Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=877597#post877597][b]Frida L. Bergstein - 2024.04.27. 13:44[/b][/url]

Mikor először találkoztam a nevével a városban, azt hittem rosszul hallok. Aztán Klárának tűnt fel, hogy azonos a nevem az új polgármesterével. Ő mesélt a változásról a városban. Azt hiszem, sokkban voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet pont itt. Még az is felmerült bennem, hogy utánam jött, de úgy hiszem, akkor felkeresett volna.
Két napig szinte szellemként tettem a dolgom. Csak aztán jutottam döntésre. Megkeresem én. Ő nem tudhatta, hogy itt vagyok. Hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. Beleremegtem még a gondolatba is. Lassan őt éve, hogy eljöttem otthonról.
A hivatalban kerestem, hiszem ott volt a legnagyobb esélyem arra, hogy megtaláljam, mint polgármestert. Nehezen dolgozom fel a rengeteg érzést és emléket, ami felszínre kerül. Össze vagyok zavarodva a helyzettől. Még azt sem döntöttem el, hogy Elsie esküvőjére hazautazzam-e. Éppen mostanában kaptam hírt arról is.
A Hivatalban készségesen megmutatták hol találom. Őszintén nem tudom megmondani, meddig álltam az ajtaja előtt, mikor a titkárnő már magamra hagyott. Hosszú percekig képtelen voltam bármit tenni. Csak álltam némán. Végül kopogásom törte meg a csendet, és gondolkodás, hívás nélkül be is léptem az ajtón.
Most pedig itt állok vele szemben. Tényleg ő az. Nem sokat változott. Nehezemre esik tartani magam, de egyelőre sikerül egyenesen állnom, kihúznom magam, ahogy az hozzám illik. Még akkor is, mikor ennyi idő után először hallom a hangját, hallom azt, ahogy kimondja a nevemet.
- Szia. - Nagyon halkan sikerül csak megszólalnom, és erősen kell koncentrálnom, hogy ne remegjen a hangom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=877658#post877658][b]Frida L. Bergstein - 2024.04.28. 14:51[/b][/url]

Régen láttuk egymást, nagyon régen. Még mindig hihetetlen, hogy előttem áll. Gondoltam rá az évek alatt, hogy ne tettem volna? De sosem gondoltam bele, hogy mit mondunk majd egymásnak, ha egyszer újra találkozunk. Most pedig hirtelen megtörténik ez a találkozás, és fogalmam sincs, mit kéne tennem. Nem tudom, hogy egyáltalán jó döntés volt-e részemről felkeresni őt.
Elfogadom a helyet, amivel kínál, így meg is előzve, hogy összerogyjam az irodája ajtajában. Sikerül tartanom magam, és talán azon a pár lépésen nem látszik, hogy valójában remegek. Felszínre kerülnek az emlékek, olyanok, amiket évekkel ezelőtt mélyre temettem. Most kell újból és igazán megküzdenem velük. Mit keres itt? Ha miattam jött volna, nem lenne így meglepve.
- Mindenki erről beszél a városban. Egy szomszédomtól hallottam. A kastélyban tanítok, már négy éve. De te hogy kerülsz ide? - Hadarok, tőlem szokatlan módon. Most nem tudom úgy kontrollálni hangomat, mint általában. A kérdés is számonkérőre sikeredik, szándékommal ellentétben. Fel kell dolgoznom azonban, hogy pont ide sodorta az élet. Abba a kis országba és aprócska városba, ahol én letelepedtem felejteni és újrakezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=877848#post877848][b]Frida L. Bergstein - 2024.04.30. 18:59[/b][/url]

Képtelen vagyok ránézni, a szemébe egyáltalán nem. Pedig nem vall rám, hogy a falat, a földet, esetleg a saját kezeimet nézzem, míg beszélek valakihez. Pont ahogy ezt most teszem. Ám nem tudom nem észrevenni, hogy nem néz ki olyan kiegyensúlyozottnak, mint régen. Talán csak az új munka teszi. Pedig sokat gondoltam arra, milyen hatással lehetett rá, mikor eljöttem. Az elmúlt éveimnek egy olyan pontja ez, amivel még mindig küzdök.
- Üresedés volt a tanári karban, kaptam egy lehetőséget, hogy melodimágiát tanítsak. Megfelelőnek tűnt egy új kezdetre. Azóta pedig megszerettem ezt a várost. Valahol az otthonra emlékeztet. - Utolsó szavaimnál nem tudom megtartani, megremegem a hangom. Sosem mondtam még ezt ki. Most épp annak egy olyan férfi előtt sikerült kimondanom, akinél kevesen kötődhetnének jobban az otthonomhoz. Teljesen váratlanul ért, hogy itt van.
Szorosan összekulcsolt kezeimet az ölemben nyugtatom, lábaimat bokámnál szorítom egymáshoz keresztben. Ezzel elértem, hogy a remegésem valamelyest enyhüljön. Egyszerre szeretném megtudni, hogy hogy van, hogy mit csinált az elmúlt években, hogy örül-e annak, újra találkozunk. Helyette elakadok a fejemben összetorlódott kérdések között. Egyiket sem érzem helyénvalónak feltenni jelenleg.
- Szóval nem tudtad, hogy itt vagyok? - Mind közül talán a legrosszabbat sikerül feltennem, ráadásul ismét számonkérő, erős hangnemben. Meg sem várom válaszát két tenyerembe temetem az arcom néhány pillanatra, mielőtt az arcára néznék. Először, mióta itt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=878025#post878025][b]Frida L. Bergstein - 2024.05.02. 22:31[/b][/url]

