BK Fórum - "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Kolf Krisztián

*Nem töltöttem sok időt a Balatoni javító-nevelő intézetben, de épp eleget, hogy megismerjem a tinédzsereket, akiket még próbálnak átnevelni, de eléggé a szemét kategóriához sorolják őket. Akármennyire is jogos, hogy odakerültem, én nem nagyon éltem eddig ebben a közegben. Persze ismertem a társadalom alsó rétegét, de Zsolt mindig próbált vonalat húzni köztünk és az igazi tolvajok között. Ne értsük félre, nem szerette volna, hogy valami nagy politikus legyek, Ő meg majd valahogy biztosítja ezt nekem. Nem. Ő azt szerette volna, hogy kövessem azt, amit Ő csinált, csak ne legyek semmirekellő, értsek a dolgomhoz. Ahhoz képest, hogy néha elvetette a sulykot Zsolt is értett a munkájához, mindig tudta, hogy mikor kell tovább állni. Néha volt, hogy egy éjszaka alatt találta ki, hogy muszáj elmenni valahonnan, maradt fél óra pakolni, de nem kapták el. Most visszagondolva mégsem lehetett olyan tökéletes ez a rendszer, hiszen nem éppen kellemes helyen szórakoztatja magát mostanában. Meg szerettem volna látogatni jó párszor, mégis vele éltem le az életem nagy részét, de nem engedik. Rossz hatás, vagy mi. Még bíznak bennem, hogy egy számításba vehető ember lesz belőlem. Egy részből talán ezért küldtek ide, hogy valami emberibbet faragjanak itt és megtanuljam azt, ami szépen kimaradt a magánóráimból, Zsolttal. Sokat tanított nekem, de azért varázslás terén érzem a hiányosságokat. Majd csak belejövök.
Két napja érkeztem meg a kastélyba, díszkísérlettel. Kaptam egy ágyat pár jómadárral együtt, egy órarendet pár fura nevű órával és tanárral, plusz még egy térképet is. Rengeteg terem, emelet, szárny és mindennek külön neve. Szerintem egy év alatt sem fogok megtanulni mindent. A mai napomat mégsem a kastélyban töltöm a térkép elemzésével vagy a házirend böngészésével. Bizony még olyanom is van. Inkább kimegyek a faluba, nem szeretem a bezártságot. Ez furcsa nevelőintézet után, de ha megtehetem, nem fogok a szobába poshadni. Nem terveztem semmi különlegességet, csak járni szerettem volna egyet, mégis érdekesen alakul. Már jócskán a falu utcáit taposom, mikor egy kedves ismerősre leszek figyelmes. Igazából nem ismerjük egymást, csak tudom kicsoda ő. Ráadásul jóval többet tudok róla, mint a legtöbbek. A fiatal rabok rosszabbak, mint a pletykáló öregasszonyok, mivel a sok beszéd ugyan az, de még gyorsabban is tudják terjeszteni. Ez ezzel a fiúval sem volt másképpen. Bár Ő hamarabb ott volt az intézetben, mint én, a híre még is elég hamar eljutott hozzám. Több éven át ott kellett maradnia, magánzárkában és még egy nagyobb titok, ami lehet, hogy csak pletyka, de ezt valahogyan nem hiszem. Úgyhogy elhatározom, kiderítem az egészet. Mondhatjuk, hogy követtem, de csak éppen ugyan arra vezetett az utunk, éppen abba a kisállat kereskedéshez. Mire belépek már az eladó is elfoglalja helyét, egy aranyos kis idős bácsika. A srác, talán valamilyen Krisztián még nézelődik, úgyhogy lefoglalom az eladót egy érdekfeszítő kérdéssel.*
- ’Napot! Mondja, Ön szerint lehet farkast tartani háziállatnak? * Fél szemmel figyelem a fiú reakcióját, aminek köszönhetőn nem hallom a bácsika válaszát, de miért is érdekelne.*