Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=567554#post567554][b]Brandon Norrey - 2016.02.27. 17:12[/b][/url]

Hosszú útról beszélünk itt.
Arról az útról, ami az akkoriban eltervezett életem egyik elágazása. Zenész akartam lenni, híres akartam lenni, boldog akartam lenni. Aztán jött az a kotta, az a darab, és az a mindent átmetsző hang, mai egyetlen pillanat alatt szabta át egy kecses mozdulattal álmaimat a homályos, ködös űrré. A kilátástalanságban egyetlen pislákoló fényfolt volt csupán, az elemi mágia által elérhető magaslatok. Csupa idegen, felfedezésre vágyó terület, ami rengeteg fájdalomba és szenvedésbe kerül. A szüleim elvesztése újabb mélységbe rántott, de a barátaim és az ambícióm segítségével sikerült felkapaszkodnom egy olyan szinte, hogy boldognak vallhatom magam.
Szeretek, és szeretnek.
Nevetek, és nevettetnek.
Az élet új oldalát fedeztem fel a festéssel, az utazással és a szabadsággal. Az önállóság, ami leírhatatlan rettegéssel töltött el valaha, megváltozott, és erősebbé, magabiztosabbá, és urambocsá érettebbé formált engem. Az nem mondom, hogy már nem tarolok le embereket a folyosókon, csak már nem mindig cselekszem hirtelen feltámadt vágyak, ötletek alapján.
Mondhatni lecsillapodtam.
Na nyugodtság ide vagy oda, a szívem a torkomban lüktet, a gyomrom pedig össze-összerándul, ahogy a Bogolykő Hivatali épületében ücsörgök.
Vizsgáztatóm késik, de valahogy bánom is, meg nem is. Egyik pillanatban még túl akarok lenni rajta, a másikban pedig el akarok innen rohanni, és hatodjára terezem el, hogyan ugrok ki az ablakon (nem tudom miért ne használhatnám az ajtót, talán azért, mert az úgy kevésbé vicces és drámai.)
Ép a szökős fantáziát pörgettem le magamban újra, mikor belépett egy nő. A Hullámok Hölgye, a Tengerek Asszonya, kinek a partok, a mélységek és az áradatok a múzsái. Természetesen felnézek a munkásságára és ismerem is, szinte minden festményét, de.... Épp ezért nem akarok pont előtte lebőgni.
Miért is bőgnék?
Ahj, mindegy. Szóval belép, én meg automatikusan felpattanok az ülőalkalmatosságról, habár agyam tiltakozik.
- Grgr... Vagyis Bran. Brandon Norrey vagyok. El sem tudod képzelni, mennyire imádom az alkotásaidat. Az egyik kiállításodon ott is voltam! - nem Bran, most igazán nem kéne az izgalomtól nyüszítve ugrálni a terem közepén, moderáld magad. kezet akarok vele fogni, de meg is akarom ölelni, aminek a végén valami fura mozdulat lesz a vége, ami a tévés auratisztításhoz hasonlít.
Követem a mosdóba, igen a mosdóba, ami csak egy picit feszélyez, meg ház nagyon lazának kell tűnnöm egy ilyen nemzetközileg elismert művész előtt.
- Tudom. - hááát, lehet nem ezt kellett volna mondani, de már mindegy. - Szóóóóval ez a vizsgahelyszín?... Egyedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=567682#post567682][b]Brandon Norrey - 2016.02.27. 20:10[/b][/url]

