Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834002#post834002][b]Orbán Gábriel - 2021.07.09. 10:56[/b][/url]

Apának ma sok a dolga, Flórinak meg nincs óvoda. Ezt énekelgetjük, miközben egyre csak haladunk előre, annak érdekében, hogy még a legnagyobb meleg előtt a játszón legyünk. Ott szerencsére sok a fa, a gyerek elvan, én meg tudok kicsit lazítani. Múlthéten a lányaim vittek a sírba, és mikor már úgy tűnt, hogy ma semmi dolgom nem akad, akkor jött Milán, hogy vigyázni kellene egy kicsit Flórira, ha nem baj. Nem az. De otthon nagy volt a felfordulás, meg aztán a délutánban elfoglalják majd a konyhát is, de ezt csak akkor lehet nyugalomban űzni, ha a gyerek elfáradt, és alszik. Ezért vagyunk itt. Ő rohangál, én meg élvezem az árnyékot. Napszemüveg, lazulás. Asszony híján persze, elkezdtek már pletykálni. Ikerházat vett a két... muki. Tőlem, ha ők attól boldogabbak, hogy melegnek hisznek... pedig nem vagyok. Komolyan nem, olyan szinten nem, hogy... mit magyarázkodom? Nem és kész. Élvezem az életet, elvagyok, van egy laza kapcsolatom, megvan minden, amire vágyom, kivéve a gyerekbőkést, mert arra nem vágyom, aztán meg, ahogy nézem, a kit Tökit éppen most akarja egy nagyobb lány csúnyán lealázni. Mindig egy nő a baj, mindig mondom, hogy a nőkkel csak a baj van.
- Na nézd csak, az első randim. Helló Bánki Zorka kreatív menedzsment.
Az arcomon a nem létező mosoly, mivel nem nagyon tetszett, hogy fel kellett kelnem, vigyorba csap át, és a fogaimat megvillantva nézek végig rajta. Ez a nő még akkor is látványos, amikor teljesen egyszerű.
- Légy férfi. A szíved életed során még vagy ezerszer összetörik.
A legjobb nevelést adom én neki. Hüppög egy kicsit, de aztán csak tovább indul, és egy perc múlva már vigyorog meg kacarászik. Tök jól csinálom, simán lehetnék én is apa. Mármint, van négy gyerekem papíron, de ezt a kiskölykös bizniszt is tök jól kezelem.
- Van kedved csatlakozni hozzám?
Mivel szent meggyőződésem volt, hogy nem látom többet, igazán érdekes, hogy most itt van, éppen itt, egy durcás kislánnyal. Csak nem? Anya volna? Nem néz ki úgy, mint egy puma. Már nem azért, de... felkoppintották? Hány éves lehetett, tizenkettő? Tiszta érdekes és izgalmas ez a nő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834005#post834005][b]Orbán Gábriel - 2021.07.09. 11:38[/b][/url]

- Pedig én egy komoly ember vagyok, Bánki kisasszony!
Ó nem, dehogy vagyok, vagyis, néha. Többnyire leszarom a világot magasról, és meghagyom az aggódást olyanoknak, akik vagy nagyon ráérnek, vagy éppenséggel nincs jobb dolguk, mint nullhuszonnégyben aggódni valamin, ami úgyis elszaródik. Most komolyan, ha tényleg ez lesz, akkor mi a bánatért túráztassam magam feleslegesen?
- Nem az enyém, én csak a baromira jó arc nagybácsi vagyok, aki hordozza a gyereket, amíg az apja dolgozik meg ügyet intéz. Bár vannak olyan elborult elmék, akik szerint az apjával melegek vagyunk, de hát most nézz rám, melegnek nézek én ki?
Mutatok magamon végig drámaian, ahogy az árnyékba érünk, de azt nem teszem hozzá, hogy az apját meg inkább hagyjuk, mert ő eléggé ilyen nyurga gyerek, akiről azt hinnénk, éheztetik. Hát meg jóslástant tanít, most komolyan, miért is csodálkozom? Én vagyok az aktív, Milán meg a passzív, tiszta sor.
- De valóban nem mondtam, hogy vannak gyerekeim, négy is. Kettő felnőtt, kettő nem. Korán kezdtem. A két kicsi az anyjával él, néha itt is megfordulnak. Sőt, mi több, negyven évesen nagypapa vagyok, na ez az igazi váratlan információ.
Vigyorodom el, és tényleg váratlan, ha azt veszem, hogy szeretnék még gyereket. Vagyis, nem is még, hanem csak simán, mert ugyebár nekem nincs utódom, és azért az embert mégiscsak úgy teremtették, hogy szaporodni vágyjon, meg büszkélkedhessen a porontyaival.
- Belerázódtam. Hallottam pár urban legendet lányokról, akik kikezdenek a tanáraikkal, meg hanyag dolgozókat, amik aztán be is bizonyosodtak, de azt hiszem, be. Elég jól elviselnek már errefelé. Na és te? Megmaradtál a festészetnél? La el kell tartanod a hercegnőt, szívesen megveszem egy-két képed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834013#post834013][b]Orbán Gábriel - 2021.07.09. 12:45[/b][/url]

