A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=568101#post568101][b]Bakonyi Annamária - 2016.02.28. 12:07[/b][/url]

B a b e t t

Amikor elindult a munkából haza, egyáltalán nem gondolta, hogy a Boglyas tér egyik fáján fog kikötni ezen a csodaszép, verőfényes délutánon. Márpedig most határozottan ott ücsörög egy vastagabb ágon, mintha csak seprűn ülne. Ebben még nem is lenne talán semmi igazán különös, hiszen tehetné fogadásból vagy valami egészen egyedi gyakorlatként felkészülőben az újabb kviddicsidényre, mert hiába van addig még hátra jó néhány hét, a felkészülést nem lehet elég idejében kezdeni. Esetleg foghatja arra, hogy ismerkedik a helyi flórával, bár a szomszédos fák némelyike sokkal inkább indult rügyezésnek, mint ez a példány itt. Netán fészket rak, ha már főnix. A tényleges magyarázat ennél azonban sokkal hétköznapibb és sokkal Marisosabb, már ha lehet ilyet mondani, ugyanis egy megtermett, játékos kedvű kutya az oka annak, hogy most odafent lógatja a lábát és óvatosan előre dőlve körülnéz, hogy biztosan eltűnt-e már a környékről a jószág. Amikor betévedt a térre, a lógó nyelvű, borjú méretű és meglehetősen mackósan mozgó bernáthegyinek tűnő kutya valami érdekeset találhatott benne, mert amint felfedezte, meg is indult felé. Ezzel aztán kezdetét is vette az egymásba torkolló események sorozata. Az állat még nevelésre szoruló példány lehet Maris szerény véleménye szerint, bár ki tudja. Nem ért ő ehhez. Akárhogyan is, a kutya saját akaratát érvényesítve, gazdáját maga után húzva egyre csak közeledett felé, ő meg ugye köztudottan félni szokott az állatoktól, különösen, ha az a veszély fenyeget, hogy az illető állat reggelinek nézi, netán csak úgy hipsz-hopsz kilapítja. Ez a kutya nem tűnt vérengző fenevadnak egy cseppet sem, de mégis, ki tart ekkora állatot kedvencnek? Elvisz, mint a vonat. Vagy éppen elüt. Nézőpont kérdése. Menekülési útvonal kilátásban további vidám kergetőzés nélkül a szökőkút körül? A legközelebbi fa. Fel is mászott rá a lányunk úgy, hogy most már nem biztos benne, hogy meg tudná ismételni, lemászni viszont még nem szándékszik, mert mi van, ha ismét erre téved a kutyuli. Aranyosnak aranyos eb ugyan, ezt elismeri, csak ne menjen túl közel. Biztos, ami biztos, ő még marad odafent már csak ezért is. Még a kilátás sem utolsó. Időnként aztán vígan integet ismerősöknek, fülig érő szájjal köszön, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=568190#post568190][b]Bakonyi Annamária - 2016.02.28. 14:42[/b][/url]

B a b e t t   é s   M a s z a t

A meglehetősen nagy méretekkel bíró kutyuli nem hajlandó tovább menni, erről meggyőződhet azonnal, amint lekukkant, nem csak a sétálókat meg a szép épületeket bámulja. Sajnos az a stratégia nem válik be, hogy ha nem vesz tudomást róla, majd odébb vándorol. Talán az a fél szendvics lenne ennyire érdekes egyébként, amiről úgy gondolta, hogy majd délután, tanulás közben fogja elpusztítani? El is kezd kotorászni a zsebeiben, és előveszi az alufóliába csomagolt zsemle maradványát, amit az egyik kedves manó csomagolt össze neki hajnalban a konyhában, és kibontja. Felmordul a gyomra az illatára, de ha ezen múlik, hogy továbbra is megtartsa mind a három alapvető dimenzióját, ám legyen.
- Inkább attól félek, hogy kilapít, mert ahogy elnézem, legalább kétszer akkora, mint én. De az sem kizárt, hogy éhes, és csak a sonkás szendvicsem maradéka ilyen érdekes neki. Szóval én ezt most odaadnám neki - ajánlja fel a szendvicset kissé lefele nyújtózva. Ugyan van olyan magasan, hogy még a rellon megtermett kviddicsjátékosainak is lábujjhegyre kellene állni és alaposan kinyújtózni, hogy elérjék az ágat, de ez a legkevesebb. Jól megkapaszkodva jobbjával lelógatja a bal kezét, kicsit még ki is dől oldalra, aztán meg elengedi. A kicsomagolt szendvics aztán szét is esik a földön, de remélhetőleg a kutya ezt nem bánja, hiszen a sonka úgyis sonka marad és mégsem kell átverekednie magát az alufólián sem.
- Hát izé... én még maradnék azért inkább, amíg meg nem eszi. De nem sajátítom ki az ágat, szóval ha kedved, te is feljöhetsz ám. Szép a kilátás, de tényleg, a blöki meg csak nem viszi el a padot - gondolja végig hangosan a másik lehetőséget, majd még odébb is helyezkedik, hogy lehessen látni, hogy tényleg van ám még hely. Bár a pad tényleg kényelmesebb lenne meg biztonságosabb.
- Na jó, inkább mindjárt lemegyek, csak vegyem rá magam. Egyébként örvendek, Babett. Szólíthatlak így, ugye? Szóval a rendhagyó körülmények ellenére örülök. Bakonyi Annamari vagyok az Eridonból - mutatkozik be végre ő is, és rázna kezet is, csak hát kicsit nagy a távolság. Két tenyerén megtámaszkodva vesz aztán egy nagy levegőt, majd még egyet.
- Hogy bírsz egy ekkora kutyával? Borjúnak is elmenne, komolyan tartok tőle, hogy agyonnyom - szólal meg ismét, de azért közben megközelíti már a fa törzsét, hogy aztán lekászálódjon, csak előbb megnézi, hogy is a lesz a legbiztonságosabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=568317#post568317][b]Bakonyi Annamária - 2016.02.28. 17:20[/b][/url]

