A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839720#post839720][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.03. 15:46[/b][/url]

A vászontáskában gondosan összehajtva van pár ruhadarab, amiket még menet közben is átnéztem, hogy biztosan mindegyiket beraktam-e. Pontosan emlékszem hány darabnak kell lennie. Így a legegyszerűbb, hogy tutira eljuttassam őket Balázs atyához. Utolsó utáni pillanatban fogtam még meg pár verses kötetet és regényt - előbbiből inkább azokból csak, amikből kettő van, mert még otthon is emlékszem, hogy a polcon porosodik, utóbbiból pedig a régebbieket, amiket én már kinőttem. Nehezen válok meg tőlük, hiszen sok jó emlék fűz hozzájuk, de hátha valakinek ugyanakkora örömöt okoznak majd, mint nekem tették gyerekként. Úgyhogy elég széles mosollyal hagyom el a körletet, útközben még hatalmas lendülettel van időm Cone-nak is integetni, de taktikusan nem várom meg a reakcióját, csak fejemen a fejesemmel tovább ugrálok.
Közeledve a helyszínhez moderálom magamat. Már nem táncolok, mint ahogy azt végig tettem az úton, hanem lassítok lépteimen, leállítom a zenét, a fejest letolom a fejemről. De megtorpanok a tér szélén, ahogy meglátom mennyi ember van már ott. Ujjaim erősebben fognak a vászontáskára, alsó ajkamba harapva indulok el végül hatalmas lendülettel, mikor a lábam meg is áll a levegőben, hogy éles kanyart vegyek jobbra.
- Amélia? - biccen félre fejem, majd mosolyodom el szélesen, ahogy mellé lépek. Nem ismerjük egymást, de természetesen tudom ki ő, hiszen éppen elégszer hallottam a nevét az évfolyam elsők között. - Szia. Te is adományt hoztál? - kezdek el billegni kicsit előre és hátra, előrébb is dőlök közben, hogy ne veszítsem el jobban az egyensúlyom, mint az indokolt lenne. Persze tudom, hogy ez nálam semmit nem jelent, mert így is simán összeesek, de nem baj.
- Tudod esetleg kinél kell leadni őket? - állok meg hirtelen és pillantok az asztalok felé, ahol néhányan már rendezgetik a dobozokba a kapott holmikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839795#post839795][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.05. 17:27[/b][/url]

Az adakozás mindig is szerves részét képezte a családom életében. Nem csak karácsonykor gyűjtöttük össze azokat a holmikat apával, amikre már nincs szükségünk, hanem bármikor, amikor anya vérszemet kapott. Olyankor megállíthatatlan lett a nő, de pár óra alatt tényleg rengeteg olyan cuccot szedtünk össze, ami már nem kellett. Oké, a könyveknél mindig voltak kis fennakadások, de végül csak megtöltöttünk egy dobozt. Vagy kettőt. Szóval mindig volt miből adni, ez a lényeg. Nincs mellettem egyikük sem, de szeretném megtartani ezt a szokást, még ha csak az ünnepekre is korlátozódik, és bőven nem tudok annyit adni, mint szeretnék. De örömmel látom, hogy nem csak én vagyok ezzel így, szóval nagyon széles mosolyt küldök Amélia felé, aki előtt egy nyolcszor akkora doboz pihen a padon, mint az én vászontáskámba gyömöszölt adomány.
- Váó - hajolok kicsit a doboz fölé. - Ühüm, én is erre várok. Meg arra, hogy valaki elmondja, hogy működik, szóval… köszönöm - mosolyodom el szélesen. - Klassz lenne, ha lehetne még hozni. Beszélnék pár navinéssel - gondolkodom el. Kende talán adna valamit, és ha ő, akkor a Mórocz ikrek is, így Marina is, Marinának rengeteg ismerőse és barátja van, szóval talán sikerülne elindítanom egy lavinát. Az nagyon jó lenne! Izgatottan hihizek fel a fejemben megszületendő gondolatmenetre, miközben arra nézek, amerre Amélia mutat, végül vissza rá, ahogy böködni kezdi a táskát. Nagyokat bólintok.
- Igyekeztem, bár nem olyan sok minden, mint amit szeretnék. Vagy amennyit adtunk eddig - vonom meg vállamat és rakom le a táskát a padra, hogy kiszedjek egy József Attila összest a tetejéről, ami eltakarja a nagy részét a tartalomnak. Tényleg néhány ruha van benne és pár könyv, amiket nagyon is szeretek, úgyhogy… más is megérdemli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840551#post840551][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.12.22. 14:38[/b][/url]

