A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=608075#post608075][b]Warren Mina - 2016.07.11. 19:01[/b][/url]

Este van… sőt már éjjel. Nem is tudom, mit keresek kint. Hazajöttem, hosszú idők óta először, mert rosszul éreztem magam, hogy nem vagyok otthon, amikor baj van. Sean folyamatosan sír, anya virraszt mellette. Most egy kicsit tudott pihenni, mert ott voltam, és segítettem neki, de az anyai ösztönei folyton felébresztették, így inkább átvette a szolgálatot. Először felmentem tanulni egy nagy bögre habos kakaó társaságában, de mivel Sean nem csillapodott, így lezuhanyoztam, felöltöztem, és inkább eljöttem. Amikor kiléptem az utcára, hajnali kettő volt.
Aludnom kellene, holnap röpdolgozathullám várható, már ha igazak a pletykák, amiket a festmények terjesztenek, mégsem tudok. Muszáj egy kicsit sétálnom, kiszellőztetnem a fejem. Fogalmam sincs, hogy mi szegény öcsikém baja, de az is zavar, hogy sem apa, sem anya nem tud jó megoldást. Az orvosok is tanácstalanok, nekem pedig nagyon rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban. Ez a másik ok, amiért nem tudok aludni.
Végigjártam már a főutcát, nézem a sötét kirakatokat. Már sehol sem takarítottak az emberek, mindenki nyugovóra tért, csak valahogy nekem nem megy. A téren háromszor is jártam már, most vagyok itt negyedszer. Egyszerűen nem tudok hazamenni, nem akarok otthon lenni, nem akarom hallgatni a szenvedést.
A szökőkúthoz legközelebb álló padhoz sétálok, és leülve rá felhúzom a lábaimat. Hihetetlen, hogy milyen kihalt a környék, mintha nem is lenne itt senki élő. A táskámból előveszem az apától kapott, megbűvölt lejátszómat és a hihetetlenül menta zöld fülesemet. Beállítok rajta egy nekem igencsak tetsző albumot, és azzal hogy a fülembe dugom a fülesem, meg is szűnik a külvilág.
Egy hosszú sóhaj kíséretében hátradőlök, és lehunyom a szemem. Muszáj egy kicsit pihennem, vissza kell nyernem az erőmet, hogy legalább a vizsgákra készülni tudjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=608431#post608431][b]Warren Mina - 2016.07.13. 16:18[/b][/url]

Az ütősebb részektől elkezdünk áttérni a lágyabb vonalra. A Today alatt érzem, hogy már teljesen ellazultam. Elaludni nem tudnék, de már nem is vagyok itt teljesen. Az agyam kikapcsolt, pihenek. Eddig mozogtak még az ajkaim, némán motyogtam a dalszöveget, mostanra azonban már ez sem kell. Kellemes zsibbadást érzek a fejemben, és lassan a testemben is.  
Abból, ami körülöttem történik, nem érzékelek semmit, nem érzem, hogy a férfi leül mellém, azt sem, hogy néz, pedig ez utóbbi igencsak zavarni szokott. Utálom, ha néznek, ha valaki szándékosan és hosszan figyel, most azonban egy fikarcnyit sem érzek abból, hogy van itt rajtam kívül még valaki.
Az érzékeim becsapnak. És mivel nem jeleznek, így úgy gondolom, hogy olyan a hely, mint mindig. Az Árnyas sétányon mostanra rengeteg rossz arc van, de ide nem szoktak kijönni, én pedig, ha azt nézzük, fényben is vagyok, még ha a padtól nem messze álló lámpa sárgás – narancsos fénye igencsak gyérnek mondható is.
Az idő kellemesen borzongat, jóleső frissességgel és mégis kis kábulattal kecsegtet. Szeretem az ilyen időt, szeretem a csendet, ami körülöttem van. Az ujjaim sem dobolnak már a lábamon, kifutott belőlem minden idegesség, minden energia. Csak egy egyszerű lány vagyok most, gondolatok és gondok nélkül, ez pedig nagyon kellemes állapot. Kár, hogy nem tarthat örökké, de most még nem akarok erre gondolni. Veszek egy mély levegőt, és lassan fújom csak ki, mintha azzal minden maradék gondom is elszállna. Van egy új illat a levegőben – valószínűleg a férfi parfümje vagy az ital szaga, esetleg mind a kettő -, de nem tudom beazonosítani. Csak idesodort valamit a szél. Nem zavar, valahogy olyan aprócska változás csak, amire nem is érdemes időt áldoznom.
Most még minden olyan jó…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=608553#post608553][b]Warren Mina - 2016.07.14. 14:31[/b][/url]

