Nathan


  Egyszerűen nem ő lett volna, ha nem késik el. Dehát a dolgok sosem úgy vannak, ahogy azt ő eltervezi. A gitárja valahogy pont útban volt, amikor ő készülődni akart, és valahogy nem tudott neki ellenállni.
  Szóval végül tíz perc alatt kellett összekapnia magát, és elindulnia a találkozóhely felé. A dombról lefelé menet folyton magát átkozta - persze nem szó szerint -, hogy miért is nem tud egyszer tényleg pontosan érkezni, ha megbeszélnek valamit. De talán jobb is lesz, ha elengedi a dolgot.
  Már messziről észrevette a barátját, aki magányosan, valamit rágcsálva ücsörgött a korláton. Be kell vallani, elég nyomorékul festett ott kuporogva, mint egy ázott cica, aki azt eszi amit talál, pedig jobbhoz van szokva.
  - Szia - mosolygott rá a lány. Legszívesebben elsütötte volna, hogy "Mi az cica, nincs gazdád?", de úgy volt vele, hogy a fiú valószínűleg éppen eleget várt már rá így is, nem kell még rátenni egy lapáttal.
  - Mit nyamnyogsz? Én is kapok? - próbált belelesni a fiú kis zacskójába. Mit lehet tenni, ha az ember lány édesszájú...