A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Nem kis felháborodással, melyet kiváltott belőlem a tény, hogy a hivatalsegéd száját húzva indult el a péntek délutáni levélhordásra, lépek ki a hivatal kapuján. Alig múlt négy, így azt se mondhatom, hogy olyan nagyon sokat túlóráztam volna. A leveleket kettőkor adtam neki, és pont nem érdekelt, hogy ő csak hat órában van, amúgy sem dolgozik többet négynél, mert a többi ideje elmegy arra, hogy szenvedjen. Felajánlották neki a nyolc órát, de akkor meg azért szenvedett. Roppant mód utálom és taszítónak találom a szenvedést, amit a lustaság és a lehetőségek nem tetszése vált ki az emberekből. Én két hét múlva végzek az egyetemen, megkapom a doktori fokozatomat, és titkárnő vagyok. De örülök neki, mert én ezt akarom csinálni. Jó vagyok benne, elégedett a fizetésemmel, elégedett az életemmel. Azokkal a feladatokkal, amiket nekem adtak. Ha valami nem tetszik jelzem, és amíg Daróczy Konrád nem harapja le a fejem, úgy érzem, hogy nincs miért hisztériáznom. Nem mellesleg közeledik a szakvizsgám dátuma is, mert halmozva az élvezeteket, még anyakönyvvezetőnek is elmentem. Mégsem panaszkodom, mert miért is tenném? Mindent meg lehet oldani.
Ezekkel a bosszús gondolatokkal és nem mellékesen egy Mester Adrián úrnak szóló, igen vaskos borítékkal a kezemben indulok el, hogy a Boglyas tér egy másik pontjára siessek, ugyanis valahogy a hivatalsegédünknek nem sikerült eljutni odáig, hogy minden borítékot, ami egy helyen volt, felemeljen, és ez úgy ott maradt az asztalomon, mint annak a rendje. Bánni azonban mégsem bánom, mert Mester úr igazán a kedvemre való, mondjuk úgy, felkeltette az érdeklődésemet. Érzem, hogy bizsergető a jelenléte, a tekintete, így ha esetleg úgy adódik, szíves örömest töltök fele egy kicsit több időt. Vagyis nem, eszemben sem volt visszahívni a rinyáló nőszemélyt, helyette a saját szabadidőm terhére vonulok át oda, ahol Mester úr lakik, hogy átadhassam neki a következő testületi ülés anyagát. Rendben, fejben mondjuk úgy, hogy kissé elkalandozva, bosszúságom elillantva, helyes kis mosollyal az ajkaimon érkezem meg az úrhoz. Lopva megigazítom a vörös tincseket, amiket a zöld szín még jobban kiemel, és aztán kopogok. Csak nem? Még a végén átmegyek valami ostoba fruskába? Nem, nem. Csak semmi kóbor képzelgés. Ez egy szakmai látogatás. Ennyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=817659#post817659][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.09.26. 09:46[/b][/url]

Nem kis felháborodással, melyet kiváltott belőlem a tény, hogy a hivatalsegéd száját húzva indult el a péntek délutáni levélhordásra, lépek ki a hivatal kapuján. Alig múlt négy, így azt se mondhatom, hogy olyan nagyon sokat túlóráztam volna. A leveleket kettőkor adtam neki, és pont nem érdekelt, hogy ő csak hat órában van, amúgy sem dolgozik többet négynél, mert a többi ideje elmegy arra, hogy szenvedjen. Felajánlották neki a nyolc órát, de akkor meg azért szenvedett. Roppant mód utálom és taszítónak találom a szenvedést, amit a lustaság és a lehetőségek nem tetszése vált ki az emberekből. Én két hét múlva végzek az egyetemen, megkapom a doktori fokozatomat, és titkárnő vagyok. De örülök neki, mert én ezt akarom csinálni. Jó vagyok benne, elégedett a fizetésemmel, elégedett az életemmel. Azokkal a feladatokkal, amiket nekem adtak. Ha valami nem tetszik jelzem, és amíg Daróczy Konrád nem harapja le a fejem, úgy érzem, hogy nincs miért hisztériáznom. Nem mellesleg közeledik a szakvizsgám dátuma is, mert halmozva az élvezeteket, még anyakönyvvezetőnek is elmentem. Mégsem panaszkodom, mert miért is tenném? Mindent meg lehet oldani.
