Kornél pedig ezúttal hajlandó a jó gardedám szerepében tetszelegni, már ha jó gardedámnak számít akkor, ha engedi mindenhova ugrálni Ellát, a szökőkút szélére is, a padokra, a mindenségre, épp csak a kezét nem engedi el, hogy elkaphassa, ha netán valahonnan lecsúszna.
Megint más, hogy abban az esetben nem vinné el őt is a lendület, de hát.. már az is számít, ha a másik puhán landol. Kevésbé heroikus és néz ki jól, mint a filmekben, ám legalább annyira effektív is egyben.
- Najó, ha egyszer találok a földön egy prefektusi jelvényt, megígérem, hogy nem dobom el. És beviszlek a fürdőbe, hoooppá.
Az utóbbi hangeffekt már arra érkezik, hogy háztársa gyanúsan dőlni kezd a szökőkút felé, de még időben húzza vissza egyensúlyba.
Kútba és vízbeesés, koponyatörés és balesetek nélkül ússzák meg az utat a csárdába, hogy aztán az addigi csendet megtörje az embertömeg ricsaja, a harsány beszélgetés, nevetés, korsók és felespoharak csörrenése, a kihúzott székek lábainak csikorgása. Ahelyett, hogy különösebben megviselné a hirtelen változás, Kornél széles vigyorral keres maguknak asztalt.
- Na ennyit az illusztris társaságról. Ma sem jött el a napja, hogy benyaljuk magunkat a rend őreinél.
Szomorú-szomorú, de valahogy mégsem annyira hogy igazán hiteles legyen tőle. Tájékozatlanul pislog a sokféle rendelése között Ellának, nem tudván eldönteni, hogy akkor a kéket, a mályvaszínűt vagy a zöldet hozza. Az megvan, hogy mindenképpen füstölögnie kell.
- Jjjjjó... ? - Épphogy csak egy enyhe, kérdő él a hangjában, amit késve biggyeszt csak úgy oda, s a megbicsakló intonáció épp csak nem lifeg a mondat végén.
És balra el. Illetve a pulthoz el. A tárcáját előkaparva a zsebéből támaszkodott fel a pultra.
- Füstöljön és legyen színes. És kettőt kérek belőle. - Bár azt nem úszta meg, hogy személyit ne kérjenek tőle, de mivel a varázslótörvények szerint már bőven átlépte a nagykorúság határát, nem ütközik ellenállásba a kiszolgálás.
Visszaérve vet egy érdektelen pillantást az asztaltársaságra, aztán beül az elcsaklizott székre és Ella elé tolja a poharat, míg a sajátját magához veszi és koccintásra tartja.
- Arra, hogy ne lógasd az orrod tovább, hanem happy, peace meg.. ilyesmi. Azokra, akik tudnak pohárköszöntőt mondani.
Mert, hát csak a hülye nem látta Ellát mostanság, hogy az addigi pörgős vidámsága mintha alábbhagyott volna egy fokkal. Vagy akár többel is.

Biztos lenne olyan ember, akinek az önérzetét sérti, hogy felejtésre vagy a problémák elodázására használják. Tulajdonképpen egészen biztos, hogy a legtöbb fiú, ha erre rájönne, már csak büszkeségből is odébb állna. Kornél viszont nem tartozik a férfinem eme hiperérzékeny fajtájához. Nagyon nem is gondol bele, hogy Ellának miért van rossz kedve mostanában és ennek ellenére miért volt hajlandó lelépni vele a faluba. Meg egyáltalán elfogadni azt a nem túl elegáns közeledést, amit megkísérelt. De mégis, miért legyen elegáns vagy hogyan? Tizennyolc éves, sosem volt az a filmekbe illő sármőr, csak.. volt. Szóval úgy próbálkozik, ahogyan korlátozott élettapasztalatai alapján, és az azokból származó eszköztárral tud.
Na mindegy, nem bonyolítja különösebben, inkább örül a helyzetének, élvezi és jól érzi magát benne. Motivációk? Érzelmi háttér? Indokok és okok? Majd holnap foglalkozik velük vagy máskor, vagy akkor, amikor majd feltétlenül szükséges.
