Scarlett

A várakozást sosem szívlelte, így miután sejtette, hogy a lány valószínűleg néhány percet késni fog, belépdelt a közeli cukorkba boltba, és pillantását körbevezette a fakkokba szórt édességeken. Volt ott minden,mi szem-szájnak ingere, Bagolyberti drazsé, csokibéka, gumicokor ezer féle színben, medve cukor, de a hagyományos tejkaramellából is volt bőven. Édesszájú lévén, ajkait megnedvesítve lépdelt egyik polctól a másikig,végül fogott egy papírzacskót, az egyikbe gumicukrot szedett, a másikba pedig tejkaramellát, s azzal lépett az eladó pultja elé.
- Szép napot, ezeket kérem, illetve, abból a likőrös bonbonból kérnék hat szemet- ujjával az eladó háta mögötti polcra bökött, aki örömmel szolgálta ki a fiatal vásárlót.
- Sok ez az édesség egy embernek, nem de?-nevetve pillantott a fiatal mestertanoncra, miközben a becsomagolt, likőrös bonbonokat is átnyújtotta.
- Ne aggódjon, nem egyedül fogom ezeket elfogyasztani-nevetve fizette ki az édesség árát, majd hátizsákjába elpakolta az édességet,s csupán a gumicukros zacskót hagyta elől, abból rögtön be is kapott egy szemet.
Kisétálva az üzletből, tett néhány lépést az utcasarkon, majd a kis tavacska felé vezető út sarkán telepedett meg egy korláton,s ott várakozott tovább Scarlettre.