Ezekkel a bosszús gondolatokkal és nem mellékesen egy Mester Adrián úrnak szóló, igen vaskos borítékkal a kezemben indulok el, hogy a Boglyas tér egy másik pontjára siessek, ugyanis valahogy a hivatalsegédünknek nem sikerült eljutni odáig, hogy minden borítékot, ami egy helyen volt, felemeljen, és ez úgy ott maradt az asztalomon, mint annak a rendje. Bánni azonban mégsem bánom, mert Mester úr igazán a kedvemre való, mondjuk úgy, felkeltette az érdeklődésemet. Érzem, hogy bizsergető a jelenléte, a tekintete, így ha esetleg úgy adódik, szíves örömest töltök fele egy kicsit több időt. Vagyis nem, eszemben sem volt visszahívni a rinyáló nőszemélyt, helyette a saját szabadidőm terhére vonulok át oda, ahol Mester úr lakik, hogy átadhassam neki a következő testületi ülés anyagát. Rendben, fejben mondjuk úgy, hogy kissé elkalandozva, bosszúságom elillantva, helyes kis mosollyal az ajkaimon érkezem meg az úrhoz. Lopva megigazítom a vörös tincseket, amiket a zöld szín még jobban kiemel, és aztán kopogok. Csak nem? Még a végén átmegyek valami ostoba fruskába? Nem, nem. Csak semmi kóbor képzelgés. Ez egy szakmai látogatás. Ennyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=817677#post817677][b]Nairobi Jones - 2020.09.26. 18:59[/b][/url]

Csak egy szokásos péntek délután, leszámítva, hogy Mester és Yez ma kicsit kiruccantak kettecskén, Ruben pedig ki tudja melyik nőjével hetyeg. Így hát az éjszakai műszakjára készülődve öltözködik és szedi össze magát, hangulata pedig semmivel jobb vagy rosszabb az átlagosnál. Két napja volt vizsgálaton és megerősítették, hogy a füle lassan regenerálódik, de tudatosították is, hogy a mágikus füldugók nélkül minden bizonnyal sohasem fog tudni létezni. Nem mintha ne szokta volna már meg, évek teltek el. Olyan ez, mint mikor valaki szemüveges lesz vagy fogszabályzós: az elején zavaró, furcsa, valahogy mindig az elme előterébe törleszkedik, később azonban, ahogy megszokja, már az lesz a természetes. Így van ezzel Nairobi is, aki ennek örömére édesanyja sírjához is ellátogatott, hiszen egy évben négy-öt alkalommal ő jár gondozni azt. Mindig talál rajta friss virágot, amiből arra következtethet, hogy apjának jót tett az elvonó és talán, de csak talán jobb ember lett. Hah, micsoda naivitás, pontosan jól tudja, hogy ugyanaz a hazug, szemét szarkupac, mint aki ezidáig volt.
Dolga végeztével leül a nappaliba és rágyújt, majd bekapcsolja a zenét. Mostanság valamiféle érthetetlen okból kifolyólag rászokott a viking stílusú zenékre, ezekre a jó kis norvég alternatív számokra. Ahogy a SKALD zümmög a háttérben, mélyet szív a dohányból, fejét a támlára hajtja és relaxál. Ez eddig szép és jó lenne, ám halk kopogásra lesz figyelmes. Mivel tudott, hogy többen is laknak is, kérdés nélkül lép az ajtóhoz, hogy kinyissa azt.
- Nyitom már - a dekkel a szájában válaszol, miközben zsebéből előkotorja a kulcsot és megcsörgetve azt végül a zárba illeszti. Egy kis matatás és az ajtó kitárul, ő pedig magához mérten udvariasan kiveszi a cigit ajkai közül. Mondanom sem kell, hogy tekintete villám sebességgel nyargal végig a kicsípett nőn, hogy aztán íriszei megállapodjanak a szeménél. - Hello bogaram. Ruben épp nincs itthon, tudod, több vasat is tart a tűzben, de ne keseredj el, érte nem kár - hangja kedves és cseppet sem rosszindulatú, még legyint is egyet, elvégre fel sem merül benne, hogy ez a vörös pipi épp Dominikhoz érkezett. Az pedig pláne nem, mekkora csalódás lesz neki, hogy a meglehetősen férfiasan öltözködő, átható, szürkéskék tekintetű Nairobival találja szemben magát a hercegi külsejű tanácstag helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=817685#post817685][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.09.26. 20:31[/b][/url]

Hallom, ahogy odabent motoszkál valaki, kiszól, de az ajtó okozta tompaság miatt nem hallom, hogy nem ő az, és máris kicsit jobb kedvre derülök. Szeretem az átható tekintetét, az emberekben mindig a szemük fog meg először, a kék szem pedig különösen nagy hatással van rám. Ahogy mosolytól felfelé gördülő ajkaim elnyílnak, hogy köszöntsem, az elém táruló látványra úgy fagy belém a szó, és hirtelen csak gyors egymásutánba pillogok hármat, próbálva megemészteni a látványt, és nem hangosan kimondani a kérdést, hogy: te most fiú vagy vagy lány?
