Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=440466#post440466][b]Szikszai Attila - 2014.12.23. 11:33[/b][/url]

Ki hitte volna, hogy élete ily fordulatokkal teli lesz majd? Persze költői a kérdés. Hosszú idő után végre úgy érezhette, a helyén van. Cseppet sem hiányzott neki az a röghöz kötés, ami az iskolában volt jellemző. Persze nagyon hiányolta régi diákjait, de ez az új, sokkal változatosabb életforma kecsegtetően több lehetőséget tartogatott, ezért sem kívánta még feladni.
Aztán lehet, hogy meggondolja majd magát. Tudja nagyon jól, hogy bizonyos esetekben mennyire befolyásolható, különösen ha valaki szent küldetésének tekintve próbálja meggyőzni őt. De abban a pillanatban nem zavarta.
Az ünnepek közeledtével szabadságot kapott. Úgy tervezte, a szünet javát otthon tölti majd, magányosan, a ház körüli dolgoknak szentelve magát. A maradék időben tenne némi röpke családlátogatást, aztán szilveszter környékén a baráti társasága jönne a képbe. De az is lehet, hogy egy kis plusz fizetés fejében csap fel tolmácsnak egy nívós rendezvényen.
Egyelőre csak azt tudta, hogy a faluban volt, a jövővel pedig nem is nagyon szeretett volna foglalkozni. Napnyugta tájban - ami ilyenkor ugyebár jóval korábban van a vártnál - az utcákat rótta, majd betért a teaházba. Inkább oda, mint az étterembe, mert most nem úgy volt kiöltözve. Spontán jött a gondolat, hogy a sokak által károsnak gondolt alkohol helyett egy frissítően egészséges, forró teát öntsön magába. Különben is rég tette erre tiszteletét.
Helyet foglalt valamelyik asztalnál, ahonnan jól lehetett látni a bejáratot. Háttal soha nem ülne le, még talán az otthonában sem... Épp a rendelni kívánt italon rágódott, amikor ismerős arc bukkant fel. Volt kollégája, Gréta személyében. Egy darabig úgy tett, mintha észre se vette volna az új vendéget, aztán elfilozofált azon, hogy vajon érdemes-e odamenni hozzá, már ha emlékszik még rá egyáltalán, de mivel még nem kért ki semmit, megigazította az ingét, elsimította a haját és derék testtartással a hölgy asztalához sétált.
- Vársz valakit? - kérdezte sejtelmességtől átszőtt hangon, a köszönést szándékosan elhagyva. Biccentett ugyan, de úgy gondolta, belépője csak úgy lehet meglepetést szerző és hatásos, ha ezt a részt mellőzi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=451038#post451038][b]Szikszai Attila - 2015.01.10. 12:39[/b][/url]

Volt kollégáját szemmel láthatóan nagyon kellemetlen érzés kerítette hatalmába, amitől ő is rosszul kezdte érezni magát. Bűntudata lett, de mit tegyen az ember, ha régi ismerőst lát, hosszú idő után? Egyszerre idézte fel benne az iskola és a tanári kar hiányát, s roppant meglepődött azon, hogy mennyire elszaladt az idő. Az az időszak már a múlt, ő szépen kiszakadt annak idején a körökből, s most a saját útját járja.
Sokáig gondolkodott, hogy odamenjen-e az asztalhoz, hiszen Grétának is megvan a saját élete, nem robbanhat be csak úgy, mintha mi sem történt volna. Itt egyébként sem illik megzavarni a másikat. Talán éppen találkozója lesz, az illetőről pedig jobb, ha nem tud a nagyérdemű, ezért eme elővigyázatosság.
Inkább elbújt az étlap mögött, mint szembenézett volna vágyaival. A szeme sarkából persze még mindig figyelte őt. Aztán egy bizonyos idő eltelte után büszke járással indult meg az asztala felé.