Elnevetem magam az arcára, mert mindig imádom, ha közlöm az emberekkel, hogy helló, negyven vagyok, kétszeres nagypapa, de keep calm, jön a harmadik, és ki tudja, hamarosan a negyedik is. Sokan azt hiszik, hogy viccelek, pedig nem, tényleg elképeszően termékeny család a miénk.
- Szörnyű, hogy tizenhét évesen felnőttnek vannak tekintve az emberek a világunkban. Ha tizenhat évesen teherbe esik, akkor az már nem olyan ciki, legalábbis a társadalom egy jelentős része szerint, így nekem se engedték, sem azt, hogy eunuchot csináljak a fiamból, sem azt, hogy megöljem a lányom udvarlóját, pedig igazán bennem volt a vágy, amikor hazaállítottam erre a látványra.
Szó szerint fogalmam se volt, hogy mi vár, és hogy egyáltalán elhiszik-e, hogy én vagyok Gabe, vagy sem, de aztán egyetlen pillanat alatt el is feledkeztem arról, hogy nem én vagyok, és felháborodottan néztem a porontyokra és terhes anyákra.
- Nyugi, teljesen rendben vagy, a szituáció nem az.
Mert szerintem nem normális, hogy tizenhat évesen terhes valaki. Sőt, elnézve a most felnövő generációt, harminc éves koruk előtt tiltanám őket a nemi közösüléstől, most viszont valószínűleg mire harminc évesek lesznek, már olyan szinten ki lesznek égve, hogy ők maguk kerülik azt fásultan. Kifordult a világ, és nem a jó irányba.
- Akkor mégiscsak tanár lettél. Lehet életmód tanácsadónak kellene állnom.
Na mondjuk az lenne valami, hogy én osztom az észt az embereknek. Az én életmódommal aztán senkinek sem ajánlom, hogy tanácsokat kapjon tőlem. Bár, valljuk be, Zorkánál elég jól bejött.
- Oh, akkor nem tudja még csak kamuzni se, hogy jó volt az extra gombóc fagyiért. Az iskolában is ennyire domináns alkat?
Mert az látszik, hogy itt, ezen a helyen, igen könnyedén ugrál mindenki úgy, ahogy ő fütyül, és jaj az ilyen nőkkel találkozó fiúknak. Mint Flóri, aki szerintem nagyon is lenyűgözve nézi.
- Na és, mi volt az a nagyon tisztességtelen ajánlat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834440#post834440][b]Orbán Gábriel - 2021.07.16. 22:09[/b][/url]

- Mondtad, de azt nem, hogy tanárnak állnál, csak azt, hogy festesz.
Biztos vagyok benne, hogy a tanári pálya nem kapott nála akkora hangsúlyt, legalábbis nem hangzott el, hogy tanítani fog. Vagy mondta? Most hirtelen elbizonytalanít, pedig esküszöm, hogy figyeltem rá, figyeltem arra, hogy mit mond, és most nem tudom biztosan, hogy valóban azt is mondta-e. Ellenben tudom, hogy mit viselt, mit evett, milyen volt az illata. Férfi agy, sosem a jó részleteket jegyzi meg, és a legkevésbé sem a helyes mondatokat mondatja el veled.
- A legkisebb lányom ilyen. Eridonos lesz, de az ég óvja azt a házat. A vezetőséget, a diáktársakat, a tornyot. Megjelenik a soha be nem álló szájával, és az iskolának vége lesz. Komolyan, még alvás közben is beszél. Félelmetes. De imádom.
Viszont én is úgy vagyok vele, hogy néha nem csak megráncigálnám, hanem megfojtanám, de mindig eszembe jut az anyja, hogy az a szerencsétlen kihordta, megszülte, több, mint tíz évig életben tartotta, nem most kellene nekiállnom annak, hogy élete fő műveinek egyikét eltörlöm a föld színéről.
- Nem csak nehéz, de überelhetetlen. Nem is tudom, hogy én ezek után mit mutatnék fel. A félig megrágott rágó szintje felé tudnék kerülni azt hiszem, de egy szendvics, ami ráadásul dán szalámis is. Áh, azt szerintem senki se tudná. Én őt választanám, aki egy egész szendvicset tud adni, annak egy zacskó gumicukor már csak nem jelenthet kihívást.
Felnőttnek lenni és felnőtt dolgokat vásárolni, még úgy is, hogy van egy közepesen jó fizetésed, kurvanehéz. És nem azért nehéz, mert nem vagy rá megtanítva, vagy, mert dadognod kell, ha meglátod Benzsay asszonyt, aki még most is fitt, hanem azért, mert egyszerűen minden drága. A szalámi, a zöldség, a levegővétel. És ez nem fair.
- Csak ennyit? Még puszit se? Meleg vagy mi van?
Emelkedett meg kérdőn a szemöldököm, mert nem tudom elképzelni, hogy egy kis taknyos se kérne akkor már puszit a nénitől. Elvégre a néni dögös, szóval illendő volna tán kihasználni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=845557#post845557][b]Orbán Gábriel - 2022.04.15. 05:47[/b][/url]

