A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864920#post864920][b]Salamon Gréta - 2023.06.24. 19:15[/b][/url]

A minap volt egy beszélgetésem a könyvtárban néhány aranyvérű évfolyamtársammal, felmerült köztünk témaként a mugli technológia és az okostelefonok használata. Ami számomra leginkább meglepő volt, az nem más, mint hogy már közülük is jó néhányan használtak efféle eszközöket, és elmondásuk szerint ez teljesen normális volt már ebben az évszázadban. Nekem egy kicsit más véleményem volt erről, túlságosan nem is repestem ezekért az eszközökért, de azt el kellett ismernem, hogy ez a technológia mégis csak előrébb járt, mint a baglyaink. Apát is sokkal gyorsabban tudtam elérni telefonon, mint hogy levelet küldjek neki. Persze nem mondtam le a levelek feladásáról, néha napján azért még írtam neki kézzel és tintával, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nálam mostanában mindig a telefonom.
Most is éppen azt nyomkodtam -bár Bogolyfalván nem mindenhol működött – de próbáltam úgy sétálni, hogy működjön a wifi. Egyik barátnőmnek köszönhetően lett egy profilom egy oldalon, s csak úgy kíváncsiságból felnéztem, mire feltűnt, hogy legalább egy tucat üzenetet kaptam. Épp ezek közt olvasgattam, s az egyik küldő srác képeit nézegettem, ezért sem tűnt fel, hogy valaki szemből telibe talál. Az ütközéstől hátrahőköltem, a telefont majd kiejtettem a kezemből, úgy kaptam a mellkasomhoz, s még utána a másik kezemmel is utána, mert majdnem végig csúszott a mellkasomon.
- Merlinre! - szakadt ki belőlem az első gondolat, ahogy megláttam Zsanát. Egyrészt úgy nézett ki, mint egy Disney hercegnő, akit valamelyik mesefilmből pottyantottak elém, másrészt meg valami csoda volt rajta az a ruha. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen közelről is feltűnt, milyen drága ékkövekkel van díszítve. De vajon miért rohant? Csak nem??
- Zsana, te mégis hová rohansz ilyen ruhában? Elloptad?? - döbbenten pislogtam rá, jó, nem kellett volna egyből a legrosszabbat feltételeznem, de az öcsém is zűrös gyerek volt, ezért nem lepett volna meg az sem, ha a nála fiatalabbak is a botrányt hajszolják.
- Mi...várj várj , mi van? Mit csinált Erik? - na tessék, egy újabb lány, akinek valami gondja van az öcsémmel. Csak mertem remélni, hogy nem valami komoly ügy, mert nem tudtam annyit dolgozni, amennyit az öcsém miatt fizetnem kellett másoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864922#post864922][b]Salamon Gréta - 2023.06.24. 19:58[/b][/url]

Azt hiszem, ha Zsana nem kap el, akkor talán még el is dőlök, viszont így szerencsére nem estem hanyatt, s a telefonomnak sem lett semmi baja.
- Nem, inkább csak meglepődtem, nem szoktak így nekem száguldani az emberek – mondtam megkönnyebbülve, de ez is csak addig tartott, míg nem láttam a lányon azt a méregdrága ruhát.
- Basszus, ez tuti egy vagyont ér – jegyeztem meg, s meg is érintettem a ruhát, tuti egy házat is lehetett volna venni azokért a kövekért. Közben kiderült, hogy nem egy tolvajjal van dolgom, ahogy beszélt, közben felmértem a teret, tényleg többen megbámulták őt. - Na igen, ezt már biztosan lehozza az Edictum, de szerintem ne törődj vele, jól áll! - megdicsértem, nem mindenki modellkedett az ő korában, neki ehhez volt adottsága. Mondjuk szülőként én biztosan nem engedtem volna neki, de az anyja tudja, hogy hová engedi és hová nem, ebbe nem szólhattam bele.