Szegény Gréta jó nagyot ugrott a nem várt hang hatására. Még szerencse, hogy a többi vendégnek ez nem volt annyira feltűnő. Az azért megnyugtató volt, hogy nem letépni készült a még szegényebb Attila fejét, hanem annak láttán kiengedte a levegőt, és megnyugodott. Az uraság persze továbbra is csak vigyorogni tudott, mint a vadalma, elvégre sikerrel járt.
- Ezer bocsánat - válaszolt megkönnyebbülten - Köszönöm, legalább lesz egy szabad asztal ott. - mutatott előző rejtekhelye irányába.
Sokáig csak a megszokott módon bámulta Grétát, immár szemtől szemben. Egész kis asztalka volt, az étlapot persze elfelejtette áthozni, de sebaj. Nem nagyon tudta, mit mondjon, úgyhogy nagyon kreatív volt.
- És... Mi újság? - kérdezte úgy, hogy ő például utálja az ilyen kérdéseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=511642#post511642][b]Szikszai Attila - 2015.08.31. 19:17[/b][/url]

Panaszra semmi ok; mondogatja mindig, amikor a munkájáról kérdezik. Még a vizsgaidőszak alatt is bőven akadnak tennivalói, hiába mentesül a kötelezően előírt óraadás alól. Nála ez az időszak másodállásának előtérbe kerülésével jár, amihez az évek alatt szépen hozzászokott. Már most azon gondolkodik, hogy milyen megbízásokat kap a minisztériumtól a szünidő alatt.
Nina baglya váratlanul érte, de természetesen nem utasította vissza kérését. Ismerősöknek gyakran tesz szívességeket. Fene a jó természetét, igen, ezzel csak magával tol ki, de ha nem rokkan bele, csinálja csak. A helyszínül szolgáló teaházba pontosan érkezett, a megvárakoztatás nem az ő stílusa. Rég kapott már ehhez hasonló esetet, az üzenet tartalma pedig jócskán felkeltette szerény érdeklődését. Válaszlevél helyett viszont megtartotta kérdéseit. Majd élőben felteszi őket, ha úgy adódik.
Köszönt, majd sietősen helyet foglalt a korábbi tanítványa előtti széken. Kissé zavarban volt, hogy talán pont a legrosszabbkor érkezett, mert jól láthatóan bele volt mélyedve a papírjaiba. Elfoglalt ember lett, ezt hallotta és tudta is róla, úgyhogy nem csodálkozik azon, hogy segítséget kért valamihez. Szerencsére jó emberhez jött, aki ha jogi tanácsadással nem is, de fordítással és válaszmegfogalmazással kiválóan szolgálhat, ha a lány erre igényt tartana. Emellett ismer néhány mágusjogban jártas bennfentest, akihez esetleg továbbirányíthatja majd, ha nem ő maga válik közvetítővé.
Megköszörülte a torkát, majd előállt első kérdésével a dologról.
- Térjünk egyből a lényegre? - tette fel vigyorogva a kérdést, de a komolyság kedvéért egyből hozzátette - Tudhatom az előzményeket, mielőtt elolvasom majd?
