A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

  Furcsa érzés volt, hogy édesanyja idén nem azzal a mondattal engedte vissza Baglykőre, hogy "Vigyázz magadra!", hanem hogy "Vigyázz Szofira!".
 Megsemmisülten meredt szüleire ennek hallatán, de fölöslegesnek tartotta elmagyarázni, hogy nem fognak ők annyit találkozni, mint azt a családban gondolják. Na meg aztán... erősen kételkedett abban, hogy pont neki kéne Szofira vigyáznia. Akit minden helyzetben megtalál a galiba. Ő legfeljebb csak elrettentő példaként tud szolgálni a lánynak arra vonatkozóan, hogyan kell megtenni a kastélyban tíz métert úgy, hogy sikeresen konfrontációba keveredj a legidegesítőbb és a legártalmasabb arcokkal. Hogy hogyan ne érj vissza a körletedbe takarodó előtt. Hogyan aludj át egy tanórát. Igen. Ezt a szerepet Zalán sokkal reálisabbnak érezte.
 Nyavalygás ide vagy oda, mégis felállt a helyéről és nyakát nyújtogatva kezdte kémlelni az ablakon át a Budanekeresdnél felszálló diákcsoportot. Homlokát ráncolta, mert nem látta köztük Szofit. De még Borisz bá' és még Tünde arcát sem találta a tömegben. Talán nagyon a vonat elején szállították fel őt. Megígérte a lánynak, hogy megkeresik majd egymást, de úgy döntött, előtte megvárja, amíg a felszálló utasok végre elhelyezkednek. Sokan szenvedtek a poggyászaikkal, így ez nem tűnt olyan gyors folyamatnak, mint azt Zalán feltételezte. Így csak próbált türelmesen viselkedni.
 A körülötte lévő ülések kezdtek lassan megtelni, de a vonat végén, ahol ő volt, így is kevesebben szálltak fel mint mondjuk az elején. Maradtak még foghíjas ülőhelyek.
 Épp ezen elmélkedett, amikor észrevette, hogy mellette egy lány szenved a bőröndjével, hogy feltuszkolja a poggyásztartóra. Kérdés nélkül állt fel és segített megtartani a már visszaesni készülő csomagot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=845405#post845405][b]Hollósi Zalán - 2022.04.09. 23:51[/b][/url]

  Furcsa érzés volt, hogy édesanyja idén nem azzal a mondattal engedte vissza Baglykőre, hogy "Vigyázz magadra!", hanem hogy "Vigyázz Szofira!".
 Megsemmisülten meredt szüleire ennek hallatán, de fölöslegesnek tartotta elmagyarázni, hogy nem fognak ők annyit találkozni, mint azt a családban gondolják. Na meg aztán... erősen kételkedett abban, hogy pont neki kéne Szofira vigyáznia. Akit minden helyzetben megtalál a galiba. Ő legfeljebb csak elrettentő példaként tud szolgálni a lánynak arra vonatkozóan, hogyan kell megtenni a kastélyban tíz métert úgy, hogy sikeresen konfrontációba keveredj a legidegesítőbb és a legártalmasabb arcokkal. Hogy hogyan ne érj vissza a körletedbe takarodó előtt. Hogyan aludj át egy tanórát. Igen. Ezt a szerepet Zalán sokkal reálisabbnak érezte.
 Nyavalygás ide vagy oda, mégis felállt a helyéről és nyakát nyújtogatva kezdte kémlelni az ablakon át a Budanekeresdnél felszálló diákcsoportot. Homlokát ráncolta, mert nem látta köztük Szofit. De még Borisz bá' és még Tünde arcát sem találta a tömegben. Talán nagyon a vonat elején szállították fel őt. Megígérte a lánynak, hogy megkeresik majd egymást, de úgy döntött, előtte megvárja, amíg a felszálló utasok végre elhelyezkednek. Sokan szenvedtek a poggyászaikkal, így ez nem tűnt olyan gyors folyamatnak, mint azt Zalán feltételezte. Így csak próbált türelmesen viselkedni.
 A körülötte lévő ülések kezdtek lassan megtelni, de a vonat végén, ahol ő volt, így is kevesebben szálltak fel mint mondjuk az elején. Maradtak még foghíjas ülőhelyek.
 Épp ezen elmélkedett, amikor észrevette, hogy mellette egy lány szenved a bőröndjével, hogy feltuszkolja a poggyásztartóra. Kérdés nélkül állt fel és segített megtartani a már visszaesni készülő csomagot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=845561#post845561][b]Song Jiyun - 2022.04.15. 14:59[/b][/url]