A nagy ricsajra ösztönösen nyúl a pohara után, hogy ha az ő asztaluk is beleremeg, akkor mentse a menthetőt, de nem történik katasztrófa, egy csepp sem megy veszendőbe! Elsőre a mozgalmas asztalszomszédság miatt fel sem tűnik neki Ella félszegsége (illetve könnyű erre fogni, de semmi garancia arra, hogy amúgy szemet szúrt volna), aztán viszont sikerül elcsípnie egy elég árulkodó pillanatot. Ahelyett, hogy ő is elhúzná a száját és hagyná ténylegesen alámerülni a hangulatot, inkább lenyúlja a megmaradt korsót a másik asztaltól és maguk közé húzza.
- Jó rég cápáztam, a mai este pedig tökéletes alkalom rá. Öblíteni.
Mert hogy hiába az élénk szín, neki elég csak beleszagolnia ebbe, hogy érezze, bizony fejbe fogja kólintani, ha nem ez, hát a következő pár, amit majd idehoz. Koccint Ellával és húzór...
ahahahahhh.
Ez borzasztó! Bor-zasz-tó! Milyen jó, hogy nem az ízéért isszák, hanem másért, mert az ízéért ezt nincs ember, aki megrendeli és még fizet is érte. Először Ellának hagyja, hogy a lány húzzon egyet a korsóból, aztán ő is belekortyol. Legalább, már nem érzi úgy, hogy valami ki akarja égetni a gyomrát. Nevetősen, felvont szemöldökkel les a korsó karimája fölött át a lányra.
- Hát ez elég konkrét volt. - Mielőtt még a másik azt hinné, hogy sértetten feláll és eloldalog szélesen vigyorogva megrázza a pénztárcáját.
- Of course, ha már elrángattalak, majd pont hagylak is fizetni.
Ami azt illeti, ha nem tetszene neki Ella, akkor minden szívbaj nélkül kifizettetné a lánnyal a maga kontóját, nem szorult belé túl sok tapintat ebből a szempontból. De amikor nagyon akar valamit, akkor hajlamos sok mindent alárendelni a célnak. Például, a pénzét is.
- Még egy ilyet? Amúgy durva, láttam, hogy itt adnak ilyen csavartat. Mármint "csavart". - Az idézőjeleket az ujjaival mutatja mellé, ahogy illik.
- Ami kiömlött a pultra, azt fogják, feltörlik egy ronggyal, aztán a rongyot kicsavarják a pohárba.
Enyhén olyan hangja van, mint amikor egy kisgyerek meglátja a hatalmas, ijesztő hullámvasutat és csillogó szemekkel a többiek felé fordul, azt tátogva: "ez ANNYIRA félelmetes". Mégis mindannyian tudják, mit jelent: "ki akarom próbálni".

- Egy haverom mesélte, hogy miután itt ivott, szivárványszínűt hányt. Azt hittem, hogy költői túlzás volt, de kezdem érteni, hogy mire gondolt.
Néz le maga elé a kiürült feles pohárra. Ennél sajnos az ő szervezete sokkal jobban hozzá van szokva a méreganyagokhoz, szóval a tartósan kellemes zsongás egyelőre elmarad, de sebaj, van ott még, ahonnan ez jött, neki pedig még valamennyi pénze. Annyira biztos van elég, hogy mindketten jókedvre derüljenek.
Tekintetével követi a mozdulatot, amivel Ella ujja végigfut a pohár alján, aztán az ajkai között köt ki - és ha ez nem lenne elég, még olyat is mond mellé, hogy öntudatlanul is ugrik egyet az ádámcsutkája. Hát, az érdeklődését kétségtelenül könnyű fenntartani ilyesmikkel. Nem is zavarnak lehetne mondani azt a pillanatnyi szünetet, ami beáll az agyában (mondjuk sokan szokták emlegetni, hogy Kornél agyában folyamatos 0-24 órás ebédszünet van), hanem egy amolyan "jó, hagyjuk az ivást és menjünk fel rögtön" kékhalál, ami után újra kell indulnia a rendszernek.
