A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni. A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.
|
|
|
Egyetlen Mókus szép vagyokHalloween van! Tavalyelőtt otthon beszólt az egyik zöldséges (ez megtörtént eset, konkrétan ma kötött belém a zöldséges emiatt -.- Dol), mikor faragni való tököt kerestem nála, hogy nem kéne ám az amcsikat majmolni... de mit csináljak, ha ez a legjobb ünnep? Na jó, a maga nemében. A karácsonyt a családi vacsora, a húsvétot a lányok eláztatása miatt szeretem nagyon. De a halloween itt a Bagolykőn mindig nagyon mókás. Talán az teszi azzá, hogy adnak nagyon a díszítésre és a hangulatra, a DÖK pedig őrült kreatív programokat szervez mindig. Már véget értek a játékok, most a bálba igyekszünk - a menyasszonyom és én. Mármint... még nem a menyasszonyom, de Linke éppen halott menyasszonynak van öltözve. Arra gondolt, én meg lehetnék Viktor, és majdnem bele is mentem, de rá kellett jönnünk, hogy hiába shipeljük őket, a sztori szerint nincs happy endjük, úgyhogy maradtam Frankenstein. Belenéztem a tükörbe egyik nap, és be kellett látnom, hogy pont olyan a fejem. Hát akkor már kihoztuk belőle a legjobbat. Höhö. Még csak a Boglyas téren járunk, gyalog tesszük meg az utat a kastélyig ugyanis: fantasztikusan fel van díszítve az egész falu. Narancssárgán világító tökök között járunk, a tér maga tele van faragványokkal. Kár volna kihagyni ezt a sétát. Nem sietek a bálba, a tér szélén egy padhoz irányítom magunkat, továbbra is fogom barátnőm kezét, leülök a padra, és húzom magammal. Gondoltak a jelmezesekre és az ücsörögni vágyókra: ahogy a fenekem deszkát ér, érzem, hogy fűtik az ülőalkalmatosságot.
|
|
|
Dolánszky Alex INAKTÍV
Hakuna Matata offline RPG hsz: 498 Összes hsz: 14900
|
Írta: 2015. október 28. 20:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=536177#post536177][b]Dolánszky Alex - 2015.10.28. 20:41[/b][/url] Egyetlen Mókus szép vagyokHalloween van! Tavalyelőtt otthon beszólt az egyik zöldséges (ez megtörtént eset, konkrétan ma kötött belém a zöldséges emiatt -.- Dol), mikor faragni való tököt kerestem nála, hogy nem kéne ám az amcsikat majmolni... de mit csináljak, ha ez a legjobb ünnep? Na jó, a maga nemében. A karácsonyt a családi vacsora, a húsvétot a lányok eláztatása miatt szeretem nagyon. De a halloween itt a Bagolykőn mindig nagyon mókás. Talán az teszi azzá, hogy adnak nagyon a díszítésre és a hangulatra, a DÖK pedig őrült kreatív programokat szervez mindig. Már véget értek a játékok, most a bálba igyekszünk - a menyasszonyom és én. Mármint... még nem a menyasszonyom, de Linke éppen halott menyasszonynak van öltözve. Arra gondolt, én meg lehetnék Viktor, és majdnem bele is mentem, de rá kellett jönnünk, hogy hiába shipeljük őket, a sztori szerint nincs happy endjük, úgyhogy maradtam Frankenstein. Belenéztem a tükörbe egyik nap, és be kellett látnom, hogy pont olyan a fejem. Hát akkor már kihoztuk belőle a legjobbat. Höhö. Még csak a Boglyas téren járunk, gyalog tesszük meg az utat a kastélyig ugyanis: fantasztikusan fel van díszítve az egész falu. Narancssárgán világító tökök között járunk, a tér maga tele van faragványokkal. Kár volna kihagyni ezt a sétát. Nem sietek a bálba, a tér szélén egy padhoz irányítom magunkat, továbbra is fogom barátnőm kezét, leülök a padra, és húzom magammal. Gondoltak a jelmezesekre és az ücsörögni vágyókra: ahogy a fenekem deszkát ér, érzem, hogy fűtik az ülőalkalmatosságot.
