A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=685744#post685744][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.14. 23:37[/b][/url]

Maximilian

Ma nem volt túl lelkes. Hiába a szabad hétvége gondolata, ezúttal egyedül kellett lecsámborognia a faluba. Ő viszonylag gyorsabb volt a barátainál, és most egyáltalán nem akart lelassulni. Imádott pörögni, ez volt az élete értelme.
Most is ezért csattant neki valami keménynek, és csak a földre huppanva vette észre, miután felpillantott, hogy az a kemény valami bizony, egy ismeretlen férfi volt. Ajaj…
- Bocsánat, nem vettem észre, elbambultam – kért elnézést, ha már majdnem elgázolta, bár azért ez egy leheletnyit túlzás, hogy ilyesmire vetemedne a maga fizikumával.
Aprócska volt és vékony, szinte mindig azonnal lemozogta az elfogyaszott ételből származó energiáját, és irigyelte azokat a társait, akik tudtak hízni, és nem fújta el őket a szél.
A kedvtelenségéhez hozzátett a nem túl fényes időjárás is, illetve az, hogy legutóbb nem aludta ki magát túlzottan, helyette fekvőzött a Vigadófreskónál,  de túlzottan nem tántorította el az újabb kalandozásoktól az a sok minden, ami az utóbbi időben érte. Leginkább egy naplót szeretett volna, amiben kiszenvedhette mindazt az élményt magából, amit az agya már nem bírt befogadni… azaz be bírta, csak nehézkesen. Kicsit lelassult az a memóriakártya. Kellett az a napló, bár utált írni és az olvasásért sem rajongott, finoman szólva, de erre szüksége volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=685751#post685751][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.15. 00:22[/b][/url]

Maximilian

Határozottan meglepődött, még a kis száját is kinyitotta a gyerek, szép méretesre. Minimum egy hajleüvöltős balhéra számított, meg egy mai fiatalok-litániára, ehelyett mit kap? Egész normális hozzáállást, körülbelül a gyerekéhez hasonló humorérzékkel.
  – Üljön le, és megtudja… a háta mindenesetre elég kemény – fintorgott, közben lesöpörte magáról a fölösleges koszadagot.
A jópofizást ő is szívesen kikerülte volna, baromira utálta ezeket a kötelező udvariassági köröket, amik többnyire nem vezettek sehová, sőt, inkább megnehezítették a felek dolgát.
  – Tud valami jó helyet? Gyakorlatilag most járok harmadszor, vagy másodszor a faluban, még nem ismerem ki magam – tért is rögtön a lényegre, ha már szó szerint beleüközött végre valaki élő ember fiába.
– Összeütközni valakivel, és eláztatni magam az esőben még mindig jobb, mint robbanó, kifutó bájitalok célpontjává válni – felelte, a talajon heverésre célozva. Azért a csatt száraz, poros út sem a legjobb hely a cseverészésre.
Az eső időközben elkezdett csöpögni, és persze, hogy a galád Murphy-nek már megint igaza lett, mert a kisasszony elfelejtett esőkabátot, vagy esernyőt hozni, az eső meg gondolt egyet, és jó alaposan megleckéztette.
  – Jó lesz behúzódni valahová – vetette fel az egyébként is ésszerűvé váló tervet. – Feltéve, ha nem arra vár, hogy megöntözzék az égiek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=685753#post685753][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.15. 01:14[/b][/url]

Maximilian


Azt hitte, rosszul lát. Még a szemét is megdörzsölte, hogy tényleg nem a képzelete játszik-e vele, annyira nem várt ilyesmit. Az a férfi most komolyan… leült a poros talajra… vele szemben. Nem tehetett róla, a kezdeti döbbenet után elemi erővel tört ki belőle a nevetés, mint vulkánból a láva.
 - Hihetetlen egy fickó maga – jegyezte meg tökéletesen őszintén. – Ó, csak nem kviddicses? Én megpróbáltam, de nincs türelmem hozzá, első adandó alkalommal kihátráltam belőle.
- Ú, de paraszt vagyok, elnézést... be se mutatkoztam. Juhász Ramóna Zita vagyok, itt tanulok a kastélyban - csapott a homlokára a kislány, aztán baráti jobbot nyújtott a másik felé, miután sor került az elmulasztott illem pótlására.
A feltápászkodást követően is még könnyeit törölgetve vigyorgott, sokkal jobb kedvre derült mostanra.
- Hát, én csak egy helyet tudok, ami közel esik, remélem, szereti a sütiket. Az enyémek sajnos igen. Nem vagyok valami profi bájitaltanból, legutóbb is mehettem a gyengélkedőre. Goulens robbant a nyakamba – ecsetelte, ha már így szóba került a bájitaltan.
Kimondottan rühellte a tárgyat, nem is várta, hogy jobb lesz belőle. – Bájitalkészítéssel foglalkozik?
Ő maga elindult abba az irányba, amerre a kedvenc cukrászdája leledzett, remélhetőleg nyitva, és nem agyonzsúfolva. Mi megadott volna egy száraz helyért, meg némi sütiért és kakaóért!
Kakaó nélkül lehet élni, de nem érdemes…