Nagyban megkönnyítené a fordítási nehézségeket, ha előtte felvázolódik a háttértörténet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=511703#post511703][b]Szikszai Attila - 2015.08.31. 19:54[/b][/url]

- Uh, hát köszönöm - hőkölt hátra a hatalmas papírtorony láttán. Eddig a pillanatig abban a hitben volt, hogy a hamarosan megjelenő újsághoz kellenek. Nyersanyag, jegyzetek, interjúk és miegymás, ami csak lektorálásra és összefűzésre vár, hogy aztán a nyomdában sokszorosítva mindenki kezébe eljusson. Ehelyett óvatosan, két kézzel magához húzva neki kellett látnia az áttanulmányozásnak - Ez el fog tartani egy darabig. Remélem nem sietsz... Vagy ezt hazavihetem? - törölte meg a szemét, hogy aztán nekiálljon az első oldalnak. A szöveg német nyelvű volt, erősen hivatalos és kacifántos megfogalmazással, amihez az ideális fordítási környezet egy csendes hely lett volna. Embert próbáló feladat, legutoljára az egyetemen látott hasonlót. Azóta többnyire rövid baglyokat kellett megfogalmaznia, s főleg élőszóban közvetített a tárgyalófelek között. Semmi gond, kedveli a kihívásokat, Ninától pedig nem is veheti rossz néven, hiszen legalább ismeri valamennyire. Nem csak tanította korábban. Mindketten falusiak, gyakran találkoznak, vagy legalább hallanak egymásról. Viszonyuk átlagosnak mondható. Keveset tudott a lány magánéletéről, és remélte, hogy ez fordítva is igaz volt. Másképpen nem lenne túl igazságos.
-  A legjobb emberhez fordultál. És még szerencsés időben is fogtál ki. Úgyis rég találkoztunk. Mi újság egyébként? Látom te is elfoglalt emberré nőtted ki magad - mosolyodott el az olvasás közben - Rendeltél már?
Bízott a lányban annyira, hogy érezze, nem kihasználni szeretné ezt az ismertségét. Egyszerre kétfelé is képes koncentrálni, társa remélhetőleg nem fogja zokon venni, hogy Attila beszélgetést próbál kezdeményezni és nem szigorúan csak az irománnyal foglalkozni. Nagyban javítja a munkavégzést, ha jó a környezet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=511800#post511800][b]Szikszai Attila - 2015.08.31. 20:59[/b][/url]

- És mennyi idő áll a rendelkezésemre? - érdeklődött a részletekről. Már az is hatalmas megkönnyebbülést jelentett számára, hogy nem csak az az egy délután állt rendelkezésére. Elhatározta, hogy itt átfutja nagyjából a dokumentumot, megjelöli a nehezebb részeket és később, otthoni környezetben visszatér rájuk. Határozott rutinnal szemrevételezte a papírlapokat. Hetek óta mást se látott, csak lapokat és lapokat, kivételesen ez most nem diákok által írt vizsgamegoldás volt, hanem valami más. És ez a változatosság tetszett neki.
- Majd azt kérem, amit te is - döntötte el, ezzel abszolút a lányra hagyva a választás lehetőségét. Igazából már egy kicsit unta is ezt a helyet, a választékot és az árlistát is kívülről fújta, hisz egy ideje újra a faluban lakik. Olvasása közben sikerült kizárnia a külvilág zaját, jól fogott az agya a szöveg iránt, viszonylag gyorsan haladt. Bizonyára Nina is örült ennek a teljesítménynek, akire az imént mosolygott vissza. Kedves lány, igazán találkozhattak volna eddig többször. A sokkoló hír hallatára megállt a sorok között, arca kisimult, majd lassan, döbbenten hajolt közelebb, mintha az imént nem hallott volna jól.
- Sajnálom. Meddig is voltatok együtt? - szép pár voltak, bár Davidet kevésbé ismerte. Jobbnak látta nem megkérdezni a szakítás okát, de talán mindketten túl elfoglaltak voltak egymáshoz. A tanár úr átérezte ezt, neki is ráment a kapcsolata a munkájára. Vagy az egyik, vagy a másik... Választani nagyon nehéz, olykor egyszerűen lehetetlen megtalálni az egyensúlyt. És ahogy az lenni szokott, ha az egyikről lemondunk, megmarad a másik, amire viszont minden időnket rászentelhetjük.
- Gratulálok. Használd ki a fiatalabb éveidet, én is inkább a karrieremre hajtok - ezzel el is érkeztek egy nehéz témához, aminél már kénytelen volt végleg felfüggeszteni az elemzést. Kihúzta magát, vett néhány mély levegőt és kínos mosollyal kezdett bele válaszába.
