A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=723220#post723220][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.05.14. 20:28[/b][/url]

Az utóbbi pár napban azt hiszem, honvágyam van. Hiányzik apa, hiányzik anya, sőt még Blanka okoskodása is. Mindig a szemét forgatja, amikor csak úgy mondok valamit, mint például, hogy olyan forró az arcom, mint a nap, ilyenkor - a szemforgatás után persze -, hozzáteszi, hogy az lehetetlen, hiszen a nap felszínének hőmérséklete 5780 kelvin, szóval esélytelen, hogy az én arcom is olyan meleg legyen. Ilyenkor én felmérgesedek és végignyalom az arcát, mert tudom, hogy utálja, aztán hátra vetem a hajam és távozok. Komolyan, még ez is hiányzik. Ezt akartam, tényleg, de azt hiszem, most kezdem érezni azt, hogy mit is jelent, távol lenni a családtól.
Bánatomban hát - mivel jobb ötletem nem akadt - lejöttem a faluba, hogy vásároljak jó pár cuccot. Nem költöttem még semmit, mióta itt vagyok, pedig apa egy csomó pénzt adott, leginkább arra, hogy ha nem érzem jól magam, akkor fizessem le a házvezetőmet, hogy hazamehessek. De ez nem lenne illendő, meg aztán annyit rajzoltam mostanában, hogy teljesen elkoptak a ceruzáim, így azt is vennem kellett. Ééés, ha már ott jártam, akkor ugyebár tinta, pergamen, tollak, füzetek és jelölölők, famentes rajzlap, műszaki rajzlap, csillám, egy csomó minden feleslegesnek gondolt, ám a legnagyobb unalomban kellő kiegészítő. Két könyv és és pár magazin. Három papírszatyornyi újdonsággal távozva tértem be a cukrászdába, ahol három nagy gombóc fagyival gazdagodtam, és most ezekkel a csodákkal együtt haladtam a tér felé. Nem sok tervem van, leginkább leülni egy napos helyre, és engedni, hogy a D-vitamin átjárja az egész testem. Fel kell töltődnöm és nem szabad megadnom azt, hogy apa elmondhassa, ő megmondta, hogy ez nem nekem való. Be kell bizonyítanom neki, hogy igenis nekem való.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=723253#post723253][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.05.15. 11:04[/b][/url]

Éppen a megszólításom pillanatában érzem úgy, hogy köszönöm szépen, eléggé kellemesen meleg lett az arcom, és talán most már visszaengedhetem egy kicsit a fejem. Még jót is tesz a rám köszönés, mert hajlamos vagyok az ilyen elhatározásokat elhúzni, aztán meg szépen beáll a nyakam. A pilláimat rebegtetve kicsit szokok hozzá a fényhez, és pillantom meg a felém közeledőt.
- Lily! Szia!
Nemrég ismerkedtünk meg, de nagyon örülök az ismeretségnek, mint minden új kapcsolatnak, amit az ittlétem alatt sikerült kialakítanom. Nézem őt, és azt, hogy mennyivel másabb így, mint az egyenruhájában.
- Nagyon dögös a szerelésed.
Dicsérem meg, és komolyan is gondolom, hiszen nem sokan merik felvállalni, hogy milyenek is ők. Sokakat látok, akik feszengenek a mugli ruhájukban, és nem azért, mert nincsenek hozzászokva, hanem mert egyszerűen nem tudják, hogy miként viseljék, és azért nem, mert nem az ő stílusuk. Az érkező azonban laza és természetes, éppen olyan, amilyet egy ilyen viselet megkövetel.
- Csüccsenj le egy kicsit hozzám.
Paskolom meg a padot magam mellett, és remélem, hogy nem siet sehova, egy kicsit tényleg marad. Ezer éve nem beszélgettem csajosan, pedig ez a másik nagyon hiányzó dolog. Ruhákról, sminkekről, fiúkról való csacsogás, ez az, ami nekem nagyon hiányzik.
- Imádom a hajadat is, nem kapott frászt a házvezetőd, amikor befestetted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=723598#post723598][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.05.20. 17:39[/b][/url]

- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled.
Szeretem, amikor megdicsérnek, ez is hiányzik otthonról. Sokat kényeztettek, és azt hiszem, ez annyira alappá vált, hogy a hiánya csak még jobban növelte a honvágyamat. De most jó, mert most újra tudok mosolyogni. Az élet mégiscsak szép, és minden tökéletes. Engem azt hiszem, elég könnyű jó kedvre deríteni.
- Akkor jó nagy kihívást választottál magadnak? Eléggé feltűnő.
Vigyorodok el, de nem gonoszkodásból, eléggé vicces, hogy bujkál előle, kíváncsi vagyok, hogy meddig fog ez sikerülni neki, és mit fog mondani akkor a házvezetője, amikor szembetalálkozik a kék hajával.
- Ne aggódj, vannak itt extrémebb emberek is, az egyik fiún például láttam egy csomó mozgó tetoválást, és a Rellon házában is van olyan lány, akinek színes a haja, ráadásul neki állandóan más és más. Szóval csak nem fognak veszekedni veled, vagy ha mégis, akkor mondd meg, hogy nem te vagy az egyetlen, és ez kék, tutira imádni fogják.
Remélem, hogy segítek neki egy kicsit magabiztosabb lenni. Szerintem nagyon jó választás ez a kék, jól tette, hogy belevágott. Ki tudja, még a végén én is teszek egy kis zöldet a hajamba, de még nem tudom.
- Találkoztam egy fiúval, képzeld, az Árnyas sétányon. Véletlenül, mármint tudom, általában ezek véletlenül történnek. Nagyon szép haja van és nagyon morcosnak próbálja mutatni magát. Eléggé felkeltette a figyelmemet. Remélem, még találkozok vele, mert látni akarom mosolyogni. Illetve, vásároltam pár dolgot a suliba.
Először nem is akartam elmondani az Erik herceges dolgot senkinek, de azon gondolkozom, hogy talán, ha több embernek elmondom, előbb vagy utóbb valaki ráismer, és azt mondja, tudja, kiről beszélek, és akkor elmondja, hogy ki is ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=724027#post724027][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.05.26. 20:21[/b][/url]

- Igen, mozgó. Nem csak a képeket tudják megbűvölni. Anyukám egyik másod vagy lehet, hogy harmad is van... szóval az egyik távoli unokatestvére, ő például mozgó festményeket csinál. De nem portrékat, hanem tájképeket. Gyönyörű szépeket.
Imádom azokat a képeket, otthon az én falamon is lóg pár kisebb, meg egy nagy, amin egy végtelennek tűnő víz van, háttérben egy sziget halvány körvonalaival, és mindig olyan napszak van a képen, mint kint. Imádom, mert gyönyörű és annyira másnak hat mindig. Néha esik rajta, máskor befagy a víz és korcsolyázók jelennek meg rajta. Magammal csak egy fa ábrázolást hoztam, ami szintén az évszaknak megfelelő színekben játszik, és állítólag a hangulatommal is összefüggésben van. Jobban utána kellene olvasnom, mert egyelőre csak azt tudom, hogy változatos és szép.
- Hasonló eljárással, mint ezek a képek, vannak tetoválások is. Anyukámnak is van egy mozgó, egy sárkány a bal csuklóján, még akkor csináltatta, amikor itt volt diák. A sárkány pedig önállóan mozog, néha nagyon lusta, egész nap csak alszik, máskor repked. Egy kicsi baba sárkány. Egy nap én is szeretnék majd egyet, de még nem találtam meg az igazit, ami engem jellemezne.
Nem akarok felelőtlenül, csak mert úgy érzem, hogy jól áll csinálni valamit a testemmel, majd ha tényleg úgy érzem, hogy kell, akkor valósítom meg. Sokkal jobban akarok vigyázni magamra annál, mint, hogy csak felelőtlenül éljek. Viszont tudom, hogy ha egy nap meglesz az, ami én vagyok, egy pillanatig sem fogok habozni.
- Te vágysz valami hasonlóra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=724808#post724808][b]Alina Alexandra Krise-Flaviu - 2018.06.03. 11:36[/b][/url]

Lily

- A hullócsillag nagyon jól hangzik.
Ez is képzelem, ahogy szépen elkezdi a csillag élete utolsó útját, és azt a gyönyörű pillanatot, amikor beleveszik a lány bőrébe. Persze még fiatal, még odébb van. De tetszik az elképzelés.
- Ha meglesz, feltétlenül mutasd majd meg!
Persze fogalmam sincs, hogy hol leszek pár év múlva, az itt létem rövidtávú most, aztán még nem tudom, hogy mi lesz mondjuk a következő tanévben. Ha akarok, maradhatok, ha nem, akkor nem. Amúgy is, apám ha akarom azt is elintézi, hogy már holnap újra Lengyelországban legyek, a régi iskolámban, a régi egyenruhámban. Csak mondanom kell neki. Szerintem ő lenne a legboldogabb, ha így történne. De nem, nem adhatom fel, az nem illik hozzám, én inkább küzdő személyiség vagyok. Olyan, aki be akarja bizonyítani a világnak, hogy igenis neki van igaza. Ilyennek kell lennem, és kész.
- Azt hiszem, lassan jobb lesz, ha visszaindulunk a suliba. Vagy van még valami dolgod?
Én mindenesetre befejeztem a fagyimat, pihentem is eleget a nagy shoppingolás után, szóval úgy érzem, hogy itt az ideje a továbbindulásnak. Még tanulnom is kellene, és azt nem lehet úgy, hogy közben itt lent üldögélek, holnap állítólag nagyon szivatós dogát fogunk írni bűbájtanból, és nem engedhetem meg magamnak, hogy leromoljon az átlagom. Felkelve felveszem a cuccaimat, és ha Lily is visszaindulna, akkor együtt indulunk fel, azonban, ha még van elintéznivalója, akkor elköszönök tőle, és egyedül lépek a kastélyba vezető útra.