Fanni


Sétálgatok eggyig bolttól a másikig. Megnézem mi van a kirakatban és ha érdekel és rászánom a pénzem akkot megveszem. A kezemben egy csoki békával sétálok tovább, jó itt, mondom magamban. Eddig csak a kastély falai közt voltam, kellett ez a kiruccanás a frisslevegő és ez a jó hangulat, ahogy a madarak csiripelnek, a folyók csordogálnak. Kikéne bontani a csoki békát valahol,egy stlabilabb alapon nem itt a földön mert hát az mégis milyen. Leülök egy padra úgyérzem beleûltem valamibe de kit érdekel kiváncsian tépegetem tépegetném a külsejét de doboz sehogy se akar kinyílni. Pedig igazán kíváncsi vagyok milyen kép rejtőzik benne. Otthon van egy csomó, csak valamelyikről ellopták a képet mert már egy éve nem láttam a rajta lévő mágust. Hátradőlök a padon, gondolkozok,hogy most mit csináljak. Elvégre nem mehetek oda egy idegenhez, hogy szia lécci nyissad ki. Á, nem én nem, inkább lemondok róla. Ücsörgök a padon valahol járnak a gondolataim mikor rámtör az unalom. Felakarnék álni, hogy elinduljak a falu határa felé jobban körülnézni amikor észreveszem a velem szemben ülő lányt amint elég fancsali képet vág. Nem tudom mi baja van, de ha adok neki zsepit amibe kiköpheti azt a valamit ami kínozza akkor talán kinyitná nekem a kis dobozkát. De még mindig csak nézem, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet valakihez oda menni valamit tenni érte és máris szivességet kérni tőle. Dehát egyszer élünk,asszem,és már indulok a lány felé. Az út közepén megállok és magamban mondom, hogy még vissza fordulhatsz de én mégis feléje tartok. Mikor odaérek a padhoz a lányra nézek és egy zsepkendőt nyújtok neki.
-Tessék.- csak ennyit mondok nem tudom mit kéne még, de úgy érzem, ennyi bőven elég nem mintha azért mentem volna oda a lányhoz, hogy cseverésszek vele. Pislantok eggyet a zsebemben megbúvó dobozkára és mondom magamnak ezt mind egy francos képért?

                                                                     Fanni

Mikor kikapta a zsepkendőt a kezemből egy része nálam maradt, aztán a hátam mögött összekulcsolva két kezemet tépdesem a zsepit izgatotságomban, hogy most mi lesz? Végignézem ahogy kidobja a szemetesbe a zsepit majd nekem szól én meg figyelek minden szavára.
Mikor megköszöni a zsepit csak enyhén bólintok jelezve, hogy szivesen. Gy amugy sem egy bőbeszédű ember. A következő kérdésére csak később felelek, elfogadom a helyet és lehuppanok mellé. Felé nézek és megint csak bólintok de azért hozzá teszem.
-Igen- nem tudom hogy honnan ismer a lány, legalábbis én még nem láttam.De most, hogy itt van az alkalom jobban szemügyre veszem a lányt. Kicsit várok nem szeretném egyből megkérni, hogy nyissa ki a dobozkámat. Várok nem tudok mit mondani de, hogy azért valamit tudjunk egymásról bemutatkozom.
-A nevem Gy Shasper.-fejezem be mondatom gondolom ő is elárulja a nevecskéjét ha már bemutatkoztam.
-De csak szólíts Gy-nek.-folytatom egy másikkal. Pislantok párat a lányra és a szemébe nézek.
-Tegnap érkeztem-kezdeményezek egy témát, ha elfogadja cseverészhetünk róla, de ha nem, az se baj csak érdekel az itteni élet. Most már rajta a sor ő jön én már válaszoltam. Felülök a székből de nem állok fel.
-Nem akarsz sétálni?-teszem fel a kérdést és ezzel befejezem a mondanivalómat majd a lányra tekintek aki magasabb nálam olyan tizenöt tizenhat éves lehet szóval van köztünk kb egy 10 centi és két év kûlömbség.

Kedves Rebi


Mi sem jobb mint kijönni a rétre és egy kis friss levegőt szívni. Jó kis kikapcsolódás ez számomra, itt végre nyugodtan pihenhetek egy kicsit. Bár jó lenne egy kis társaság, akivel beszélgethetnék. Nyugisan beledőlök a fűbe, majd nézem, ahogy az égen elhúznak a felhők. Leszakítok egy virágszálat és beleszagolok.
-Öhl. Ez büdöske - borzalmas szaga van ám. Felállok, majd odébb sétálok. Kiérek egy olyan részre, ahol egy csomó virág van és mindegyik jó illatú. Leszedek párat, majd leülök egy nem annyira sűrű részre és gondolataimba mélyedve üldögélek. Szívesen cseverésznék valakivel, főleg Rebivel. Remélem nem mérges rám, bár inkább megdöbbentnek tűnt azon az estén. De ha tévedek akkor nekem tuti annyi. Vajon hol lehet most?