- Örülök, hogy nem terjed gyorsan a hír, de nem, már mi sem vagyunk együtt. Egyszerűen alig jutott időnk egymásra. Mindketten túlságosan szerettük a munkánkat, azt hiszem... - egy újabb sóhajtás után inkább megállt a történetben, mintsem tovább traktálja magánéletével beszélgetőtársát. Jóval összetettebb dolog ez, mint amilyennek letudta, látszik is azért, hogy megviseli Attilát.
- Egyébként megvagyok, a munkámba menekülök, amint látod - röhögte el magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=511834#post511834][b]Szikszai Attila - 2015.08.31. 21:40[/b][/url]

Erősödő pozitív kilátások. Elviheti magához a munkát, ahol kénytelen lesz majd jól látható helyre rakni, mondjuk az éjjeliszekrényére. Máskülönben nem garantált, hogy hamar a végére ér. Elkérte az egyik tollat, hogy a soron lévő szövegrészből kiemeljen magának néhány kifejezést, odajegyzeteljen szakszavakat, vagy netán csak egy felkiáltójelet biggyesszen a margóra, hogy később ne felejtsen el visszatérni ahhoz a ponthoz valami miatt.
Nem lehet könnyű ezek után. Egy kapcsolatban az ember hajlamos azt hinni, hogy egy eljegyzéssel például mélyebbre fűzheti a viszonyát valakivel. Hálás magának, hogy a saját kapcsolatában ez nem került szóba. Grétára afféle élettársként tekintett, az elején minden szépnek és jól indult. Teljes volt a harmónia, ahogy az lenni szokott. Aztán múlt az idő és elhidegültek. Nem vesztek össze, de közösen úgy döntöttek, hogy külön folytatják tovább.
- Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erre - azt azért mégsem jegyezhette meg, hogy reméli, hamarosan új embert talál maga mellé, vagy hogy bizonyára rettentően rossz lehet most neki, hiszen ezek ilyenkor szigorúan kerülendő kifejezések. - Remek ötlet. Csak ne vigyük majd túlzásba a bulizást - humorizált a lánnyal, de persze a kettejüket ért veszteség miatt egyikük sem nevethetett szívből.
- Legalább tőlem tudod meg, nem pedig a pletykákból. Durván egy évet, de azt hiszem, így mindkettőnknek jobb lesz. Sok szép emlékem van, amit nem fogok elfelejteni, de viszonylag gyorsan továbbléptem. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van - húzta el a száját - Remélem te se lógatod sokáig az orrod, hisz egyáltalán nincs okod rá. Gondolj csak a modellkedésre. Azon keresztül biztosan megtetszel majd valakinek, aki minden kétséget kizárólag jól fog veled járni - dőlt hátra a székében, ezzel egy időben pedig a teáját is átvette a személyzettől. Maga előtt tartotta, hogy addig is hűljön kicsit a folyadék, tekintetével annak gőzölgését figyelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=512248#post512248][b]Szikszai Attila - 2015.09.01. 20:52[/b][/url]

A fejét rázta. Hogy ő táncoljon? Ahhoz nagyon jó hangulatában kell kifogni őt. Mellesleg a társastáncok és a diszkóban való lötyögés között tett némi különbséget. Utóbbit sosem kedvelte igazán, talán nehezebben tudott aközben feloldódni. Zsúfolásig telt lebuj, tele züllött fiatalokkal. Nem neki való hely volt az ilyen - még ha szentnek se lehetett mondani. Azért elképzelte a jelenetet, viccesnek találta.
- Nem akarod te azt látni - győzködte - Bármilyen más programban szívesen benne vagyok.