Egyetértően bólogatok. Igaza van, ilyen messziről soha nem jönnék rá, hogyan működik ez az egész, de közelebb menni meg még elég esélytelennek tűnik. Széles mosoly lesz ajkaimon, ahogy az igen sok embert fürkészem, akik éppen rendezik az adományokat, vagy beállnak a sorba, hogy letehessék. Hihi, ez mindig olyan jó.
- Úúú, ez nagyon klassz ötlet! Nekem nincs sok barátom, szóval nem mész velem sokra, de hátha Kende tovább vinné a hírt - bólintok aprót. Ezerszer több ismerőse és barátja van a fiúnak, mint nekem valaha lesz a kastélyban vagy a környékén, és biztosan szívesen is segítene. Ha nem is adakozni, vagy beállni önkéntesnek, de legalább tovább adja a többieknek az infót. Már azzal is beljebb megyünk. Ismét a tömeg felé pillantok Amélia szavai nyomán. - Én szívesen beállnék önkéntesnek is, csak törékeny dolgot ne adjanak a kezembe. Meg éleset. Meg olyat, aminek árt, ha leejtem - szalad ráncba a szemöldököm, ahogy vissza fordulok, magam előtt fixírozom a földet. - Vagy simán nem kellene önkéntesnek lennem - nézek Améliára végül széles mosollyal. Nem arról vagyok híres, hogy szerencsés vagyok, és erről talán Cone tudna a legtöbbet beszélni, aki konkrétan a saját bénaságomtól mentett meg a borostyánnal. Halkan kuncogok fel az emlékre, mert végül is segített és nem hagyott magamra, bár azóta is tartozom neki, de ez legyen a legkevesebb. Egy helyben toporgok kicsit, tenyereimet dörzsölöm össze, mielőtt megmutatnám a hozott holmikat.
- Azt mondod? - pillantok a táskába. - Azért én remélem, hogy tudok még hozni több mindent is - bár a keret kicsit szűkös egy hónapra, de csak megoldom valahogy. Szeretnék még adni. - Óóó, igen. Nagyon. Apával olvastunk fel egymásnak mindig, éppen azt, ahol kinyitódott a kötet - kuncogok fel halkan az emlékre, ahogy magam elé emelem. - Ez az én kötetem, az övét megtartottam - mosolyodom el halványan, a borítót fürkészve. - Te szereted? - pillantok rá végül, immár szélesebb mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842445#post842445][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.01.19. 20:37[/b][/url]

Kende említésére a szívem akaratlan kezd el sokkal jobban dobogni, mint az egészséges lenne. Nagyon szívesen megkérném tényleg, hogy segítsen, de megint előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna: túlságosan népszerű, és bár biztosan szívesen segítene, de nem szeretném elvenni az idejét ilyenekkel. Akaratlan harapok alsó ajkamba, végül halványan mosolygok csak Améliára. Adminisztrációval. Nem is rossz ötlet. Abban még senki nem sérült meg. Azt hiszem. Mosolyom lesz szélesebb, ahogy még hozzám is ér. Kedves, így kicsit nyerek vissza abból az önbizalomból, amit a magaménak mondhatok.
Ami addig tart, amíg Kende ismét szóba nem jön. Halkat sóhajtok, arcomra egyértelműen felkerül a pír.
- Aham, majd megkérdezem. Biztos szívesen segít - pillantok el róla, mert ilyenkor soha nem merek a másik emberre nézni. Mármint olyankor, ha Kende a téma. Ha tisztában lennék azzal, mit csinálok, rájönnék, mégis mennyire egyértelműek a reakcióim, bármikor, amikor Kende jön szóba. Ennél jobban nem is lehetnék szerencsétlen. Kékjeim esnek a felém fordított könyvre.
- Olyan bolond vagy, szaladsz akár a reggeli szél, még elüt valamelyik autó - idézem fejből az első pár sort. - Apa mindig ezt mondta nekem, ha késésben voltam - kuncogok halkan, majd maradnak elnyílva ajkaim, ahogy felém nyújtja a kötetet. Kezemet felemelve tolom vissza felé. - Legyen a tiéd. Ha a kedvenced, biztosan van már példányod, de örülnék, ha a tied lenne. Az nem volt kikötve kinek adjuk - mosolyodom el szélesen, fejem billen félre minimálisan, majd fordítom fejemet az atya felé, végül vissza Améliára. Aprót bólintok, táskám pántját megfogva dobom a vállamra, majd indulok el feléjük.
- Szép napot - köszönök halkan, és csak hagyom, hogy Amélia intézze a kérdezgetést. Lehet, hogy fiatalabb nálam, de az biztos, hogy talpra esettebb is. Ez nagyon sok mindent elmond rólam, és ezt Cone soha nem tudhatja meg. Fel is kapom fejemet, gyanakvóan nézek körbe, mert bármelyik sarkon megjelenhet, de nem látom sehol, úgyhogy visszafordulok. Így éppen elkapom az ikreket. Kis pírral nyújtom át a táskát, mert az is ajándék, majd pillantok a nőre. A polgármester asszonyra. Milyen kedves. Arcát fürkészve lépek közelebb aprót.
- Én… én szeretném megkérdezni, hogy esetleg valahogy aktívabban is van-e lehetőség segíteni? - szalad ráncba szemöldököm egy pillanatra. - Mármint nem az adományokkal, mert köz- és önveszélyes vagyok, de Amélia mondta, hogy esetleg valami adminisztratív dolog… - harapok alsó ajkamba. Ideje lenne befognom a számat, mert a fecsegéssel semmire nem megyek.