37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Boglyas tér - Theon Delacroix hozzászólásai (9 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 23. 13:52 | Link
Gerda

Outfit | ♪


Leveszem kalapom, majd leteszem magam elé. Kiveszem hegedűmet a tartójából és vállamnak nyomva felkészülök az előadásra. Másik kezembe veszem a vonót; kezdődhet a show.
Sosem gondoltam volna, hogy valamikor majd a megélhetésért fogok zenélni. Igazából azt se, hogy valaha örömömet lelem majd benne. A hegedülés számomra eleinte nyűg volt, hisz nem önszántamból, hanem szüleim unszolására kezdtem bele. Heti, sőt, napi zeneórák, otthoni kínkeserves gyakorlás, és az ehhez hasonló borzalmak közepette telt el rövid gyerekkorom. Aztán a hegedű már csak egy ürügy volt. Apám kifogása arra, hogy az éjszaka közepén kirángasson biztonságot adó kis szobácskámból és messze a megszokott hajléktól olyanokat műveljen velem, amelyeket egy gyereknek sosem szabadna megtapasztalni. Kezem a gondolatra megremeg, a vonó leszalad a hangszerről. Az ez idő tájt körém gyűlt falusiak közül sokan érthetetlenül, néhányan pedig lenézően néznek rám. Nem értik, ez miért történt. Megrázom fejem, és onnan folytatom a dalt, ahol abba hagytam. Hiába mondta nekem már százszor el Charlotte, hogy nőjek fel és tegyem magam túl a dolgon, hogy aztán én billentsem seggbe apámat, nem megy. Olyan lelki sérülést hagyott ez bennem, ami alól nem hiszem, hogy valaha is ki fogok gyógyulni.
Befejezem a dalt, meghajolok, a közönség tapsol, majd az emberek szétszélednek. Belenézek az előttem heverő fejfedőbe. Jó, ha egy szolidabb ebédre való van benne, nem sok. Nagyot sóhajtok, majd leülök a szökőkút tövébe. Beletúrok kiengedett hosszú barna hajamba. Hogy fogok így pénzt keresni? Hogy törlesztem az adósságaimat? Mióta lefogyott az egyenlegem, a helyzet csak egyre rosszabb lett. Adósság adósság után, nekem pedig egy fityingem sincs, amiből törleszthetnék. Mi tagadás, elég nagy bajban vagyok.
Kezeim remegnek. Lehajtom fejem, majd mancsaimmal közrefogom azt.

Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. szeptember 23. 13:54 Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 23. 17:25 | Link
Gerda

Outfit | ♪

Remegő kezekkel túrok bele hajamba. Esküszöm, ha így folytatom lassan meg fogok őrülni. Sosem gondoltam volna, hogy pénz nélkül ilyen nehéz az élet. Az hittem a galleonok olyanok, mint az alma. A fán teremnek és bármikor szedhetsz belőlük, ha úgy tartja kedved. Hatalmasat tévedtem és ezt csak most realizálom igazán. Theory nem tudom hogy tűri a helyzetet, igazából el sem mondtam még neki. Nem azért, mert nem merem, hanem mert ő rosszabbul élné meg a helyzetet mint én. A kishúgomat pedig megvédem, még ha bele roskadok, akkor is. Lehet, nem vagyok a legjobb bátyó, de teszem amit tennem kell, bár lehet, hogy néha csak utólag.
Hirtelen pénzcsörgést hallok. Biztos csak valaki lopni akarja az eddig megtakarított összeget, így gyorsan fel is kapom a fejem, hogy ráüvöltsek, azonban gyorsan visszakozok, mikor meglátom, hogy valaki nem ki, hanem betett a kalapba.
- Hé, te ne… Akarom mondani, kösz – igazítom meg ingem gallérját, miközben ajkamra kiül a rám oly’ jellemző mosoly.
- Ha akarod, játszhatom neked is valamit, Szépségem – blöh, ez nyálas volt, de na, hátha ezzel kifacsarhatok még néhány aprót a zsebéből. Felpattanok ültemből, majd a hangszer után nyúlok, mikor megcsapja a fülem valamiféle ricsaj. Tekintetem cikázik, ahogy keresi a hang forrását, majd elég gyorsan meg is állapodik a lány nyakában található fejhallgatón. Fülelek pár percig, próbálom beazonosítani a műfajt. Punk rock.
- Kemény csaj vagy, igaz e? – Nevetem el magam, rámutatva a hölgyemény kiegészítőjére. – Mit szólnál, ha eljátszanám neked a kedvenc rock slágeredet? – Lerakom óvatosan hegedőmet, majd pár lépéssel közelebb lépek hozzá, már annyira, hogy benne legyek a személyes terében.

