Jó reggelt!

Boldog éjfélt!
Mindenkinek Narancsot! Nyami.

Ma van március 15 emlékezzünk hát.

Valaki? Esetleg? Utálom a csöndet *elővesz a zsebéből egy narancsot meghámozza és elkezdi enni* Nyami

Valaki?          Hát jó adok 10percet, hogy előgyere.

Letelt.*azzal fogja magát és elmegy*

*visszajön és leül mert nagyon unatkozik és nem tudja mit csináljon*
Valaki már jöhetne.  

Á végre valaki! Szia! *pattan fel mintha eddig nem is lett volna morcos*

Hát az biztos, hogy szép az idő.
Zsörtölődés? Hol van?! Elkapom és megölöm ha a kezeim közé kerül. Amugy hogy vagy?
Szia!

Én adok nyugi. *kinyujtja a két kezét és mondja.*
-Átadok neked egy csomó energiát! (Hát nem megbolondult? )

De az élet eleve csak is a víz. (reméli, hogy így van a szöveg )

Amugy eddig nagyon érdekes és értelmes dolgok vannak itt........na jó nem igazán.

-Ez igaz-majd elkezd gondolkozni, hogy ebben van valami nem volt véletlen majd Antoinettére néz.
-Most meg elkezdek szerepjátékozni  

Boldog éjfélt! Azaz akarom mondani jó reggelt

Na én mentem aludni mindenkinek szép álmokat! *azzal felvánszorog a hálókörletbe*

*beül* Neked is!

Halihó! *ugrik be vidáman*

                                                         Fanni


Sétálgatok eggyig bolttól a másikig. Megnézem mi van a kirakatban és ha érdekel és rászánom a pénzem akkot megveszem. A kezemben egy csoki békával sétálok tovább, jó itt, mondom magamban. Eddig csak a kastély falai közt voltam, kellett ez a kiruccanás a frisslevegő és ez a jó hangulat, ahogy a madarak csiripelnek, a folyók csordogálnak. Kikéne bontani a csoki békát valahol,egy stlabilabb alapon nem itt a földön mert hát az mégis milyen. Leülök egy padra úgyérzem beleûltem valamibe de kit érdekel kiváncsian tépegetem tépegetném a külsejét de doboz sehogy se akar kinyílni. Pedig igazán kíváncsi vagyok milyen kép rejtőzik benne. Otthon van egy csomó, csak valamelyikről ellopták a képet mert már egy éve nem láttam a rajta lévő mágust. Hátradőlök a padon, gondolkozok,hogy most mit csináljak. Elvégre nem mehetek oda egy idegenhez, hogy szia lécci nyissad ki. Á, nem én nem, inkább lemondok róla. Ücsörgök a padon valahol járnak a gondolataim mikor rámtör az unalom. Felakarnék álni, hogy elinduljak a falu határa felé jobban körülnézni amikor észreveszem a velem szemben ülő lányt amint elég fancsali képet vág. Nem tudom mi baja van, de ha adok neki zsepit amibe kiköpheti azt a valamit ami kínozza akkor talán kinyitná nekem a kis dobozkát. De még mindig csak nézem, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet valakihez oda menni valamit tenni érte és máris szivességet kérni tőle. Dehát egyszer élünk,asszem,és már indulok a lány felé. Az út közepén megállok és magamban mondom, hogy még vissza fordulhatsz de én mégis feléje tartok. Mikor odaérek a padhoz a lányra nézek és egy zsepkendőt nyújtok neki.
-Tessék.- csak ennyit mondok nem tudom mit kéne még, de úgy érzem, ennyi bőven elég nem mintha azért mentem volna oda a lányhoz, hogy cseverésszek vele. Pislantok eggyet a zsebemben megbúvó dobozkára és mondom magamnak ezt mind egy francos képért?

                                                                     Fanni

Mikor kikapta a zsepkendőt a kezemből egy része nálam maradt, aztán a hátam mögött összekulcsolva két kezemet tépdesem a zsepit izgatotságomban, hogy most mi lesz? Végignézem ahogy kidobja a szemetesbe a zsepit majd nekem szól én meg figyelek minden szavára.
Mikor megköszöni a zsepit csak enyhén bólintok jelezve, hogy szivesen. Gy amugy sem egy bőbeszédű ember. A következő kérdésére csak később felelek, elfogadom a helyet és lehuppanok mellé. Felé nézek és megint csak bólintok de azért hozzá teszem.
-Igen- nem tudom hogy honnan ismer a lány, legalábbis én még nem láttam.De most, hogy itt van az alkalom jobban szemügyre veszem a lányt. Kicsit várok nem szeretném egyből megkérni, hogy nyissa ki a dobozkámat. Várok nem tudok mit mondani de, hogy azért valamit tudjunk egymásról bemutatkozom.
-A nevem Gy Shasper.-fejezem be mondatom gondolom ő is elárulja a nevecskéjét ha már bemutatkoztam.
-De csak szólíts Gy-nek.-folytatom egy másikkal. Pislantok párat a lányra és a szemébe nézek.
-Tegnap érkeztem-kezdeményezek egy témát, ha elfogadja cseverészhetünk róla, de ha nem, az se baj csak érdekel az itteni élet. Most már rajta a sor ő jön én már válaszoltam. Felülök a székből de nem állok fel.
-Nem akarsz sétálni?-teszem fel a kérdést és ezzel befejezem a mondanivalómat majd a lányra tekintek aki magasabb nálam olyan tizenöt tizenhat éves lehet szóval van köztünk kb egy 10 centi és két év kûlömbség.