Soha életemben nem olvastam könyveket a gyereknevelésről. Egyet se, nem, hogy ötvenet, emellett nem voltam ott a kamaszlányaim mellett sem, akik ugyebár ebben az életszakaszukban még csak nem is az én lányaim voltak. A két nagyobbat kicsiként tartottam a kezembe, egy-két látogatásom volt a családnál, amikor még máshogy hívtak, és más dolgokat tettem. Aztán az is alább maradt, így volt biztonságos. Lényeg a lényeg, hogy tudományos felkészültségem nulla van a témában, mégis, életben van mind a két gyerek, nem éreznek hiányt semmiben, a védőnő, meg mindenféle őket vizslató nők és férfiak szerint pedig, tökéletesen rendben vannak. Ennyi kérem. Nem kell ide Dr. Spock vagy a bánatom.
Éppen azért, mert hallgatok az ösztöneimre, vélem úgy, hogy a gyerekek jó, ha hozzászoknak a zaj témájához is, járni, beszélni és doktori fokozatot szerezni még nem tudnak, ám véleményem szerint az, ha zajos közegben vannak, hozzásegíti őket ahhoz, hogy ez teljesen természetes legyen nekik, stramm fiúkká váljanak, és ne kelljen majd azért aggódnunk, hogy emocionálisan instabilakká válnak azért, mert valaki kiabál. Micsoda szavak, mi? Áh, a lányokkal tegnap végignéztem valami furcsa bentlakásosokról egy filmet, amiben képet lopnak, és onnan vannak ilyen nagy szavaim. Nem vagyok én olyan nagyon okos. De biztos vagyok benne, hogy a friss levegőn altatás és a zaj jó.
- Nem is beszélgettünk még arról, hogy mikor szeretnél visszamenni dolgozni.
Eddig nagy valószínűség szerint kisebb gondunk is nagyobb volt, és bár én teljesen kiveszem a részem a gyereknevelésből, napközben, amíg tanítok vagy éppen a vadőri feladatokat látom el, a lányok pedig iskolában vannak, egyedül van a kicsikkel, így, amikor hazaérek, belevetem magam én is az életbe otthon, és az ilyen mélyebb témák, valahogy elkerülnek minket. Ám a jövőtervezés olykor időszerű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=846853#post846853][b]Orbán Gábriel - 2022.05.27. 07:55[/b][/url]