 
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 24. 09:14 | Link
Gerda

Outfit

Szeretem a kihívásokat, így szemem azonnal felcsillan, mikor a lány lenyűgözést említ. Felkapom hegedűm, hogy akkor most én olyan műsort fogok iderittyenteni, amitől rögtön maga alá csinál, hisz csak tizennégy évnyi gyakorlat van az ujjaimban, mikor valami ricsaj csapja meg a fülem. Pislogok jobbra-balra, próbálom beazonosítani a hang forrását, majd igazán gyorsan meg is állapodok a nő nyakában pihenő fejhallgatón. Hangos, ütemes zaj árad a kis készülékből. El kell telnie néhány másodpercnek, mire felismerem a műfajt; punk rock. Elmosolyodom, majd meg is jegyzem, milyen kemény leánynak tetszik lenni. Elnevetem magam megjegyzésén. Tényleg nem tűnik valami díjbirkózónak, de ki tudja, lehet valami másban jeleskedik nagyon. Mondjuk megeshet, hogy ő jobban ért az átkokhoz és mindenféle bűbájokhoz, mint én. Bár ez kicsit sem nagy elismerés, hisz nálam mindenki jobb. Komolyan, szerintem még a kviblik is.
Fel sem tűnik, hogy valószínűleg valami rosszat léptem, mivel számomra olyan, mint személyes tér nem nagyon létezik. Csak akkor csap arcon a felismerés, mikor a nő kábé ugyanazokat a tüneteket kezdi el produkálni, mint amelyeket én is szoktam apám emlékére.
- Jól van… - nyújtom ki karomat elé, miután kicsit visszább léptem, hangomban érezni lehet egyfajta szelídséget, mely’ igazán ritkán csatlakozik kislányos baritonomhoz. Nem szeretném sehogy sem bántani, ezt próbálom testtartásommal is tudtára adni. Olyan ez, mint mikor egy tigrist próbálsz megszelídíteni. Óvatosnak kell lenni.
- Akkor ezt figyeld – csapom állam alá a hangszert, majd kezdek bele a dalba, mely lehetőleg elnyeri a másik tetszését. Szép nyugodtan indítom, majd fokozatosan kezdek begyorsulni, már-már úgy, hogy a kezem is alig látszik, ahogy a vonót húzom. Régen még hallottam ezt a számot, s bár az enyém nem elektronikus hangszer, talán sikerül megfognom és visszaadnom ugyanazt az eszenciát, mint amit akkor hallottam. Bár kíséret nélkül kicsit nehéz, de azért megpróbálom, hisz csak én vagyok Theon Delacroix és olyat, hogy kudarc, még hírül sem ismerek.

