Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

A játszótér az a hely, ahol annyi gyerek van hogy az már nem nekem való. Azaz csak volt, otthon Angliában kiskoromban, mert ahogy látom ez a játszótér kicsit ki van halva. Mikor megérkeztem, akkor láttam hogy van itt egy játszótér, és hogy nincs olyan sok ember itt. Azaz akkor nem volt, így remélem most sem lesz.
Egy aranyos pulcsit, farmernadrágot és sportcipőt viselek, szerencsére nincs hideg. Na meg persze a pulcsim alatt a szívecskés nyakláncom amivel értek normálisan magyarul. Tanulom, tanulom a magyart ahogy csak tudom, de nagyon nehéz. Főleg a nyelvtan, az nem túl egyszerű. Meg semmi sem egyszerű. Ha az élet egyszerű lenne, nem lenne értelme.
Kicsit bizonytalanul állok meg a játszótértől nem messze. Mit is akarok itt csinálni? Nem vagyok az a csúszik mászik pörög, magát összekoszolja gyermek, mászóka és homokozó kizárva. Hoppá ott egy hinta! Körülnézek, nem tudom hogy miért, talán azért hogy senki se lásson meg, és megindulok a hinta felé.
Leellenőrzöm hogy nem-e vizes, bár miért is lenne? Nem esett az eső, de ki tudja, lehet hogy valaki leöntötte? Vagy odapisilt? Fúj, ha pisis lenne akkor két hétig kézfertőtlenítővel fújkálnám a kezemet!
Mivel nincs semmi lócitrom vagy ilyesmi a hinta ülőkéjén, ráülök, és elkezdem magamat lökni. Sajnos nincs itt se anya, se apa hogy hajtsa a hintát, így magamnak kell, de sebaj! Ez jó érzés, olyan felszabadító vagy hogy mondjam. Ahogy egyre magasabbra megy a hinta, azt érzem hogy repülök. Pedig tudom hogy ott van az ülőke a popsim alatt és tart, nem fogok elszállni. Legalábbis gondolom nem fogok elszállni, de lehet hogy valami repülő emberke elkap és elvisz. Na ez nagyon ijesztően hangzott, remélem nincs ilyen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=750329#post750329][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.18. 19:26[/b][/url]

A játszótér az a hely, ahol annyi gyerek van hogy az már nem nekem való. Azaz csak volt, otthon Angliában kiskoromban, mert ahogy látom ez a játszótér kicsit ki van halva. Mikor megérkeztem, akkor láttam hogy van itt egy játszótér, és hogy nincs olyan sok ember itt. Azaz akkor nem volt, így remélem most sem lesz.
Egy aranyos pulcsit, farmernadrágot és sportcipőt viselek, szerencsére nincs hideg. Na meg persze a pulcsim alatt a szívecskés nyakláncom amivel értek normálisan magyarul. Tanulom, tanulom a magyart ahogy csak tudom, de nagyon nehéz. Főleg a nyelvtan, az nem túl egyszerű. Meg semmi sem egyszerű. Ha az élet egyszerű lenne, nem lenne értelme.
Kicsit bizonytalanul állok meg a játszótértől nem messze. Mit is akarok itt csinálni? Nem vagyok az a csúszik mászik pörög, magát összekoszolja gyermek, mászóka és homokozó kizárva. Hoppá ott egy hinta! Körülnézek, nem tudom hogy miért, talán azért hogy senki se lásson meg, és megindulok a hinta felé.
Leellenőrzöm hogy nem-e vizes, bár miért is lenne? Nem esett az eső, de ki tudja, lehet hogy valaki leöntötte? Vagy odapisilt? Fúj, ha pisis lenne akkor két hétig kézfertőtlenítővel fújkálnám a kezemet!
Mivel nincs semmi lócitrom vagy ilyesmi a hinta ülőkéjén, ráülök, és elkezdem magamat lökni. Sajnos nincs itt se anya, se apa hogy hajtsa a hintát, így magamnak kell, de sebaj! Ez jó érzés, olyan felszabadító vagy hogy mondjam. Ahogy egyre magasabbra megy a hinta, azt érzem hogy repülök. Pedig tudom hogy ott van az ülőke a popsim alatt és tart, nem fogok elszállni. Legalábbis gondolom nem fogok elszállni, de lehet hogy valami repülő emberke elkap és elvisz. Na ez nagyon ijesztően hangzott, remélem nincs ilyen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=750643#post750643][b]Sárközi Kincső Jázmin - 2019.02.21. 21:29[/b][/url]