Kellemes ez az idő. Én az a fajta ember vagyok, aki tényleg szeret kint lenni a szabadban, járni az erdőt, növényekkel, állatokkal ismerkedni. Remélem, hogy a kiskölykök is öröklik majd ezt, és a jövőben úgy tervezünk nyaralásokat, hogy abban túrázások is legyenek. Azt nem tudom, hogy egy ilyen sikeres akció után kellene-e még további gyerekekkel terveznünk, én a magam részéről úgy érzem, hogy most már aztán tényleg teljesítettem az örökítés nemes folyamatában elérhető eredményeket. Egyszerre kettő, két fiú, hát ki a legnagyobb legény a vidéken? Hogy büszke vagyok-e erre a teljesítményre? hogy a viharba ne lennék. Imádom a lányokat, a szemem fényei, de azért mégiscsak az igazi büszkeség így lett teljes.
- Jól állunk anyagilag. Borka egyetemi kiadásai se jelentenek kihívást.
Mondjuk az, hogy sötét varázslatokat meg átoktörést tanul az a gyerek, nem igazán van ínyemre, mert ezzel együtt a jövőben vállalható munkáit is szem előtt tartva, azt a következtetést vontam le már számos alkalommal magamban, hogy a gyereket nagyon könnyen megölhetik. Egy apának pedig nyilván nem tetszik. Ki az a barom, aki azt mondja a kicsi lányának, hogy ez az fiam, menj csak oda a csúnya gonosz bácsikhoz, hogy lehetőleg előbb átkozz, mint, hogy ők átkoznának. A hideg kiráz a női auroroktól is. Meg a női rendőröktől. Oké, a nem biztonságos szakaszokon a női kalauzoktól is. Mert bármikor bajuk eshet. De amikor ezzel érvelek, akkor hímsoviniszta vagyok. Hát baszkika.
- Arra gondoltam, hogy valamikor esetleg elmehetnénk a határra, csak sétálni egyet az utcán.
Nem mondok ki sem településnevet, sem azt, hogy anyámat meg a húgaimat látni, mert nem akarom, hogy bajt hozzak bárki fejére. Ezt szoktuk csinálni, párhavonta  végigsétálunk az utcán, nem szólalunk meg egymás mellé érve, csak finoman súroljuk egymás kezét, és egy pillanatra látjuk egymás tekintetét. Bárcsak lehetne más megoldás, de nincs. Viszont szeretném, ha látná, hogy vannak unokái, van olyan ember, akivel boldog vagyok.
- Egy kis nyaralás négyesben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=846860#post846860][b]Orbán Gábriel - 2022.05.27. 11:09[/b][/url]

Jó érzés itt ülni, az, hogy bízik bennem, hogy bízunk egymásban. Nem volt könnyű utunk, egyikünk sem akarta azt, amin végül keresztülment. Azt nem állítom, hogy vagy neki vagy nekem ő a nagy igazi, az a mindent elsöprő, de nem bánom egy pillanatig sem. Hiszem, hogy a mi kapcsolatunk sokkal szorosabb. A mi érzéseink mélyebbek, mi sokkal jobban megértjük egymást, mint bárki más. Akaratlan is összekapcsol a múltunk, még akkor is, ha nem volt köze egyiknek a másikhoz. Máshogyan értékeljük a békét, mint azok, akik nem mentek át ezeken az eseményeken, és Isten őriz, hogy bárkinek azt kívánjam, legyen a helyemben. Ne legyen, még csak véletlenül se. Az ő helyébe se. Ne éljék át mindazt, amit neki kellett. Ez egy speciális helyzet, és mi tudom, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a legjobbat fogjuk kihozni belőle.  
- Mondjuk neked egy kiadó alvás is jól esne, ahogy nézem.
Felelem kedvesen, szeretetteljesen. Attól még, hogy elrejti napközben, éjjel mellettem alszik, már akkor, amikor van alvási idő. Szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy én szeretek hajnalban korán kelni, így legalább munka előtt tudok segíteni neki, és ha nem is későn, de normál időben kelhet fel.
- Engedj az anyádnak, attól még, hogy nem volt elég erős, mégis szeretne egy pillanatot. Had élje meg, sőt, had éljétek meg mind a ketten a család nélkül. Ahogy meséltél róla, ő egy nagyon szomorú és bezárt nő. Tudod te is, hogy milyen az, amikor nincs jogod semmihez. Neki sincs.
Bennem mindig az van, hogy én az anyát védem, az anyákat, akiket elnyomnak. Az én anyámnak se volt döntése, adósságok törlesztésére cserélték el, égi oltalom kellett ahhoz, hogy olyan férfinak adják, aki jól bánt vele, szerette, mert anyám éppen csak elmúlt tizenhárom, amikor ez az egész történt.
- Aztán mondj le, hivatalosan. Nem kértél eddig se semmit, nem kérsz ezután se. Nincs rájuk szükséged, mert van családod, mi vagyunk azok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=847600#post847600][b]Orbán Gábriel - 2022.06.12. 17:37[/b][/url]