|
|
|
|
Aileen Twilight INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki offline RPG hsz: 390 Összes hsz: 5022
|
Írta: 2015. október 29. 09:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=536394#post536394][b]Aileen Twilight - 2015.10.29. 09:05[/b][/url] Alexmancs *o* Bár én csupán mérsékelten rajongok az ünnepért, és általában szívesen ki is hagynám, Alex lelkesedése ragadós. A jelmezem nem kicsit morbid és célzatos, bár utóbbira egyáltalán nem gondoltam, mikor kitaláltam a jelmezem. Valami olyasmit akartam, amit a varázslók többsége nem ismer fel, és mégis teljesen egyértelmű, ne kelljen esthosszat azt magyaráznom, minek is öltöztem. A halott menyasszony kedves kis film, eléggé ötletes megvalósítással, és Emily figurája mindig nagyon tetszett. Enyhe hátránya a dolognak, hogy nem ő jön össze a végén a főszereplő férfivel, de hát nem lehet minden tökéletes. Na, meg nem is kötelező a pároknak pároknak beöltözni. Szóval, amellett, hogy jelmezemmel egyértelműen utalok a mesére, nem is kell magyarázkodnom, hogy mi is vagyok. Menyasszonyi ruhámból, csokromból, kopott fátylamból, és nem éppen életteli arcszínemből bárki kitalálhatja, hogy halott menyasszony vagyok. Vagy zombi menyasszony. Végül is majdnem egyre megy. A falun átsétálva két erős érzés kerít hatalmába. Az egyik az ámulat, mert annyira hangulatos az egész díszítés. A másik meg az, hogy veszettül fázom. Ha nem lenne vastagon berúzsozva a szám, valószínűleg kéknek látszana. Nem kellett volna annyira hűnek lennem az eredeti ruhához. Emily már halott neki mindegy, hogy egy ilyen ujjatlan vacakban október végén igazán meg lehet fagyni. De Alex keze meleg, és ahogy fogja az enyémet, egészen felmelegíti. Aztán leülünk egy padra, és bár először nem igazán rajongok az ötletért, hogy a fagyos deszkára leüljek, de egészen meglepődve veszem észre, hogy az nem hideg. Alextelen kezemet is megmelegíthetem rajta, miközben nekidőlök a férfinek.
|
|
|
|
Dolánszky Alex INAKTÍV
Hakuna Matata offline RPG hsz: 498 Összes hsz: 14900
|
Írta: 2015. október 29. 15:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=536523#post536523][b]Dolánszky Alex - 2015.10.29. 15:40[/b][/url] Mókus nekem dől. Fogalma sincs, minek ültem le ide, és valamit virítanom kéne, mielőtt felteszi a kérdést: kilógó vállakkal, lenge fátylakba öltözött halloweenre, ugyan miért nem menekülünk már be a fűtött kastélyba...? De egyelőre be kell érnie az önmelegítő paddal, míg ki nem nyögöm, amit akarok. Nem így terveztem, sőt, az egészet már kigondoltam máshogy, úgyhogy most gyorsan kell zajlania az újratervezésnek. Abban biztos voltam, hogy nem térdelek le. Nem akartam semmi elcsépelt klisét, ami nem én vagyok, és úgy sejtettem, Linke sem feltétlenül igényli az ilyen mű dolgokat. Aztán lenéztem Linre. Szabad kezem kopott öltönykabátom zsebébe vándorolt, a másik ujjaival finoman kibújtam az ő keze szorításából. Ahogy a szemeink egymásra találtak és összekapcsolódtak, minden kitisztult. Felemelkedtem a padról és letérdeltem előtte. Ennek így kell lennie. Két markomban forgattam a dobozkát, míg kitaláltam, hogy kezdjem a mondandómat. - Lehet, hogy kicsit morbid így, de szerencsére már megedződtél mellettem ilyenekben. Igazából Linkének legalább olyan csavart humora tud lenni, mint nekem, úgyhogy nem is kéne szabadkoznom. Látatlanban alig találom, melyik oldalán nyílik a doboz, de csak meglesz, lassan kinyitom, és a következő mondataimmal együtt feltartom neki. - Zöld vagyok és egy cövek áll ki a nyakamból, de te meg kék vagy és oszladozol... Na jó, bocsánat. Szóval. Szeretlek, és rajtad meg menyasszonyi ruha van... A lényeg... Hozzám jössz feleségül? Már kínomban vigyorgok, hogy ezt sem sikerült komolyra megcsinálni. Azt hiszem, ha zavarban vagyok, csak rosszabb lesz az egyébként is kelekótya fellépésem. Remélhetőleg a szedett-vedett szövegemről eltereli a figyelmét a Tildától kapott levitás ereklyéhez hasonló kék köves gyűrű. - Merthogy ez az a gyűrű. Tudja Lin, hogy a házassággal várni akartam addig, míg mindketten végzünk a sulival, viszont most egyre sürgetőbb ez a lépés. Aztán ugye kitalálta, hogy halloweenre halott menyasszony lesz, és bár már előtte is fontolgattam, hogyan fogom megkérni a kezét, egy ilyen vicces lehetőségnek nem állhattam ellent. Aztán hogy mit gondol ő...? Hogy akar-e mégis várni a sulivégzésig...? Félős kisfiúként nézhetek ki, ahogy felpillogok rá egy válasz reményében.