- A szülők akaratát sokan alábecsülik és sokan túl könnyen elfogadják. Meg kell találni a köztes megoldást, amit mondjuk nálad nem tudom hogy lehetne kivitelezni, de én valamit nagyon elszúrtam a sajátjaimmal, mert már nincsenek. - Magasságban majdnem megegyezünk, arcára nézek, hátha viszonozza pillantásomat, de nem szeretném tovább taglalni a dolgot.
A mosdóban Hanga nevetése igazán bájosan visszhangzott a csempékről, amitől elvigyorodok.
- Ugyan, nincs ellenemre a rendhagyó környezet, alkalmazkodóképes vagyok - ó, de még mennyire - különben is, tudom mire gondolsz, itt olyan érzés fogja el az ember, mintha egy lüktető szervezetben lenne, ha eltekint az elvétve felfedezhető ürüléktől.
Túl sokat beszéltem érzem én, szóval inkább hagyom, hogy ismertesse a feladatokat. Így hallásra nem tűnnek olyan szörnyen nehéznek, megropogtatom ujjaim, miközben szemeim előtt megjelenik a sötét sáv, mely ellehetetleníti a látást. Innentől máshogy vagyok kénytelen érzékelni a környezetem, lassan terjesztem ki erőmet a környező folyadékra, miközben mély "levegőt" veszek. mikor úgy érzem a szoba minden sarkát megtaláltam, elkezdem felmelegíteni a vizet. Emlékeket hívok segítségül, a forró zuhanyét egy kiadós hócsata után, a nyelvet megégető forrócsoki, a sütőből felszálló forró párafelhő. Mire végzek felidézésükkel, már elérem a harmincöt fokot szóval már nem kellett sok, hogy elérjem a célhőmérsékletet. Mikor végeztem kinyitom számat, majd a szavakat megformázva küldök hullámokat Hanga irányába.
- A negyven fok pipa. - mondom neki, majd grimasz kúszik eddig nyugodt arcomra. Elfelejtettem, hogy először sóssá, majd édessé kéne változtatni, de.... De csak nem olyan nagy baj, ha utána csinálom...ugye?
Elképzelem az Alaszkában látott, érzett gleccsereket, a leomló jégtömböket, melyek közel akkorák voltak, mint Merkibá háza, és az alattunk hullámzó kobaltkék mélységet. Elképzelem, ahogy az ajkaim közül párafelhők szállnak fölé, és ahogy a szabadon hagyott kezemet körbeöleli a csontig hatoló hideg.
Hat fok. Ennyi kellett ugye?
- Jól emlékszem, hogy hat fokot mondtál? - biztos ami biztos rákérdezek a dologra, de már neki is kezdek az eredeti visszaállítására. Amikor elérem azt, felidézem a madagaszkári kiruccanásunkat. Az öblöt, ahol Cattel.... Ahol Cattel úszkáltunk és ahol először csókolóztunk.-elképzelem a sós víz ízét puha ajkain, az illatot, ami minden reggel fogadott a parton. Egy pillanat alatt megváltozik az egész szoba területén a víz összetétele, szinte érezni, ahogy a molekulák egy pillanatra megállnak, majd megváltozva folytatják véget nem érő útjukat.
Aztán elképzelem az iskola közelében lévő tavat. Édesvízzel több kapcsolatom van, így nem olyan nehéz visszaváltoztatni.
A tárgyak már trükkösebbel. Az első nem megy egyből, ezért átugrom. A második, a szilárd halmazállapotával és jellegzetes alakjával egyből megjelenik leli szemeim előtt. A harmadik egy kicsivel bonyolultabb.... Gyűrűnek nagy, nyakláncnak kicsi, karkötőnek meg túl fura a közepén elhelyezkedő köralapú sima felület. Persze olyan húsz másodperc töprengés után leesik, hogy egy karóráról beszélünk. Márkát azért nem tudnék mondani, hehe.
Vissza az elsőhöz. Soha az életbe nem jönnék rá, hogy mi ez a nem szilárd, nem folyékony valami, ami felszívta a vizet, és egy még nehezebb kivenni az alakját. Megpróbálom két kezem közé rekonstruálni fagyasztással a formát, amiből valami nagyon különös, alak jön ki, két hosszú nyúlvánnyal. Rövid tapogatás után felfedezni vélek másik négy, eltérő hosszúságú domborulatot rajta, és ezért megmerem kockáztatni, hogy valami állatot mintáz. A két hosszú nyúlvány ezután jelentősen megkönnyíti a dolgomat.
Fogadjunk, hogy a torkom ki lenne száradva, ha az előző öt percben nem vizet lélegeztem volna.
- Szövetnyúl,fémkulcs, nem tudom milyen anyagú óra. Be kell vallanom, hogy a tapsifüles igazán kemény dió volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=568997#post568997][b]Brandon Norrey - 2016.02.29. 18:02[/b][/url]

Hanga, vizsga.

- Ezzel a ténnyel nem tudok vitába szállni. - szuszogom lesütött szemmel Hanga felé, miközben sorra vettem mozdulataimat. -Tudtam, hogy valamit rosszul csináltam. - csak ennyit tudok hozzáfűzni a summázáshoz, a következő feladatok hallatán meg csak bólintok. Jégkék szemeimet Hangára emelem, és igyekszem kiolvasni céljait arcvonásaiból, de hiba.
Na, azért a kezében képzett gömb már sokkal többet árul el. Mikor megmoccannak ujjai, hangos sóhajjal préselem ki az utolsó csepp levegőt is tüdőmből, karjaimat ellazítom és lógva hagyom. Mikor felém hajítja a gömböt, egy félkörívet írok le lábammal, így a testem körüli pályára vezetve sikerült megállítanom a labdát anélkül, hogy bármit is veszítene az alakjából. Ezek után már könnyű belülről indulva megfagyasztatni a dolgot, mert ugye ha befelé csinálnám a térfogat-növekedés miatt előbb utóbb szétrepedne a megalkotott réteg. Mielőtt végeznék ezzel, már repül is a következő, amit jobb kezemmel "kapok el", majd egy ujjamat a felszínéhez érintve mintha festéket oldanék benne. A fagyottat a földre engedem lassan, a festettet viszont a kezem alatt lebegtetem öt centivel.
- Huh... - mondom az utolsó feladat hallgatása után. Azért nem gondoltam volna, hogy a kiegészítőfeladatok nehezebbek lesznek, mint a főfeladatok, de legyen hát. Átveszem lassan az irányítást a Hanga által uralt kockán, közénk reptetem, a művésznő érezheti pulzusumon, milyen hevesen ver a szívem.
Ökölbe szorítom kezem, minek hatására szétrobban a geometriai alakzat. majd szinte azonnal kinyitom tenyeremet, amivel megállítom a szétfröccsenő cseppeket. Szememből már nyugodtság árad, ajkaimat benedvesítem, majd lassan elkezdek magam körül a cseppek felé fújni. Leheletem nyomán minden vízmolekula megszilárdul, majd mikor Milyen Hanga szemébe nézek, és látom nincs kifogása, az ezernyi apró jégszilánk csörömpölve hullik a földre, majd tűnik el a levegőben elpárologva. Egész szép kis mutatvány volt, de meg kell támaszkodnom az egyik mosdókagylón.
- Azt hittem.... Könnyebb lesz a vizsga. De egy élmény volt. Köszönöm ezt a rendhagyó környezethez társuló rendhagyó vizsgamódszert.