 
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 27. 21:32 | Link
Gerda

Outfit


A vonó szinte siklik a húrokon, kezem olyan gyorsan jár a dal ritmusára. Élvezem a dolgot, nagyon is, szinte már melegséggel tölt el. Furcsa ezt így még gondolatban is megfogalmazni, hisz mostanság semmi sem tudta felhevíteni testemet a hancúrozáson kívül. Sőt, egyáltalán rég éreztem a zenéhez köthetően bármit is, kivéve persze az undort. Most viszont nyugodtan kijelenthetem, hogy boldog vagyok, mert végre nem kényszerből, hanem saját akaratomból csinálom azt, amit. A dal tán nem pontosan az ő zsánerének tökéletes másolata, de valami azt megközelítőt biztos vagyok, hogy sikerül a helyszínre varázsolnom. Green Day. Otthon ilyeneket sosem hallgathattam, nem volt elég Delacroix-os a felhozatal, ahogy anyám mindig mondta, így kénytelen voltam a klasszikusokon felnőni. Egészen odáig, míg nem találkoztam Louissal és kis bandájával. Ők azt csináltak, amit akartak és akkor, amikor akarták, semmi sem állíthatta meg őket. Náluk hallottam először a rock zene létezéséről, mint ahogy sok máséról is egyben.  Megtanultam más műfajokat is, s bár még sosem játszottam őket a tradicionális úton, talán mégsem olyan rossz, amit most a közönség hall. Ugyan már, miket beszélek? Minden, amit én csinálok, az csak jó lehet, még szép, hogy ez is az! Meg sem lepődöm, mikor a hölgy beáll hozzám énekelni. Be kell, hogy valljam, egyáltalán nem rossz, amit hallok és had mondjam el, hogy nálam kritikusabb emberrel ritkán találkozik az ember, ha zenéről van szó. Nem tehetek róla, belém diktálták a tanáraim. Viszont Gerda hangja tökéletes ehhez a feldolgozáshoz, meg úgy magában sem lehet nagyon rossz. Így viszont kettecskén sikerül valami csodálatosat alkotnunk, melyre az utca embere is felfigyel. Lassan, de biztosan gyülekeznek az emberek, némelyikük csak bámészkodik, mások felismerik a dalt és a lánnyal együtt kezdenek el danolni. Percek múlva a varázslat elillan, mikor a vonót befejezésképpen elhúzom, majd gyorsan leveszem a hegedűről.
- Köszönöm, köszönöm! Virágokat az öltözőmbe kérném – hajolok meg jó mélyen, közben kezemmel színpadias mutogatásba kezdek. –Ja, és tapsolják meg kedves énekesnőmet is! – Mondom, miközben szememmel számolom a pénzérméket, melyek szépen gyűlnek a kalapomban. Szinte látni lehet a pillantásomban a dollárjeleket, mikor tekintetemet végül Gerdára emelem.
- Kifejezetten nem rossz – húzom el számat, hogy azért csak ne én legyek a saját kis ego buste-je, meg mert egy átkozott makacs ember vagyok, aki hangosan sosem mondana komolyan semmi szépet sem a másiknak. A fejemben azt gondolok, amit, de nem kell azt mindenkinek tudnia. Persze a buta legilimentorok ez alól kivételek. Kösz ismét, Denis.
- Mit szólnál esetleg még egyhez? – Kapom fel ismét a célszerszámot, hisz még közel sem gyűlt össze annyi galleon, mint amennyi nekem kéne. Igen, elég nagy bajban és sok-sok adósságban vagyok. Talán nem kellett volna boltokat felvásárolnom…?

Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. november 18. 19:18 | Link
Gerda

Outfit | ♪


Igen, ha hiszed, ha nem, sosem fogom hangosan elismerni, hogy valaki - esetleg - jobb nálam. Bármiben is. Így mikor Gerda nevetgélni kezd a megjegyzésemen, egyszeriben olyan fejet kezdek el vágni, mint aki citromba harapott. Annyi kivétellel, hogy a szemeimet nem csukom be, mint a legtöbb ember ilyenkor, én csak a számat csücsörítem ki elég kifacsart pózban. Megszívom egyik szemfogam, majd hagyom, hogy az idegtépő, cuppanó hang elhagyja a számat, mielőtt zavart kisfiú módjára elterelem a témát.
- Igen-igen, tudom. Tökéletes vagyok, dicsérjetek még - kicsit előrébb lépek, hogy az emberek figyelme ne Gerdára, hanem végre rám koncentrálódjon. Lehet, hogy esetleg nem hallottál még róla, szóval gyorsan leszögezem, mi is a problémám jelenleg és miért vágok olyan arcot, mint egy durcás kiscica. Utálom, ha valaki nem figyel rám. Egyszerűen U.T.Á.L.O.M! Mondhatsz bármit, gondolhatsz akármire, hibáztathatod a siralmas gyerekkoromat - és kérlek, tedd is -, de bitch, ha én egyszer nem kapom meg azt a figyelmet, amire vágyom, akkor itt bizony vér fog folyni. Nem mintha én kaparásznék meg bárkit is, ahhoz túlságosan védem a manikűrözött körmeimet. Kicsit lehet túlságosan is nagy erővel köszörülöm meg a torkom, hogy ismét elnyerjem a lány figyelmét, mivel mikor ismét megszólalok, a hangom furcsán mutál egyet. Úgy meglepődök, hogy a torkomhoz kapok, de hogy ne legyen a helyzet még kínosabb, folytatom, amint a a háztársam új ötlettel rukkol elő.
- Még szép, hogy ismerem! Talán lehet nem látszik, de klasszikus családból származom - helyezem ismét állam alá hegedűmet, majd rákacsintok a másikra, hogy igazat adjak szavaimnak. Vagy csak nagyon szexinek tűnjek, nem tudom. Néha úgy érzem, hogy az egész világ nagy ívben leszar engem. Tényleg, esküszöm, hogy nem csak én képzelem be. Most is az körülöttünk ólálkodó emberek nagyobb figyelmet szentelnek Gerdának, mint nekem. Szinte látom a csillogást a szemükben, ahogy tekintetük lassan a lányra siklik, majd kihunyni azt, ahogy pillantásuk végül megállapodik rajtam. Oh, nyaljatok sót! Tudom, hogy szép hangja van a csajnak, de azért ennyire nem lehet jó. Ilyet én is tudok, engem mégse rajongtok körbe. Talán ha több pénzem lenne, akkor lefizethetnék pár embert, hogy csodáljanak engem is. Bár ahogy elnézem, ma sem megyek haza teli zsebbel, főleg, hogyha még Gerdának is adnom kell belőle.
- Remélem nem szándékozol jutalékot kérni a szolgáltatásaidért - jegyzem meg mellékesen, amint befejeztük a lány által ajánlott dalt. Íriszeimet a kalapra és annak tartalmára emelem, majd vissza Vivire.  
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. december 24. 12:35 | Link
Mester kisasszony

