A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=853746#post853746][b]Széplaki Alíz - 2022.10.02. 00:35[/b][/url]

- Ó, valóban? Akkor tudod, miről beszélek. Igaz, én a műveimben főként a klasszikus fekete-fehér színkombinációt részesítem előnyben - feleltem neki mosolyogva. Közben pár galamb elég nyilvánvalóan jelezte felém közeledve, hogy bizony még szívesen csipegetne pár falatkát. Szórtam is nekik még egy kis ételt, ők pedig gyorsan fel is csipegették a földön landoló ínyencségeket.
- Az szuper, hogy megtaláltad azt az elfoglaltságot, ami az életben örömöt okoz neked. Mondd csak, mikor jöttél rá, hogy az ecsetek és a ceruzák fognak központi szerepet játszani az életedben? Az az igazán szerencsés, aki már egészen kiskorától kezdve tisztában van vele, hogy mivel is foglalatoskodna szívesen a későbbiek folyamán. Az meg külön plusz pont, ha van hozzá szülői háttér, aki netán támogatja is ebben - mondtam neki elmélázva. Úgy éreztem hirtelen, hogy megint túl sokat beszéltem, ezt pedig nem mindenki díjazta. Nekem még mindig nem volt könnyű megemészteni felnőtt fejjel sem, hogy az anyám alkalmatlan volt a szülői szerepre, és emiatt egy árvaházban kellett felnőnöm. Még szerencse, hogy Timi aztán befogadott. A családi üldözést is elnéztem volna jóanyámnak, de mikor legutóbb megjelent, és végül eltűnt, afelett már nem tudtam szemet hunyni. A pénz sem kárpótolt az elcseszett gyerekkoromért, de ezt ő valahogy képtelen volt megérteni.
- Hmmm, ezt jó hallani. Mármint azt, hogy ilyen tudományosan állsz hozzá a jósláshoz, nem pedig rögtön kinevetsz, mint oly sokan. Tudok kártyavetést, teafű jóslást, és egyebeket csinálni. Viszont a fő attrakcióm az, hogy képes vagyok megálmodni mások jövőjét, legyen az ismerős, vagy ismeretlen. Ezt nem vagyok képes irányítani, jön magától az egész, viszont sok esetben hasznos. Az elején képtelen voltam irányítani ezt az adottságot, alig aludtam, végig stressz alatt voltam, rémálmok kísértettek, aztán némi segítséggel, annó a jóslástan tanáromnak köszönhetően sikerült valamennyire koordinálni a dolgokat - meséltem a férfinak. Magam sem értettem, hogy miért voltam ennyire közlékeny vele, de úgy éreztem, hogy nem érdemli meg azt, hogy füllentsek neki. Amúgy sem voltam az a fajta, na meg mégis mit veszíthettem? Szerintem semmit. Ha unja a szövegelésem, max tovább megy, volt már "szerencsém" ilyen szituációhoz is.
- Szinesztéziás? Akkor te mindig színesen látod a világot! - vágtam rá pozitívan.
- Öhm, ugye nem mondtam semmi sértőt? Bocsi, ha igen... általában gyorsabban jár el a szám, minthogy előtte átgondolnám a mondandómat. Színesben is álmodsz? - kérdeztem tőle, miután gyorsan kimagyarázkodtam magam. Nem is én lettem volna, másképp reagálom le a hallottakat, engem pedig csupán a jó szándék vezérelt, szimpatikus volt a beszélgetőpartnerem. Na, és eléggé egyedi is.
- Gyermekpszichológus? Akkor te viszonylag könnyedén átlátsz az emberek lelkén. Na, és mely területen vagy tanársegéd? Ez az egész elég izgalmasan hangzik - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Mindig is felkeltették az érdeklődésem a sokszínű emberek, akik egyszerre több ízben is képesek voltak helyt állni.
- Így van, főként abból élek. Van egy galériám, ahol vannak időszakos, és állandó kiállítások is. Itt van a névjegyem! Most például a galambok etetése lesz a fő téma - nyújtottam egy névjegykártyát a férfi felé.
- Egy jó barátom segített a fotós karrierem beindításában, aki sajnos már nincs köztünk. Rengeteget köszönhetek neki. Egyébként a jóslásra is van némi kereslet, de inkább a másik szakma az, ami most úgymond virágzik - közöltem Dániellel a határozott tényeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=853991#post853991][b]Széplaki Alíz - 2022.10.08. 17:12[/b][/url]

- Értem. Az idő igazi kincs... ha van rá lehetősége az embernek, akkor érdemes arra fordítani a megadatott drága perceket,ami valóban örömet okoz neki az életben. Ezt már megtanultam az évek során - tekintettem teljes egyetértéssel a férfira.
- A fekete-fehér képek rögtön a lényegre törnek, a nagyérdemű elé állítják a puritán valóságot mindenféle körítés nélkül. Leegyszerűsítve nincs semmiféle figyelmet elterelő tényező, rögvest a kép mondanivalója kerül előtérbe magába foglalva az összes érzelmet, amit kifelé szeretne közvetíteni - próbáltam egyszerűen és lényegretörő módon választ adni Dániel kérdésére.
