A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

Délelőtt van, de a borús égnek és csepergő esőnek hála akár késő délutánra is járhatna már az idő. Legalább az eső nem számít, már a vonaton ülnek, azokban a jófajta régi szoci időkből itt maradt, ráizzadós, szarbarna műbőr ülésekkel. Az ablakokkal, amiket nem lehet lehúzni, mert a gumi illesztés már annyira belerohadt az ablakrésbe, hogy nincs az az erőember, aki képes elég nyomást kifejteni.

Miért? Miért pont ilyen vonat kellett? Mi ez a szűnni nem akaró kényszeres nosztalgia, ami időnként el-elkapja a varázslókat és boszorkányokat. És ami a legfontosabb, miért pont azokat kapja el, akik adott szolgáltatások, kellékek, objektumok beszerzésére vagy megszervezésére hivatottak? Az ég szerelmére, van egy KASZINÓ Bogolyfalván, olyan nagy kérés egy japán, modern vonat ehelyett az orosz ócskaság helyett?

Ilyen és hasonló gondolatok futnak át a fején, miközben menetiránynak háttal ülve, hátát a támlának támasztva a lehajtható karfán könyököl. A kinti lassan ősziesen színesbe hajló erdőkből és termőföldekből semmit sem látni, csak a menetszélben elkenődő vízcseppek terítik be a kabin ablakát. Kiszúr magának kettőt. Egymás mellett vannak, párhuzamosan haladnak egy ideje, méretre és formára is hasonlóak (megdöbbentő, de mindkettő vízcsepp alakú). Az egyiket elnevezi Jozsefnek, a másik Ézsaiás lesz - kettejük párharca legendás. Az elején Joszef vezet, kövér kis vízcseppként szeli át a hanyagul letakarított, koszos vonatablakot sréhen lefelé haladva. Mögötte szorosan Ézsaiás, meglehetősen nagy hátrányt sikerült behoznia az elmúlt percekben, pedig az elején még senki sem hitte volna, hogy ez az ifjú, zsenge, feltörekvő esőcsepp utolérheti a pályán már veteránnak számító Jozsefet. Mégis.. itt vagyunk, történelmi verseny veszi kezdetét a két titán között. Egy pillanatra megremeknek, ahogy a vonat döccen egyet, majd folytatódik a ritmusos tütüpp-tütüpp, tütüpp-tütüpp. Valaki alszik erre a repetatív hangra, valaki egy epikus verseny aláfestő melódiáját hallja bele.
Gyerünk, Ézsaiás, meg tudod csinálni. Csak azért, mert Jozsef előbb esett le az ablakra, nem jelenti azt, hogy győzelme determinált lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=854220#post854220][b]Várnai Rafael - 2022.10.14. 21:08[/b][/url]

Délelőtt van, de a borús égnek és csepergő esőnek hála akár késő délutánra is járhatna már az idő. Legalább az eső nem számít, már a vonaton ülnek, azokban a jófajta régi szoci időkből itt maradt, ráizzadós, szarbarna műbőr ülésekkel. Az ablakokkal, amiket nem lehet lehúzni, mert a gumi illesztés már annyira belerohadt az ablakrésbe, hogy nincs az az erőember, aki képes elég nyomást kifejteni.

Miért? Miért pont ilyen vonat kellett? Mi ez a szűnni nem akaró kényszeres nosztalgia, ami időnként el-elkapja a varázslókat és boszorkányokat. És ami a legfontosabb, miért pont azokat kapja el, akik adott szolgáltatások, kellékek, objektumok beszerzésére vagy megszervezésére hivatottak? Az ég szerelmére, van egy KASZINÓ Bogolyfalván, olyan nagy kérés egy japán, modern vonat ehelyett az orosz ócskaság helyett?

Ilyen és hasonló gondolatok futnak át a fején, miközben menetiránynak háttal ülve, hátát a támlának támasztva a lehajtható karfán könyököl. A kinti lassan ősziesen színesbe hajló erdőkből és termőföldekből semmit sem látni, csak a menetszélben elkenődő vízcseppek terítik be a kabin ablakát. Kiszúr magának kettőt. Egymás mellett vannak, párhuzamosan haladnak egy ideje, méretre és formára is hasonlóak (megdöbbentő, de mindkettő vízcsepp alakú). Az egyiket elnevezi Jozsefnek, a másik Ézsaiás lesz - kettejük párharca legendás. Az elején Joszef vezet, kövér kis vízcseppként szeli át a hanyagul letakarított, koszos vonatablakot sréhen lefelé haladva. Mögötte szorosan Ézsaiás, meglehetősen nagy hátrányt sikerült behoznia az elmúlt percekben, pedig az elején még senki sem hitte volna, hogy ez az ifjú, zsenge, feltörekvő esőcsepp utolérheti a pályán már veteránnak számító Jozsefet. Mégis.. itt vagyunk, történelmi verseny veszi kezdetét a két titán között. Egy pillanatra megremeknek, ahogy a vonat döccen egyet, majd folytatódik a ritmusos tütüpp-tütüpp, tütüpp-tütüpp. Valaki alszik erre a repetatív hangra, valaki egy epikus verseny aláfestő melódiáját hallja bele.
Gyerünk, Ézsaiás, meg tudod csinálni. Csak azért, mert Jozsef előbb esett le az ablakra, nem jelenti azt, hogy győzelme determinált lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=854221#post854221][b]Dwayne Warren - 2022.10.14. 21:20[/b][/url]