Hosszú percekig ülök így, áldott tudatlanságban, reménykedve abban, hogy mikor felébredek, minden rendben lesz. Tudom, hogy nem alszom, a felébredni tehát nem is jó szó, de sajnos most nem jut jobb az eszembe. Már megbékéltem azzal, hogy testvérem van. Már örülök neki, szeretem őt, szeretem azt, ahogy a szüleim közötti viszonylagos béke uralkodik miatta. És igen, ez a viszonylagos olyan, amit más tragédiának, én meg hatalmas pozitív eredménynek él meg.
Egy valami viszont zavarja a békém. Az az apró illat, ami befurakodott a virágok és föld keverékébe, az a mesterséges valami, ami nem illik ide. Egy ideig még hadakozok pilláim szétválása ellen, ám nem sokáig nem tudok, lassan elválnak egymástól, és az eddigi kellemes sötétséget felváltja a narancsos fénnyel gyéren megvilágított táj. Teljesen nyugodt, mégis valamiért nagyon nyugtalan leszek.
Érzem, hogy a szívem mellkasomból a torkomba mászott, ok nélkül, mert magamat hergelem csak. Kifúj, belélegez, de csak orron át, az ajkaim összepréselődtek. Mintha a testem mondana valamit, de az agyam nem tudná értelmezni. Nem értem, hogy mi a baj. Ösztönösen oldalra fordítom szemeimet, és akkor látom meg a mellettem ülőt.
A jelenlététől, és attól, hogy mint egy éji kísértet, csak úgy ott termett, minden nesz nélkül, annyira meglepődök, hogy rendesen egy hang se jön ki a torkomon. Mintha valami bűbájt bocsátottak volna rám. A szemeim viszont elárulják meglepettségemet, hiszen hatalmasra tágulnak – a normális szemméretnek amúgy is legalább a másfélszeresét birtoklom –, hiszen sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy valaki itt ül mellettem. Hittem leselkedőt, aki csak néz, sőt, aki mást is akar, hittem sok mindent, de azt nem, hogy egy férfi itt ül mellettem.
- Bo… bocsánat, de…
Miért is kérek bocsánatot? Mit is akarok mondani? A fülemből már kihúztam a fülest, nem is emlékszem, hogy mikor, de megtettem. Most pedig itt ülök mellette zavartan. Fel kellene pattannom, de olyan nagyon meglepődtem, hogy a testem nem mozdul, egy picit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=608619#post608619][b]Warren Mina - 2016.07.14. 21:27[/b][/url]

A válasz, mely szerint semmi baj, ha lehet, még jobban megdöbbent. Valószínűleg a bocsánatkérésemet reagálja le. Értelmetlen és indokolatlan a bocsánatkérés, és ehhez hasonló a felelet.
Kérdez, hogy ki vagyok én. Nem a nevem, nem azt, hogy apám nem fog - e szíjat hasítani a hátomból, mert itt császkálok éjjel, ahelyett, hogy otthon lennék, ráadásul csak az a tábla hiányzik a nyakamból, hogy "figyelmetlen, gyakorló gyilkosoknak ajánlott áldozat."
Azt kérdezi, ki vagyok, és nekem erre felrémlik az a rengeteg, titokban kihallgatott beszélgetés anyám és a páciensei között. A babázást nagyon gyorsan meg lehet unni.
- Ez az önismeret kérdése.
Legalábbis az egyik, de még időben befogom. A hangom csendes, nyugodt, tiszán érthető. Milyen butaság ezt most felhozni, Mina! Mélyen magamban korholom magama, kívül nyugodtnak látszom, belül ideges vagyok. A torkomban dobog a szívem, és olyan, mintha egy kéz mégis megpróbálná visszarántani attól, hogy kiugorjon a számon át. Ki vagyok? Fogalmam sincs, ám most ez nem is lényeg.
- Levitás, falulakó, pincérlány?
Nem tudom, hogy a nevemet meg akarom - e neki mondani. Bunkóság, ha nem teszem, de ugyanakkor a név tudása egyben hatalom is. Nem biztos, hogy akarok esélyt adni leendő gyilkosomnak - kedélyes viselkedése alapján minimum pszichopata -, hogy a nevemen szólítson. Ugyanakkor...
- Warren - Mácsai Mina Izabella.
Mondom el szépen a teljes nevem. Általában csak a Warrent használom, hiszen élvezem és tisztelem, hogy apám nevét viselhetem, most azonban úgy érzem, célszerű, ha minda két szülőmet megemlítem. Nem tudom, miért, de elég nagy védelmet nyújt. Én pedig még fel is bátorodom, hiszen a nevem mellé a kezem is nyújtom. Ezüst tálcán, úgy az igazi.
- És ön? Kicsoda?
Érdeklődöm, hiszen ha ő tudja az enyémet, akkor én is tudni akarom, hogy ő kicsoda, még ha ez is lesz az utolsó információ az életemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=608635#post608635][b]Warren Mina - 2016.07.14. 22:23[/b][/url]