A játszótér az a hely, amiből soha nem lehet kinőni, legalábbis tizennégy évesen még nem éreztem úgy, hogy nagy lennék ahhoz, hogy hintára pattanjak. Egyszerűen imádtam hintázni még most is, és mivel nem találkoztam mostanában a tesóimmal, szörnyen egyedül éreztem magam, kellett a hinta jótékony támogatása.
Én elég egyszerűen öltöztem ma, igaz, kissé tavasziasabban, úgyhogy a pulcsi fölé került még egy normál széldzseki is, biztos, ami biztos alapon.
A hinta száraz lehet, hisz eső nem esett tegnap, szerencsére.
 – Helló! – köszöntem a már ott lévő kislánynak. Apám, tök cuki a pulcsija, és van humora is ezek szerint, érti a viccet. – Ugye a másik hinta nincs lefoglalva?
Sose lehet tudni, hátha valami barátra vár, nem akarok belerondítani az összképbe, a nem muszáj.
Nem mondom, jó itt kint, a friss levegőn, és még másokkal is találkozom, ez is jó. De még jobb lenne, ha végre korombelivel is taliznék, és lehetőleg emberi lény legyen.
Persze, Lily is aranyos barát, örülök neki, hogy van, de mivel sokat dolgozik a kastélyban, ezért őt is ritkásan látom. Azért örülök, hogy a sütit elfogadta. A kedvesség jó dolog.
Így is el tudom érni, amit akarok. – Szívesen társulnék, ha szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=750648#post750648][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.21. 22:16[/b][/url]

Amennyire halkan csak tudok, úgy hogy hallja köszönök a lánynak. Na nem baj, talán jó lesz egy kis társaság! Úgyse ismerek annyi sok embert itt, majd most talán fogok. És az sose rossz ha ismerek embereket!
- Nem foglalt. - mondom kicsit hangosabban mint a köszönést, de még így is nagyon halkan. Miért is lenne lefoglalva? Nem is tudom kinek foglalnám. De ezt a lány nem tudhatja, nem ismer. Vagy kitudja, lehet hogy valójában anya az álruhában. Na jó, nem, az nem hiszem hogy túl valóságos lenne. Már anya hogy tudna egy tizenéves lány testébe bújni? Gondolom tizenéves, nem néz ki idősebbnek. De lehet valami varázslatos csodaszert használ, és amúgy meg apa korú. Á, azt kétlem, annyi idősen minek jönne le a játszótérre és akarna hintázni? Bár ki tudja, lehet újraéli a gyermekkorát, vagy nem tudom. De nem lehet több tizenhatnál. Annyi sincsen szerintem. De nem tudom, nem látok a fejébe meg nem ismerem. Ú milyen lenne már ha belelátnék az emberek fejébe. Katasztrófa, nem tudnám elviselni. Bár lehet hogy sok rossz dologtól megóvna, de nem akarok mások fejébe látni, nemnem! Nagyon rossz lenne mások gondjait és problémáit olvasni. Vagy hallgatni? Hogy is nézne ki? Az ember hangján hallanám a gondolatot, vagy csak a levegő kiírná őket? Addig jó, amíg nem tudom meg. Persze az jó lenne, ha mások boldogságát olvashatnám, de az élet nem fenékig tejfel, úgyhogy mindig akadnának problémák is a sok boldogság mellett!