Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

Kényelmetlen. Ha jobbra fordítom a fejem, akkor a bal vállam sajog, ha balra, akkor meg a jobb akar kiugrani a helyéről. Egyenesen nem lehet, mert akkor meg nem kapok levegőt. Úgy tűnik, ez sehogy sem lesz már jó. Rendben Gréta, akkor ideje befejezni az íróasztalon történő sziesztázásodat, és elkezdeni valamit. Például valami produktívnak nevezhető tevékenységet. Már csak 3 dolgozat vár javításra, de a mostani annyira szörnyen unalmas, hogy nemes egyszerűséggel ráaludtam a pergamenre. Még jó, hogy csukott szájjal alszom, nehéz lenne megmagyarázni szegény kis izgága elsősnek, hogy miért van egy nagy plecsni a papír közepén... Ránézek a legalább 15 centis esszére, és megint elfog az álmosság. Legjobb lesz, ha megyek, és sétálok egy kicsit valamerre, hogy visszajöjjön a kedvem, és kész legyek végre.
Legjobb lesz, ha jó nagyot kerülök, mert eléggé kilátástalannak érzem a helyzetet, így egy kis falulátogatás is belefér az időmbe. Nem lehet több délután 4-nél, elkezdett már sötétedni, de még tovább látsz 3 méternél. Nekem meg elég, ha holnap reggelre kész leszek, nem muszáj kapkodnom.
Kicsit bátortalanul nyomom le a teaház kilincsét, nem vagyok gyakori vendég a kastély falain kívül, a birtokon túl meg aztán pláne. Itt sem jártam még soha talán. Körbekémlelek a helyiségben, hogy üres asztalt keressek magamnak; meg is találom a bejárattól pár lépésre. Leveszem a kabátomat, a székem támlájára terítem, leülök, és a kezembe veszem a választékot tartalmazó lapot. Ha már betértem, nem baj, ha kicsit elidőzök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=440414#post440414][b]Mészáros Gréta - 2014.12.23. 02:02[/b][/url]

Kényelmetlen. Ha jobbra fordítom a fejem, akkor a bal vállam sajog, ha balra, akkor meg a jobb akar kiugrani a helyéről. Egyenesen nem lehet, mert akkor meg nem kapok levegőt. Úgy tűnik, ez sehogy sem lesz már jó. Rendben Gréta, akkor ideje befejezni az íróasztalon történő sziesztázásodat, és elkezdeni valamit. Például valami produktívnak nevezhető tevékenységet. Már csak 3 dolgozat vár javításra, de a mostani annyira szörnyen unalmas, hogy nemes egyszerűséggel ráaludtam a pergamenre. Még jó, hogy csukott szájjal alszom, nehéz lenne megmagyarázni szegény kis izgága elsősnek, hogy miért van egy nagy plecsni a papír közepén... Ránézek a legalább 15 centis esszére, és megint elfog az álmosság. Legjobb lesz, ha megyek, és sétálok egy kicsit valamerre, hogy visszajöjjön a kedvem, és kész legyek végre.
Legjobb lesz, ha jó nagyot kerülök, mert eléggé kilátástalannak érzem a helyzetet, így egy kis falulátogatás is belefér az időmbe. Nem lehet több délután 4-nél, elkezdett már sötétedni, de még tovább látsz 3 méternél. Nekem meg elég, ha holnap reggelre kész leszek, nem muszáj kapkodnom.
Kicsit bátortalanul nyomom le a teaház kilincsét, nem vagyok gyakori vendég a kastély falain kívül, a birtokon túl meg aztán pláne. Itt sem jártam még soha talán. Körbekémlelek a helyiségben, hogy üres asztalt keressek magamnak; meg is találom a bejárattól pár lépésre. Leveszem a kabátomat, a székem támlájára terítem, leülök, és a kezembe veszem a választékot tartalmazó lapot. Ha már betértem, nem baj, ha kicsit elidőzök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=440466#post440466][b]Szikszai Attila - 2014.12.23. 11:33[/b][/url]

Ki hitte volna, hogy élete ily fordulatokkal teli lesz majd? Persze költői a kérdés. Hosszú idő után végre úgy érezhette, a helyén van. Cseppet sem hiányzott neki az a röghöz kötés, ami az iskolában volt jellemző. Persze nagyon hiányolta régi diákjait, de ez az új, sokkal változatosabb életforma kecsegtetően több lehetőséget tartogatott, ezért sem kívánta még feladni.
Aztán lehet, hogy meggondolja majd magát. Tudja nagyon jól, hogy bizonyos esetekben mennyire befolyásolható, különösen ha valaki szent küldetésének tekintve próbálja meggyőzni őt. De abban a pillanatban nem zavarta.
Az ünnepek közeledtével szabadságot kapott. Úgy tervezte, a szünet javát otthon tölti majd, magányosan, a ház körüli dolgoknak szentelve magát. A maradék időben tenne némi röpke családlátogatást, aztán szilveszter környékén a baráti társasága jönne a képbe. De az is lehet, hogy egy kis plusz fizetés fejében csap fel tolmácsnak egy nívós rendezvényen.
Egyelőre csak azt tudta, hogy a faluban volt, a jövővel pedig nem is nagyon szeretett volna foglalkozni. Napnyugta tájban - ami ilyenkor ugyebár jóval korábban van a vártnál - az utcákat rótta, majd betért a teaházba. Inkább oda, mint az étterembe, mert most nem úgy volt kiöltözve. Spontán jött a gondolat, hogy a sokak által károsnak gondolt alkohol helyett egy frissítően egészséges, forró teát öntsön magába. Különben is rég tette erre tiszteletét.
Helyet foglalt valamelyik asztalnál, ahonnan jól lehetett látni a bejáratot. Háttal soha nem ülne le, még talán az otthonában sem... Épp a rendelni kívánt italon rágódott, amikor ismerős arc bukkant fel. Volt kollégája, Gréta személyében. Egy darabig úgy tett, mintha észre se vette volna az új vendéget, aztán elfilozofált azon, hogy vajon érdemes-e odamenni hozzá, már ha emlékszik még rá egyáltalán, de mivel még nem kért ki semmit, megigazította az ingét, elsimította a haját és derék testtartással a hölgy asztalához sétált.
- Vársz valakit? - kérdezte sejtelmességtől átszőtt hangon, a köszönést szándékosan elhagyva. Biccentett ugyan, de úgy gondolta, belépője csak úgy lehet meglepetést szerző és hatásos, ha ezt a részt mellőzi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=448383#post448383][b]Mészáros Gréta - 2015.01.05. 02:57[/b][/url]