Rebi


Hallom, ahogy mögém ül valaki, majd mielőtt megfordulnék, hogy megnézzem ki is az, az illető befogja a szemem és belesúg a fülembe. De hiszen ez Rebi! Tényleg a kedvemre tesz valaki onnan fentről.
-Na várjunk csak ki lehetsz? Csak nem te vagy Rebi?- mosolyodok el, majd megfordulok kezemben a virágokkal. Igen, ez Rebi, eltaláltam. Felismerem a szép hangját. Odanyújtom neki a virágokat és remélem elfogadja.
-Szia Rebi. Örülök, hogy megint látlak-hiányzott nekem. Láthatóan nem mérges rám, aminek örülök. Látom hozott egy kis csomagot és továbbra is csak örülök, hogy láthatom. Aznap este után csak rajta járt az eszem, meg azután is.

Rebi


-Nem igazán-azzal bele mosolygok Rebi szemébe. Nagyon szivesen mondom magamban. Igazából vettem neki egy szép nyakláncot de most pont nincsen nálam. Az utóbbi időben meg nem tudtam oda adni neki mert nem igazán találkoztunk.
-Köszi jól vagyok. És te?-mondom közben kiveszi a lepedőt és kirántja a könyveket. A könyvekből itélve felkészült. Elolvasom a közép tájt lévő könyv címét majd segítek visszapakolni a könyveket a táskába. Örömmel csüccsenek Rebi mellé majd kicsit közelebb húzódok hozzá. Átnyúlok a háta mögött és megfogom a derekát és várom a folytatást de még felteszek egy kérsdést.
-Ha zavar valami nyugodtan mond el.-mondom Rebinek halkan.Senki sincs a réten és ha csak nem zavarja,hogy át ölelem akkor ha szól nyugodtan elengedem.

Rebi


Az jó. A legfőbb, hogy mindenki boldog legyen. Látszik a lányon, hogy megdöbben, de csak a vállamra hajtja a fejét, úgyhogy nincs gond, majd elmond egy befejezetlen gondolatot.
-Szerintem is - majd elégedetten sóhajtok. Eddig tökéletes az itteni élet, sok embert megismertem, meg Rebit. Így békésen üldögélünk a réten, mint két szerelmes pár, vagy lehet, hogy csak egy, de nincs mit tagadni. Gy szerelmes bár nem meri bevallani. Csak bámulok Rebire. A szép hosszú vörös haja, szép arca, kellemes illata.
Sosincs téma, mikor végre találkozunk, de legalább így nyugodtan  a réten és gondolatainkba mélyedve egymást át karolva boldogan üldögélhetünk.

Rebi


Jó itt. Egy csomó ideig nem láttuk egymást, mégis még mindig ugyanolyan jól kijövünk. Lábait Rebi a mellkasához emeli, így elég kényelmetlenné válik fogásom, úgyhogy szép lassan felcsúsztatom kezeimet a vállára. Hátunk mögé nyúlok jobb kezemmel, és a kezembe veszek egy könyvet. Hasonlít a könyvtárban lévő könyvre, de ahogy kinyitom és elolvasom az első mondatot. Nem ezt nem onnan hozta, ez egészen más. Vagyis a történetünk a könyvtárban nem az első laptól kezdődött. Na mindegy. Illetlenség lenne most elkezdeni olvasgatni, ezért vissza rakom a könyvet. Csak kíváncsi voltam, hogy Rebi mégis milyen könyvet olvas. Mert én már olvastam egy kettő igazán jó könyvet, és a születésnapjára a többi ajándékkal együtt odaadnám neki.
-Ha megkérdezhetem, mikor ünnepled a születésnapod? - teszem fel a kérdést. Szeretnék örömet szerezni Rebinek, és remélem sikerülni fog.
 

Rebi


Október harmincadika. Miért kérdem? És egy enyhe mosolyt csalok az arcomra. Az titok, de elárulhatok egy keveset.
-Szerettelek volna meglepni valamivel - de ahogy látom a lánynak inkább ebben a pillanatban egy hajgumi kellene. Mindkettőnknek előnyös lenne. Egyrészt látna valamit, másrészt nem az arcomon lenne a haja.
- Menjünk valami csöndesebb helyre? - ez az ötlet jó lenne számomra. Rebi miatt is. Egyrészt nem egy fura parókának néznék ki, másrészt egy zártabb, fedettebb helyen kettesben lehetnénk.
-De ha akarod, itt is maradhatunk, és megvárhatjuk amíg eláll a szél - mondom, hátha itt szeretne maradni. Elvégre most sincs itt senki, de bármikor megjelenhet az abban a pillanatban nem kívánt személy. Mindenesetre figyelem Rebit, hogy melyiket választja.