B a b e t t   é s   M a s z a t

A jóllakott ember boldog ember, rémlik neki valami ilyesféle komoly bölcsesség, és hátha a kutyákra is igaz? A szendvicséről hajlandó lemondani ennek reményében.
- Aranyos... és nagy...on nagy - állapítja meg, miközben alaposan végigméri az ebet. Merjen lemenni? Tényleg barátságosnak tűnik, és épp bűnbánóan pislog a gazdájára, bár, ahogy érti, nem is olyan régen lett a lány a gazdája. Vajon nem csak egy véletlenül elkóborolt egyedről van szó, akit már keresnek a tulajdonosai? Megfordul a fejében a lehetőség, de nem teszi szóvá, mert akkor még talán meg is kellene keresni azokat az embereket, amire neki nem éppen van ideje. Bogolyfalva ugyan nem túl nagy és bernáthegyije sincs minden embernek, ráadásul egy ilyen kutya csak nem sétál egymagában éppen itt, de... ehh, egye fene.
- Oké, lakat a számon. De azért nem kellene körbekérdezni előbb, hogy nem hiányzik-e valakinek? Vagyis hogyha csak most lett a tied, nem tudom. Nem hiszem, hogy egy ekkora kutya csak úgy sétálna itt, amikor van bestiáriumunk meg minden - sóhajtja, mert érzi, hogy ez lesz a veszte. Mehet gazdit kutatni, amikor tanulnia kellene a vizsgáira, viszont ezzel a napi jó cselekedet is le lenne tudva.
- A tesóid is vörösek, mint te? Azt hiszem, tudom, kikről beszélsz. Másodév, nem? - tér vissza a család témaköréhez. Prefektusként többnyire tudja, legalább látásból, ha amúgy nem is, hogy kicsoda tartozik az Eridonhoz, és természetes vörösből még sincs annyira sok, hogy ne idéződjön az eszébe a nevek hallatán egy vörös hajú lány meg egy fiú, akiknek nem csak a hajszíne hasonlít.
- Van egy állatkereskedés innen nem messze, de a bestiáriumba is benézhetünk - javasolja. Talán tud róla valaki valamit, mondjuk látták már a bestiáriumban, ha valaki helyi a tulajdonosa. Egy ekkora állatnak még csak nem is lehet valami kellemes egy hálókörletben szűkölködni, ha egyáltalán beengedi a házvezető. Nem akar ő semmi jónak elrontója lenni, de ezzel is számolni kell szerinte. Ha prefektusként gondolkodik, nem értékelné például, hogy állandóan nyüsszög egy szerencsétlen állat, mert nem jó neki, vagy hiányolja a korábbi lakhelyét, gazdáit. Közben lassan sikerül meggyőznie magát, hogy nem lesz belőle kutyaeledel, mert a bernáthegyi éppen a szendvicsen nyammog jóízűen, úgyhogy lekászálódik. Beletelik néhány percbe, meg pár szálkába a tenyerében, a végén már inkább ugrik is, aztán leporolja magát.
- Na, mi legyen? - kérdezi csípőre téve a kezét, szeme sarkából időnként a kutyára pillantva. Nem szeretne semmiféle meglepetést tőle.