A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531134#post531134][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.14. 19:18[/b][/url]

Már várta ezt az estét. Bagolyban megüzente az egyik kedves ismerősének, mondhatni barátnőjének, hogy visszatért és fussanak össze. Persze, azt nem írta le, hogy pontosan miért jött vissza, de pár ital után majd biztosan elő fog jönni a téma, de Zeph még nem tudja, hogy pontosan mit is fog mondani, de még azt sem, hogy őszinte lesz-e vagy sem. Megbeszélték, hogy a szabad hétvége péntek estéjén találkoznak a csárdában, ami bár nem igazán hozzájuk passzoló hely, mégis csak egyetlen, ahol hajlandóak az iskola idősebb tagjait kiszolgálni.
Késve érkezik, a magassarkú csizmájában tipeg végig a macskaköves úton. Szerencsére ugyanolyan jól közlekedik benne, mint más a túrabakancsban, de nem ezért van késében, hanem azért, mert túl sokáig készülődött. Igaz, hogy ebben a faluban ez már túlzásnak számít, de ő érezné magát kevesebbnek, ha nem adna magára. Így minden percet kihasznált arra, hogy tökéletesítse magát, holott tudja, hogy nincs erre szüksége. Ma este csak egy baráti találkozást akar megejteni és ennyi. Úgyhogy mondhatni, inkább magának csinosította ki magát, de azért a bámészkodó szemek is kaphatnak belőle.
Amint megérkezik a csárdába, a lábával rúgja be az ajtót, nem fűlik a foga ahhoz, hogy hozzáérjen, és még az ajtóban leveszi a kabátját, amit óvatosan a kezére fektet.
- Széph esthét.
Köszön a rossz angoljával, bár abban a pillanatban meg is bánja, hogy ilyen illedelmes volt, már elszokott a helytől. Bár egyedül a csapos int neki vissza, a többiek épp csak egy-két bámész pillantásra méltatják, de nem köszönnek vissza. Így elindul egy félreeső üres hely felé, ahol jól látja az ajtót, hogy mikor a barátnője megérkezik rögtön megláthassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531163#post531163][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.14. 20:18[/b][/url]

Míg várakoztam ütemesen doboltam a körmeimmel a kopott asztalon. Nem voltam türelmetlen, tudtam, hogy el fog jönni ráadásul én is késtem. Késni stílusos, aki pontos, arról még a végén azt gondolják, hogy nincs más dolga. Így nem hibáztattam a lányt, csak lustán átvetettem az egyik lábamat a másikon és hátradőlve az ajtót bámultam.
Nem telt tíz perc és csárda ajtaja ismét nyílt, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon vettem észre az ismerős szőke tincseket. Távol áll tőlem, hogy ennyire kimutassam az érzelmeimet, de most az egyszer, tekintve, hogy mégiscsak barátok vagyunk, ennyit igazán megengedhetek magamnak. Ahogy jobban megnézem magamnak a lányt, megállapítom, hogy semmit nem változott. Az én tökéletesem ellentétem. Míg az én bőröm sötét volt, ahogy a hajam és a szemem is, ő szőke hajú világos bőrű volt, de nem zavart, legalább nem olvadtunk össze, hanem kitűntünk egymás mellett. Intek a kezemmel, hogy feltűnjek neki, aztán türelmetlenül várom, hogy az asztalunkhoz topogjon. Ott aztán felkelek és ismét meglepő módon magamhoz ölelem. Valamiért úgy éreztem, ez így helyes. Nem mintha egyébként nem lennék képes ilyesféle testi kontaktust létesíteni, csak nem szokásom. De megörültem annak, hogy mégsem vagyok annyira egyedül itt, mint azt először gondoltam, amikor beléptem a nagy tölgyfaajtón.
- Szia. Nem nem, még nem. De én fizetek.
Mondom neki angolul, mert nem akarok a magyarral szenvedni, így azért egyszerűbb lesz.
- Szükség lesz valami erősre...ülj csak le.
Még mindig nem döntöttem, inkább hagyom, hogy rákérdezzen a dolgokra. Gyorsan felállok és a pulthoz sétálva kikérek egy üveg rövidet, ami ugyan csak félig van alkohollal, de ez nekünk bőven elég lesz. Továbbá kérek két pohár kólát, csak úgy kísérőként. Megfogom az üveget, a másik kezemben a két feles poharat, majd visszaindulok az asztalhoz. Megteszem ezt a kört még egyszer a kólákkal, majd levágódok a székre és előrehajolva a lányra pillantok.
- Na mesélj...
Kezdjen ő. Az a biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531188#post531188][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.14. 21:05[/b][/url]