Hogy a rendszer újraindulása után szélesen elmosolyodjon és felkönyökölve az asztalon, előrébb hajoljon.
- Igen. Nagyon sz**l hangzik. - Kis szünet. - Kipróbáljuk?
Hányni nem fognak tőle valószínűleg, ahhoz az túl kis adag, meg aztán a csavartból ő nem is tervez egynél több kört. Ez amolyan egyszer-ki-kell-próbálni dolog, csak, hogy elmondhassa, hogy már ivott ilyet.
- Utána leöblítjük ezzel a rainbow shottal, na? - És ő már elkönyvelte, hogy vesz mellé valamit, ami nem rövid, hogy azzal még ellegyenek kicsit. Ezzel legalább elébe megy annak, hogy mindig a pult elé kelljen járulnia. Mire ezekkel végeznek, addigra esélyesen úgy sem kívánnak már mást. Mármint italt. Egyik kezét tisztelgésre emeli a homloka elé.
- Yes, captain; mindent a kapitány kényelméért.
És így is történik. Nem meglepő, hogy a mozgása egyelőre olyan, mintha csak egy pohár cappy lenne a szervezetében, sikerül is levágnia úgy az utat, hogy a pultnál pont be tudjon slisszolni valaki elé a sorba - ő aztán nem állja ki az egészet, amikor az asztalnál ott várja egy Ella. Lelkesen és.. - újra átfut az agyán a lány megjegyzése és mozdulata - .. szóval lelkesen.
Kornél, te olyan rohadtul szerencsés vagy.
Gondolatban vállon veregeti magát, miközben leadja a rendelésüket. A csavart elkészítését egy élmény végignézni. rongy elő, pult végignyalva, pohárba bele, egyszerre borzalmasan szörnyűnek tűnik és .. borzalmasan szörnyűnek tűnik. Mivel sok mindent kért, két ilyet, két olyat, meg két korsósat is, kap egy kis tálcát is mellé, hogy vihessen egyszerre mindent, azzal érkezik vissza a lányhoz,
- A kalózoknak is megjöhet a mikulás, de nálunk nem hoz virgácsot, csak.. - végignéz a kínálaton - mosogatólét és szivárványt.

Ella valószínűleg igencsak egyedül van azzal a véleményével, hogy Kornél jó fej. Többnyire esetében inkább szeretnék a mihaszna, bunkó, tapintatlan és menjmárinnen kifejezésekkel dobálózni. Pedig nem vészesebb ő egyik másik vele egykorú fiúnál sem. Csak, hát valahogy ezekben az iskolákban mindig az emberiség krémjébe botlik, csupa tökéletes hercegbe, akikkel aligha veheti fel a versenyt.
Aztán Ella valahogy mégsem hessegeti el magától, természetes, hogy felbátorodik. Jókedvű vigyorral mászik vissza hát, nem is csoda: a matróz megszerezte a zsákmányt. A környezetet sikerült mostanra teljesen kizárnia, érdekli is őt a szagló, horkoló "körítés, amikor sokkal kellemesebb várakozások lebegnek előtte.
Megvárja, amíg Ella választ előbb magának poharat a két csavart közül, merthát nehogy az legyen, hogy a jobban elhalássza a másik elől. Ha már a rosszabbat kapja, legalább legyen azért, mert a lány maga válaaztotta azt. Valódi úriember.
- Megnyugtató, hogy nincsenek kétségbeejtő asszociációid a virgácsról.
Már tósztra tartaná a poharát, amikor az eddig mellőzött környezet közbeszól egy nagydarab, alkoholmámorban úszó ficka. Kis híján oda is veszik a nagy kincs, de Kornél és Ella elszantak, megmentik, ami menthető. Sőt, a lány többet is. Meglepetten pislog egyet a hirtelen megváltozott ülésrend miatt, viszont nem tart sok időbe magára találni, szabad keze Ella derekán köt ki, inkább kényelmi, mintsem praktikum szempontjából.