- Hallottam már a nevét.
Mondjuk nem feltétlenül a legkedvesebb kontextusokban, de ezt nem kell tudnia. Mondjuk apu általában nem a legkedvesebb szavakkal illeti az embereket, de hát ha ezen múlna, akkor én se lennék itt, hiszen anyát is elég sok mindennek elmondta. Meg ha valamit nem jól csinál, akkor a mai napig el is mondja. A vicces pedig, hogy gyerekként nekem apu egy hős karakter volt, hiszen mindig szépen beszélt róla anyu, de mostanában anyu is szidja rendesen. Azt hiszem ilyen az, ha valakik annyira utálják egymást, hogy az már szeretés, vag fordítva. Sosem fogok rajtuk kiigazodni.
- Akkor azért nézett, mert ismerős voltam. Láttam, hogy figyel.
Majdnem, de nem tudhatom, hogy nem. Ha tükörbe nézek, látom mind a két szülőmet. Anya bőrtónusa, szemformája, haja és hajszíne tökéletesen elegyedik apa fejformájával, szemöldökformájával, fülével és szemszínével. Az ajkaim anya vastag ajkait és apa ajakformáját elegyítik. Annyira látszik, hogy mennyire mind a kettőből van belőlem, hogy az már tényleg ijesztő. Imádom ezt a keveredést, olyan különlegessé tesz.
- Nem is feltételeztem. Ő nem olyan.
Ó, de még mennyire nem. Apunak nem szokása, hogy kihagyjon egy lehetőséget, amikor "nevelhet", bár nem igazán nevel. Kivéve amikor szépen ellentmond tanaival az anyukámnak. Na akkor látom a nevelési szándékot. A tanácsai okán mentem el Amerikába is a csere félévre, bár ezt inkább nem meséltem el neki. Tudom, hogy megviselte az az időszak. Sosem mondta, de az ölelésében minden benne volt.
- Nem igazán, szeretem a hűvös időt. Ilyenkor jobban tudok koncentrálni is.
A meleg annyira punnyasztó, hogy minden kétszer olyan fárasztónak és nehéznek tűnik. Ilyenkor olyan jó, hogy van lehetőségem egy kicsit haladni, még ha reggel fáradtabb is leszek.
- Miért mászkál éjjel a faluban, őrködik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=608916#post608916][b]Warren Mina - 2016.07.16. 18:42[/b][/url]

