A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

A padon ül és nézi, ahogy lába a talajt nem súrolva lóg a levegőben. Néhány centi kell már csak ahhoz, hogy ez a probléma orvosolva legyen és sarka leérjen. Különben lábfejjel már megy neki, de úgy nem az igazi. Csalásnak érzi. Pedig így is magasnak számít kortársai körében. Mégis annyira nagyon várja, hogy megnőjön. Mindenki azt mondogatja, hogy nagyra fog, szóval ez egy ígéret a szemében. Ha egy nap megnő akkor magas lesz. Nem lehet, nem talán, hanem pont. Ki van jelentve.
Felpillant, körbenéz. Boit várja, hogy végezzen az iskolával. Hétvége jön, úgyhogy mind a ketten haza tudnak menni. Együtt tudnak enni, aztán a fiú majd mesél valamit. Ezért szereti Marci annyira a pénteket. Máskor nem igazán láthatja testvérért. A buta bentlakásosdi miatt. Ha majd egyszer végre át fogja tenni a lábát a kastély küszöbén, többé nem kell várakoznia a padon. Pár több ideje akkor sem lesz. A bandája együtt nő majd fel vele, akkor pedig ott is felelősséget kell vállalnia értük. Hirtelen nehéznek érzi pici lábait, mintha súlyok fonódnának bokái köré. Homlokára erős ráncok szöknek és az útról tekintete a tér közepén csordogáló szökőkútra siklik.
Ha visszajön mindenképpen el kell majd küldeni néhány embert a gnómcsapdákat ellenőrizni meg mostanában nem ártana, ha taktikát váltanak, mert azok a dögök csak szemtelenebbek lesznek napról napra. Múltkor Csalit jól megrángatták, még a füle mögött is sáros lett. Az a hájpacni Feri meg szobafogságot kapott pedig a héten igenis ő is be volt osztva a faház védelmére. Az egész csak játék, mégis a gyermeknek ezek mind komoly gondok, olyanok, amik miatt néha az egész éjszakát ébren tölti, ha nem talál rájuk kellő időben megoldást. Az ő csapata, az ő felelőssége mindegyik gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=845404#post845404][b]Péntek Marci - 2022.04.09. 23:26[/b][/url]

A padon ül és nézi, ahogy lába a talajt nem súrolva lóg a levegőben. Néhány centi kell már csak ahhoz, hogy ez a probléma orvosolva legyen és sarka leérjen. Különben lábfejjel már megy neki, de úgy nem az igazi. Csalásnak érzi. Pedig így is magasnak számít kortársai körében. Mégis annyira nagyon várja, hogy megnőjön. Mindenki azt mondogatja, hogy nagyra fog, szóval ez egy ígéret a szemében. Ha egy nap megnő akkor magas lesz. Nem lehet, nem talán, hanem pont. Ki van jelentve.
Felpillant, körbenéz. Boit várja, hogy végezzen az iskolával. Hétvége jön, úgyhogy mind a ketten haza tudnak menni. Együtt tudnak enni, aztán a fiú majd mesél valamit. Ezért szereti Marci annyira a pénteket. Máskor nem igazán láthatja testvérért. A buta bentlakásosdi miatt. Ha majd egyszer végre át fogja tenni a lábát a kastély küszöbén, többé nem kell várakoznia a padon. Pár több ideje akkor sem lesz. A bandája együtt nő majd fel vele, akkor pedig ott is felelősséget kell vállalnia értük. Hirtelen nehéznek érzi pici lábait, mintha súlyok fonódnának bokái köré. Homlokára erős ráncok szöknek és az útról tekintete a tér közepén csordogáló szökőkútra siklik.
Ha visszajön mindenképpen el kell majd küldeni néhány embert a gnómcsapdákat ellenőrizni meg mostanában nem ártana, ha taktikát váltanak, mert azok a dögök csak szemtelenebbek lesznek napról napra. Múltkor Csalit jól megrángatták, még a füle mögött is sáros lett. Az a hájpacni Feri meg szobafogságot kapott pedig a héten igenis ő is be volt osztva a faház védelmére. Az egész csak játék, mégis a gyermeknek ezek mind komoly gondok, olyanok, amik miatt néha az egész éjszakát ébren tölti, ha nem talál rájuk kellő időben megoldást. Az ő csapata, az ő felelőssége mindegyik gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=845741#post845741][b]Péntek Boldizsár - 2022.04.19. 23:02[/b][/url]