- Eddig sem volt rossz, de mostmár egy fokkal én is jobban.
Idült arckifejezéssel kiált fel, hogy proszit, mire nem csak, hogy a lánytól, de talán még a vendégkör ébren maradt részétől is kiérdemel innen-onnan egy viszonzott proszit felkiáltást.

Neki pont azért kényelmes, hogy az ölében ücsörög, mert közben folyamatosan mocorog. Amikor Ella végre talál magának egy stabil ülőpózt, akkor visszanyeli a megjegyzést, hogy na, csak ennyi? Mégsem kockáztatja meg inkább - nah, hát, nem meglepő, hogy most azért kezd gondolatban ráfeszülni a tényre, hogy tagadhatatlanul célegyenesben van. Még a végén pont ezzel bénázná el! Akkor viszont falnak megy, komolyan, mint valami önmagát büntető házimanó, úgy fogja a fejét a falnak csapkodni. Lehúzza ő is a sajátját és Ellával ellentétben az ő szenvedése néma. Viszont arckifejezések tekintetében nagyon sokatmondó, mert a fintor és a hunyorítás tagadhatatlanul árulkodik róla, hogy rendesen megcsapta ez a csavart.
Jó kérdés, hogy azért kapaszkodik Ella derekába, hogy a lány ne dőljön el, vagy azért, hogy ő. De az is lehet, hogy csak egyszerűen kihasználja az alkalmat. Amikor a vállára borulnak, egyik keze szórakozottan Ella hátára téved a derekáról.
- Kutyaharapást szőrével? Mondjuk, nekem jöhet.
Elgondolkodva - a leblokkolós részén már túl van az estének, azért nem értelmi fogyatékos, hogy ez tartós állapot legyen, már ami a kilátásba helyezett happy hours programot nézzük - bámul a másikra, amikor az fejdobja a lehetőségét a félrevonulásnak.
- Szerintem... - kis megakadás, processzál - ...én megszerzem a szobát, te pedig fel vagy hatalmazva arra, hogy költsd a pénzem. Arra amire akarod. Mármint a bárpult mögül.  Aztán meg a lépcső tetejét találkozunk és piknikezünk egyet.
Hogy a tervet le is pecsételje, nyom egy csókot Ella nyakhajlatába, aztán (bár nehéz szívvel) kipakolja az öléből. Cserébe a lány megkapja a tárcájának egy részét, amit úgy nagyjából belő, hogy elég lesz; a többi meg kelleni fog a szobához.
- Ready?

A szájrapuszi után elsuhanó lány után néz. Jólvanám, lesz még ennek böjtje. Ugyan még tart egy kicsit a türelme. Nem sokat, de tart, máskülönben, ha abszolút elvesztette volna, nem lenne itt még lehetőség italokat venni meg kényelmesen átballagni a pulthoz, hogy kikérjen egy kulcsot. Jó, a "kényelmesen átballag" elég nagy túlzás. Ha valaki látná - igazából látják is páran - kívülről, akkor egyáltalán nem egy laza menőséggel lassan átlépdelő srác képe tűnik szemeik elé, sokkal inkább egy nagyon elszánt kölyöké. Nem ittak olyan sokat még, legalábbis az ő méreganyagokon nevelkedett és edzett szervezetének egyelőre nem igazán ütött be az a pár pohárka, így meglepően jó mozgáskoordinációval kerüli meg az asztalokat, lép át kinyújtott lábak fölött, csak épp a másik irányba, a pult másik feléhez csapódik oda.
Itt már jóval kisebb a sor, annyira, hogy nincs is, valószínűleg sokan, akik itt akarnak éjszakázni, már rég kivették a szobát. Szerencséjük van, van még szoba, az emelet végében. Ha most derült volna ki, hogy nincs hova menni, akkor falnak ment volna. Néha az ilyen Kornél-félékre is rámosolyoghat a szerencse.