A régi érzések mellett feljönnek az emlékek, a közös terveink gondolatai. Tudatomba tömörülnek az esküvőnk képei, majd a közös lakásunk, a nehézségeink és terveink, hogy egyszer szép és teljes családunk lesz. Aztán mindent felülírt az élet. Most pedig ülünk egymással szemben, egy olyan helyzetben, amit valószínűleg egyikünk sem képzelt volna soha.
- Igazából a faluban még nincs nagyon sok ismerősöm - vallom be, magyarázat képpen. - Sokat dolgozom, és tanulok is - fűzöm hozzá, továbbra is a kezeimet nézve.
Aztán ahogy sikerül ránéznem, nem tudok többet elfordulni. Meglep, amit bevall, ezt pedig arcomról is leolvashatja. Kikerekedett szemekkel hallgatom. Egy magánnyomozót. Egy mappa, az életem minden eseményével. Még ajkaim is elnyílnak kissé egymástól, ahogy kék szemeibe bámulok, és próbálom feldolgozni, amit mond. Nem vagyok rá dühös. Azt hiszem, valahol megértem, amit tett. Nem is tudok rá mondani semmit, csak felemelem a fényképet a négy évvel korábbi énemről.
Érzem, ahogy az arcomon legurul egy könnycsepp. Egy pillanatra összeszorítom a szememet, aminek eredményeképp csak több követi az előzőt. Nagyon régen nem sírtam, most azonban nem tudom tovább tartani magam. Talán Adam látványa, talán a pénztárcájában tartott fényképek, rajta Iris. Talán az egész helyzet. Nem is próbálok sokat tenni ellene, csak az arcomat törlöm le egy gyors mozdulattal. Fogalmam sincs, mit kéne mondanom neki. A férjemnek, akit én hagytam el, már csaknem öt éve. Azt hiszem, hiányzott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=878188#post878188][b]Frida L. Bergstein - 2024.05.05. 23:05[/b][/url]

Nem ellenkezem az öleléssel szemben. Egyszerre idegen és mélyen ismerős, hogy a karjaiban tart. Régen volt. Hosszú idő óta először érzem az illatát, az érintését magamon, érzem a közelségét. Most már a sírásnak sem próbálok ellenállni, hagyom, hogy folyjanak a könnyek, hogy végigsöpörjenek rajtam az érzelmek. Inkább már el sem gondolkodom azon, mennyire furcsa ismét átölelni egymást, mindazok után, amin keresztülmentünk. Pedig most egészen olyan, mint régen volt. Mint a mélyre ásott emlékekben.
A megjegyzése halvány mosolyt csal az arcomra. Lecsukott szemekkel engedem, hogy szám széle felfelé görbüljön. Valóban nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmi történik majd. Esetleg, hogy Adam egyszer édesapám helyébe lép otthon. Zauberdorfban elképzeltem már magunkat. Még akkor, évekkel ezelőtt.
Abszurd számomra ez a helyzet. Az is, hogy itt van, hogy ő a polgármester, hogy ismét magamon érzem az érintését. Még mindig próbálom feldolgozni. Elhúzódom tőle, s a szemébe nézek. Összeszorul a szívem, ahogy az ő arcán is észreveszem a könnyek nyomait. A kezeit nem engedem el, helyette finoman, bátorítóan megszorítom őket. Ekkor érzem meg ujján a gyűrűt.
- És most mit tegyünk, Adam? - teszem fel azt a kérdést, amely úgy érzem a legjobban kimondható ebben a helyzetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=878254#post878254][b]Frida L. Bergstein - 2024.05.08. 22:28[/b][/url]

Ölelésünk után már nem is gondolkodom el azon, hogy továbbra is egymáshoz érünk. Közös múltunk nyomán természetesnek érződik, hogy egymás kezét fogjuk, hogy ezzel támogatjuk egymást. Azonban múltunknak van egy kevésbé közös pontja, az elmúlt öt év, ami ránehezedik ezekre a pillanatokra. Adam szavai megerősítik ezt az érzést, én pedig ösztönösen elhúzom a kezemet. Talán a lelkiismeretem miatt nem tudom tovább ennyire közel lenni hozzá. Hiszen én hagytam ott, mégsem hittem, hogy látom még őt valaha. Nem is bírok neki válaszul, csupán egyetértően bólintok. Valóban megterhelő. Pedig az én gondolataim között is sorakoznak a kérdések, amikről beszélni szeretnék vele. De nem most, ebben igaza van. Idővel.
- Rendben, sétáljunk - bólintok finoman, egyetértően. Talán tényleg jót tenne most mindkettőnknek a tágasabb tér és a levegő. Itt még attól sem kell tartanunk, hogy a városlakók gondolnak valamit kettőnk viszonyáról.
Fel is emelkedem a székből, a biztonság kedvéért még óvatosan megtámaszkodva az asztalon. De nem, már nem remegnek a lábaim. Helyette egy finom sóhaj szakad fel belőlem. A megkönnyebbülés, a rengeteg érzelem az, ami ilyen módon kibukik belőlem.