Figyelem, ahogy megtölti a feles poharakat, addig is magamhoz húzom a kólát és jó nagyot kortyolok belőle. A minősége természetesen semmit sem változott, a szénsav más kiszökött belőle, de legalább cukros...és ha már bűnözünk, akkor csináljuk rendesen. Figyelem, ahogy az aranyló folyadék a pohárban landol, magam elé húzom azt is, és miközben Rose mesél, koccintásra emelem a felest. Ha koccint, akkor rögtön utána fel is húzom a tartalmát, biztos ami biztos, és már töltöm is a következő kört. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz bárkinek is beszélni erről az egész helyzetről. De valakinek meg kell tennem, mert ha nem árulom el senkinek akkor valószínűleg felrobbanok.
- Kocsmai verekedés?
Vonom fel cinkosan a szemöldökömet. Hát igen, hiába a csinos pofi, ő bizony, hála a családjának mindig vonzotta a veszélyt. Valamilyen szinten irigyeltem is, de tudtam, hogy az az élet nem lenne nekem való, én ebből a szempontból esetlen vagyok, mert bár a nyelvem éles, soha nem tudnék ilyen dolgokat csinálni. Hiába akar kitérni a válasz elől, azért én mégiscsak rákérdezek, mert szeretném hallani, végül is erről szól a barátság nem?
- Szeretném hallani, hogy mi van veled.
Mondom őszintén, mert a legtöbb emberrel ellentétben tényleg érdekel, hogy mi van vele. Bár, ritkán hagyja el a számat ilyesfajta a kérdés, mert én nem szoktam csak úgy tettetni az érdeklődést.
- Nem erről van szó. Csak egyszerűen nem tudom, hogy hogyan is kezdhetnék neki.
Lesütöm a szemem, éppen csak egy pillanatra. Keresem a megfelelő szavakat, de se a saját nyelvem, sem pedig angolul nem tudom megfogalmazni, a magyarral pedig már meg sem próbálkozom.
- Én sem számítottam rá, de változott a helyzet.
Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szememet, várok néhány percet, majd úgy, ahogy vagyok kinyögöm.
- Egy házas férfi szeretőjének lenni nálam már haladás ugye?
Az egyik szememet óvatosan kinyitom, hogy lássam a barátnőm arcát, de nem merek igazán ránézni, inkább várom a bombát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531211#post531211][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.14. 21:45[/b][/url]