Amíg a frissen átvett teája hűlt, lenyűgözve érezte magát beszélgetőpartnere szavai hallatán. Valakitől már ő is ismerte ezt a mondást, most jó hogy visszaköszön. Példát szeretett volna venni róla. Ha három év kapcsolat után így fogja fel, akkor a saját esetében az a nagyjából egy év szinte semmi. Ők még a házasságig se jutottak. A tanár úr nem maradt le semmiről. Már csak hinni kellene újra megtanulni önmagában, illetve esélyt adnia végre valaki másnak. Vagy a váltás túl gyorsan történne?
- Szeretném azt hinni, hogy a szerelem magától jön, nem kell erőltetni. És nem szeretek hülyét csinálni magamból, komoly udvarláshoz én túl gyáva vagyok - vallotta be némi büszkeséggel a hangjában.
Közben túlesett első kortyolásán. Arckifejezése elárulta, hogy Nina jól választott; helyette is, úgyhogy ezentúl többször hagyatkozik majd rá. Erősen foglalkoztatni kezdte a kérdés, hogy más, korához hasonló egyén hogyan élvezi ki az egyedüllétet. Elképzelései alapján futó kapcsolatokról lehet szó, vagy talán több vasat is tarthatnak a tűzben. Sajnos nem kérdezhette meg, hogy ez az életfilozófia mit is takar valójában.
- Mert tök jó dolog - zökkent ki a szingliségben való elmélkedésből - Sok mindenen gondolkodtam előtte, több dolog is érdekelt, aztán végül ide jutottam. De ugye tolmács végzettséggel is rendelkezem. Manapság jó, ha több dologhoz is értesz. De hogy jön ez ide? Mármint... leragadtam a kapcsolati státuszodnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=513487#post513487][b]Szikszai Attila - 2015.09.05. 12:21[/b][/url]

Egyre inkább hatalmába kerítette egyfajta bizonytalanság beszélgetésüket illetően. A fő téma még mindig az aktuális kapcsolati státuszuk volt, amit először korábban nem látott őszinteséggel és bőbeszédűséggel osztott meg társával, majd humorosan kezdtek annak előnyeiről mesélni. Aztán úgy tűnt, korábbi tanítványa komolyan is gondolhatja javaslatát. A megközelítés vitathatatlanul jogos. Attila tudja magáról, hogy előbb-utóbb tovább kell lépnie. Ugyan önerőből, de szeretné feldolgozni az őt ért veszteséget. Az előbb pedig rávilágítottak arra, hogy a tanerőnek kikapcsolódásra van szüksége. Újból. De most nem a klasszikus értelemben. Habár a parketten továbbra sem tudná elképzelni magát, és egyéb alternatívával sem tudott előrukkolni, Ninára bízta magát.
- Valami másra, ahol kevesebb az ember. Kezdésnek... Nem akarom, hogy elrugaszkodjak magamtól, én a régi önmagam szeretnék maradni, aki Gréta előtt voltam.
De milyen volt akkor? Ő se tudná pontosan megfogalmazni... Rengeteg rendezvényre és programokra járt el, tájékozott volt a körülötte zajló eseményekkel kapcsolatban. Kiegyensúlyozott életet élt, ahol a munkája másodlagos szerepet töltött be, még ha akkor is nagy odaadással adta át tudását a diákoknak. De valahogy kisebb magánéleti nyomás ült rajta. Lehet, hogy rosszul emlékszik, de többet engedhetett meg magának. Változatosabb élete volt, mára pedig hiába küzd ellene, sokkal monotonabbá kezd válni. A folyamat még megfordítható. Az iratok fölötti gubbasztás kijelentéssel magához térítette a tanár urat.
- Nem akarok újabb rossz döntést hozni. Közel engedtem magamhoz valakit, akivel nem tudtam hosszasan együtt élni. Én pedig hiába vagyok társasági ember, szerelmi vonatkozásban nehezen viselném, ha ki-be mászkálnának az életemből emberek.