A kezében megzizzen a zacskó, ahogy két ujjal belenyúl. Akár a tenyerébe is önthetné, ha már megengedte magának azt az elképzelhetetlen luxust ma reggel, hogy hámozott szotyit vett a boltban, azonban ő sem akkora barbár. Mindennek, kérem szépen, megvan a maga természetes rendje. Az első pár szemet apránként kell kipiszkálni, ügyelve, hogy a sószemcséket lepöccintse az ujjvégeiről az ember. A zacskó, úgy felső egyharmadán túljutva kezdheti először a tenyerébe, majd közvetlenül a szájába önteni a napraforgómagvakat.
Belesüpped az ülésébe, ő is a kartámlán könyököl, a tekintete azonban már egy ideje a Rafael mögött az ülések fölé ragasztott, kopott balatoni tájképre tapadt. Az ujja közé csippentett, pucér kis szotyolát a szájába veszi, majd egy újabb szem után nyúl. Nem igazán érti a magyarok Balatonnal kapcsolatos obszesszióját. Az évek során kétszer pakolta kocsiba a családját, hogy végigvergődjenek az M7-esen a balatonfüredi Napfény strandig, azonban nem hagyott maradandó nyomot benne az emlék. Egyedül talán a lángos. Hm. Különben otthon lehet lángost csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=854225#post854225][b]Várnai Rafael - 2022.10.15. 00:28[/b][/url]

Ézsaiás egyre közelebb ér, egyre inkább kartávolságba kerül a győzelem. Erről álmodozhatott azóta, hogy megformálódott az elsőfelhőben. Élete első nagy vereségét már elszenvedte, amikor Joszef előtte érte el az áhított célt, a mennyei fénnyel körbevont vonatablakot, ahova minden kis esőcsepp gyerekkora óta vágyakozott. Mire ő ideért, addigra Joszef már valósággal beette magát ide, a többi esőcsepp elfogadta és utat engedett neki nagy útján az ablakpárkány alsó szegélye felé.
"Joszef egy rohadék" - gondolhatta magában Ézsaiás, a fiatal, feltörekvő (azaz hát lefelé törekvő, valójában -, azzal megszaporázta csepp testét, hogy beérje a vén veteránt. És most itt van. Nagyon itt van, már érzi a győzelem ízét, aminek poros, letakarítatlan párkány aromája van! IGEN-IGEN!
És ekkor Joszef találkozik egy másik esőcseppel, egy kisebbel magánál, a kisebb esőcsepp pedig úgy dönt, hogy csatlakozik hőséhez. Egybeolvadnak, Joszef megnő - és ennek hála esőcsepp-orrhossznyival mégis Ézsaiás előtt végez. Megint.
"Az élet igazságtalan" - fut át a gondolat ezúttal nem az esőcsepp (merthogy neki úgysincs), hanem Rafael fején, ahogy érdektelenül visszafordítja tekintetét a versenyről. Amint a kedvenc esőcseppe elvesztette a versenyt, az ő érdeklődése is minium alá süllyedt.
Nagyon jó, már 6 perc eltelt az útból. Mindössze 144 perc van hátra, addig kell lefoglalnia magát valamivel, nem lehet olyan nehéz. Ásít egyet, mintha álmos lenne, valójában csak unalomból származó kényszercselekvés, semmi több. Feloldja a képernyőzárat és tétován időzik a hüvelykujja az érintőképernyő felett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=854262#post854262][b]Dwayne Warren - 2022.10.15. 17:09[/b][/url]

Biztos benne, hogy nem akkora mágia a lángos, hogy ha megkérné Zóját, az ne tudna otthon összerakni egyet. Semmire sem vágyik most jobban, mint egy igazán olajos, undorítóan túlsózott tésztalepényre. Ahogy a képet fixírozza tovább, látja maga előtt a fokhagymás olajjal feltöltött befőttes üveget a pulton, a ragacsos toll-ecsetet, a parányi rovarokat, amik beleragadtak a masszába. A kétséges ideje a harmincnégy fokos, lakókocsiból rögtönzött konyha pultján álló reszelt sajtot. Érzi, hogy a gyomra megkordul, ez azonban beleveszik a szocialista gépszörny ütemes zakatolásába.
Újabb szotyikat vesz a szájába, a tarkóját megtámasztja a kráteresre süppedt, műbőr fejtámlán. Kinn, a ragasztott üvegen túl, az észak-magyarországi karbantartó vágányzárak nyomán lassan kopnak a kilométerek. Úgy hallotta, valahol Salgótarján környékén nemrégiben meghibásodott egy biztosító berendezés és az is tovább lassítja a vonatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=854270#post854270][b]Várnai Rafael - 2022.10.15. 19:01[/b][/url]