- Um. Ruben?
Nem ismerem, ebben biztos vagyok, szerintem sosem hallottam még, hogy bárki is ezt a nevet mondaná. Ruben. Ritka és különleges, de teljesen biztos vagyok benne, hogy még nem volt vele dolgom. Viszont a másikat elnézve, lehet, hogy be kellene dobnom a "hogyha egy jó ügyvédre van szükségetek" szöveget, de helyette csak teljes nyugalommal, iróniamentesen felelek neki.
- Titkárnő vagyok, nem kurva.
Mert, ha ez a Ruben éppen valamelyik nőjével van, akkor gondolom ő ilyen selyemfiú vagy hímringyó a környéken, és nekem az olyanokhoz nem nagyon van közöm. Én szeretem tudni, hogy az, akivel lefekszem, kivel volt együtt azelőtt, hogy vele lefeküdtem volna. Hm. Igen, ezzel a magyarázattal meg is lehetne indokolni, hogy miért szexeltem a legjobb barátommal, hiszen ott voltam minden barátnőjénél, és oh, fúj, nem, ez mégsem jó, mert azt a hisztériás tyúkot nem akarom még csak gondolatban sem felidézni. Istenem Zsófia, koncentrálj.
- Ami azt illeti, én Mester urat keresem, de valószínűleg rossz a házsszám.
Vagy az is lehet, hogy Ruben meg az ajtóban álló a testvérei. Az ajtóban álló... lány. Vagy egy lázadó meleg fiú vagy egy leszbikus lány. Szörnyen klisés vagyok, tudom.
- Nem tudod, hogy őt merre találom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=817687#post817687][b]Nairobi Jones - 2020.09.26. 20:57[/b][/url]

Teljes mértékben érthetetlen, hogy a nő miért ilyen értetlen. Elvégre dude, ki máshoz jönne egy ilyen szexi bige? Yezebel sohasem volt az a csajozós fajta, miért lett volna; Mesternek ott van Aida; Woody-val még az ördög sem kezdene, így csak Weiss maradt kizárásos alapon, mivel neki dunsztja sincs, hogy ki lehet a vörös. A kijelentésre viszont először megemeli a szemöldökét, utána pedig kitör belőle a nevetés. Hát, nem egészen így értette, de rossz az, aki rosszra gondol, ugyebár.
- Nem erre céloztam, inkább arra, hogy átver téged. Kicsit naiv csajnak tűntél - megvonja vállát, mert ha már szókimondóak, akkor hajrá. Igazából ebben a hacukában számára is ínyenc falat, de az ilyen Ruben félék különösen odavannak érte. Nem külsejének megkérdőjelezhető volta miatt, hanem mert süt belőle, hogy még hisz az igaz szerelemben, ami legyen bármily hihetetlen, nem létezik és soha nem is létezett. Ettől függetlenül nem kívánja felvilágosítani, hiszen a húsvéti nyulat és a Mikulást se ő leplezte le, ez sem áll szándékában. Jaj de gonosz.
- Dominikhez jöttél? - ismételten felvonja fél szemöldökét, miközben próbálja végigpörgetni magában, miért is keresné egy ilyen csinos példány az ő drága lakótársát. Nem említette, hogy várna valamit, akár embert, akár csomagot, viszont ha ez valami hivatalos balhé, akkor jobb lesz, ha összekapja magát. - Nincs most itthon, Lacikával elugrottak kirándulni, de hátha én is segíthetek - bemutatkozni továbbra sem tervez, amíg ki nem derül, hogy ki is a jövevény, elvégre neki kellett volna kezdenie. Beengedni talán be fogja, amennyiben válaszokat lel a következő percekben, addig is kényelmesen támaszkodik meg az ajtófélfánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=817690#post817690][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.09.26. 21:10[/b][/url]

Szóval lány. Oké. Hihetetlenül megtévesztő, és simán el tudom róla képzelni, hogy számos olyan csínyt követett el az életében, amik miatt az itt híres, vagy inkább hírhedt Felagund professzor már régen felmondott volna. De nem, ő nem volt itt, emlékeznék rá. Fel sem merül bennem a gondolat, hogy régebben nem úgy nézett ki, mint, ahogy most kinéz.
- Oh. Ezen azt hiszem, segíthetünk.