- Nem sért meg. Szeretem, hogy hasonlítok rájuk.
Sőt imádom, de azért most nem hozom elő gyermeki rajongásomat. Nagyon szeretem a szüleimet, és nagyon szeretem, hogy kívül és belül is hasonlítok rájuk. Arra, hogy láthatott kisebb koromban, nem felelek azonnal. El kell ezen gondolkoznom, mert annyira kiskoromban ugye nem, viszont amióta apát ismerem, előfordult jópárszor, hogy megfordultam a hivatalban. Én nem emlékszem rá, de hát gyerek voltam még, akit éppen hatalmas impulzusok érnek már csak azért is, mert végre az apjával tölthet nem kevés időt.
- Lehet.
Felelem végül, mert nem tudom azt mondani, hogy látott, de azt sem, hogy nem látott. Próbálom felidézni, de tényleg nem megy. Nagyon sok emberrel találkoztam, és néha még azt is elfelejtem, akivel régen bár, de beszéltem. Ilyenkor pedig jön a kínos hallgatás, és a maximális odafigyelés, mert hátha a nekem mesélt történetből rájövök, hogy ki is ő.
- Az nem kellemes, bár szerintem apám élvezi a kihallgatásokat.
Néha olyan furcsa élvezettel mesél róluk, hogy szabályosan megijedek. Firtatni viszont nem akarom, mert sem veszekedni, sem prédává válni nem akarok. Ilyenkor csak ülök némán, és reménykedek benne, hogy Sean vagy anya előbb mozdulnak vagy tesznek valamit, és elfeledkezik rólam.
- Az öcsém beteg, folyton lázas és sír. Nagyon fáj, hogy nem tudok érte mit tenni. Viszont tanulni és aludni sem tudtam, így eljöttem sétálni egy kicsit, hogy kikapcsoljak. Holnap dolgozatot írunk mágusjogból, de nem nagyon tudok most otthon pihenni.
Vagy készülni rá. Szerintem akkora troll lesz, mint a ház. Vagy hitvány. Egyik se jobb, mint a másik, sőt, és a hitványt valamiért sokkal jobban utálom, pedig százalékaiban jelzi, hogy van valami fogalmam a dologról, csak mégsem elég. Nincs sok esélyem arra, hogy ezt megúszom, de ha már bukom a dogát, legalább legyek valamennyire kipihent.
- Apám meg dolgozik, így nincs otthon.
Persze lehetnék egyedül a lakásában, sőt, maradhattam volna a kastélyban is, de olyan rosszul éreztem már magam attól, hogy nem segítek itthon, hogy nem maradhattam tovább fent. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy még így sem tudok segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=610691#post610691][b]Warren Mina - 2016.08.02. 20:28[/b][/url]

"Sok a közös bennem és apukádban"
Ez a mondat ösztönössé tesz, felpillantok az arcára. Ez olyan dolog, már hogy ez a hasonlóság, hogy belsőjükben hasonlítanak, én mégis külsőleg figyelem meg. A flegma tartásuk valóban hasonlít, én úgy is kihúzott háttal ülök, hogy a a lábaim fel vannak húzva. Anya mindig nagyon odafigyelt a tartásomra, így az, hogy görnyedjek szóba se jöhet, mintha azt se tudnám, hogyan kell. A külsőségekben azonban nagyon hamar kifogyok. Világos szem és hanyag testtartás, enyhe borosta persze, de ennyi. Semmi más közös nincs bennük. Ennek oka valószínűleg az, hogy míg mások tartanak tőle, én az első pillanattól szeretem aput, mert tudtam, hogy ő az. Olyan különleges kapcsolat alakult ki közöttünk. Ő persze ilyet nem mondana, de tudom, hogy ez nála is megvan. Láttam rajta, amikor visszajöttem Amerikából. Tagadhatja, nem zavar, hiszen a lényeg az, hogy én tudjam, nem?
Nézem a férfit, aki mellettem ül, és hirtelen millió kérdés merül fel bennem. Az is persze, hogy megtudjam, miben hasonlítanak, de végül elvetem ezt, hiszen mégsem akarom tudni. Nem azért, mert nem hinnék neki, hanem mert tudom, hogy mások sokkal reálisabban látják az apámat, mint én. Nekem ő a szülőm, az, aki véd, az, akitől elszakítottak még a születésem előtt, és akivel számos közös dolgom van. Ő az, akiről tudom, hogy simán ölne, kérdés nélkül, mégsem akarom, hogy ez valóban kimondásra kerüljön. Számomra az apukám hős, és azt akarom, hogy hős is maradjon, még ha ezzel egy irreális képet készítek róla. Nem akarok a negatív tulajdonságaiba belegondolni, mert ismerem magam, felnagyítanám, és abból katasztrófa lenne. Nem tudnék vele többé ugyanolyan lenni.
- Önnek van gyereke? Felesége?
Végül nagy nehezen sikerül választanom egy kérdést, mely foglalkoztat, és melyet meg szeretnék kérdezni. hogy miért, azt nem tudom megmondani, de nagyon érdekel, hogy milyen ember, olyan örök magányos vagy olyan, akinek szüksége van arra, hogy legyen egy váll, melybe az arcát temetheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=611616#post611616][b]Warren Mina - 2016.08.08. 18:57[/b][/url]