Jobb híján figyelmét teljesen a messenger irányába fordítja. Megnyitja a beérkező üzeneteket az értesítésekre kattintva. Figyelmen kívül hagyja a kolléga üzenetét arról, hogy mikor érnek Budapestre, helyette a fél órával előtte érkezett üzenetet nézi meg.
Odahaza Amerikában (annyi év után inkább azt az országot tartja az otthonának: barátainak, kapcsolatainak nagy része mind ott van) - Hazel épp csak belelendült a virtuális szociális életébe. A keresztlánya belevaló lány, gyakran látogatja meg a családot Rafael is a szabad napjain, mióta pedig az okostelefon a leányzó életének részévé vált, természetesen nem maradhatnak el a random üzenetek. Most például a tiktok van soron, a gyerek csinált egy accountot magának, most lelkesen küldözgeti körbe a mindenféle táncolós, prank és egyéb videóit.
És bár senkinek sem vallaná be szó szívvel, de a francba is, néha az ujja azért továbblapoz a feeden. A sok rövid, pár másodperces üres tartalom, amihez nem kell gondolkodni, nem kell figyelni, ahol a hossz miatt nem kell ilyen apróságokkal törődni, mint "kontextus" meg "gondolatmenet" ... tökéletes időtöltés üres percekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=854331#post854331][b]Dwayne Warren - 2022.10.15. 21:38[/b][/url]

Az ujjai ismét belemerülnek a szotyis zacskóba, azonban kezdi elveszteni a türelmét, így egyszerre nem egy, hanem legalább négy, de még az is előfordulhat, hogy egyenesen öt arabot emel ki és szór a szájába. Talán hiba volt hámozottat kérni. Mégis mit gondolt a trafikban? Ez így teljesen értelmetlen. Héj nélkül hiányzik a magvakból minden, amit a szotyizást kiemeli az unaloműző nassolás kategóriájából és igazi, nagybetűs Időtöltéssé szentesíti. A kihívás. A precízió. A veszély. Az izgalom, amikor egy különösen dagadt és jól fejlett szotyira harap az ember, a héja pedig pontosan középen válik ketté. Szinte hátborzongató.
A zacskót csalódottan gyűri össze a tenyerében és az ablak előtti keskeny, ujjlenyomatokkal szennyezett asztalkára dobja.
Egy mély szusszanással dönti oldalra a fejét. Fák futnak el mellettük, a körvonalaikat azonban elmossa az eső.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=854344#post854344][b]Várnai Rafael - 2022.10.16. 01:44[/b][/url]

Az esőcseppek tompa kopogása kíséri a vonat zakatolását, ahogy egyre csak haladnak a céljuk felé. Valaki olyan hangosan kezd köhögni a szomszéd fülkében, hogy némi hang áthallatszik még ide is az éktelen krahácsolásból. Nade erről Rafael nem is vesz tudomást, hála a vezeték nélküli fülesnek. Mindeközben ő csak elfogadva sorsát merül el a videómegosztó oldal üres tartalmában, jobb híján.
Üveges tekintettel bámulja a kicsit sem vicces szituációs "paródiákat". haha, drága a gáz és a villany, megy az apa jól lecseszni a gyereket, mert felkapcsolta a villanyt.
Jó szar lehet muglinak lenni és fizetni a melegért, világításért. Már úgy alapvetően nem irigyli a mugli létet, mennyi alapvető igényért kell fizetniük, amit ők, varázslók egyszerű mágiával megoldanak? Mondjuk ez a zenére tátogás is olyasmi, amihez Rafael úgy érzi, hogy már kicsit túl öreg. Bajban lett volna, ha az ő iskolaévei alatt ezzel foglalkoztak volna a lányok inkább, valószínűleg hódításainak listája is jóval rövidebbre sikerült volna.
Na végre valami jó. Ennek a srácnak a pitbull imitációja egész valószerű. és tényleg, a pudli is, nah, ez kreatív, ebbe raktak munkát - szórakoztató is. A folyosón valaki elhúzza az egyik kupéajtót és sietős léptekkel rohan a kocsi végén lévő büdös, agyonhasznált, ellenben gondatlanul takarítótt, ammóniaszagú helyiségbe.