|
|
|
|
Aileen Twilight INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki offline RPG hsz: 390 Összes hsz: 5022
|
Írta: 2015. október 30. 13:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=537011#post537011][b]Aileen Twilight - 2015.10.30. 13:19[/b][/url] Bár a hideg szél megborzongat, egyelőre még nem teszem fel a kérdést, miért is ülünk itt, ahelyett, hogy továbbindulnánk. Nem sietek sehova, és, ha Alex gyönyörködni szeretne a tér halloweeni öltözetében, akkor igazán kibírok még néhány percet. Főleg úgy, hogy kifejezetten békésnek és nyugodtnak érzem az egész helyzetet. Körülöttünk a lámpások fényei nem ijesztőek, narancs fényük meleget áraszt. A száraz avart megtáncoltatja a szél, muzsikára késztetve a leveleket. Mikor Alex elengedi a kezem, kérdőn ránézek, de nem tudok semmit kiolvasni a szemeiből. Határozottnak tűnik, azt gondolom, úgy érzi, hogy ideje továbbindulnunk. Felállni azonban nincs lehetőségem, mert szinte rögtön letérdel elém. Zavartan lenézek, biztos vagyok benne, hogy leejtettem valamit, vagy beleakadt valamibe a ruhám szegélye, és azt szeretné kibogozni, de nem látok semmi erre utaló dolgot. Akkor esetleg a cipőfűzője...? Gondolataim teljesen földhözragadtak ahhoz képest, amire ő gondolhat: mikor felemeli a kis dobozt, úgy érzem, megáll a szívem. Hallom a szavait, de nem tudom, hogy valóban értem-e őket. Az ismerős ékszer látványa kezd elhomályosodni a szemem előtt, de nem akarok sírni. Valójában egész sokszor elképzeltem már ezt a jelenetet, de úgy gondoltam, hogy ez majd valamikor a távoli jövőben fog megtörténni. Amikor meggyógyulok, közös kertes házunk lesz, természetesen saját, és talán az ifjabb Dolánszky is úton van... De ez így... Régebben, amikor láttam apámat anyám hiányától szenvedni, kicsit dühös voltam utóbbira. Nem értettem, miért mondott igent, amikor megkérték a kezét. Tudta, hogy nem sok esélye van a túlélésre. Miért rángatta bele őt is? Engem is. De most, hogy Alex itt van előttem, egyszeriben értem. Szeretem őt. Vele akarok lenni, ameddig csak lehet. És közben összeszorítja a szívem a gondolat, hogy egyszer majd itt fogom hagyni. Hogy neki tovább kell majd élnie, nélkülem. Sosem akarnék neki rosszat, és elborzaszt a gondolat, hogy bánthatom őt, de egyszerűen szeretem. És egy ilyen helyzetben csak azért nemet mondani, mert lehet, hogy majd meghalok... lehetetlen. - Igen. Valami nagyon poénosat akarok mondani, de hiába vagyok állítólag nagyon is kreatív, azt hiszem, nem véletlenül csinálják ezt már nagyon régóta ugyanígy. Humorizálhatnék azzal, hogy legalább az öltözékem megfelel, az oszladozást meg néhány év múlva majd meglátjuk, de nem érzem helyén valónak. Azt azonban nagyon is, hogy előrehajolva szájon csókoljam őt, attól sem zavartatva magam, hogy így összekenem a rikító rózsaszín rúzsommal.
|
|
|
|