A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=858524#post858524][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.20. 00:19[/b][/url]

Juliette
- pár héttel később -

Az igazat megvallva csak ki akart szabadulni egy újabb, veszekedéssel terhes estéből, mert az a pofon már sok volt neki. Elsírta magát és kirohant a szobából, le a lépcsőn, felkapta a táskáját és a kabátját, belebújt a bakancsába és kivágtatott az éjszakába, részegen. Nem akart Will közelében maradni.
Most már jobb, hogy szinte elfolyik a csárda egyik félreesőbb boxában Júlia vállára hajtva a fejét szemérmetlenül. Ő sem tudja, mivel érte el, hogy megtisztelje a lány a társaságával, mert hozzá nem illő profán egyszerűséggel csak felhívta és fátyolos hangon közölte, hogy basszanak be együtt, mert ő most inni akar, még többet, míg a világáról sem tud a végén. Meg Júlia legyen szíves, ne legyen csicska, és tolja oda a seggét. Meg kell hagyni, a magyar TikTokról és Instáról borzalmas új szlengeket szedett fel. Eztán, mint aki jól végezte dolgát, rácsapta a telefont a barátnőjére és elindult a csárda felé, hogy út közben szedje ráncba az imbolygó járását.
Az előtte időző tatrateás pohárka félig üres, és nem az első. Amikor részeg, legtöbbször imád bújni, ölelni, csókolni; most sincs ez másként, hiszen úgy dörgölőzik Júliához, mint egy engedelmes kisnyuszi. Mélységes szusszanás után végre megtalálja az alkoholtól rekedtes hangját.
- Aaaannyira, de aaaaaannyira elegem van abból a baromból... Érted? Nagyon... megverném. Egy hulladék... és még mindig szeretem... de miért? Ott kéne hagynom... - És itt kifejezetten kárörvendően nevet fel. - ... úgysincs most egy büdös vasa sem. Rohadék... - Még piros volt a fél arca, mikor odakint Júlia karjaiba omlott, hogy üdvözlésképp megcsókolja szarva a kinti közönségre, de mostanra lelohadt az arca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=858551#post858551][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.20. 22:41[/b][/url]

Vihorászva játszadozik egy kicsit a saját poharával, aztán felgurítja a maradék szeszt belőle, hogy újabbat kérjen. Mire nem jó a mágia, hogy a láthatatlan kezek csak úgy újabb adaggal tiszteljék meg a látogatókat, miközben a számlájuk egyre terebélyesebbé válik.
- Most már nem csak ő... de én iiiiis! Jót tesz a hangulatomnak! - Némi gyógyszerrel vegyítve persze. Amikor csak iszik, legtöbbször sírás és teljes kiborulás fejlődik ki a helyzetből, de a gyógyszerével vegyítve már egészen jó kombót kap kézhez, kellemes lebegés és toxikus illúziók hálózzák be a ködös agyát.
- Tudtad?... Will borzalmasan... bénán tartja Noaht... nagggyon bénán... nagyon. Meg kellett neki mutassam... hogy kell a fejét tartani... Mindig lelógatta... - Nem biztos benne, hogy Noaht, vagy a borosüveget lógatta-e a férje valójában.
- Júlia... Szerinted meg kellene... leckéztessem? Úgy igazán... Eddig túl kedves voltam vele. - Az élet nagy kérdései, rúgjon-e Willbe vagy sem? Holnap úgysem fog emlékezni erre a beszélgetésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=858556#post858556][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.21. 00:46[/b][/url]

A csárda zsongása egy teljesen más világba, vagy inkább életérzésbe kattintja át, az agya kellemesen súlytalan, a fókuszában már nem a pohár, hanem inkább emléknek hitt túl élénk álmok vannak.
Újabban sokszor megesik, ha leteszi a párnára a fejét, látja Noaht: az első hasra fordulását, a pelenkázón, ahogy nyammog a saját pici lábán, de már mászni, nevetni, maszatosan enni is látta őt álmában. Néha megjegyez Willnek dolgokat, mintha a gyerek élne, de a férje rendszerint túlságosan másutt van agyban, hogy figyeljen erre. Egyszer-egyszer hajlanfó egy rövid időszakra, úgy fél napra szembenézni a fia halálának tényével, de több a visszaesés, mint a gyász elfogadására tett kísérlet.
- Mhm... Úgyis otthagytam... Csak úgy eljöttem! - Harciasan felemelkedik előretekintve a semmibe. Nem a tőlük egy asztalra ülő, kisebb társaságot látja; a szemei a semmibe néznek összevont szemöldökök alól. - A lábam előtt... kellene csúsznia! - Az már rég volt. Lassan-lassan behódolt Will akaratának, jellemének, annyira görcsösen akarta őt. Mára többet sír és iszik, mint kellene; csak árnyéka régi önmagának, aki azonnal fellobbant a legkisebb kellemetlenségre is.
Szerencsére ellenkezés nélkül követi Júliát végigmagyarázva az utat a házig. Csupa-csupa üres fecsegés, de legalább van, aki meghallgassa.