[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=750329#post750329][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.18. 19:26[/b][/url]
K I N C S Ő
PulcsiA játszótér az a hely, ahol annyi gyerek van hogy az már nem nekem való. Azaz csak volt, otthon Angliában kiskoromban, mert ahogy látom ez a játszótér kicsit ki van halva. Mikor megérkeztem, akkor láttam hogy van itt egy játszótér, és hogy nincs olyan sok ember itt. Azaz akkor nem volt, így remélem most sem lesz.
Egy aranyos pulcsit, farmernadrágot és sportcipőt viselek, szerencsére nincs hideg. Na meg persze a pulcsim alatt a szívecskés nyakláncom amivel értek normálisan magyarul. Tanulom, tanulom a magyart ahogy csak tudom, de nagyon nehéz. Főleg a nyelvtan, az nem túl egyszerű. Meg semmi sem egyszerű. Ha az élet egyszerű lenne, nem lenne értelme.
Kicsit bizonytalanul állok meg a játszótértől nem messze. Mit is akarok itt csinálni? Nem vagyok az a csúszik mászik pörög, magát összekoszolja gyermek, mászóka és homokozó kizárva. Hoppá ott egy hinta! Körülnézek, nem tudom hogy miért, talán azért hogy senki se lásson meg, és megindulok a hinta felé.
Leellenőrzöm hogy nem-e vizes, bár miért is lenne? Nem esett az eső, de ki tudja, lehet hogy valaki leöntötte? Vagy odapisilt? Fúj, ha pisis lenne akkor két hétig kézfertőtlenítővel fújkálnám a kezemet!
Mivel nincs semmi lócitrom vagy ilyesmi a hinta ülőkéjén, ráülök, és elkezdem magamat lökni. Sajnos nincs itt se anya, se apa hogy hajtsa a hintát, így magamnak kell, de sebaj! Ez jó érzés, olyan felszabadító vagy hogy mondjam. Ahogy egyre magasabbra megy a hinta, azt érzem hogy repülök. Pedig tudom hogy ott van az ülőke a popsim alatt és tart, nem fogok elszállni. Legalábbis gondolom nem fogok elszállni, de lehet hogy valami repülő emberke elkap és elvisz. Na ez nagyon ijesztően hangzott, remélem nincs ilyen!