Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

Van abban valami igazán morbid, és mégis szemet gyönyörködtetően szép, ha a temetőben három sorban is a rokonaid sírja helyezkedik el. Mindenki a családomból itt fekszik, ha jól emlékszem, éppen azért van ekkora kihagyás a mostani szakasz és a rákövetkező között, mert anno ezt a részt a településalapító felmenőim magukénak nevezték ki, aztán, valahogy senki sem akart alább adni, inkább tetemes mennyiséget fizettek ki az előre megváltott sírokra. Amióta ideköltöztünk, ezt a költséget is átvettem az anyámtól, elvégre mindenféle külön egyezkedés vagy megbeszélés nélkül átadta nekünk a házat. Először máshova akartunk menni, de nem hagyta. Azt hiszem, Bogi miatt, akinek napról napra jobb nagymamája. A múltkor azt mondta, nem is hiszi el, hogy nem a mi gyerekünk, hiszen a szeme olyan, mint az enyém, a füle meg az álla, meg az orra, meg lényegébe minden mása olyan, mint az apjáé. Szegény gyerek. Eléggé pocsék arány tud lenni, ha lányként azt mondják, hogy olyan vagy, mint apád, és legyünk őszinték, én is a humoráért mentem hozzá, nem az ízlésesen elrejtett kockahasáért.
- Szóval tényleg úgy érzem, hogy lassan rendeződünk.
A jelenlegi legfrissebb sírnál ülök, itt nyugszik ugyanis Vitay Mátyás, aki tanácselnökként irányította Bogolyfalvát. A fehér márvány a mai napig szép, nem koptatta még meg az idő. Mondjuk az is igaz, hogy csak néhány éve történt, még nem volt annyi ideje annak a bizonyos elhasználódásnak. A képen fiatalos, mosolygós férfi van, emlékszem még akkor készült, amikor leköszönt a posztjáról. Ebből az időszakból vannak nekem is a legszebb emlékeim, és szerintem anyámnak is, mind a ketten erre a képre gondoltunk. Tökéletes. Mellettem a földön négy csikk hever, mellényomom az ötödiket, miközben már nyúlok is a következő szálért. Vannak rosszabb napok, amikor többet kíván a szervezetem, és ilyenkor meg kell adnom neki azt, amit kér. De azért kigyomláltam, minden sírra ültettem friss virágot, mindenkit letakarítottam. Így elégedett vagyok, és megérdemlem, hogy kicsit ejtőzzek. Szép volt Emma, tiszta családi jócselekedetcunamit zúdítottál a családra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=847334#post847334][b]Reményi Emma - 2022.06.05. 18:11[/b][/url]

Van abban valami igazán morbid, és mégis szemet gyönyörködtetően szép, ha a temetőben három sorban is a rokonaid sírja helyezkedik el. Mindenki a családomból itt fekszik, ha jól emlékszem, éppen azért van ekkora kihagyás a mostani szakasz és a rákövetkező között, mert anno ezt a részt a településalapító felmenőim magukénak nevezték ki, aztán, valahogy senki sem akart alább adni, inkább tetemes mennyiséget fizettek ki az előre megváltott sírokra. Amióta ideköltöztünk, ezt a költséget is átvettem az anyámtól, elvégre mindenféle külön egyezkedés vagy megbeszélés nélkül átadta nekünk a házat. Először máshova akartunk menni, de nem hagyta. Azt hiszem, Bogi miatt, akinek napról napra jobb nagymamája. A múltkor azt mondta, nem is hiszi el, hogy nem a mi gyerekünk, hiszen a szeme olyan, mint az enyém, a füle meg az álla, meg az orra, meg lényegébe minden mása olyan, mint az apjáé. Szegény gyerek. Eléggé pocsék arány tud lenni, ha lányként azt mondják, hogy olyan vagy, mint apád, és legyünk őszinték, én is a humoráért mentem hozzá, nem az ízlésesen elrejtett kockahasáért.
- Szóval tényleg úgy érzem, hogy lassan rendeződünk.
A jelenlegi legfrissebb sírnál ülök, itt nyugszik ugyanis Vitay Mátyás, aki tanácselnökként irányította Bogolyfalvát. A fehér márvány a mai napig szép, nem koptatta még meg az idő. Mondjuk az is igaz, hogy csak néhány éve történt, még nem volt annyi ideje annak a bizonyos elhasználódásnak. A képen fiatalos, mosolygós férfi van, emlékszem még akkor készült, amikor leköszönt a posztjáról. Ebből az időszakból vannak nekem is a legszebb emlékeim, és szerintem anyámnak is, mind a ketten erre a képre gondoltunk. Tökéletes. Mellettem a földön négy csikk hever, mellényomom az ötödiket, miközben már nyúlok is a következő szálért. Vannak rosszabb napok, amikor többet kíván a szervezetem, és ilyenkor meg kell adnom neki azt, amit kér. De azért kigyomláltam, minden sírra ültettem friss virágot, mindenkit letakarítottam. Így elégedett vagyok, és megérdemlem, hogy kicsit ejtőzzek. Szép volt Emma, tiszta családi jócselekedetcunamit zúdítottál a családra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=847422#post847422][b]Helvey Belián Balázs - 2022.06.07. 21:57[/b][/url]