Nem lesz ez így jó. Túlságosan megnyílik beszélgetőtársa előtt azzal, hogy ennyit beszél. A tanár úr összezavarodott, amikor pedig válaszolt, csak hangosan gondolkodott. Alapvetően nehezen tudja megítélni önmagát, nem látja át a helyzetét, ezért olykor túlozhat, félrebeszélhet, igazából ki tudja, mi igaz abból, amit megosztott. Kétségkívül nem alaptalanul tette. A gondolatok hatalmába kerítették. Távozása után sokat fog még a teázásra gondolni. Nina ültetett bogarat a fülébe a "felejtéssel" kapcsolatban, így tőle várt segítő kezet.
- Nem tudom, bocsánat, khm. Bár, lehetünk őszinték? Lehet, hogy durván fog hangzani, de ha már én is felvállalom az aggályaimat, akkor legyünk kvittek. Szingliség ide vagy oda, szerintem te se vagy az a fajta, aki csak úgy odadobná magát az éjszakának azok után, hogy véget ért ez a szerelem, ugye?
Félt, nem akart sértődést, sem félreértést. Nagyon nem tartozott rá a válasz, de a remény hal meg utoljára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=519281#post519281][b]Szikszai Attila - 2015.09.16. 20:32[/b][/url]

Megrémült, s már vissza is vonta volna legutóbbi kijelentését. Csakhogy elkésett. Úgy érezte, sebezhetővé vált, Nina pedig ezt kihasználva nagyítóval szemlélhette végig minden porcikáját, kétségtelenül jól szórakozva a tanár úr kielemzésén. Nem volt ez olyan nagy dolog, mégsem tetszett neki a helyzet. Izmai megfeszültek, türelmetlenül a csészéjéért nyúlt, és ingerülten kortyolt egyet, mielőtt bármi újat is mondhatott volna.
- Egy kapcsolattól mindig változik az ember. Alkalmazkodik egyik a másikhoz... Vagy nem így van? - értetlenül nézett vissza a lányra. Nem mert túlságosan mélyen belegondolni ebbe. Nem itt és nem most érezte az idejét annak. Tudta, hogy Gréta miatt nem funkcionált teljes kapacitással, de hogy milyen súlyosak a valódi károk, arról jobbnak látta mélyen hallgatni. Persze lehet, hogy kijelentésével csak a fájó múlt elfeledésére célzott, vagy éppen arra, hogy mostantól újra több időt szeretne fordítani a nagyvilágra. Többféleképpen is értelmezhető válasz volt ez, ha jobban belegondolt - és ettől valamelyest megnyugodott.
Először csak legyintett volna a sablonszövegre. Majd jön valaki, persze... A szokásos mese, hogy az ember orra előtt ül a jövendőbelije, csak nem látja a fától az erdőt. Nem inkább egy kis idő kellene, aztán próbálkozni? Semmiképpen sem az iskolából választana ismét, mert akkor szegény hölgy kollégái nőcsábásznak tartanák. Így is túl nagy port kavart, hogy a munkahelyén kezdett viszonyt valakivel, ez többször nem fordulhat elő. Aztán beszélgetőtársa hangszínének, kisugárzásának, netán szándékának hatására úgy érezte, mintha valaki tényleg segítő kezet nyújtott volna éppen. Jó ezt hallani, még ha sokadjára is. Elmosolyodott és megkönnyebbülve dőlt hátra a székében.
- Az leszek, és köszönöm a lelkesítő szavakat.
Nem tudott nagyon többet felelni erre, inkább folytatta teájának elfogyasztását, a hűlő folyadék szintje pedig kortyról kortyra csökkent a csészében. Igaz lehet a szóbeszéd, ez a varázslatos ital tényleg csodákra képes. Kellemesen lazít, nem lenne csoda, ha kiderülne, hangulati és gondolati világára is nagy hatással van jelenleg, persze csak az elmélkedés után a sorban.