Elmosolyodom a gondolataira, tényleg rendben vagyunk. Nem hittem volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor ez megtörténik, amikor minden a helyére kattan, és minden rendben lesz. De rendben van. Az egész, úgy, ahogy van. Mintha megbocsátóbbak lennének az égiek, mint ahogy azt mi gondoljuk. Megfogadtam, hogy innentől minden rendben lesz, és ahogy eddig, úgy ezt követően is szeretném állni a szavam, és valóban mindent jól csinálni, legyen szó a lányokról, a fiukról vagy Verénáról. Helyes döntések, máshogy nem is lehet, csak így, és én készenállok arra, hogy ne csak én cselekedjek jó, de mindezt át is adjam.
- Ő többet kockáztat, mint te. Mind a ketten a szíveteket tárjátok fel, és a falaitokat bontjátok le. Emellett pedig, az ő esetében ott van az is, hogy szembeszegül a családjával. Képzeld el, ha erre rájönnek, neki nem lesz második esély, vagy még egy esély, ki tudja, hogy mi történik akkor vele, hogy milyen a család, ami mögötte van. Oka van annak, hogy eddig nem jött. Azonban élő lettél, lélegző. És hát nem ez mutatja azt, hogy valójában sosem volt közömbös? Ha az lett volna, akkor nem érdekelnéd. Látott, élsz, van saját életed, és kész, de ő látni akar, megismerni. Esélyt kapni, ami valószínűleg sosem volt neki.
És ha ez rosszul sül el, kérdés és ellenkezés nélkül fogok neki helyet biztosítani nálunk, mert előttem már ezzel bizonyított. Ha kiteszik a flancos családjából, majd az enyém befogadja. Meg tudom oldani, hogy legyen hol laknia, hogy láthassa az unokáit, a lányát, ha arról van szó. Dönteni Veréna helyett nem fogok, nem tisztem, de azt nem fogom hagyni, hogy az, aki megszülte őt, szenvedjen.
- Kérdezd meg, ez egy jó beszédtéma lenne. Akár, ha tetszik, meg is változtathatod rá. Szabad vagy, és meg kell tanulnod élni a szabadságoddal, meg kell tanulnod megélni azt, amit ez jelent, mert csak úgy fogsz megbékélni magaddal, hidd el nekem, én már csak tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848147#post848147][b]Orbán Gábriel - 2022.06.21. 15:59[/b][/url]

- Helyesen döntöttél.
Mosolyogva nyomok csókot a feje búbjára, mert teljes mértékben így gondolom, nem befolyásoltam, a világért se tenném, egyszerűen csak elmondtam, hogy én hogyan látom a helyzetet, minden más az ő döntése volt A jövőben pontosan ugyanígy szeretném, ha alakulna a kapcsolatunk, őszintén elmondott véleményekkel, amelyeket a másik megfontolhat, de semmiképpen sem befolyásoló vagy irányító módon. Ez egy tökéletes kapcsolat, szeretem az egyszerűségét, a benne lévő szeretetet és békét, ami mind a kettőnknek kijárt már. Nem mondom, hogy a későbbiekben nem fogunk hangosan veszekedni egy elsózott leves miatt, de ma, most ez a legtávolabbi dolog, és ennek nagyon örülök, különösen annak a fényében, hogy nem könnyű témákat veszünk sorra éppen, sőt, ez az egyik legnehezebb talán az ő életében. Ahogy a vállamra hajtja a fejét, megsimogatom az arcélét, és elmosolyodom.
- Andris lesz az, látszik a szemén, ott van az a sunyi csillanás. Mindig azzal kezdődik.
Van olyan, hogy egészen gyorsan odaérünk, amelyikünk éppen nem alszik még olyan mélyen, felkapjuk a gyereket, és már visszük is arrébb, hogy a testvére ne tudjon csatlakozni. Mondanom sem kell, ezek a ritkább pillanatok, mert többnyire mire odaérünk a másik is nyüszörögni kezd, és hiába a visszaaltatás, nem segít rajta, ugyanúgy sír tovább.
- Ha meg kibeszélnek, nem panaszkodhatnak, amilyen kis husisak, az éheztetést rögtön kizárnám, mint opció. Ajánlom, hogy csak jókat mondjanak, mert még a végén kénytelen leszek az orrukra koppintani.
Szerencséjük, hogy ha ki is beszélnek minket, akkor sincs nagy gond, mert nem értjük, hogy mit gagyognak. Szóval simán  tervezgethetnek gyilkosságot is, mi csak odáig fogunk eljutni, hogy milyen nagyon cukik és husik és jóillatúak. Kivéve persze, amikor nem, de az gyorsan feledésbe tud merülni.
- A mi gyerekeink, szóval az a minimum, hogy legalább évente egy dolgozatot egymás helyett írjanak meg. Meg amúgy szerintem a nem meták is nagyon sokat változnak még ebben a korban. Ha belegondolunk, hogy hogyan néztek ki, amikor megszülettek, a kis lilás, nyálkás testüket, ahhoz képest ez a mostani egy egész szép eredmény. Viszont azok a felhők ott nem szépet hozhatnak, úgyhogy szerintem induljunk.
Mutatok fel a gomolygó feketékre, melyek bizony eléggé baljóslatúak. Segítek összeszedelőzködni, és mielőtt még bármit mondhatna, megfogom a babakocsit, jelezve, hogy én tolom őket vissza. Ő csak élvezze a nyugalmat, úgyis beindul majd a következő kör is.