Most hogy kibékültem anyámmal, azt hinné az ember, hogy legalább lesz annyi vér a pucájában hogy adjon egy kis pénzt a csóró fiának. Jó vicc. Amint megtudta, hogy elloptam a babkártyájukat és azzal éltem egy évig, olyan gyorsan rakott ki a lakásból, hogy csak na. Szóval most visszanyúlok gyökereimhez és kirabolok egy házat. Mármint… nem tényleg ezt fogom tenni, nem kell itt semmit se szépíteni. Hála Louiséknak eltanultam egy-két hasznos dolgot. Végül is évekig én meg a csinos kis arcom volt számukra a pénzforrás.
Igazából semmit nem tudok a házról, aligha figyelem egy pár napja. Még azt sem tudom, hogy bűvölt házról beszélünk e vagy totálisan átlagos az építmény. Abban viszont biztos vagyok, hogy a lakói kő gazdagok. Tudod, gyémántos csillár, perzsaszőnyeg meg hasonló luxuscikkek, amiknek darabja olyan magas áron van a piacon, amit még életedben nem láttál. Vagyis én láttam, hisz gazdag családból származnék. Itt fontos a feltételes mód.
- Insidiae – nem tudom miért, de suttogva mondom el a bűbájt, minek hatására szemem előtt átlátszóvá válik az ajtó, így végre jobban szemügyre vehetem a bent uralkodó állapotokat. Oh, igen. Kifejezetten jól döntöttem, hogy ezt a villát választottam. Ezzel a sok cuccal évekig úszkálhatok majd a pénzben.
Sípolás. Hangos, fülsüketítő sípolás csapja meg a fülem. Biztonsági rendszer. Darn it! Bepánikozok, hisz erre akárhogy is számíthattam volna, mégsem tettem. Pedig elég nyilvánvaló, hogy egy ilyen puccos kecó lakosai fel vannak készülve bármilyen az építményen végbemenő bűbájra. Még főleg a rablókra. Még mielőtt bármit is tehetnék, az ajtó kicsapódik, majd egy igazán csinos kisasszony dugja ki rajta a fejét. Én csak bámulok rá, pálcával a kezembe és… nos, pislogok. Egyenlőre csak ennyire telik.
- Khm… - veszem észre a kezemben lévő varázseszközt, amit gyorsan zsebre is dugok – Házaló lennék. Gondoltam érdekelné egy-két ajánlatunk – próbálom menteni a helyzetet, még nagy és széles mosolyt is varázsolok az arcomra. Az igazság viszont az, hogy a helyzet elég átlátszó, én meg semmit nem tudok a házalásról. Csak nehogy rákérdezzen.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. december 24. 12:35 Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. december 26. 12:01 | Link
Mester kisasszony

