A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=430534#post430534][b]Ombozi Zsigmond - 2014.12.03. 18:41[/b][/url]

A csárdában zárórát diktál a már maga is kissé tintás állapotban pakolászó vendéglátós. Az asztalokról az utolsó poharakat is tálcára szedi, mozdulatai közben egyesével helyükre tolja a székeket, és vállán pihenő ronggyal sorban letörli az itt-ott nedves felületeket. Rajta kívül már senki sincs a kocsmában, így kedvére táncolhat kedvenc zenéire, melyek a sarokban álló ósdi gramofonból hangzanak fel. Csípője ring, a tálcával forog, s halkan dúdolászik, míg a mosogatóhoz nem ér. Ott tisztára öblíti a poharakat, elmossa a nap végére mindig ragadó tálcát, végezetül hideg rongyával a pultot is áttörli. Aztán végignéz az ivóban, és miután mindent rendben talál, a gramofonhoz sétál, hogy az utolsó dalt kegyetlenül megszakítva, elnémítsa azt. A fények leoltódnak, az ajtó zárul, Zsigmond pedig összegombolja magán szövetkabátját, és némi édeskés ízt felbüfögve útnak indul a sötétségben.
Haza még mindig nem szívesen menne, a kosznál és a mosatlantól roskadozó pultnál minden hívogatóbbnak tűnik. Az, hogy a tiszta ruhái napokon belül elfogynak, még oké, de hogy egy hete nincs használható kávéskanala, az téboly. Léptei csendesek. Egészen halkan dalol valami érthetetlen, mugli nótát, néhány percre teljesen el is feledkezik magáról. A Boglyas tér felé halad, úgy tervezi, hogy hazatérése előtt még leül a szökőkútnál, és elszív egy szál kellemes cigarettát. A tökéletes tervbe azonban hamar hiba csúszik, merthogy akárhogy is kotorászik zsebeiben, nem találja az életmentő szálakat. A francba.
- Hé, van egy szál cigid? - nagy reményekkel kérdezi a tér közepén csobogó kút környékén időző lánykát. Odalép hozzá, magához hű nyugalommal néz a kis feketére, tintás tekintetében bizakodás tükröződik.