Rebi


Csak mosolygok azon, ahogy Rebi elpirul, majd ahogy feláll, úgy én is. Majd jobb kezembe veszem a teletömött kosárkát, bal kezemmel megfogom Rebi kezét.
-Gyere - majd rá mosolygok Rebire. Nem szeretnék bemenni, viszont van erre egy elhagyott kis erőd és az szerintem alkalmas lenne. Elindulok szép lassan, majd szólok Rebinek is.
-Erre van egy elhagyottabb kis erődféleség - jelentem ki, hiszen az is tökéletesen véd a széltől és sokan nem ismerik. Érdekes, nemrég jöttem az iskolába, de ezt a helyet mégis ismerem. Én szeretem a tavaszt, mármint amikor kinyílnak a virágok és jó idő van, hiszen ki szereti, ha éppen sétál és ki élvezi a jó időt, aztán csak huss, és itt zápor-zivatar.

Rebi


Szépen lassan sétálunk a réten, amikor Rebi megkérdezi, hogy mégis merre. Csak előveszem a zsebemből a jó kicsire összehajtogatható mugli gyártmányú távcsövet, majd Rebi két szép szeme elé tartom, majd a célra mutatok. Egy ötperci járó útra van tőlünk, szóval nem egy nagy távolság.
-Azért nincs olyan messze - majd elveszem Rebi szemei elől a távcsövet és visszacsúsztatom a zsebembe. Odaérünk a romokhoz, majd egyből egy szélfedett helyre viszem Rebit. Lecsüccsenek, majd mondom.
-Hát itt volnánk - majd lehajolok, és a szék alját kinyitom, kiveszek két könyvet és vissza csukom a titkos rekesz ajtaját.
-Ezeket már elolvastam - majd lerakom a közöttünk lévő asztalra, kicsit közelebb húzom magam, majd figyelem a lányt. Igazából nem ez volt a fő cél, hogy a szél miatt jöjjünk ide, de most kapóra jött. Gy valamit akar mondani Rebinek de csak kinyitja a száját majd majdnem elkezdi azt a két szavas fontos vallomást de végül csak hátradől a székben és nem meri elmondani a mondatát. Mert mi van ha a lány azt mondja, hogy nem?! Akkor teljesen összetörné Gy szívét.

Rebi


Nézem, ahogy Rebi kíváncsian lapozgatja a könyvet majd észreveszi, hogy mondani akarok valamit. Na most egy dolog biztos, én nem fogok hazudni! Meg amúgy is, ha nem az igazat mondanám, akkor is kiszagolná az igazságot. A nők már csak ilyenek. Nincs mit tenni, el kell mondani. Vajon képes leszek rá? Tényleg kifogom mondani? Hát te jó ég, nem merek ki mondani egy szót! Na de... Á, muszáj lesz. Egy nagyadag félelemmel, és még egy jó adagnyi izgatottsággal kimondom azt a két szót.
-Szerelmes vagyok - mondom lassan, közben Rebit figyelem, ha úgy adódna. Várom a folytatást, közben jól megbánom azt, amit mondtam. De ha esetleg ő is? Ezért így fokozom mondatom.
-Beléd vagyok szerelmes - majd hátradőlök a székben és nézem, hogy hogyan reagál Rebi. Már nem lehet mit tenni, hiszen kimondtam, innentől már csak Rebitől függ, hogy nagy szomorúsággal megyek lefeküdni, vagy a világ legboldogabb embereként.

Rebi

Na most mire gondolhat? Mi jár a fejedben Rebi? Rebi hirtelen felugrik és át ölel. Szerencsére nem estünk el bár én inkább azon aggódtam ,hogy megfulladok. De végül csak átöleltem Rebit majd bambán bámulok előre. Csak döbbenten ülök a székben és még mindig nem tudom felfogni,hogy ez megtörtént. Arra kerülök ki álom világból,hogy Rebi megkérdezi "mi legyen a neve?" én meg csak Rebire nézek a "mi van?" tekintettel. Semmit se szólok csak nézem Rebit majd  egy lehulló falevél felébreszt és végre megszólalok.
-Már mint mi?-tényleg azt se tudom,hogy miről van szó. Gy szedd össze magad! Önszántából megölel egy lány és máris elveszíted a fejed? Össze kell szednem magam tisztára puding lettem! Észreveszem a kis rákcsálót majd miután össze rakom a kirakóst megszólalok.
-Őőő-majd kobakom megvavakarom ezzel mutatva,hogy nem tudom közben megint Rebin marad tekintetem.