- Szép nagyon, én is felpróbálnék egy ilyet – jegyeztem meg egy kicsit sóvárogva, de nekem nem volt annyi pénzem, hogy valaha is hozzájussak egy ilyen ruhakölteményhez. S ha már itt tartunk, fogalmam sem volt arról, hogy mit veszek majd fel a bálon. Gondolataimból visszarántott az öcsémmel kapcsolatos megjegyzés, egy kicsit ideges is lettem Erik miatt.
- Ezt nem hiszem el – sóhajtva, gondterhelten temettem arcomat a tenyerembe, aztán újra felpillantottam Zsanára. - Mármint neked elhiszem, hogy ezt csinálta, csak durva, hogy már megint gond van vele. Sajnálom, a nevében is! - kértem elnézést, ha már az az idióta öcsém erre sem volt képes.
- Figyu, beszélni fogok vele, mennyibe került a készülék? Megtérítem a károdat – még ki se mondta, fejben már számolgattam, hogy mennyi plusz melót kell majd vállalnom emiatt is. Mondjuk én voltam a hülye, egyszerűbb lett volna elkapnom az öcsém grabancát, de hajthatatlan volt, és észre sem vette, hogy micsoda pusztítást végez a környezetében.
- Volt valami előzménye is, vagy csak szimplán szemétkedett veled? - lehet, hogy butaság, de jobban át akartam látni ezeket a helyzeteket. Alig néhány éve még kenyérre lehetett volna kenni Eriket, remek és jófej srác volt, de anya halála óta minden a feje tetejére állt. Azóta teljesen kifordult magából, és az idő múlásával ez egyre rosszabb lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864974#post864974][b]Salamon Gréta - 2023.06.26. 08:02[/b][/url]

Gyorsan kiderült a turpisság a ruha kapcsán, megkönnyebbülhettem, hogy nem egy zsivánnyal van dolgom, s hogy talán még nem veszett el a jövő nemzedéke, mert hogy mestertanoncként már lassan így tekintettem a fiatalabbakra. - Így már mindent értek, mondjuk tudod, erre szoktak adni ruhatároló zsákokat, amiben egyszerűbb elvinni a holmit a tisztítóhoz - mosolyogva javasoltam, s felmerült bennem a kérdés, hogy ha Zsanna a ruhát otthagyja a tisztítónál, akkor vajon miben szeretne majd hazamenni, mert táskát nem láttam nála. Persze, lehet hogy volt nála megbájolt szütyő, hisz azok a kis méretük ellenére sok holmit eltároltak. - Ajh, ne is mond, erről is csak azok az átkozott festmények tehetnek a falakon. Annyira unják magukat, hogy szítják itt a tüzet a diákság között - morgolódtam ezen egy kicsit, mert tényleg olyanok voltak ezek a képek, mint az öregasszonyok. Nekem bárki jöhetett azzal, hogy ez egy tizenhatodik századi olajfestmény, meg ilyen-olyan művész festette, attól még meg volt a véleményem a képen szereplő bajszosról. Állítom, hogy életében is egy sunyi, gaz alak lehetett.
Az viszont meglepett, amit hozzáfűzött ehhez a boronáláshoz, pislogtam is rá, aztán némi fáziskéséssel, egy mosoly kíséretében legyintettem. - Áh, ugyan, ne mond ezt. Nincs ennek az egésznek semmi alapja. Lesérült, én meg kezeltem, elláttam a sérüléseit és ennyi. Ha erre féltékeny Bella, hát nem tudom…tanuljon meg néhány gyógyító varázslatot - vállat vontam, mert oké, hogy helyes srác volt, meg jól tudott deszkázni, de a lábán lévő sebnél közelebb nem kerültem hozzá, fogalmam sem volt , hogy milyen is lehet valójában. - Jó, mondjuk Bella tényleg nem illik hozzá, mert ő olyan…ne vedd zokon, főleg ha kedveled, de rosszindulatú. Engem például megátkozott, miközben semmit sem tettem. De ahelyett, hogy mondjuk megkérdezte volna, mi történt valójában, egyből nekem esett - oké, lehet hogy ez sem egy jófej dolog tőlem, mert nem az volt a célom, hogy rossz hírét keltsem, csak hát okozott nekem az a lány épp elég fejfájást ahhoz, hogy ilyen véleményem legyen róla. - De mindegy is - hessegettem el a témát egy legyintéssel.