Néznek. Nem tudom, hogy ki, honnan, hogyan és miért, de érzem, hogy függ rajtam egy szempár. Jaj, csak ne valami pszichopata találjon meg, azt nagyon nem szeretném. Nem mintha túl sűrűn botlanék bele fél, vagy netán teljesen őrült alakokba, de azért csak nincs nagy ingerenciám eggyel találkozni. Képtelen vagyok feltűnésmentes lenni, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, de azért csak megpróbálok óvatosan szétnézni, hogy hol van az érzés forrása. Nem mintha annyira kirívó egyéniség lennék, csak természetesen nálam is be szokott köszönni Murphy, és mikor a legnagyobb szükségem lenne valamire, akkor biztos, hogy csődöt mond, vagy nem sikerül. De hát ugye próbálkozni szabad, mondogatják is az emberek...
Két szolid fejkörbefordítás után sem találok semmiféle kocsányon függő szemeket, és az érzés is elmúlt, szóval leeresztem a kezemből a kínálatot és cseppet lemondóan sóhajtok. Mintha kezdenék egy kicsit paranoiássá válni. Lehet egy kicsivel többször kellene emberek közé mennem (ami nem foglalja magába a diákokat). A mellettem megszólaló hangtól kis híján kirúgom magam alól a széket, de szerencsére csak kijjebb sikerült tolnom az asztaltól. Némileg ijedten pislantok fel a hang tulajdonosára, de amint meglátom az arcát, sikerül valamennyire megnyugodnom.
- Kiijesztetted belőlem a lelket... - mondom némileg vádlón Attilának, miközben a szívemre csúsztatom a kezemet. Szegény eléggé vadul veri az ütemet a bordáimon, nem is hibáztatom igazán, ez a gazember rám hozta az infarktust majdnem.
- Ülj csak le nyugodtan - egyik kezemmel mozdulatot teszek a velem szemben levő szék felé. Teljesen természetes reakció, hogy azt, aki majdnem kinyírt néhány másodperccel ezelőtt, azt hellyel kínálom a saját asztalomnál. Enyhén szuicid vagy Gréta, de sebaj. Valamiben meg kell halni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=451038#post451038][b]Szikszai Attila - 2015.01.10. 12:39[/b][/url]

Volt kollégáját szemmel láthatóan nagyon kellemetlen érzés kerítette hatalmába, amitől ő is rosszul kezdte érezni magát. Bűntudata lett, de mit tegyen az ember, ha régi ismerőst lát, hosszú idő után? Egyszerre idézte fel benne az iskola és a tanári kar hiányát, s roppant meglepődött azon, hogy mennyire elszaladt az idő. Az az időszak már a múlt, ő szépen kiszakadt annak idején a körökből, s most a saját útját járja.
Sokáig gondolkodott, hogy odamenjen-e az asztalhoz, hiszen Grétának is megvan a saját élete, nem robbanhat be csak úgy, mintha mi sem történt volna. Itt egyébként sem illik megzavarni a másikat. Talán éppen találkozója lesz, az illetőről pedig jobb, ha nem tud a nagyérdemű, ezért eme elővigyázatosság.
Inkább elbújt az étlap mögött, mint szembenézett volna vágyaival. A szeme sarkából persze még mindig figyelte őt. Aztán egy bizonyos idő eltelte után büszke járással indult meg az asztala felé.
Szegény Gréta jó nagyot ugrott a nem várt hang hatására. Még szerencse, hogy a többi vendégnek ez nem volt annyira feltűnő. Az azért megnyugtató volt, hogy nem letépni készült a még szegényebb Attila fejét, hanem annak láttán kiengedte a levegőt, és megnyugodott. Az uraság persze továbbra is csak vigyorogni tudott, mint a vadalma, elvégre sikerrel járt.
- Ezer bocsánat - válaszolt megkönnyebbülten - Köszönöm, legalább lesz egy szabad asztal ott. - mutatott előző rejtekhelye irányába.
Sokáig csak a megszokott módon bámulta Grétát, immár szemtől szemben. Egész kis asztalka volt, az étlapot persze elfelejtette áthozni, de sebaj. Nem nagyon tudta, mit mondjon, úgyhogy nagyon kreatív volt.
- És... Mi újság? - kérdezte úgy, hogy ő például utálja az ilyen kérdéseket.