- Nem is te lennél.
Röhögve égnek emeltem a tekintetemet, a lelki szemeim előtt pedig lejátszódott a történet. Bárcsak én is olyan bátor lennék, mint ő. Az ember ki sem nézné egy ilyen törékeny lányból, pont ezért fokozottan veszélyes. Én más okból vagyok veszélyes, egészen mások vagyunk...de mindketten veszélyesek. Ez végül is, egy jó dolog, nem? A rövid könnyed téma után elkomorodom és úgy hallgatom. Kicsit bűntudatom van, hogy egyik pillanatról a másikra csak így magára hagytam a legnagyobb bajban. Magamat mentettem és erre sajnos nincs mentség, de akkor ez tűnt a legjobb ötletnek és ebben a mai napig biztos vagyok. A lényeg azonban, hogy most itt vagyok és ha valamiben tudnék segíteni, akkor segítenék neki és ez tőlem nagy szó. Ahogy az is, hogy nem érdekből tenném, hanem pusztán azért, mert sajnálom. Belőlem pedig ilyen érzéseket kicsalni igencsak nagy szó.
- Azt hiszem igen...
Kicsit bűntudatom volt, hiszen én egészen jó kapcsolatot ápoltam egy olyan lénnyel, aki majdnem elvette az édesapja életét, de végtére is, nem ugyanarról a lényről beszélünk, csak egy fajba tartoznak. Mégis, az ő hozzáállása kicsit más, mint az enyém. Legalábbis az elejében más volt, most már nekem is ugyanaz a véleményem, mint neki, de visszacsinálni nem csinálnám vissza, ez is hozzám tartozik. Hogy jobb, vagy rosszabb ember lettem, ezt majd más megmondja. Most ezzel kevésbé foglalkozom, inkább várom a letolást, csukott szemmel. Ami persze nem is marad el. Automatikusan húzódom hátra a rám zúduló szitokáradat elől, de a szememet már kinyitom, épp csak ijedtség csillog belőle. Tényleg ennyire rossz dolog lenne? Én nem gondolom rossznak, de lehet, hogy csak azért, mert baromira élvezem.
- Ehh...
Gyorsan megtöltöm a feles poharakat és le is hajtom a tartalmát, majd próbálok visszaemlékezni a felém záporozó kérdések valamelyikére. De nem tudom, hogy nagyobb bajba kavarnám-e magamat, mint amilyenbe egyébként vagyok, ha válaszolok.
- A felesége Skóciába van. Nem is leszek, pont azon vagyok, hogy kitúrjam a helyéről.
Ahogy eszembe jut az a bizonyos férfi, akaratlanul is elmosolyodom, beharapom a számat, majd még mielőtt kapnék egyet az üveggel töltök mindkettőnknek és az egyik poharat felé lököm.
- Tudod, ki az a Yarista Palarn? Ide járt, most meg kviddics játékos. Hát...ő.
Elgondolkodva csücsörítek, de furcsa, már a neve említésétől is jobban érzem magamat és tudom, hogy mindenkin átgázolok, aki el akarja tőlem venni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531567#post531567][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.16. 17:01[/b][/url]

Annyival szívesebben beszélt volna inkább Rose életéről. Számára az sokkal izgalmasabb volt mint a sajátja, mivel a sajátját egyfolytában elcseszte, a hatalmas balhé után pedig már csak menekülni tudott, a vele szemben ülő nem volt ilyen és ezt nagyon tisztelte, ő ennél jóval gyávább volt.
De ahelyett, hogy kellemesen elcsevegnének - ami valószínűleg Rosenak nem tetszene -, ahelyett most épp faggatják, épp csak nem szorítanak kést a torkához, hogy mondja el az igazat. Vagy legalábbis első körben. Aztán kicsit elcsitulnak a szőke lány indulata, Zeph is vissza mer húzódni az asztalhoz, ahogy úgy érzi, hogy az első felindulás kicsit elült. Aztán ki tudja, mi lesz még itt...
- Hát...
Elgondolkodom a kérdéseken, de nem azért, mert nem akarom elmondani, inkább keresem a legmegfelelőbb szavakat. Nem akarok köröket futni és magyarázkodni, mert istenigazából semmi kedvem nincs Yarista feleségéről beszélgeti. A 'hát' kezdéssel épp csak időt akartam nyerni, ugyanakkor jelezni, hogy igen, készülök válaszolni.
- Afrikában, betért abba az ivóba, ahol táncoltam, látta a táncomat és meghívott egy italra, aztán, csak úgy minden történt magától..ahogy az felnőtt emberekkel szokott történni.
A kérdésre felvonom a szemöldökömet, lustán kortyolok a kólából és jólesően hátra dőlök.
- Ugyan már, mije lehet ami nekem nincs?
Nem beképzeltségből, de magától értetődően, végig Rosera vigyorogva végigmutat magán, aztán mintha valami jó poén hangzott volna el. Felnevet. Nyilván a barátnője nem tudhatja, hogy hogyan is vannak egymással és ezt nem is kívánja vele megosztani, de azért megpróbál rá valamilyen utalást tenni, hogy a mondandója értelmet nyerhessen.
- Nem az a fajta, aki csak úgy kihasználja a nőket. De majd meglátjuk, ezúttal vigyázni fogok magamra.
Bólint, határozottan így is gondolja, aztán kérdés, hogy meddig tudja ezt tartani. Majd lesz valahogy, ha nem jön össze, maximum megint menekülni fog, hozzászokott már. Jelenleg sokkal jobban zavarja az, hogy unatkozó kviddicsszeretőnek gondolja magát, aki csak azért van itt, hogy valami produktívak csináljon.