- Méltányolom őszinteségedet - szaladt ki a száján automatikusan, még mielőtt felfoghatta volna a hallottakat - Tulajdonképpen ez is egy módszer, persze szubjektív, hogy kinek mi a jó. Nem bélyegezhető meg bűnös cselekedetnek az efféle, csak számomra talán egy kicsit rendhagyó - fejezte ki magát a legfinomabb stílusában, meglepettségét a lehető legjobban leplezve.
Féltés. Félteni kezdte Ninát, fejében pedig az a kérdés motoszkált, hogy vajon ezúttal mi a helyzet ezzel, visszatért-e említett módszeréhez, vagy másként próbál túllépni. Közvetett tapasztalataiból tudja, hogy ha ilyenkor becsúszik valami, a mögött semmiképpen sem valódi érzelmek állnak. De nem pszichológus ő, hogy ezzel foglalkozzon.
- Rendben - sóhajtott, miután lezárta magában a témát, s újból az előtte található holmikkal kezdett foglalkozni - Tehát itt ez a kis apróság, amivel majd foglalatoskodom, ha hazaértem. Egyébként milyen az újságnál dolgozni?
Melyik újságra is gondolhatott? A válasz egyértelmű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=532674#post532674][b]Szikszai Attila - 2015.10.19. 20:52[/b][/url]

Érdemben semmi újat nem tudott volna már hozzáfűzni a Nina által mondottakhoz, ezért csak fogta a kezében kihűlőben lévő bögréjét és a kiskanalával játszadozott. A szoba minimális háttérzajában ez egyáltalán nem volt olyan cselekedet, ami udvariatlan lett volna, a beszélgetések mellett az időnkénti csörrenés egyszerűen nem volt feltűnő.
Talán már megint olyan témába mászott bele, amibe nem kellett volna. És erre ismét túl későn jött rá. Egyre inkább fokozódott benne a kényelmetlenség érzése. Az egész elindított benne valamit. Ugyanakkor hasznosnak és érdekesnek találta a lány által mondottakat. Biztos, hogy idő kell még neki, amíg szépen hazamegy az imént megkapott köteggel a szobájába, vesz egy relaxáló fürdőt, majd beveti magát a franciaágyba és reggelig ki se kel onnan, s majd csak azután, vagy úgy ezen cselekedetek felétől fog elkezdődni benne a gondolkodás azon, hogy most hogyan is tovább. Egy célt biztosan tud. Az igazságot véka alá rejteni, a múltat elfelejteni, törölni, valamint tiszta lappal elkezdeni valami szebbet és jobbat. Hiába képzelte el magában olyan nagyszerűen ezeket, a kivitelezhetőségükben már most kételkedett. De hátha segít majd az a fürdő, és akkor főzhetne mondjuk mellé még egy teát. Ebből ugyanis már csak pár korty van hátra. És persze itt van a beszélgetőtársa is, akihez úgy látszik, bizalommal fordulhat.
- Jobban el kellene mélyednem a cikkekben. Ezentúl lelkes olvasó leszek én is, nem csak a diákjaim. Amúgy az a rossz az újságban, hogy amikor megjelenik az új szám, egyszerűen nem lehet normális órát tartani. Még tanulás közben is inkább azt olvasnák, a hátsó sorokban mindenki a pletykarovaton röhög - árulta el, s ő maga is felderült a dolgon. Teaházban még nem is baj, na de órán ilyenkor aztán nagyon szigorúnak akar tűnni.
- Igen, elég sok újdonságot terveztem, majd meglátjuk, hogy mennyi mindent sikerül ebből megvalósítanom. Mindenesetre szurkolj! - egyenesedett fel - Most viszont szerintem megyek, ezt a beszélgetést viszont mindenképpen folytassuk még valamikor! Majd jelentkezem, hogy mire jutottam a papírmunkával kapcsolatban. Köszönöm szépen még egyszer, szia!
A beszélgetésük végeztével nyugodt mozdulatokkal pakolt össze maga körül, majd távozott a helyszínről.