádok kertészkedni, másodszor pedig pont ráértem és semmi dolgom nem volt, meg úgy voltam vele, hogy ez is egy kimozdulás a kastélyból. Kell egy kis pihi az órák után. De amúgy, imádok kertészkedni, mindig kikapcsol. Otthon, van kettő kaktuszom és van egy borostyánom, ami az egész falat beteríti annyira megnőtt… Majd küldök bagolyban egy képet róla, oksi? – kérdezem és mondom. – Neked, milyen terveid vannak, a BK-val kapcsolatban? – teszem fel a kérdést, és leszedek egy kis gyümölcsöt a fáról. – Mindjárt kész az én fám. Te, hogy álsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=849609#post849609][b]Jacob Lehman - 2022.07.21. 18:23[/b][/url]

- Aha, tőle - bólintott Jacob, a következő kérdés viszont megakasztotta, el is gondolkodott, de sajnos nem jutott eszébe a válasz. - A neve nem jut eszembe, talán Áron vagy Albert? Nem tudom már, de a lényeg, hogy rendes volt, csak ne felejtsem el majd visszaadni - szedés közben észrevette, hogy a lány kiejtette a gyümölcsöket a földre, de mielőtt még léphetett volna, hogy segítsen, Nonó máris felvette őket. - Rendben - bólintott, bár nem értette, hogy miért kell most épp kezet mosnia, sár nem volt, egy kis piszok meg nem árt, biztos úgyis lemossák majd a gyümölcsöt evés előtt. Közben egy remek dal szólalt meg abból a lejátszóból, Jacob el is kezdte rá ingatni a fejét, miközben tovább szedte a cseresznyét. - Szerintem meleged lesz a kesztyűben, de te tudod - nem akart tényleg beleszólni, meg végül is, tudta azt, hogy ahány ember, annyi szokás. Nyújtózott az egyik ág után, amikor egyszer csak nagy csörömpölésre kapta fel a fejét, és észre is vette, hogy a lányra dőlt mindenféle szerszám a sufniból. - Aúúcs, jól vagy? - lerakva a kosarát azért odasietett, hogy megnézze, minden rendben van-e Nonóval.  - Ez nem a te napod - jegyezte meg, utalva arra, hogy eddig sok minden potyogott a lány kezéből. Közben beszélgettek tovább, Jacob mesélt pár dolgot, látta hogy tetszik a lánynak a történet.
- Sajnálom, hogy el kellett adnotok. Jól hangzik a neve - elmosolyodott, tényleg hangzatos volt. - Nahát, kaktusz. Az kicsit szúr, de mutatósak - mosolygott rá a lányra, a kérdésén pedig elgondolkodott. - Jó kérdés, szeretném feltornázni kicsit a jegyeimet, és nem ártana kitalálnom, hogy mi legyek majd, ha végzek, most ilyen dolgokon szoktam gondolkodni. A cél az lenne, hogy legyen olyan szakmám, amiben tehetséges is vagyok, ezt keresgélem most - vázolta röviden terveit a lánynak. - Szerintem ez is kész, és a kosaram is megtelt. Ha végeztél, akkor szerintem le is adhatjuk a kosarakat, aztán visszamehetünk a kastélyba. Már el is fáradtam. Kész vagy? Mehetünk?- a nap is sütött, dög meleg volt, nem csoda, hogy Jacob vágyott a hűvös szobájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=850653#post850653][b]Fekete Nonó - 2022.08.05. 21:40[/b][/url]

Miközben a fiú beszél, én úgy nézem… Most már biztos vagyok benne, hogy tetszik, de nem mondom meg neki. Kicsit elkalandoztam, de aztán vissza hoztam a valóságba az eszemet. (Mostanában folyton elkalandozik az eszem) – Na szóval, bocsi. Szóval, nem tudom szerintem inkább Albert, de fogalmam sincs, amúgy nem te találkoztál vele? Nem kéne tudnod? – kuncogok.

Felsegít a fiú gyorsan és megnézem, hogy nem vágott-e meg valami, de csak kicsit karcolt meg az egyik szerszám. – Egy szerszám kicsit megkarcolt, de amúgy jól vagyok. – Mutatok a “sebre”. A ruhám zsebében találok egy ragtapaszt és ráteszem, aztán a szerszámokat visszateszem a helyére, csak rendezettebben – Itt vagyok, minden rendben. Igen, ez nem az én napom, ahogy mondod. Amúgy nekem is jók a jegyeim. Értem, hát sok sikert én sem tudom mi legyen a szakmám, mert még nem is tudom pontosan milyen állások vannak a varázsvilágában. – Mesélem.