- Ez jól hangzik, akkor ezek szerint már egészen fiatalon rájöttél, hogy mit is szeretnél csinálni - néztem rá mosolyogva, elismerően. Én egészen felnőtt koromig nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék majd csinálni a későbbiekben, illetve mely tevékenység okozna egyáltalán örömöt. Timinek könnyű dolga volt, ő világ életében szeretett táncolni és szerepelni a színpadon. Az idők során emiatt valamelyest háttérbe kerültem nála a ranglétrán. Emiatt sokszor haragudtam rá, de aztán mindig képes voltam neki megbocsátani, hiszen mégiscsak befogadott, avagy magához vett az árvaházban történtek után.
- Na igen, a jövendőmondás valóban rendkívül megosztja az embereket. Van, aki hisz benne, és van, aki meg tagadja - bólintottam komoly arccal. Ebben nagyon is igaza volt az új ismerősömnek, hiszen olyan tényeket közölt, amelyek számomra sem voltak ismeretlenek, kaptam emiatt sokszor hideget-meleget is.
- Nos, ezeket az álmokat egyáltalán nem tudom szabályozni. Elég gyakran tűnnek fel, csak úgy megjelennek maguktól. Vannak köztük szépek is, például várandósság, gyógyulás, szerelem, barátság létrejötte. Viszont vannak köztük nagyon rosszak és ijesztők. Ilyenkor nem minden esetben tudom értesíteni az érintettet, de volt már rá példa, hogy meg tudtam előzni a bajt. Például, hogy az edzőteremben ne ejtse magára valaki a súlyzót. Vagy valaki ne tegye tiszteletét egy adott helyen, adott időpontban. Tehát képes vagyok megfékezni a baleseteket, de nem minden esetben - magyaráztam nagy beleéléssel a másiknak.
- A volt jóslástan tanárom távozása óta nincs semmilyen segítségem, egyedül kell megküzdenem a démonjaimmal. Viszont ezáltal valamilyen szinten sikerült megerősödnöm, de azért nem könnyű helytállni - hagyta el az ajkamat egy nagy sóhaj.
- Valóban? Mennyire releváns ez az úgynevezett barátod a témában? Gondolod, hogy tényleg képes lenne rajtam segíteni? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Már elég régóta nem hallottam senkitől sem, hogy bármiféle megoldást lenne képes nyújtani az elcseszett helyzetemre, de azért legbelül magamban mindig is bizakodó voltam a téma iránt.
- Hmmm, akkor most már tisztában vagyok vele, hogy nem egy mimóza lélekkel van dolgom, és érted a viccet - feleltem neki kitörő örömmel. Sokan nem fogadták túl lelkesen a poénkodásaimat, de úgy tűnt, hogy Dániel értette, miről szól a fáma.
- Hű, ezt nem tudtam. Miért pont barack? Őszibarack vagy sárgabarack? - tettem fel egyből egymás után a kérdéseket. Bizony, én is tudtam ám fárasztó lenni. Legalábbis most ennek könyveltem el magam.
- Értem. Az álmok egyébként is oly sejtelmesek, én már csak tudom - mutattam magamra viccesen.
- Így igaz. A képek által a saját látásmódomat igyekszem közölni másokkal, de az már más téma, hogy ki mit gondol bele az adott képbe, kinek mit jelent egy-egy adott mű... Mindenesetre mindig megpróbálom átadni egy adott mű mondanivalóját. Ez pedig az esetek döntő többségében sikerülni szokott - közöltem teljes megelégedettséggel, miután átvette tőlem a névjegykártyát.
- Rendben, szavadon foglak - feleltem nagy mosolyra húzva a számat.
- Mi a fene? - ráncoltam össze a szemöldököm a sikítás hallatára, amiről kiderült, hogy nem is kellett messze menni a hang irányába.
- Mi a fészkes fene ütött belétek? - vontam kérdőre a fiatalokat, miután odasiettem hozzájuk. Ezután megláttam az egyik lány fagyijában lévő galambürüléket, és máris összeállt a kép.