Engedelmes gyerekként nézem meg a képeket, és be kell vallanom, a férfi meglepett. Nagyon jót nevetek azon, amilyen arcokat vág, és azon is, ahogy beállt a fal mellé. Olyan, mint egy teljesen normális apa, és megvallom ezt nem néztem ki belőle. Máris szimpatikusabb nekem. Ez bizony jó pont, hiszen szeretem azokat az apákat, akik tényleg normálisak is.
- Ismerem őt, látásból.
Persze azért megnézem a képen lévő lányt is. Eléggé ismerős, és akkor beugrik, hogy valóban láttam már. Rendes lány, azt hiszen épp egy új diáknak mutatta meg, hogy mit merre talál. Érdekes azonban, hogy a nejéről nem mutat képet. Először azonnal arra gondolok, hogy valami nagy tragédia történt, de aztán gyorsan elmeséli, hogy elvált, és a volt felesége megvan, csak nem nagyon találkozik vele.
- Egy cseppet.
Jegyzem meg elnyújtva. Gondolom tudja a történetet, ha már ismeri apát, így gondolom nem szorul különösebb magyarázatra az, hogy milyenek az otthoni állapotok. Apu és anyu szerintem akkor is szeretik egymást, még ha tagadják is, pontosabban még ha apa tagadja is. Anya eléggé nyílt ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mostanában kevesebbet veszekednek, de feszültebbek is, mintha tényleg valami nagyon robbanás lenne készülőbe. Ilyenkor van az, hogy összeakadnak, majd valami miatt robban a bomba, és megint nekiállnak veszekedni és utálni egymást. Ha ilyen kapcsolatom lesz a gyerekeim apjával, én esküszöm elásatom inkább apával a hátsó kertbe, de ezt nem vagyok hajlandó csinálni. Azt se nagyon értem, hogy ők miért csinálják, amit csinálnak.
- Az biztos, hogy nem unatkozunk.
Felelem végül diplomatikusan. Annyi, de annyi mindent tudnék mondani ehelyett, mégis úgy érzem, hogy nem lenne itt az ideje annak, hogy most teregessem ki a családi szennyest. Meg aztán a szomszédok megteszik. Ráadásul valaki azt pletykálta, hogy az unokatesóm is de fog költözni, szóval lesz még itt mit kipletykálniuk, meg felhozni a nevünket. Már eleve félek attól, hogy mennyire ki leszünk akkor beszélve. Szeretek itt lakni, nem az van, hogy nem, csak ezek a pletykák, ezek nem igen kellenének.
- Sok időt tölt a lányával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=611912#post611912][b]Warren Mina - 2016.08.10. 21:13[/b][/url]

- Ön nem itt lakik?
Ha valami jó abban, hogy itt lakunk, az határozottan az, hogy az iskola utáni időmet én osztom be, és azzal töltöm, akivel akarom. Van persze fent ágyam, és szobám meg szobatársaim, ám ezt a szolgáltatást csak nehéz és év végi vizsgák esetén szoktam igénybe venni, meg akkor ha mondjuk nagyon elhúzódik a tanulás, és már nincs kedvem végigjönni a kastély és a falu közötti úton, ami persze egész barátságos, de nem mindig.
Viszont van olyanra lehetőségem, hogy ha nem bírom a feszkót, akkor szépen felhúzom a cipőm, és akár hajnali kettőkor is nekiveselkedek a sétálásnak. Az pedig, hogy anya és apa legalább viszonylag normalizálták a kapcsolatukat segít abban, hogy annyi időt tölthessek mindkettejükkel, amennyit én szeretnék. Szóval vannak előnyei azért az itt lakásnak is.
- Szeretem csinálni.
Új téma, ami egy kicsit váratlanul ér, de azért tudok rá válaszolni, viszont az kicsit zavar, hogy csak ilyen minimális választ adtam, mert olyan, mintha bunkó lennék. Pedig nem vagyok, csak egy kicsit bizalmatlan. Hiába mondta, hogy olyan, mint apa, nekem azért vannak fenntartásaim.
- Nagyon szeretem. Sokkal nyíltabb lettem, és sok mindent tanultam. Meg aztán a főnök beenged a konyhába is, kipróbálhatunk új ötleteket, és ha jó, akkor felkerül az étlapra. Nekem már két sütim is felkerült. Mi nevezhetjük el, és a közös receptes könyvben is ott van a nevünk mellette, hogy majd az utókornak fennmaradjunk.
A végére már mosolygok is, és sokkal lelkesebben beszélek, mint eddig. Be kell vallanom, nagyon szeretek pincérkedni, és tényleg számos pozitív, de eddig rejtett tulajdonságom került elő, és mellette kamatoztatni tudom azokat is, melyek megvoltak, de eddig nem igazán láttam hasznukat. Most azonban már teljesen kicserélődtem, így a felnőtt lét kapujában. Jövőre végzős leszek, nagykorú a muglik világában is, és végre ráleltem arra az emberre, aki mindig is lenni akartam. Olyan jó, hogy egész végig ott volt benne, csak kellettek helyzetek, hogy kitörjön.
- Mi lett volna, ha nem aurornak megy?
Teszem fel az újabb kérdést, ami valamennyire aktuális is, hiszen itt a pályaválasztásom a küszöbön, ki kell találnom, hogy mi legyek, ha nagy leszek, és egyelőre sajnos fogalmam sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=613962#post613962][b]Warren Mina - 2016.08.24. 15:41[/b][/url]