Mert ha kell, tudok én olyan arcot mutatni, amilyen a munkahelyemen is mutatok, és nem nagy változásokról van itt szó, csupán szemem zavart, kedves csillanása tűnik el, helyette nyílt, de szigorú lesz, határozott. Mosolyráncaim tovatűnnek, ajkaimon a játszi báj mintha ott se lett volna. Hirtelen, mintha egy másik ember lennék, a kisugárzásom is megváltozik, van benne valami határozott és tiszteletet parancsoló. Hihetetlen, hogy az ember egy kis fegyelemmel mennyi mindent képes elérni. Az egyik szemöldököm egy kicsit megemelem, de aztán vállat vonva lazulok el megint.
- Jogot tanulok, a tárgyalóteremben nem kedvelik a harsányakat.
Alapból én olyan voltam, mint amilyet az előbb mutattam neki, de amióta Richárddal élek, Benővel "barátkozom", Norina közelében vagyok, teljesen mássá váltam. Újra elkezdtem lazább lenni, újra elkezdtem emberivé válni. Tudom, hogy a minisztériumban töltött idő alatt nem feltétlenül én voltam a legkedvesebb ember a világon, de rá kellett jönnöm, hogy olykor lehetek egészen emberi is.
- Igazából a hivatalsegéd ottfelejtette a testületi ülés anyagát, amit fontos lenne, hogy átnézzen a közeljövőben történő változások miatt. Mivel elég vastag anyag, jobbnak láttam elhozni neki. A rokona vagy? Mert akkor itt hagyhatom végül is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=817692#post817692][b]Nairobi Jones - 2020.09.26. 21:59[/b][/url]

Már épp elkönyvelte volna, hogy pontosan olyan cuki kis titkárnő félének való, aki néha megigazgatja a szoknyáját és ostobaságokat fecseg, mikor a kisugárzása megváltozik. Noha eddig úgy vélte, könnyedén ágyba csábíthatná, ha akarná, ez az új nő előtte kétségeket kelt benne ennek kapcsán. Arcáról nem lehet leolvasni semmit, csupán egy óvatos, félszeg mosoly árulkodik arról, hogy meg van elégedve ezzel az új látvánnyal.
- Ugyan már... Az a legfontosabb, hogy a szakmádban mindig önmagad légy - ő sem Hasfelmetsző Jack, amikor épp kicsinosít valakit egy pengeéles késsel, na és aztán? A maga stílusában kell mindenkinek érvényesülnie - az más kérdés, hogy egyes szituációkban némiképp módosulnia kell a viselkedésnek ahhoz, hogy célt érhessünk, ezért is nem pokróc a nap huszonnégy órájában Nairobi sem. Lehetne, mert minden feltétel adott hozzá, hogy úgy mondjam, mégsem teszi. A kedvesség lefárasztja, mert extra erőfeszítést igényel foglalkozni az emberekkel, de ilyen az élet. Ha mindenkit elküldene a bús picsába, aki a kaszinóban antipatikus neki, nem lennének ott vendégek.
- Az unokahúga - egy megnyerő mosollyal löki el magát, hogy aztán kinyújtsa egyébként teletetovált kezét. Ha eltekintünk attól, hogy nőként mennyire fiúsan öltözködik, be kell látnunk, a vonásai kimondottan szépek. Ha úgy vesszük, le sem tagadhatnák, hogy egy családfáról szakajtották őket Dominikkal. - Nairobi Jones. Természetesen odaadom neki, amint hazaér - mindig megfeledkezik róla, hogy Mester amolyan főmufti szerűség és már szóba került egy párszor, hogy egy kis ráhatással alpolgármester is lehetne. Mégsem kényszerítik ilyesmire Daróczy-t, így is igen közel vannak mindenféle információhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=817696#post817696][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.09.26. 22:18[/b][/url]

- Nem szeretem kiadni magam.
Sokan jönnek, akik nem csak annyit mondanak, hogy a "polgármester úr vár", hanem egész anekdotát adnak elő arról, hogy miért is jöttek. Én a rövid mondatok híve vagyok, azoké, akik nem kötik az orromra a miérteket, mert nem akarom tudni. Én sem úgy jöttem ide, hogy azt mondjam, egy halott anya gyereke vagyok, aki a másik szülőjénél lakik, annál, aki még csak a nevére se vette, és akinek képtelen azt mondani: apa.
- Az én szakmámban úgy vélem, hogy az a legfontosabb, hogy jó és szakértő legyek. Egy ügyvéd, egy titkárnő, ők mindig sokadlagosak. Az, akit az előbb láttál is én vagyok, vagyis, amíg a minisztériumban dolgoztam, ilyen voltam.