- Ne bántsátok azt a szerencsétlen állatot! Nem akart semmi rosszat, csak az ösztönök alapján cselekedett, és rossz helyen volt rossz időben. Nem képes különbséget tenni jó és rossz cselekedet között. Ha ártani akatok neki, akkor  velem gyűlik meg a bajotok! Higgyétek el, abban nem lesz semmi köszönet! - emeltem én is a pálcám rájuk fenyegető módon. A tojáshéj még a fenekükön volt, sokkal erősebbnek és tapasztaltabbnak gondoltam magam náluk, de azért jól jött volna egy kis erősítés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=854264#post854264][b]Széplaki Alíz - 2022.10.15. 17:19[/b][/url]

Úgy látszott, hogy teljesen egy álláspontot képviseltünk abban, hogy az élet mulandó, az idő pedig gyorsan telik. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt Timi miatt, akit mostanság csak ritkán tudtam meglátogatni. Mégiscsak ő fogadott be és nevelt fel. El is határoztam ebben a szent pillanatban, hogy két hét múlva felkeresem majd, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. A vér szerinti anyám pedig hatalmas csalódást okozott, hiába próbálta magát egyszer kidumálni, amikor felnőtt koromban felkeresett. Voltak nagy ígéretek részéről, hogy majd rendszeresen találkozunk, ehelyett eltűnt, mint a kámfor, és kárpótolt egy nagyobb összeggel. Eleinte kerestem, hogy visszaadjam neki a pénzt, de teljesen felszívódott... aztán némi idő elteltével kárpótlásul a rossz gyerekkoromért cserébe vettem egy menő lakást a rám hagyott összegből. Persze olyan lakóhelyet választottam magamnak, amit fenn is tudtam tartani.
- Pontosan! Illetve a sok-sok nehéz és időnként kilátástalannak hitt helyzet, amelyből fel kell állnia az embernek új erőre kapva, vagy különben tartósan a padlón marad, és onnan már rendkívül nehéz felállni - tekintettem komoly arccal a férfira.
- Ez így van. Így jobban elmélyülhet a kép mondanivalójában - feleltem mosolyra húzva az arcom. Úgy tűnt, hogy Dani rögvest megértette a mondandómat.
- Az igen, akkor elég ügyesen kezelted a helyzetet, elég nagy összmunkát igényelhett ez a kihívás - tekintettem rá elismerően. Ha nem lett volna meg a jövőbelátó képességem, és a fotózásért való rajongás, akkor ennyi idősen nem tudtam volna még eldönteni, hogy mi is érdekelne úgy igazán.
- Ez egyben áldás, egyben átok is. Nehezen tudok megbirkózni azzal, hogy nem segíthetek mindenkinek. Képes vagyok hosszú ideig rágódni olyan dolgokon, amire ugyan lett volna némi ráhatásom, de időhiány vagy egyéb más okból kifolyólag nem tehettem semmit az adott illető érdekében. Emellett sokszor gyötörnek rémálmok, időnként nem merem álomra hajtani a fejem, hiába vagyok képes némiképp uralni ezt a dolgot. Szerencsére vannak azonban csendesebb időszakok is, amikor végig tudom aludni az éjszakát. Ez a képesség egy nagy teher számomra, hiszen az egész életemre nagy ráhatása van. Nem élhetem úgy az életem, mint egy normális ember, senki sem bírná hosszabb távon ezt az egészet mellettem. Na jó, a macskám igen - nevettem el magam, hiszen igazi tragikomédia volt az életem, és hálás lehettem a sorsnak, hogy nem őrültem bele ebbe az egész áldásba. Megint előjött belőlem a szószátyárság, talán picivel több információt adtam át, mint kellett volna, de csupán a valós tényeket közöltem vele.
- A legtöbb embert ez megrémíszti... - tettem hozzá az ajkamat harapdálva, magam elé révedve. Ami a szívemen, az a számon típus voltam mindig is, így erre a kérdésre is a teljesség igénye nélkül válaszoltam.
- Értem. Ez igazán jól hangzik, szívesen venném, ha megismertetnél ezzel az emberrel. Már az is nagy előrehaladás lenne, ha olyasvalakivel beszélhetnék, aki teljesen át tudja érezni a helyzetemet - fúrtam tekintetem a másikéba reményteljesen.
- Ez rendkívül érdekes, és egyben nagyon menő, hogy ilyen képesség birtokában vagy. Most már tudom, hogy, milyen az aurám - tekintettem Danira elgondolkodva.
- Na, és a sajátod milyen? - kérdeztem vissza nagy érdeklődéssel.
A beszélgetésünk után már búcsúztunk volna egymástól, mikor kialakult a kellemetlen helyzet a fiatalok és a galamb között, én pedig rögtön pálcát rántottam a madár javára. A férfinek sikerült megőriznie a nyugalmát, és tudományos magyarázattal érvelt, míg bennem fortyogott a düh feléjük. Nagy szerencséjük volt, hogy végül továbbálltak, és az egyikük nem várta meg a reakciómat a bunkó beszólására.
- Ezek a mai tinik... szemtelenek és még szemetelnek is - közöltem bosszúsan Danival.
- Lehet nem ártott volna megleckéztetni őket... bár én is elég őrülten viselkedtem ebben a korban, de mégsem így - folytattam az eszmefuttatásomat.
- Igen, bizonyára nem volt gyerekszobájuk, nem nevelték meg őket rendesen. Engem pedig elég sokat bántottak, piszkáltak a gyerekkoromban ahhoz, hogy rögtön defenzív állást vegyek fel hasonló esetekben - adtam teljeskörű magyarázatot az újdonsült ismerősömnek.