- Budanekeresd sem a világ vége.
Jegyzem meg egy halvány mosollyal. Annyira mondjuk nem is a kedvencem a hely, főleg a bejutás miatt, de mégis az időm majdnem felét ott töltöm.
- Apa is ott lakik.
Hátha ez segít neki valamennyire. Persze nem tudom, hogy milyenek a családi kör, nálunk is voltak feszült pillanatok, pedig a szüleim elvben már felnőttek. Bár, ha belegondolok abba, ahogy ők viselkednek egymással. Nos, a felnőttek élete nem is olyan vonzó. Nem zavar egy pillanatig sem, ahogy helyezkedik, kicsit olyan, mint Sean. Igaz van közöttük kábé negyven év, vagy nem tudom mennyi lehet a pasas, de a két éves kisöcsém teljesesen ugyanez. Imádom is érte, mert nagyon nyitott. Na meg persze akaratos is.
- Kalóz?
Nézek rá csodálkozva. Sok minden megfordult a fejemben, de az nem, hogy kalóz akarna lenni. Ezzel alaposan megdöbbentett. Inkább más szakmák villantak be.
- Azt hittem kocsmáros vagy ilyesmi.
Lehet, hogy furcsa, de valahogy a vendéglátás számomra sokkal inkább hozzá passzol, mint, hogy auror vagy kalóz legyen. Anyának is mást tudnék elképzelni a tanítás meg a pszichomókusit tudom elképzelni. Mondjuk apának meg nagyon is az aurorkodást. Igaz, hogy nagyon is féltem miatta.
- Nincs kedve sétálni? Lehet, hogy lassan haza kéne mennem.
Fáradt ugyan nem vagyok, de tényleg, lassan mennem kéne, ha holnap tisztességes időben fel akarok kelni. Lassan le is engedem a lábaimat, hogy induláshoz készüljek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=615170#post615170][b]Warren Mina - 2016.09.01. 18:52[/b][/url]

Itt az ideje feltápászkodni, és elindulni haza, elvégre holnap tényleg ott lesz az a teszt, és nem bújhatok ki alóla azzal, hogy a tesóm üvöltött, én meg Rothman úrral ütem a Boglyas téren éjjel, és azt ecseteltük, hogy mi lett volna, ha nem aurornak ment. Pedig valljuk be, sokkal érdekesebb ez a téma, mint az.
- Hm, ez a kettő mondjuk egész jól passzol.
Közben már el is indultunk. Na persze nem egy hosszú út ez, kényelmesen ballagva – mert bizony csak ballagunk, nem rohanunk sehova, most már ez a pár perc olyan mindegy is a dolgozatírás szempontjából –, szinte andalgunk az otthonom felé. Egész rendes ez a fickó, és meg kell vallanom, még biztonságban is éreztem magam mellette, ami külön jó pont, ha az ember éjjel császkál Bogolyfalván.
- Ez a név szuper! Kacér Kelpi. Szerintem kalózkodás nélkül is nagyon kapós lenne. Amúgy is, kevés hely van a Duna mellett a varázslóknak és boszorkáknak, ahova betérhetnek.
Meg aztán az ilyen helyeknek mindig gyorsan kialakul az állandó köre, és folyton be – betérnek az újabb arcok is, akik közül nem egy ott ragad. Na igen, a vendéglátás elég jó biznisz.
- Csak szóljon, szívesen besegítek, persze jó fizetségért.
Nevetek fel, mikor lelassulunk a házat övező kerítés mellett, majd megtorpanunk a kertkapunál.
- Köszönöm, hogy nem sétált csak el mellettem, és hogy hazakísért. Be kell mennem, ahogy elnézem, anya még ébren van. Ne kerüljön bajba.
Villantom rá még egyszer a mosolyom, mielőtt belépnék a kapun. Valóban, itt az ideje, hogy pihenjek kicsit.