Esküszöm, régen jobban ment. De tényleg. Viszonylag egész jó zsebtolvaj voltam.  A kis ártatlan arcommal rengeteg embert be bírtam palizni. Ha rajta is kaptak azon, hogy kicsúsztatom a pénztárcájukat a zsebükből vagy a táskájukból, elég volt egy-két pillarebegtetés, a mese arról, hogy mennyire szegény is vagyok, és hogy éheznek otthon és máris nem kellett rendőrséget hívni. Persze ez már mind a múlté. Elért a pubertás, az egykor angyali tündöklésű arcomat most pattanások tarkítják, hangom meg-megcsúszik beszéd közben és már támogató közeg sincs a hátam mögött.
- Ehehe… valóban – nevetem el magam kínosan, jobb kezemmel a fejem hátulját vakargatva. Mosolyom széles és ártatlan, totálisan olyan képet festhetek le, mint egy valóban ügyetlen, de annál inkább szeretni való házaló fiúka.
- Családi biznisz besegítek apukámnak. Ő is itt van valamerre – persze minden szavam egy szemenszedett hazugság, de hátha a nő nem veszi észre. Oh, kérlek, csak ne vedd észre!
Bekukkantok be a nő mögött a házba, hátha rábukkanok valami árulkodó nyomra, ami elárulhatja, hogy egyedül lakik e avagy sem. Fontos információ ez, hisz ha esetleg most nem sikerülne az akció, a későbbiekben még sokra mehetek vele. Csak reménykedni tudok benne, hogy valóban nincs társasága. Még csak az kellene nekem, hogy valami kétajtós szekrénnyel éljen, aki bármelyik pillanatban úgy roppanthat össze, mint más a ropit.
Próbálom leplezni idegességemet, de még így is sikerül valamennyit kimutatnom nyugtalan természetemből, hisz hol egyik, hol másik lábamra helyezem a súlyom, ezzel furcsa, táncszerű mozdulatokat előidézve.
- Áh... - kapok fejemhez, mintha fájdalmaim lennének, majd ott helyben összegörnyedek. Az előbbi topogásomat veheti ennek előjeléül, mert én bizony annak szántam. - Ne haragudjon, de nemrég műtöttek és nagyon nagy fájdalmaim vannak még mindig - ez részben igaz is, azt viszont nem kell tudnia, hogy ez a műtét milyen jellegű volt. Ha meg is kérdezi, úgysem az igazságot fogom neki mondani.
- Van nálam gyógyszer. Esetleg kaphatnék egy pohár vizet? - Gyerünk, invitálj csak be a házba! Nem örülne annak senki, ha csak úgy magára hagynál vagy rosszabb esetben ignorálnál egy szegény, ártatlan fiút, akinek komoly fájdalmai vannak. A szomszédok beszélni kezdenének, azt pedig senki sem akarná.
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. január 3. 13:58 | Link
Mester kisasszony

Arcom nyugodt és kiegyensúlyozott, azonban belül tombolok. Akarom a vagyonát, kell nekem! Az ilyenek amúgy is dúskálnak a pénzben, nem is vennék észre, ha egy két galleon eltűnne. Én már csak tudom, hogy megy ez. Apámnak az se tűnt fel, mikor lenyúltam az egyik babkártyáját, hisz az a pár millió csak amolyan lábtörlő alatt talált pár érme volt számára, semmi más. Bár ez miatt nem hibáztatom őt. Sok más miatt igen, de ezt elengedem neki, hisz nagyon sokáig én is ilyen voltam. Számomra is csak a pénz létezett, egészen addig, míg fel nem éltem az egészet. Hallgatnom kellett volna Theory-ra. Talán most nem készülnék kirabolni egy ártatlan nőt. De most már nincs visszaút.
- Nem rég töltöttem a tizenötödik születésnapomat. Sok a testvérem, én vagyok a középső gyerek. A nagyobb testvéreimnek már megvan a saját életük, a kisebbek meg még nem dolgozhatnak, így maradtam én – úgy hazudok, akár a vízfolyás. Mégis úgy tűnik, hogy a nő nem hisz nekem. Túlságosan is nyugodt ahhoz képest, hogy épp most próbálom kirabolni. Ez így nem jó. Tennem kell valamit.
- Áh! – Felszisszenek, mintha csak fájna valamim. Kezeimet a gyomromhoz kapom, majd szépen lassan összegörnyedek. Úgy csinálok, mint akinek komoly fájdalmai vannak.  Kezét kinyújtja felém, majd homlokomra nyomja azt, hogy megnézze, nincs e lázam. Ez az! Sajnálj csak meg! Most már csak az kell, hogy behívj a lakásba. Meg is jegyzem neki, hogy jó lenne, ha bemehetnék, hisz ott le tudnék pihenni és a gyógyszeremet is bevenni. Szenvedő arcom mosolyt takar, ami egy pillanat alatt fagy le a képzeletbeli arcomról, mikor a nő felajánlja, hogy várjuk meg az elméletben létező apámat. Na, csak azt ne. Így tuti le fogok bukni, Rosszul betanult szokás? Mégis mit érthet ez alatt? Ugye nem a behatolásra tett kísérleteimre utal? Már az elején lebuktam volna?
- Nem jobban lesze… - folytatnám, ám ekkor felmerül annak is a lehetősége, hogy ő gyermekvédelmieseket hív, hogy majd azok lássák el a gondom. Megrémülök, ami arcomra is kiül. Csak őket ne! Nekik nagyon hamar leesne, hogy én vagyok az a francia eltűnt kisfiú és akkor nem csak a rablásomnak lőttek, de az egész magyarországi életemnek. Azt pedig nem szeretném.
Végső elkeseredésemben eldobom magam, ezzel olyan hatást keltve, mintha elájultam volna. Fejem hangos koppanással ér a lépcsőhöz, mire fel is szesszenek, majd fájó testrészem kezdem el masszírozni. Most már biztos, hogy be fog engedni.
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. január 26. 19:07 | Link
Mester csaje