Jó estét! *bejön az ajtón*

Egy vámpír haját fonogatni? Kicsit bizar...

Akkor tüzelőként használom a gitárokat....  
Annyira gyorsan írtok...

*lecsüccsen Adam mellé és jobban szemügyre veszi ötszáz éves ruháját.*

Jaaa és a köntösöd?

Csak mindig abban lófrálsz azért kérdeztem...

https://api.jam-community.com/song/detail/1160460f-f29d-11e5-aea4-022b14ac5135
Sziasztok!
Egy kis zene.

Kedves Rebi


Mi sem jobb mint kijönni a rétre és egy kis friss levegőt szívni. Jó kis kikapcsolódás ez számomra, itt végre nyugodtan pihenhetek egy kicsit. Bár jó lenne egy kis társaság, akivel beszélgethetnék. Nyugisan beledőlök a fűbe, majd nézem, ahogy az égen elhúznak a felhők. Leszakítok egy virágszálat és beleszagolok.
-Öhl. Ez büdöske - borzalmas szaga van ám. Felállok, majd odébb sétálok. Kiérek egy olyan részre, ahol egy csomó virág van és mindegyik jó illatú. Leszedek párat, majd leülök egy nem annyira sűrű részre és gondolataimba mélyedve üldögélek. Szívesen cseverésznék valakivel, főleg Rebivel. Remélem nem mérges rám, bár inkább megdöbbentnek tűnt azon az estén. De ha tévedek akkor nekem tuti annyi. Vajon hol lehet most?

Rebi


Hallom, ahogy mögém ül valaki, majd mielőtt megfordulnék, hogy megnézzem ki is az, az illető befogja a szemem és belesúg a fülembe. De hiszen ez Rebi! Tényleg a kedvemre tesz valaki onnan fentről.
-Na várjunk csak ki lehetsz? Csak nem te vagy Rebi?- mosolyodok el, majd megfordulok kezemben a virágokkal. Igen, ez Rebi, eltaláltam. Felismerem a szép hangját. Odanyújtom neki a virágokat és remélem elfogadja.
-Szia Rebi. Örülök, hogy megint látlak-hiányzott nekem. Láthatóan nem mérges rám, aminek örülök. Látom hozott egy kis csomagot és továbbra is csak örülök, hogy láthatom. Aznap este után csak rajta járt az eszem, meg azután is.

Rebi


-Nem igazán-azzal bele mosolygok Rebi szemébe. Nagyon szivesen mondom magamban. Igazából vettem neki egy szép nyakláncot de most pont nincsen nálam. Az utóbbi időben meg nem tudtam oda adni neki mert nem igazán találkoztunk.
-Köszi jól vagyok. És te?-mondom közben kiveszi a lepedőt és kirántja a könyveket. A könyvekből itélve felkészült. Elolvasom a közép tájt lévő könyv címét majd segítek visszapakolni a könyveket a táskába. Örömmel csüccsenek Rebi mellé majd kicsit közelebb húzódok hozzá. Átnyúlok a háta mögött és megfogom a derekát és várom a folytatást de még felteszek egy kérsdést.
-Ha zavar valami nyugodtan mond el.-mondom Rebinek halkan.Senki sincs a réten és ha csak nem zavarja,hogy át ölelem akkor ha szól nyugodtan elengedem.

Ez annyira cukiiii!

Rebi


Az jó. A legfőbb, hogy mindenki boldog legyen. Látszik a lányon, hogy megdöbben, de csak a vállamra hajtja a fejét, úgyhogy nincs gond, majd elmond egy befejezetlen gondolatot.
-Szerintem is - majd elégedetten sóhajtok. Eddig tökéletes az itteni élet, sok embert megismertem, meg Rebit. Így békésen üldögélünk a réten, mint két szerelmes pár, vagy lehet, hogy csak egy, de nincs mit tagadni. Gy szerelmes bár nem meri bevallani. Csak bámulok Rebire. A szép hosszú vörös haja, szép arca, kellemes illata.
Sosincs téma, mikor végre találkozunk, de legalább így nyugodtan  a réten és gondolatainkba mélyedve egymást át karolva boldogan üldögélhetünk.

Rebi


Jó itt. Egy csomó ideig nem láttuk egymást, mégis még mindig ugyanolyan jól kijövünk. Lábait Rebi a mellkasához emeli, így elég kényelmetlenné válik fogásom, úgyhogy szép lassan felcsúsztatom kezeimet a vállára. Hátunk mögé nyúlok jobb kezemmel, és a kezembe veszek egy könyvet. Hasonlít a könyvtárban lévő könyvre, de ahogy kinyitom és elolvasom az első mondatot. Nem ezt nem onnan hozta, ez egészen más. Vagyis a történetünk a könyvtárban nem az első laptól kezdődött. Na mindegy. Illetlenség lenne most elkezdeni olvasgatni, ezért vissza rakom a könyvet. Csak kíváncsi voltam, hogy Rebi mégis milyen könyvet olvas. Mert én már olvastam egy kettő igazán jó könyvet, és a születésnapjára a többi ajándékkal együtt odaadnám neki.
-Ha megkérdezhetem, mikor ünnepled a születésnapod? - teszem fel a kérdést. Szeretnék örömet szerezni Rebinek, és remélem sikerülni fog.