A peronokat vizsgálta, körülötte rengeteg mágus és boszorkány ment fel s alá. Volt, aki porontyait terelgette az iskolai vonatra, voltak diákcsoportok, akik között látott ismerős arcokat, ám túl szégyenlős volt, hogy megszólítsa őket. Csendesen követte hát iskolatársait, majd minden erejét bevetve feltornázta poggyászát és magát az egyik utolsó kocsira. Ahogy haladt befelé, üres boxot keresett magának, hátha felszáll Daeyoung mellé és akkor ülhetnek egymás mellett. Nagyra nyílt szemekkel kereste a leendőbeli ülőhelyét, szerencsére a vonat végében kevesebb ember volt, ezért nem volt túl nagy falat Jiyun számára. Miután végre meglelte a tökéletes ülőhelyet, tekintete az ülések feletti polcra tévedt majd le a kézipoggyászára.Túl picike volt, hogy felérje és csak akkor tudta volna biztonsággal feltenni, ha az ülésekre fellép. Ez nem lett volna helyénvaló, ennek ellenétre mégis megpróbálta fellökdösni táskáját.
Hosszas nyöszörgés és lábujjhegyen állás után végre feltette, habár nem tudta eléggé betolni s a kegyetlen fizika megbüntetni készült Jiyunt a segítségkérés megtagadása miatt. A poggyász leborult. Ji’ már a fejéhez nyúlt, összehúzta magát, minél kisebb legyen az esélye annak, hogy eltalálja bármi is a táskából, persze ez nem következett be. De miért nem?
Felpillantott és egy baromi magas fiú állt mellette. Kettőt pislogott, ahogy igyekezett memóriája nagy könyvében fellapozni a srác nevét, de nem... Nem járt sikerrel.
- Köszönöm - motyogta, majd ujjára pillantott, de szerencsére nem felejtette el gyűrűjét.
- Ha nem vagyok tolakodó, feltennéd nekem a táskám? Nem... én nem érem fel - sütötte le szemeit és odébb állt, hogy Zalánnak elegendő helyet adhasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=845562#post845562][b]Hollósi Zalán - 2022.04.15. 15:45[/b][/url]

  Ráismert a lányra egy háztársa személyében. Többet nem nagyon tudott róla, hiszen felsőbbéves. Nos, talán nem ez a legütősebb érv, ha azt nézzük, hogy Zalán barátainak többsége a felsőbb évfolyamot és a mestertanoncok táborát erősítik.
 Talán valamivel ráijeszthetett vagy zavarba hozta, mert látványosan kerülte a tekintetét. Bízató mosolyt küldött felé, ha esetleg felnéz, lássa, hogy nem csinált semmi rosszat.
 - Szívesen - felelte egyszerűen, majd lökött egyet a csomagon, hogy visszatolhassa biztonságos vízszintesbe azt. - Van még esetleg valamid?
 Amikor úgy találta, hogy nem fognak menet közben csomagok potyogni a fejükre, hátrébb lépett és körbenézett, hogy vajon körbe tud-e már nézni anélkül, hogy bárkit felborítana a közlekedőben. Úgy döntött, vár még kicsit, úgyhogy visszazuttyant a helyére.
 - Majd leszedni is segítek, ha gondolod. Nem kéne sérüléssel kezdeni az évet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=845568#post845568][b]Song Jiyun - 2022.04.15. 22:06[/b][/url]

Megrázta fejét, nem volt nála több holmi, amitől egyelőre meg szeretne szabadulni.  Óvatosan kinézett a vonat ablakán, már elindultak, tehát nem volt számára visszaút, ha esetleg meggondolta volna magát.
Leült Zalánnal szemben és mélyen meghajolt előtte, ezzel átadva minden tiszteletét a fiú irányába.
- Hálásan köszönöm. Tényleg nem lenne túl szerencsés egy nagy puklival a fejünkön a gyógyítónál kezdeni - felegyenesedett és halványan elmosolyodott.
- Ke-Keresel valakit? - utánozta a fiú mozdulatait - Nem tudom, hogy tudok-e neked segíteni, de szeretném viszonozni a kedvességed - szoknyáját gyűrte térdein, ahogy a másikra pislogott barna szemeivel. Bár a névmemóriájával nem büszkélkedhetett, viszont az arcokat vonásról-vonásra képes volt felidézni. Ha keresett épp valakit Zalán, talán Jiyun leírás alapján visszaemlékezhet látta-e véletlenül vagy sem. Persze, tényleg csak abban az esetben, ha keresett valakit és nem csak másik ülőhelyre pályázott.
- Mellesleg Jiyunnak hívnak, Song Jiyun. Levita - halvány mosolyra húzódtak pirosló ajkai és félénken odanyújtotta jobb kezét. Elvileg így illett és talán kihúzhatja bakancslistájáról az új személyek megismerését.
- Te is levitás vagy, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=845800#post845800][b]Hollósi Zalán - 2022.04.20. 22:09[/b][/url]

A meghajlást kicsit soknak érezte, mert nem ismerte a mögötte rejtőző idegen szokást. Persze azt felismerte, hogy a lány nem magyar, csak Zalán számára a határon túli dolgok ugyanolyan ismeretlennek számítottak, mint a mugli világ egésze. Még Autumn-ot is ritkán kérdezte Írországról. Tudta, hogy rossz emlékeket ébresztene benne, pedig iszonyatosan kíváncsi volt.
 - Az unokatesómnak ez lesz az első éve. Veled együtt szállt fel... nos, valahol. Megígértem neki, hogy majd a vonaton találkozunk, csak még meg kéne keresnem.
 Jobbjával a tarkóját kezdte masszírozni s elgondolkodott kicsit. Remélte, hogy azért sikerül az odaúton ismerkednie kicsit a leendő évfolyamtársaival. Talán ha már talált is társaságot magának, nem fogja a vonat végébe rángatni őt, csak bizonyosodjon meg arról, hogy itt van és jól van. Meg nem barátkozik fura alakokkal sem. Az fontos.
 - Jiy...un. - tagolta vontatottan, de még elismételte párszor kérdő tekintet kíséretében, hogy jól ejti-e. Tükrözte a másik mosolyát, amikor kezet nyújtottak felé. Kérdés nélkül meg is rázta.
 - Zalánnak hívnak. Én is szfinx vagyok, igen. De te csak nemrég jöttél, igaz? - biztos volt benne, hogy Jiyunt elsősként egyszer sem látta a körletükben. Csak az utóbbi hónapokban. Csendes lánynak tűnt. Igaz, Amélia is annak tűnt, még mielőtt elkezdte volna őt Zalán nyaggatni, hogy korrepetálja bűbájokból.