Fanni


Sétálgatok eggyig bolttól a másikig. Megnézem mi van a kirakatban és ha érdekel és rászánom a pénzem akkot megveszem. A kezemben egy csoki békával sétálok tovább, jó itt, mondom magamban. Eddig csak a kastély falai közt voltam, kellett ez a kiruccanás a frisslevegő és ez a jó hangulat, ahogy a madarak csiripelnek, a folyók csordogálnak. Kikéne bontani a csoki békát valahol,egy stlabilabb alapon nem itt a földön mert hát az mégis milyen. Leülök egy padra úgyérzem beleûltem valamibe de kit érdekel kiváncsian tépegetem tépegetném a külsejét de doboz sehogy se akar kinyílni. Pedig igazán kíváncsi vagyok milyen kép rejtőzik benne. Otthon van egy csomó, csak valamelyikről ellopták a képet mert már egy éve nem láttam a rajta lévő mágust. Hátradőlök a padon, gondolkozok,hogy most mit csináljak. Elvégre nem mehetek oda egy idegenhez, hogy szia lécci nyissad ki. Á, nem én nem, inkább lemondok róla. Ücsörgök a padon valahol járnak a gondolataim mikor rámtör az unalom. Felakarnék álni, hogy elinduljak a falu határa felé jobban körülnézni amikor észreveszem a velem szemben ülő lányt amint elég fancsali képet vág. Nem tudom mi baja van, de ha adok neki zsepit amibe kiköpheti azt a valamit ami kínozza akkor talán kinyitná nekem a kis dobozkát. De még mindig csak nézem, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet valakihez oda menni valamit tenni érte és máris szivességet kérni tőle. Dehát egyszer élünk,asszem,és már indulok a lány felé. Az út közepén megállok és magamban mondom, hogy még vissza fordulhatsz de én mégis feléje tartok. Mikor odaérek a padhoz a lányra nézek és egy zsepkendőt nyújtok neki.
-Tessék.- csak ennyit mondok nem tudom mit kéne még, de úgy érzem, ennyi bőven elég nem mintha azért mentem volna oda a lányhoz, hogy cseverésszek vele. Pislantok eggyet a zsebemben megbúvó dobozkára és mondom magamnak ezt mind egy francos képért?

                                                                     Fanni

Mikor kikapta a zsepkendőt a kezemből egy része nálam maradt, aztán a hátam mögött összekulcsolva két kezemet tépdesem a zsepit izgatotságomban, hogy most mi lesz? Végignézem ahogy kidobja a szemetesbe a zsepit majd nekem szól én meg figyelek minden szavára.
Mikor megköszöni a zsepit csak enyhén bólintok jelezve, hogy szivesen. Gy amugy sem egy bőbeszédű ember. A következő kérdésére csak később felelek, elfogadom a helyet és lehuppanok mellé. Felé nézek és megint csak bólintok de azért hozzá teszem.
-Igen- nem tudom hogy honnan ismer a lány, legalábbis én még nem láttam.De most, hogy itt van az alkalom jobban szemügyre veszem a lányt. Kicsit várok nem szeretném egyből megkérni, hogy nyissa ki a dobozkámat. Várok nem tudok mit mondani de, hogy azért valamit tudjunk egymásról bemutatkozom.
-A nevem Gy Shasper.-fejezem be mondatom gondolom ő is elárulja a nevecskéjét ha már bemutatkoztam.
-De csak szólíts Gy-nek.-folytatom egy másikkal. Pislantok párat a lányra és a szemébe nézek.
-Tegnap érkeztem-kezdeményezek egy témát, ha elfogadja cseverészhetünk róla, de ha nem, az se baj csak érdekel az itteni élet. Most már rajta a sor ő jön én már válaszoltam. Felülök a székből de nem állok fel.
-Nem akarsz sétálni?-teszem fel a kérdést és ezzel befejezem a mondanivalómat majd a lányra tekintek aki magasabb nálam olyan tizenöt tizenhat éves lehet szóval van köztünk kb egy 10 centi és két év kûlömbség.