A mesém a fake családomról eddig hatásosnak bizonyul, de nem eléggé. Kérdései és ajánlatai mögött nincs sajnálat, csupán talán némi megvetést érzékelek. Megforgatom a szemeim, mikor a saját pereputtyáról kezd el beszélni. Még csak ez kellett nekem mára, hogy a mellett hogy tudom, neki anyagilag is jobban meg, hozzá csapjam még a sokkal kecsegtetőbb szociális helyzetet is. Remek.  
- Oh… ez… remek – színlelek némi meglepődést, hogy érezze, érdekel amit mond. Persze ennek az ellentettje igaz a valóságban. Nekem csak egy ikerhúgom van, de mostanság vele sem rózsás a helyzet. Az otthoni állapotokról pedig inkább ne is beszéljünk. Nem lenne szép felszakítani megint a sebeket. Tettem már azt eleget. Kezd kissé csendes lenni a helyzet és én ugye még be sem jutottam a házba. Szóval kell egy B terv. Hirtelen ötlettől vezérelve összegörnyedek, majd fájdalmamat tükröző hangokat hallatok. Nyögdécselek, sziszegek, miközben kezeimet a gyomromra szorítom, mintha az lenne a problémás terület. Szemeimmel néha fel-felpillantok a nőre, hogy lássam, ő mit szól a jelenethez. Kezét nyújtja felém, majd homlokomra nyomja azt, hogy megvizsgálja, van e lázam. Ha! Kérem szépen, nem véletlenül vagyok én színjátszós. Az már más kérdés, hogy nem igazán járok be, inkább a kastély mellé cigizni, de na, mégis csak nem a semmiért lettem beválogatva.
Gondolatban gúnyos mosolyt eresztek meg és már készülnék is rá, hogy na most akkor végre bemehetek a lakásba, mikor váratlan fordulat következik be. Gyámügyesek, olvasom le a szájáról, bennem meg megfagy a vér is. Louis anno sokat mesélt az árvaházról, hisz ő maga is onnan származott, majd szökött meg, mikor elég idős lett. Szóval igen, tudom, hogy milyen odabenn az élet, még ha saját bőrömön soha nem is tapasztaltam meg. Úgyhogy teljes határozottsággal vallhatom meg, hogy nem szeretnék odakerülni. Főleg, hogy minden, amit mondtam csak egy nagy hazugság része volt és amint a csaj kihívja őket és kutakodni kezdenek, talán megtalálják a valódi apám címét és, nekem meg most arra a szardarabra lenne legkevésbé szükségem. Felmegy bennem a pumpa, ideges és mérges is vagyok egyszerre. Szemeim ide-oda kapdosom, keresve valami kiutat. Aztán szép lassan elülnek bennem az érzelmek, mikor a férjéről kezd el prédikálni.
- Jó ötlet, talán ő tényleg tudna segíteni – eresztek meg egy halvány, ám szomorú mosolyt. Milyen jó is lett volna anno, ha valaki segített volna nekem, pont ahogy a nő most teszi ennek a hamis személynek. Talán akkor most nem az az ember lennék, aki, hanem egy sokkal jobb. Semmi utcagyerekek, semmi párnába sírt napok, csak nyugalom, árvaház és egy csomó idegesítő gyerek. Mondhatom kész álom.
- Esetleg segítene felkelni? Nem vagyok biztos benne, hogy egyedül menni fog – játszom tovább az agyam, ahogy a földön fetrengem, saját izzadságomban. Jó ötlet, hogy megvárom a férje bátyját, s bár vannak bennem kétségek, mégsem tartok tőle annyira. Ha mást nem, hát egy villát akkor is eltudok csórni. Lehet, hogy az is ezüstből van. Kinézem belőlük.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. január 26. 19:09 Szál megtekintése
Boglyas tér - Theon Delacroix hozzászólásai (9 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér