A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=678743#post678743][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.05.01. 09:02[/b][/url]

A Mátra Máguscsárda egyik sarkában elhelyezett asztalánál ül, ujjaival a félig elfogyasztott vajsör mellett dobol az asztalon. Sápadt arcát ezúttal göndör haj keresztezi, lábait keresztbe vetve lóbálja maga előtt, igencsak feltűnő jelenség ezen a mai estén. Többen is bámulják már percek óta, érzi magán a törzsvendégek pillantását, de mintha ez őt egy cseppet sem zavarná. Túlságosan leköti a pult másik oldalán álló fiú a figyelmét, a fiú, aki állítólag a bátyja. Körmei finoman karcolják a faasztal lapját, ahogy előredől, szeretné még jobban látni a csárda tulajdonosát.
Tudta, hogy egyszer el fog jönni ez a nap és végre valahára megismerheti a fiút. Tudta, hogy van két féltestvére és egyszer majd mindkettejükkel találkozni fog, de most, mikor itt ül és őt nézi, hirtelen már nem akaródzik annyira odamenni hozzá. Talán kicsit csalódott, talán nem is erre számított tőle. Még csak nem is hasonlít rá! Kizárt, hogy ez a fiú a testvére legyen, még ha csak féltestvér is, egy csepp hasonlóság sincs bennük - legalábbis külsőre. Kenzie már lassan egy órája figyeli a fiút, a mozdulatait, az arcmimikáját, elképzeli mit mondhat és milyen élete lehet, hogy milyen számára vezetni ezt a csárdát, hogy egyáltalán tud-e róluk. Kenzie még csak abban sem biztos, hogy Nikolai tud anyjuk másik családjáról. Most pedig itt ül és a jótékony homályban őt bámulja kétségek között, belül persze megy a huzavona: lépjen le vagy menjen oda hozzá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=679177#post679177][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.05.03. 20:55[/b][/url]

El nem tudja képzelni, hogy a pult mögött sürgő-forgó nála talán csak egy évvel idősebb fiú a bátyja. Mármint azt tudja, hogy amíg anya nélkül egy fedél alatt testvéreivel és apjával, született messze tőlük még két testvére, és elvileg az egyiküket nézegeti már ki tudja mióta. Nem teljesen biztos benne, hogy Nikolai az, akinek mondják, és egyelőre még kedve sincs hozzá, hogy odamenjen jópofizni a fiúhoz. Az itt fogyasztókból ítélve valószínűleg nem rögtön arra gondolna, hogy a lány valami komolyabb dologról szeretne vele beszélni, hanem éppen ellenkezőleg. Kenzie pedig most pont nem szorul rá egy olyan beszélgetésre.
Sötétkékre lakkozott körmei végigkarcolják az asztal fényesen csillogó lapját, keze végül az előtte álló pohár mellett állapodik meg. Mutatóujjával ütemesen dobolni kezd rajta, de tekintetét nem veszi le Nikoról. Kenzie tudja, hogy a fiú már rég észrevette őt és csak a munkája miatt nem jön még ide hozzá, hisz a pohara is épp annyira tele van még, hogy ne kelljen az utántöltés. Nem mintha ez annyira zavarná a lányt, még mindig fogalma sincs, hogy mit kéne mondania neki. Meg akarja ismerni a féltestvérét, beszélgetni vele a családjáról, az anyjukról, teljesen mindegy miről, de úgy még sem mehet oda hozzá, hogy az arcába mondja, ami épp eszébe jut. Nincs túl sok gyakorlata ebben, eddig ismerte a családtagjait, sosem került még ilyen helyzetbe ezelőtt. Teljesen tanácstalan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=679820#post679820][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.05.08. 17:40[/b][/url]

Már lassan olyannyira tanácstalannak fog kinézni, hogy csak a kétségbeesett ajakharapdálás hiányzik és tökéletesen teljes lenne a kép. Kissé idegesen kopogtatja az asztalt, majd mikor Nikolai néha felé pillant, kihúzza magát, hogy jelezze neki, igen, még mindig itt van és őt nézi. Csak azt nem tudja, hogy miért. Már rég odamehetett volna hozzá és túleshettek volna a kellemetlen beszélgetésen. Tudja, hogy feleslegesen húzza az időt és össze kell szednie magát, elvégre nem fog semmi történni és Nikolai biztosan a bátyja, már csak szembesíteni kéne vele. Ismét találkozik a tekintetük, Kenzie pedig ezúttal felvonja egyik szemöldökét, asztalon doboló ujjai megállnak a mozdulat közben. Tartja a szemkontaktust egészen addig, míg Niko el nem fordítja a fejét és az egyik hátsó ajtón át nem távozik. Kenzie gyanakodva szűkíti össze szemeit, majd felállva követi a fiút a raktárhelyiségbe, vagy vezessen az az ajtó bárhova is. Meglehet, itt az ideje, hogy tényleg beszéljen vele. Ezt már akkor sem húzhatná tovább, ha Nikolai személyesen ment volna oda az asztalához. Vagy hát... Megpróbálhatta volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=679828#post679828][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.05.08. 18:18[/b][/url]

Talán nem ez a legokosabb döntés, amit valaha az életében tett, de amint belöki az ajtót és eltűnik mögötte, már nincs visszaút, innentől nem igazán ő irányít. Pár lépés után aztán meg is torpan, majd mikor zörgést hall az egyik irányból, arrafelé fordítja a fejét, barna tincsei előrehullanak a mellkasára. Egy pillanattal később már Niko áll előtte teljes életnagyságban, Kenzie fölé magasodva. Nos, így, hogy előtte áll, valóban sokkal magasabb, mint azt a lány képzelte. Az ajtóra szegezett táblára nem reagál, még csak a vállát sem vonja meg. Nikolai arcát tanulmányozza ismerős vonások után kutatva. Örökölnie kellett valamit édesanyjuktól, bármit, csak egy apró vonást, a szemöldökrángást, a mosolyt, akármit.
- A szemed hasonlít rá - szólal meg végül a fiú kérdését figyelmen kívül hagyva. Már tudja, mit talált olyan szépnek Nikolai arcán. - Egrecky Emma szemeit örökölted. Mint én. - Valójában Kenzie a haja színén kívül mindent édesanyjától örökölt, de egyelőre csak ennyit oszt meg a fiúval. Kíváncsian fürkészi az arcát, szívesen kisimítana ugyan egy tincset a homlokából, de van egy olyan érzése, hogy Niko ennek kifejezetten nem örülne. Nyugton marad és érdeklődve várja, hogy erre mit reagál a fiú. Biztosan másra számított, nem erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=679847#post679847][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.05.08. 19:07[/b][/url]

Türelmesen várja, hogy ebből a csekély mennyiségű információból jöjjön rá a fiú, hogy ki áll vele szemben. Tudja, hogy nem hülye a bátyja, elvégre akkor most nem állna itt és várna a megvilágosodásra. Rá fog jönni, csak kell neki egy kis idő, mire összerakja a kettőt. Aztán Nikolai rájön, Kenzie pedig feljebb emeli a fejét, hogy helyeseljen arra, ami nem lett még kimondva. Érzelemmentes arccal nézi Nikolait, de mikor a fiú megszólal, kéjes mosolyra húzza ajkait. Már is sokkal jobb.
- Megsértesz. Hát így kell beszélni a húgoddal? - A mosoly eltűnik arcáról, helyette eljátssza az ártalmatlant, hangja már majdhogynem sajnálkozva csendül. Direkt hergeli Nikot, csillogó szemei és ajkának sarkai másról sem árulkodhatnának.
- Olyan nagy bűn az, ha kíváncsi vagyok a bátyámra? - felvonja egyik szemöldökét, a bátyjára vonatkozó részt pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni. Arlen sosem említette ezt, ez pedig most kifejezetten rosszul esik neki, habár nem mutatja. - Ne mondd, hogy te egy kicsit sem érdeklődtél utánunk. Biztos érdekelt, hogy anyád kikkel tölti inkább az idejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=679852#post679852][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.05.08. 19:56[/b][/url]

Látszik rajta, hogy élvezi ezt a helyzetet. Élvezi, hogy húzhatja Niko agyát és mondhat neki bármit, mert tudja, hogy mivel szúrjon oda. Nem ismeri a fiút, de ha ismerné, talán még nagyon is kedvelné, mert ez például közös bennük, csak jelenleg Kenzie birtokolja a tőrt és nem fordítva.
- Tudod, lehet, hogy nem gondolsz rám húgodként, de attól én még az vagyok, nem tudsz ellene mit tenni - azonnal vág vissza a fiúnak, ahogy az befejezi. Kihívóan bámul bele a fiú egészen fekete szemeibe. Egészen lenyűgözőnek találja még ilyen közelről is, így nem nehéz tartania a szemkontaktust.
Merész arckifejezését egy pillanatra ijedtség veszi át, mikor Nikolai hirtelen megragadja és a hátranyomja. Háta keményen találkozik a fallal, még fel is nyekken halkan, a férfi arcát látva azonban ajkai ismét mosolyra húzódnak. Imádja, hogy ilyen könnyen sikerült kihoznia a sodrából, pedig nem is csinált semmit.
- Hát pedig ahhoz képest eléggé úgy tűnik, mint akit nagyon is érdekel, kivel és mit csinált - fejével Niko egyik kezére bök, de továbbra is farkasszemet néz vele. - Ha el akarsz velem hihetni valamit, ahhoz jobban kell csinálnod - teszi még hozzá, mikor Niko elengedi. Könnyedén kicsusszanhatna mellőle és távolságot tarthatna tőle, de kifejezetten élvezi ezt a helyzetet.
- Mondd csak, a húgunkkal is nekem kell közölnöm a jó hírt, vagy leszel olyan kedves és megteszed helyettem? Felszabadítanál nekem egy délutánt, tudod - sztoikus nyugalommal ejti ki a szavakat a száján, olyan könnyedén beszél, mintha csak az időjárásról cseverészne a bátyjával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=679862#post679862][b]Kenzie Noeline Loveguard - 2017.05.08. 20:33[/b][/url]

Nos abban egyetérthetünk, hogy nem éppen így tervezte az első találkozását a bátyjával, noha nem bánta meg, hogy megvárta, míg Niko elhagyja a csárda forgalmasabb helyét, így legalább kellemesen elcseveghetnek, mint a jó testvérek.
- Boszorkány? Egyenesen a lelkembe taposol drágám, hát szabad ilyet? - könnyedén folytatja, és kifejezetten örül, hogy Nikolai semmit nem tud róla és a családjáról. Azt igazán nem viselné jól, ha a fiú esetleg helyzeti előnybe kerülne valahogy.
A fiú ujjainak ropogása semmi jóra nem enged következtetni, Kenzie tekintete egy pillanatra Nikolai összefonódó ujjaira és a gyűrűsujján tündöklő gyűrűre téved, majd mintha mi sem történt volna, pillant fel ismét az arcára.
- Ah, ugyan már - felsóhajtva, unottan forgatja a szemeit. - Anyád nem tanította meg neked, hogy ítélkezni nem szép dolog?
Nem akar még menni. Elengedi a füle mellett Nikolai fenyegetését, aztán ellöki magát a faltól és és gúnyos mosoly után lassan körbejár a raktárban. Türelmesen nézegeti végig a dobozokat és az italokat, ujjait végighúzza a polcok szélein, körmei finoman karcolják azokat. Ringó csípővel járja végig a helyiséget, néha visszapillant a fiúra, majd megáll az ajtó mellett, egyik kezét rá is helyezi.
- Tudod, azt hiszem számíthattam volna valami jobbra is, egy normálisabb testvérre vagy nem is tudom. De ha egy kicsit is hasonlítasz apádra, már megértem miért kellett anya nélkül felnőnötök. Hosszú távon én sem viseltelek volna el. - Vár még pár pillanatig, hogy Niko mondjon vagy tegyen valamit, közben kihívóan mosolyog a bátyjára, majd a reakciójától függetlenül könnyedén löki ki az ajtót és hagyja el a csárdát vidáman, tökéletes külsővel, mintha mi sem történt volna.