Boldizsár péntekenként még korábban kel, mint a hét többi napján szokott, hogy legyen ideje beadandót írni vagy épp a következő hétre tanulni. Ezen a napon az órákon is még jobban figyel, mint amúgy szokott, hogy ne vegyen el időt a hétvégén a tanulás, amit a családjával tölthet. Az utolsó óra végén izgatottan pakol össze, majd gyors léptekkel - és véletlenül sem futva, mert az ellenkezik a házirenddel - hagyja maga mögött a folyosók kusza halmazát és felmarkolva a hazamenős táskáját, már ki is robbanjon a kastély ajtaján. Mosolya és a körülötte megjelenő gödröcskék üdvözlik a Napot, a lába alatt zsengén roppanó fűszálakat. Hirtelen késztetést érez arra, hogy futásnak eredjen, egészen Bogolyfalváig, egészen a térig, addig a bizonyos padig, ám tisztában van vele, hogy két lábon félútig se jutna, már kifogyna belőle a szusz, négy lábon pedig nem tudná vonszolni a táskáját maga után. Boldizsár pedig megfontolt és előrelátó fiú, pont, ahogy édesanyja tanította neki.
Ujjai táskájának pántjait markolják, minden lépte apró dobbanással viszi egyre közelebb és közelebb húgához. Látatlanul is tisztánban van vele, hogy Artemis ott, a padon ücsörögve is fényesebben ragyog, mint a Nap. Ezen a héten is sokat volt a könyvtárban és olvasott legendákat és bizonyítékokkal alátámasztott történelmet, hogy a lánykát most is elvarázsolhassa meséivel. Szívének legékesebb csücskét, talán az egyetlent, aki számára Boldizsár férfi lehet, saját kis meséjük védelmezője.
A térre érve Boldizsár erősen szuszog, ám ahogy kiszúrja a sötétszőke kobakot, minden fáradtság tovaröppen vézna testéből. Artemis mögé lép, feje búbjára nyom egy puszit, majd a padot megkerülve lép elé.
- Nahát, te megint nőttél! - állapítja meg ámélkodva, ahogy az egyre kisbb hézagot figyeli a lány tappacsai és a föld között.
- Kész vagy? Vagy maradjunk itt, míg a gondolatod végére érsz? - kérdi kedvesen. Látja ám a két szemöldöke között redőzött bőrt, ami csakis azt jelenti, hogy húga igen mély elmélkedésben volt. Édesanyjuk mindig a türelemre tanította őket és ezzel bizony egymást is meg kell tisztelniük. Boldizsár pedig szívesen adózik a türelemnek, amíg Artemis-szel ücsöröghet csendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=845746#post845746][b]Péntek Marci - 2022.04.19. 23:49[/b][/url]

Folyik a víz, csobogása visszhangzik a gyermek fülében. A szökőkút peremére időnként ráesik pár csepp, az gyűlik-gyűlik, majd ha megdagad, s nem fér, hát cseppenként lecseppen a betonra. Nem hallja a csapódást, de odaképzeli. Azt a magas hangocskát. Ajkával segít is rajta, kiadja ő, csettintve nyelvével. Úgy mélázik csapata gondjait illetően.
Teljesen belemerül, mint ahogy szokott, ha véletlen magára marad. Közben homloka ráncosodik. Ha így folytatja fiatal felnőttként már el fognak mélyülni ott a ráncocskák.
A hang és az érintés a fejbúbra, ami kizökkenti őt. Felcsillannak szemei, a komolyság tovaillan, s helyét gyermeki vigyorgás veszi át.
- Boii! - kiált fel. Általában mélyebb hangja most olyan magas, akár egy csivitelő kismadáré. Azonnal felpattan, hogy testvére karjaiba vesse magát. Arcát belefúrja a fiú illatú pólóba és hosszan öleli.
Habár alig hat napról van szó, úgy érzi egy örökkévalóságig voltak külön, s ha most elengedi Boit hát belehal a magányba.
- Hétfőre rakom, mehetünk! - jelenti ki belemotyogva a pamutba, kislányos vékony cincogással.
- De Boi, tudsz új meséket? - nem engedi el, de elhúzódik annyira, hogy fejét fel tudja emeli a fiúra. A mesék. Amiket annyira szeret hallgatni és amik szinte sohasem egyformák. Nem tudja honnan van Boldizsárnak ennyi de ennyi mese a fejében, de élvezi, hogy szép lassan egyre többet mond el neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=846669#post846669][b]Péntek Boldizsár - 2022.05.23. 22:01[/b][/url]

Boldizsár nevetése mintha az egész téren visszhangot verne. Nagyon szereti az iskolában töltött hétköznapokat, a könyvtár áporodott illatát, a tanárok bölcsességeit, ám semmi sem ér fel azzal, mikor péntekenként végre átölelheti húgát. Azt az örökké életvidám, eszes és gyönyörű kislányt, aki bizony már nem is olyan kicsi. Ahogy szorosan magához öleli, bizony érzi a nyakában lógó amulett kemény érintését és Artemis iránti büszkesége még tovább nő. Egy erős, fiatal hölggyé érett. Egy pillanatra elfogja Boldizsárt még a félelem is, hogy lassan túl nagy is lesz már az ő meséihez. Őszintén reméli, hogy az a pillanat sosem érkezik majd el.
Ám ahogy a csillogó szemek az ő kékjeibe bámulnak, minden kétsége és riadalma egy pillanat alatt tova is száll. Ajkain őszinte mosoly terül el és lágyan végigsimít húga rövidre vágott haján.
- Biztos tudnak várni addig? - kérdi kedvesen. Tudja, hogy Artemis bizony igen fontos pozíciót tölt be az előkészítősök körében. Párszor látta is már a távolban, egy csapatnyi gyerek körében, mikor ő maga Pánként került-fordult az iskola udvarában. Olyan elfoglalt volt, hogy észre se vette bátyja hófehér bundáját a vörös lányka kezei között.
- Nézzük csak... tudok? - tanakodik hangosan, amint átkarolja húga vállát és elindul vele. - Mondd csak, mennyit tudsz a sárkányokról? - kérdi, miközben próbál komoly arccal nézni testvérére, ám mosolya minduntalan ott bújkál ajka szegletében.
- Úgy látom van még időnk bőven. Mit szólnál ahhoz, ha egy fagyi mellett folytatnánk? - kérdi. Szíve szerint rohanna haza, hogy szabadon, négy mancson rohangálhassanak a kertben és édesanyjuk főztje várja őket utána. Ám sajnos se az időt, se a vonat menetrendjét nem tudja befolyásolni. A türelem pedig fagylalttal kiegészülve még jobban viselhető.