A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=858525#post858525][b]Vattai Júlia - 2023.01.20. 00:50[/b][/url]

Adél |
Szomjan csak nem lehet halni | OOTD
______________________________________________________

Nemrég még havazott, most meg tűz a nap. Ez a néhány hónap valahogy úgy siklott el mellettem, hogy nemigen vettem észre, mégis mintha felkapott volna és fényévekkel arrébb rángatott volna attól a Júliától aki azelőtt voltam. Attól, aki nem kelt ki az ágyból, csak zokogott és szívott. Talán ez történik ha az ember meg tud gyászolni valakit. A napok ugyanúgy teltek Leila nélkül is. Először borzasztóan dühített és lesokkolt, de a nap épp úgy kelt és nyugodott mint előtte. Leila elment, de én itt maradtam, a játék pedig nem áll meg, amíg az utolsó játékos is ki nem esik. Már nincs fekete ruha, a vizsgáimon ugyan meghasaltam de a pótokon remek eredményeket értem el, Dw mellett fasza munkát végzek, és most már csak ritkán beszélek Leilához. Ugye Leila?
Amikor a telefonom megcsörrent épp aludni készültem. Nyuszis pizsamaalsóban csoszogtam végig a felgyűrődött szőnyegen keresztül, hogy elérjem azt a szart. Aztán húsz perc se kellett, és Adél ott volt a vállamon, miközben ajkaim közé a második Jägert öntöm épp be. Az érzéseim eléggé kettősek, Willt szándékosan száműztem a fejem egy sötét sarkába, Adélt pedig valahova a homályba helyezni, ahol csak épphogy érinti a fény. Nem haragszom rá, nincs vele bajom, de a felesége. Jó ötlet volt eljönni ma? Szinte azonnal öltözni kezdtem akkor a hívás után, venni a cipőt, adni puszit Puha Golyónak és kihasználva  a hétvégét lelépni a kastélyból, mégis minden cselekedet közben azon gondolkodtam, okos dolog-e menni. Viszont szomjan halni mégsem lehet senkit se engedni nemde?
- Úgy, úgy, nincstelen gyászhuszár, iszik még mint a motolla? - bólogatok előre tekintve, lebaszva magam elé az üres shotos üveget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=858554#post858554][b]Vattai Júlia - 2023.01.21. 00:20[/b][/url]

Adél |
Szomjan csak nem lehet halni | OOTD
______________________________________________________

Az üveg a félhomályban egészen csillogó. Az a pár csepp az alján pedig még dob is rajta, ami ha az ujjammal lökdösöm a pohár falát ide-oda folydogál. Együtt isznak, édes, csak műmosollyal bólintok, meg sem próbálom elhitetni vele, hogy igazi. Úgyse veszi észre. Tehát Will egyszerűen lecserélt Adélra és most már együtt isszák a rumot a kanapén. Bájos.
Érzem, hogy nem vagyok elég részeg, ez a két rövid kurvára semmit sem ért még. Nem tudok mit kezdeni a beszélgetéssel sem igazán Adéllal, aztán ahogy a sok csicsergés közepette egy kusza mondat eljut hozzám megdermed ujjam. A pohár felborul, csendesen koccanva az asztallapon. Nem nézek rá. A megállt ujjamon kívül semmi más sem jelzi, hogy fennakadtam valamin. Mégis mintha a fültépő zenén túl hallanám a szívverésem.
- Szerintem igen - laza mozdulattal vonom meg a vállamat, benyúlok alá, hogy le tudjam szedni magamról legalább annyira, hogy ránézzek - tudom is hogy. Van egy titkos rumkészlete a házba. Megmutatom hol van és megisszuk mind - egy kócos tincset füle mögé tűrök. Már sehol sincs az a lány, akit anno a vásáron láttam. Mélyet sóhajtok. Ez a világ sok mindenkit tönkretesz.
- Gyere siessünk, Will már kidőlt, most kell lépni - fel is állok, jelezve, hogy tényleg indulni kell. Nagyon remélem, hogy belelkesedik és nem kell hatvan kilót végig ráncigálnom a kis burzsujpalotáig.