Scarlett

A várakozást sosem szívlelte, így miután sejtette, hogy a lány valószínűleg néhány percet késni fog, belépdelt a közeli cukorkba boltba, és pillantását körbevezette a fakkokba szórt édességeken. Volt ott minden,mi szem-szájnak ingere, Bagolyberti drazsé, csokibéka, gumicokor ezer féle színben, medve cukor, de a hagyományos tejkaramellából is volt bőven. Édesszájú lévén, ajkait megnedvesítve lépdelt egyik polctól a másikig,végül fogott egy papírzacskót, az egyikbe gumicukrot szedett, a másikba pedig tejkaramellát, s azzal lépett az eladó pultja elé.
- Szép napot, ezeket kérem, illetve, abból a likőrös bonbonból kérnék hat szemet- ujjával az eladó háta mögötti polcra bökött, aki örömmel szolgálta ki a fiatal vásárlót.
- Sok ez az édesség egy embernek, nem de?-nevetve pillantott a fiatal mestertanoncra, miközben a becsomagolt, likőrös bonbonokat is átnyújtotta.
- Ne aggódjon, nem egyedül fogom ezeket elfogyasztani-nevetve fizette ki az édesség árát, majd hátizsákjába elpakolta az édességet,s csupán a gumicukros zacskót hagyta elől, abból rögtön be is kapott egy szemet.
Kisétálva az üzletből, tett néhány lépést az utcasarkon, majd a kis tavacska felé vezető út sarkán telepedett meg egy korláton,s ott várakozott tovább Scarlettre.

Scarlett

A várakozást sosem szívlelte, így miután sejtette, hogy a lány valószínűleg néhány percet késni fog, belépdelt a közeli cukorkba boltba, és pillantását körbevezette a fakkokba szórt édességeken. Volt ott minden,mi szem-szájnak ingere, Bagolyberti drazsé, csokibéka, gumicokor ezer féle színben, medve cukor, de a hagyományos tejkaramellából is volt bőven. Édesszájú lévén, ajkait megnedvesítve lépdelt egyik polctól a másikig,végül fogott egy papírzacskót, az egyikbe gumicukrot szedett, a másikba pedig tejkaramellát, s azzal lépett az eladó pultja elé.
- Szép napot, ezeket kérem, illetve, abból a likőrös bonbonból kérnék hat szemet- ujjával az eladó háta mögötti polcra bökött, aki örömmel szolgálta ki a fiatal vásárlót.
- Sok ez az édesség egy embernek, nem de?-nevetve pillantott a fiatal mestertanoncra, miközben a becsomagolt, likőrös bonbonokat is átnyújtotta.
- Ne aggódjon, nem egyedül fogom ezeket elfogyasztani-nevetve fizette ki az édesség árát, majd hátizsákjába elpakolta az édességet,s csupán a gumicukros zacskót hagyta elől, abból rögtön be is kapott egy szemet.
Kisétálva az üzletből, tett néhány lépést az utcasarkon, majd a kis tavacska felé vezető út sarkán telepedett meg egy korláton,s ott várakozott tovább Scarlettre.

Nathan


  Egyszerűen nem ő lett volna, ha nem késik el. Dehát a dolgok sosem úgy vannak, ahogy azt ő eltervezi. A gitárja valahogy pont útban volt, amikor ő készülődni akart, és valahogy nem tudott neki ellenállni.
  Szóval végül tíz perc alatt kellett összekapnia magát, és elindulnia a találkozóhely felé. A dombról lefelé menet folyton magát átkozta - persze nem szó szerint -, hogy miért is nem tud egyszer tényleg pontosan érkezni, ha megbeszélnek valamit. De talán jobb is lesz, ha elengedi a dolgot.
  Már messziről észrevette a barátját, aki magányosan, valamit rágcsálva ücsörgött a korláton. Be kell vallani, elég nyomorékul festett ott kuporogva, mint egy ázott cica, aki azt eszi amit talál, pedig jobbhoz van szokva.
  - Szia - mosolygott rá a lány. Legszívesebben elsütötte volna, hogy "Mi az cica, nincs gazdád?", de úgy volt vele, hogy a fiú valószínűleg éppen eleget várt már rá így is, nem kell még rátenni egy lapáttal.
  - Mit nyamnyogsz? Én is kapok? - próbált belelesni a fiú kis zacskójába. Mit lehet tenni, ha az ember lány édesszájú...