A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Joli mamus süteményei a legjobbak. Esküszöm nektek, hogy a hólabdájáért bárkit elütnék könnyű szerrel a cangámmal. Bűntudat? Áh, az csak az olyan csicskáknak való, mint Nándi vagy Anakin.
Most is épp tőle tartottam hazafelé, mamus a lelkemre kötötte, hogy úgy bicózzak haza olyan óvatosan, amennyire csak lehet. Azt mondta, ha ki merem borítani a kosarat - amibe az említett sütike van - úgy leátkoz, apa sem rak össze. Meg is érdemelném, nem azért a húsz knútért. Inkább a vérem folyjon, mint a süti placcsanjon szét a poros földön!
Annyira megéheztem a hosszú hazaúton, mi baj lehet abból, ha kiveszek egy hólabdát és megeszem? Kezemet levettem a kormányról és az arra ráakasztott kosárba nyúltam. Vakon matattam benne, hogy kivehessek egy darabot az édességből. Anyus mindig azt mondta, ne egyek és bringázzak egyszerre, mert megüthetem magamat. Ez butaság! Annyiszor csináltam már, nem lehet ba-
- VIGYÁZZ ONNAN! -  rivallottam rá a gyerekre, aki ott szédelgett az utamban. Hirtelen nem tudtam a kormányért visszanyúlni süteményes kezemmel, mert ahhoz el kellett volna dobnom és hát.... inkább a vérem folyjon. Ja.
Elütöttem, én pedig repültem egyet.
- Aaaaauuuu - nyögtem fel a földön hasalva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870168#post870168][b]Makranczy Maximilián - 2023.12.24. 21:51[/b][/url]

Joli mamus süteményei a legjobbak. Esküszöm nektek, hogy a hólabdájáért bárkit elütnék könnyű szerrel a cangámmal. Bűntudat? Áh, az csak az olyan csicskáknak való, mint Nándi vagy Anakin.
Most is épp tőle tartottam hazafelé, mamus a lelkemre kötötte, hogy úgy bicózzak haza olyan óvatosan, amennyire csak lehet. Azt mondta, ha ki merem borítani a kosarat - amibe az említett sütike van - úgy leátkoz, apa sem rak össze. Meg is érdemelném, nem azért a húsz knútért. Inkább a vérem folyjon, mint a süti placcsanjon szét a poros földön!
Annyira megéheztem a hosszú hazaúton, mi baj lehet abból, ha kiveszek egy hólabdát és megeszem? Kezemet levettem a kormányról és az arra ráakasztott kosárba nyúltam. Vakon matattam benne, hogy kivehessek egy darabot az édességből. Anyus mindig azt mondta, ne egyek és bringázzak egyszerre, mert megüthetem magamat. Ez butaság! Annyiszor csináltam már, nem lehet ba-
- VIGYÁZZ ONNAN! -  rivallottam rá a gyerekre, aki ott szédelgett az utamban. Hirtelen nem tudtam a kormányért visszanyúlni süteményes kezemmel, mert ahhoz el kellett volna dobnom és hát.... inkább a vérem folyjon. Ja.
Elütöttem, én pedig repültem egyet.
- Aaaaauuuu - nyögtem fel a földön hasalva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=871547#post871547][b]Kállai Lénárd - 2024.01.08. 09:41[/b][/url]

Éppen át sétáltam az úttesten. Amikor hirtelen valaki rám kiáltott. Szerencsére kicsi és fürge vagyok még szóval gyorsan ugrottam. A lábam lehorzsolódott. Rá néztem a fiúra. Még pont láttam ahogy megfogja a tál süteményt. Fel állok leporolom magamat és oda sétálok hozzá. Elveszem a süteményt mielőtt még tényleg elejti.
- Bocsi – mondtam nyugodtan. – Nem láttam, hogy jön valaki… - a kezemet oda nyújtom felé, de aztán látom, hogy megütötte a lábát és nem tud felállni. Remélem nem eset nagyon baja. Lehajolok hozzá.
- Ijjj… - húzzom el a szám. Nagyon megüthette magát. Gyorsan körbe nézek. Pont találok egy vizes kutat. Felállok és a kezemet bele merem. Megpróbálom a markomban tartani. De mire oda érek teljesen eltűnik.
- Nincs esetleg egy kulacsod? – kérdeztem, mert az nagy segítség lenne. Amíg várok a válaszára addig letérdelek mellé és megnézem mennyire súlyos. Nem vagyok egy nagy gyógyító, de talán ezzel még én is elbánok. Egy kis karcolás, de abból viszont ömlik a vér. Elhúzom a számat… Jaj.
- Figyelj maradj itt és mindjárt megkérdezek valakit hátha tud segíteni. Néhány perc. Annyi itt az ember úgyis nem? – felállok és körbe nézek, egy lélek sincs a közelünkben. A fenébe. Elindulok a szökőkút felé és körbe járom párszor. Meg is feledkezem a mindjárt elvérző gyerekről. Végül elé állok és megpróbálom egy útközben talált levéllel fel itatni a fért. És közben gondolkodom. A közelünkben ott az előkészítő. De futva is sok idő lenne meg aztán keresni is kéne egy felnőttet. Szóval gondolataimba mélyedve gondolkodom a megoldáson.