- Komolyan? Veled mehetek? Hú, persze, szívesen - fellelkesedtem, hisz szökőévente egyszer jut az ember egy ilyen lehetőséghez, főleg ha olyan szegényes körülmények között él, mint én. Lefogadtam volna, hogy a ruhája többet ért, mint a mi lakásunk, de ezt inkább nem is hoztam szóba. - Majd szólj, hogy mikor - mondtam mosolyogva, de volt bennem ekkor némi bűntudat amiatt, amit az öcsém tett.
- Hogy mi? Bántott valakit? Hát én megölöm, de komolyan - kiakadtam, de tényleg. Anya nem ilyennek nevelt minket, és apa sem. Ő mégis egy kis seggfej volt. Nem is tudtam az arcomról levakarni a csalódottságot. - Jó, de ez neked is anyagi veszteség. Na jó, figyelj, akkor majd nem tudom, ha bármikor kell bármi, szólj, rendben? Erikkel meg beszélek, hogy kérjen bocsánatot, mert ez így nagyon nem normális dolog - próbáltam úgy-ahogy elintézni ezt a kis kellemetlenséget köztük, bár azzal is tisztában voltam, hogy az öcsivel lesz egy húzós beszélgetésem.  - Figyu, lehetne, hogy nem mutatod meg azt a felvételt Rudi bának, már ha létezik belőle másolat? Nem akarom, hogy kicsapják, mert akkor ennél jobban se tudnék rá figyelni - némi aggodalommal néztem Zsannára, bár ő nem tűnt bosszúálló típusnak.
- Hát…Erik egy tök normális srác volt, nyugis volt meg kreatív, de elég sokan csesztették őt, aztán anyát elveszítettük…és azóta teljesen kifordult magából. De nagyon durván, és nem tudom felfogni, hogy miért csinálja ezt. Néha úgy érzem, mintha direkt kötekedne, csak hogy haragudjanak rá, nem értem, hogy mi ezzel a célja, de nagyon aggódom érte - most először meséltem valakinek úgy komolyabban Erikről, a fene gondolta volna, hogy majd épp Zsanna lesz az, akit beavatok ezekbe a zűrökbe. - Mármint a készüléket? - hirtelen nem is tudtam, hogy mire utalt a kérdéssel. - Úgy tudom, hogy a Kins&Kens-ben nagyon sok jó cuccot lehet beszerezni, szerintem ott lehet - jegyeztem meg, majd megjegyzésére körbepillantottam. - Nézd csak, ott egy bódé, tök jó limonádékat árulnak, meghívlak, igyunk valami finomat, meg lehet kapni lángost, melegszendvicset és palacsintát is - lelkes lettem, mert a gyomrom is korgott már, szóval miért is ne együnk és igyunk valami jót?
- Szerintem , ha veled haverkodna, lehet hogy megint normális lenne a gyerek, biztos jó hatással lennél rá- jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mert ismertem az öcsém baráti körét, közülük a lányokat nem is lehetett egy lapon említeni Zsannával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=867086#post867086][b]Salamon Gréta - 2023.09.16. 09:55[/b][/url]

- Hú, itt? Nem tudom, szerintem a piacon lehet - néztem körbe, eszembe jutott, hogy múlt héten az egyik árus árult valami hasonlót, de ezek a piacosok mindenfelől jöttek, és nem lehetett kiszámítani azt, hogy vajon most is ott lesz-e az eladó standja, ahol a legutóbb állt.