Még egy hangos sóhajtással sem meri megtörni a temető mélységes csendjét. Ugyan rokonai, szerettei nem itt nyugszanak, mégis sokszor fordul meg erre, abból a célból, hogy segít: növényeket gondoz, pár, a faluban élő, már nagyon idős hozzátartozói sírját, vagy csak úgy, mert éppen erre van kedve sétálni. Nem kér cserébe semmit sem, szívesen teszi, mint mindenhol, ahogy a növényekről van szó és foglalkozhat is velük. Van, aki nem, van, aki megtalálja azt, ami ki tudja kapcsolni. Temetőből nem illik lopni, így ő sem teszi. Fizetségének tekinti mókásan azt, hogy amikor mag, hajtás vagy valami más zöld kell, kijön és vesz, szed. Így történt ez most is, ahogy kezeiben a kis táskában pihennek a zsenge hajtások, hiszen a magokat még csak majd ez után keresgélgeti. Egyrészt az iskolai, másrészt a saját, házi kis gyűjteményébe tervezi eltenni, miután kikeveredett innen.
Éppen kikerüli az egyik sírt, amikor egy füstfelhőt pillant meg. Nem ijed meg, hiszen tűzhöz kicsi, hideg már nincs, és mivel a saját zsebében is pihen egy doboz, tudja, mi hozza. Csak a kíváncsiság miatt a közelebbi soron megy, ahonnét megpillantja a női alakot, aki hamarosan ismerőssé válik. Nem kívánná megzavarna, ha nem üti meg a fülét a mondat, amit a morbid humora nem enged el oly könnyen. Így csendben lépdel közelebb, legalább köszönni utána és aztán hagyni, hogy szerettei között pihenhessen kicsit, gondoljon rájuk. Rá meg vár egy nagy adag virágföld és a kosz, amit okoz vele. De már okos, leteríti az újságot is az asztalra és könnyebben takarít.
- A nikotin függőségeddel? - nevetős hangja csendül fel a nő mögött, ahogy futólag a csikkekre pillant, majd vissza rá, immáron szégyenlős mosollyal. - Ne haragudj, nem tudtam kihagyni. Szia – megérti azt is, ha ezek után messzire küldik, de ő ilyen. Most már. Csendben gyújt rá, majd nyúl oldalra és az egyik, csak a vázába csípett fehér rózsát helyezi a sírra, amint térdkattogással guggol le mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=847580#post847580][b]Reményi Emma - 2022.06.12. 06:27[/b][/url]

A kérdésre elmosolyodom, és hátrapillantva ez a mosoly szélesebbé válik. Egy viszonylag fiatal gárdába csöppentem bele a felvételem után, de szerencsére, és mert jó kezdeményezőképességgel rendelkezem, mert hát pszichológus volnék, vagy mifene, elég hamar össze tudok barátkozni a környezetemmel.
- Azzal nagyon jó a kapcsolatom. Azt hiszem életem legrendezettebb, legkiegyensúlyozottabb kapcsolata. De a férjemnek ne szólj róla.
Még kacsintok is egyet hozzá, ahogy kissé rekedt, macskásan doromboló hangomon felnevetek. Igen, régebben dohányzom, mint amióta házas vagyok, és ennek oka az, hogy az elememmel együtt a függőségem is kialakult. Nem lehet minden habostorta. Imádom a mágiámat, tényleg nagyon, hiszen teljessé tesz, de azért drága hobbit tudott nekem választani. Mondjuk a legszebb pillanatok így is azok, amikor Tivadarral kint dohányzunk a kertben, nézzük a naplementét, és beszélgetünk. A tökéletes társ, akit mindenkinek kívánni tudok.
- Szia.
Köszönök én is mosolyogva a mellém érkezőnek, és megpaskolom magam mellett a földet, hogy ha kedve van, akkor nyugodtan huppanjon le mellém.
- Rokonlátogatás, morbid verzió. A többiekkel nem sok közös témám van, de apámnak azért be szoktam számolni. Vele jobb kapcsolatom volt, mint anyámmal, de alakulunk. Neked vannak itt rokonaid?
Vannak olyanok, akik csak szeretnek kijárni ide, és az elhagyatott sírokat gondozzák. Korábban láttam itt a polgármester feleségét is, aki számomra kicsit unatkozó háziasszonynak tűnt, de nem rosszindulatúnak, sőt, inkább naivnak. Mostanság csak egy sírt látogat, és az embernek a szíve szakad meg érte. Érdekes megfigyeléseket lehet tenni egy ilyen csendes helyen.