Már tudok róla beszélni, már nem fáj. Akkor a bukás nagyon megviselt, mára rájöttem, hogy hálás vagyok azért, amiért nem ott vagyok, hanem Daróczy Konrád szolgálatában állok. Nagyon sokat fejlődtem itt, sokkal többet tanultam, mint az elmúlt évek alatt odaát és noha felmerült a kérdés, hogy a csinos kis "dr." megszerzése után maradok-e, nálam nem volt kérdéses egy pillanatig sem a dolog. Nem akarok visszamenni, nem akarok mást csinálni. Szeretem azt, ahol most vagyok, aki most vagyok. Úgy vélem, hogy remek emberek vesznek körül, és biztosított a folyamatos fejlődés is.
- Óóó, akkor Ruben gondolom a testvéred, ezért gondoltad, hogy én meg ő...
Nem tudom, hogy ki a srác, de gondolom akkor Adrián a rokonait fogadta be, mondjuk Lacika szempontjából ez egy jó döntés, fontos, hogy egy gyerek közel tudja a rokonait, hogy több szempontot ismerjen meg a világgal kapcsolatban. Szerencsés gyerek. És jobban megnézve a lányt, egyértelműen látszik, hogy szép vonásokkal rendelkezik, olyanokkal, mint Adrián, vagyis minden bizonnyal valóban rokonokról van szó. Milyen ostoba is vagyok! Pedig nagyon egyértelmű, hogy rokoni szálak fűzik őket össze.
- Hollóvölgyi Zsófia.
Fogadom el a kezét, és finoman szorítom meg. Igazán szép, ahogy így hosszan nézem őt, kedves a mosolya, és lenyűgözőek a szemei. Igen, a szemei kifejezetten igézőek, és én azon kapom magam, hogy elveszve bennük, ujjaim között tartom a kezét, így apró pírral az arcomon eresztem el, és nyújtom felé a barna borítékot.
- Minden benne van, a felnyitását ismeri, másnak nem nyílik ki, rokonnak sem. Fontos lenne, hogy hétfőre átnézze az aktuális ügyeket. Van benne egy meghívó is, hétfőn este hat órára. Lenne egy zártkörű, rendkívüli testületi ülés, amint mindenképpen meg kellene jelennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=819271#post819271][b]Nairobi Jones - 2020.10.13. 14:29[/b][/url]

Hajszál híján felnevet azon, hogy a másik nem akarja kiadni magát: és mégis mit? Hogy otthon bátran felvesz rózsaszínt is? Ugyan, ha itt valakinek vigyáznia kell a valódi mivoltára, az például Mester, de gondolom evidens, hogy ezt az érzékeny információt megtartja magának.
- Szerintem szimpatikusabb az, aki most vagy – megvonja vállát, elvégre tagadhatatlan tény, hogy jóval szívesebben ülne le beszélgetni olyasvalakivel, aki nem nyel karót és osztja ki a lapokat. Ha másért nem, hát azért biztosan, mert ez az ő reszortja. Ezen felül pedig némiképp meglepő számára, hogy egy jogásszal áll szemben vagy, ahogy ő fogalmazott, egy ügyvéd-titkárnővel. Nem szokványos szakmapárosítás, az egyszer biztos.
- Hát hogyne – kedvesen elmosolyodik, bár társai minden bizonnyal egyből leszűrnék belőle azt a fajta kényszeredettséget, amivel ezt megteszi. Ha ilyen testvére lenne, már nem lenne, ez egészen egyértelmű. Attól a pillanattól kezdve, hogy meglett volna saját öntudata és ítélőképessége kialakul, minden bizonnyal mérget rakott volna minden piás üvegbe, amit Ruben akár csak eshetőlegesen is megfoghat. Mégis ki kételkedne abban az italban, amit saját magának tölt ki…? Ugye-ugye. De most nem ez a lényeg, hiszen a vöröske bemutatkozik és mintha nem akarná elereszteni Nairobi vékony ujjait, melyek határozottan fognak rá a másik kezére.
- Átadom neki, bár tudod, hogy milyen precíz… - az unokahúgaként nincs ember a földön, aki nála jobban ismerné Adriánt, ugyebár, s mivel a Tanács okán vélhetően jó ideje együtt dolgozik Zsófiával, ezt ő is tudja. De azért egy kis fényezés belefér. – Köszönjük, hogy elhoztad, szerintem még az este átolvassa és felkészül majd hétfőre – amolyan búcsúzásképp mosolyodik el ismét, hogy végül becsukja az ajtót és a csomagot unottan dobja be a férfi szobájába. Fontos emberek, pff.