Aztán témát váltva Zsannával sok mindenről beszélgettünk, szóba jött az edictum, a pletykák, és persze Bella is, aki megpróbált szétalázni a kis utánfutó i körében. Talán még sikerült is neki, sőt, lehet hogy ezután néhány diák is csak lenézően beszélt rólam, de nem érdekelt nagyon, legfeljebb egy kicsit kellemetlenül érintett. Szerencsére Zsanna a korához képest egész éretten gondolkodott erről a témáról is, és érthető okokat hozott fel.
- Igen, ez a féltékenység nagyon rossz dolog. Nem hinném, hogy magában nem bízik, hisz látod, hogy vonul a folyosón…de abban igazad lehet, hogy talán Dorián adja alá a lovat. Nem ismerem őt, lehet, hogy tett már olyan dolgot, amiért nem bízna benne Bella? - ezt inkább költői kérdésként tettem csak fel, annyira nem is akartam belemenni a kapcsolatuk részleteibe, leginkább messziről elkerültem őket.
- Tény, tényleg szépek a ruhái, és úgy tudom, meg is teheti, hogy ilyen szép dolgokat vásároljon - persze apuci pénzéből könnyű volt luxusra szert tenni, de ezt inkább már hozzá sem fűztem, nehogy Zsanna úgy érezze, hogy rosszindulat munkálkodik bennem. Szó sem volt erről, a tényeket meg nem lehetett tagadni. Neki voltak márkás holmijai, én meg a turkálóból öltöztem.
- Haha, anyud jófej és csak jót akar - bólintottam, bennem is volt egy kis anyáskodás, én is mindig féltettem az öcsémet, ha egyedül ment valamerre, bár ő már idősebb volt Zsannánál. És ha már az öcsém, szóba is jött, hogy mit művelt az a galád, égett a képemről a bőr, hogy milyen kárt okozott a lánynak, s hogy kiderült, mást is bántott. Ennek ellenére, még sem akartam, hogy ez kiderüljön, és az igazgatóhoz kerüljön az ügy, bármit megtettem volna, ha ezt sikerül valahogy elsimítani. Ha Bella állt volna velem szemben, szerintem szíves örömest rohant volna a videófelvétellel, hogy tönkre tegye az öcsém életét, de úgy tűnt, Zsannával ezt meg lehet beszélni.
Hálásan pillantottam rá, s ahogy engedte, úgy ki is töröltem a felvételt, majd megkönnyebbülve sóhajtottam egyet.
- Nagyon hálás vagyok, tényleg! És tudom, igazad van, hogy nem kéne mindig kimentenem őt, felelősséget kell vállalnia, és beszélni is fogok a fejével, csak..nem olyan egyszerű - sóhajtottam egyet, hát igen, az Erikkel egyidős srácok agya teljesen meglágyult, és elég nehéz volt velük értelmes dolgokról beszélgetni.
- Köszönöm. Igen, már próbáltam rávenni, hogy el kéne mennünk Riley-hez, de kiakadt és elég rosszul reagált. Lehet, hogy majd leülök beszélni Rileyvel és megkérem, hogy adjon ötletet, valamit tenni kellene - sóhajtottam kicsit gondterhelten, közben elhívtam, hogy kárpótlásul fizessek neki valami palacsintát vagy üdítőt, s persze, hogy hülye ötletem lett, mert azt gondoltam, hogy jó hatással lenne Erikre. Csak épp az nem fordult meg a fejemben, hogy Erik vajon milyen hatással lenne Zsannára, s eszembe jutott, hogy talán még bajba is keverné, ami meg részemről lenne felelőtlenség, így gyorsan el is vetettem az ötletet.
- Bocsi-bocsi, nem szóltam. És nem is akarom a nyakadba varrni. Csak szimplán azt akartam ebből kihozni, hogy ha ilyen normális gondolkodású barátai lennének, akkor talán kevesebb hülyeségbe keveredne bele - mondtam egy mosollyal, és bólintottam.  - Persze, menjünk el akkor Zenkőékhez, közben elmesélheted, hogy milyen volt múltkor az a kis eridonos összeröffenés, amiről lemaradtam - ahogy távolodtunk, még sok-sok mindenről tudtunk beszélgetni Zenkőék háza felé.