Pont az utolsó szemeket szedtem le én is. – Igen, mehetünk. – Amikor az utolsó szem is a kosárba kerül, felkapom a kosárkát az egyik kezembe, a másikkal a fiú kezét fogom meg és elindulok, hogy leadjuk a kosarakat. Amikor odaérünk, elengedem Jacob kezét, és a tele kosarat odarakom a pultra. Amikor a másik is odateszi, megszólalok. – Nagyon sokat szedtünk, nagyon finomnak néznek ki. – Megnyalom a szám szélét. Odafordulok a fiúhoz, mert eszembe jut, hogy ha nincs dolga akkor visszamehetünk a kastélyba aztán csinálhatunk ott valamit, a vacsoráig. – Mikor érsz rá legközelebb, mert csinálhatnánk majd valamit a kastélyban. Szeretnél még valamit csinálni a kastélyban, vagy most van valami dolgod?
– Ajánlom fel, nagy mosollyal az arcomon. Aztán, egy gondolatomat megkérdezem.  az ajkaimon lévő szájfény megcsillan a napfényben

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=850830#post850830][b]Jacob Lehman - 2022.08.11. 20:26[/b][/url]

- De kéne tudnom, csak rosszul hallottam a nevét, és nem jegyeztem meg - mosolyogva vállat vont, néha még ő is hajlamos volt elfelejteni dolgokat, és sokkal jobb volt az arcmemóriája, mint a név. Nonó közben úgy tűnt, mintha megsérült volna, segített is neki, rá is kérdezett aztán, hogy minden rendben van-e, és megnyugodott, mikor kiderült, hogy nincs semmi vész, a karcolások könnyen gyógyultak. - Akkor jó, ilyen előfordul, főleg az ilyen kerti munkák során - jegyezte meg mosolyogva, segített is visszatenni az eszközöket, közben a suliról beszélgettek, mert az mindkettőjükben közös volt.  - Oké, menjünk, biztosan örülni fog az idős házaspár, hogy ennyit leszedtünk - mutatott örömmel a teli kosarakra, de igen csak meglepődött, amikor megérezte kézfején a lány ujjait. Még a szemöldöke is feljebb szökkent, talán még zavarba is jött, mert hát nem volt felkészülve erre. És ami azt illeti, kellemetlenül is érezte magát, ezért kihúzta a kezét Nonó ujjai közül, majd zavartan dörgölte meg a tarkóját. - Khm, igen, tényleg finom lehet - bólintott, miután torkát köszörülte, és ismét váratlan dolog történt. Ha jól értette, márpedig miért is ne érthette volna jól, úgy tűnt, mintha Nonó randira hívná.
- Húh, hát…nekem sok izé, tanulni valóm van. Majd talán legközelebb  - vágta rá gyorsan a kastélyhoz érve, mert nem tudta, mi lenne a helyes, de egy valamiben biztos volt, nem szerette volna megsérteni a lányt. - Most nekem, mennem kell - tette hozzá, aztán integetett gyorsan, megrázta kézfejét, majd sarkon fordulva, sietős léptekkel indult meg a könyvtár felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=851734#post851734][b]Fekete Nonó - 2022.08.27. 18:07[/b][/url]

– Nem baj. – Nem sajnálom, hiszen én nem a kertész miatt jöttem. – Megvagyok. – nyugtatom a fiút.  Kezdem érzelmeimet jelezni a srác felé, de ő erősen elhúzódott, amit kicsit sajnálok, de nem is furcsállom hiszen csak most találkoztunk úgy közelebbről. Nem szeretném ráerőltetni az érzéseimet. Az nem lenne szép dolog tőlem. De legalább, megtettem az első lépést, ez már haladás a javából. Utoljára alsó tagozat, harmadik osztályban voltam szerelmes. Aztán ez a második fellángolás. Próbálom magamat lenyugtatni, hogy ne erőltetés legyen. És, hogy ne menjek az agyára. – Igen, sokat szedtünk. – Válaszolok, hadarva. Mert a szívem az ezerrel ver.
Először, csak úgy felvetettem a tanulós dolgot, de ezzel akár el is lehetne kezdeni valamit vele, de az is lehet, hogy semmi nem lesz belőle. Hagyom magamat átadni az érzésnek. – Rendben, akkor máskor. Szólj, amikor jó neked, aztán csak az időpont kell és, hogy melyik tárgyból. De én órák után kb. mindig ráérek. – Kicsit fájt nekem, hogy nem mondott rögtön igent, de megértem. Majd máskor meglesz.
Bólintok, és a kezemmel intek egyet, hogy “menj csak” – Nekem úgy is dolgom van még. Közben elrakom a szerszámokat és a ruhámat is átveszem, mert nekem is mennem kell. És én is a kastély felé veszem az irányt. Mert még el kell intéznem pár dolgot takarodó előtt. Pár óra után, a kastély előtt vagyok, aztán már kisebb keresgélés után oda találok az eridon toronyhoz és folytattam az estébe nyúló délutánt. Időközben este lett, még átnézek egy aznapi tananyagot, mert az egyik tanártól kaptam szorgalmit. (Örömmel készítette ezeket.) Aztán elaludtam a tankönyvön.