Előbb végez, mint a másik, kettesével szedi aztán a lépcsőfokokat, hogy még előtte lecsekkolhassa a szobát - de épp csak annyira, hogy nem valami kedvromboló dzsuvába vágódnak be. A lányok erre kényesek, hősünk pedig nem szeretne ezen elcsúszni a célegyenesben. Nem is zárja már vissza az ajtót, hogy a kulccsal ne kelljen bajlódni visszafelé. Mire Ella végez a pakolással, Kornél ismét befarol a lépcső fenti végébe.
- Azta, jó sok mindenre futotta belőle.
Ha a lány gond nélkül felér hozzá, akkor átveszi tőle a tálcát, egy művi meghajlással együtt, míg szabad kezével abba az irányba int, amerre az ajtajuk van.
- Csak ön után, kapitány. Jobbra az utolsó ajtó, már nyitva van és arra vár, hogy elfoglaljuk.

- Ez nem ér, így hamar le fogsz hagyni. - Jön a válasz arra, hogy Ella már két csavartat magában is ledöntött. Mondjuk az nem baj, ha nagy lelkesedésében és izgatottságában nem issza magát túl. Végtelenül kínos lenne a közepén kidőlni vagy szünetet kérni, amíg kihányja magát a vécén.
- Hát, bizonyos szempontból megéri azt a jelképes összeget, amit kérnek érte.
Egy pillanatra elmélázik, felsejlik előtte a látvány, hogy a bő keblekkel megáldott kiszolgáló mosolyogva a dekoltázsát felhasználva csavarja a csavartat a pohárba. Ó igen, az árát megéri ez a része.
- Fogalmam sincs hányas, nekem is csak mondták, hogy jobbra az utolsó. Tádáám, valódi lakosztályt kaptunk, látod? Persze, ahogy elnézem, a csokis epret és a pezsgőt azt kispórolták, zsugorik.
Majd pont itt kapnának ilyen külön szolgáltatásokat a szobához, akkor már inkább a Bérczes.. de ahhoz jelenleg nincs eléggé megtömve pénzzel. Többet kéne látogatnia Dwayne-t.
- Mesélj addig, mi volt szilveszterkor?
A lábával csukja be maga után az ajtót, mert nem marad szabad keze az egyéb tevékenységekre. Aztán átadja a tálcát Ellának, ő maga pedig bezárja az ajtót, és a belső kilincsen lógó "Ne zavarj!" akasztót kintre biggyeszti. Csak, hogy a kint járkálók is tisztában legyenek azzal, hogy ne ebből a szobából kérjék az ingyen sót meg az egyebeket. Aztán visszafordul.
Ellára néz.
Nekifut.. és mellé érkezik az ágyra, keresztbe feküdve nem hosszában, így pont ki tud nyúlni a tálca felé, de sajnos nem éri el.
- Invito csavart. - Ha a vörös megkönyörül rajta és odaadja neki, akkor aztán húzza le, ha nem, akkor megerőlteti magát és kinyújtózik érte. Aztán, mint aki jól végezte a dolgát a hátára gördül, így pont fel is tud nézni Ellára.

Szinte már megsajnálja Ellát a csokoládéba mártogatott eper hiánya miatt, szóval kedélyesen meglapogatja a combját, bizalmasan felülre pozicionálva a mancsát.
- Majd hozatunk az manókkal a kastélyban. Ők biztosan meg tudják oldani, ha erre vágysz, csak.. not today.
A történetre, becsületére legyen mondva, próbálkozik figyelni, de már ott elveszti a fonalat, hogy hogyan hívják a benne szereplőt és egyébként is, ki a frász az a Blair perjel Black? A végére viszont már sikerül beérnie az elbeszélést, legalább annyira, hogy a "szerintem vele voltamot" elcsípje. Ó igen, tudja, hogy milyen érzés, mikor az ember nem biztos a saját emlékeiben. Ő a fél életével van így.
- Hát, gondoltam, majd felkönyökölök mindjárt, de nehéz lenne nemet mondani egy ilyen ajánlatra.
Ez is egy formája végül is annak, hogy az embert csinos csaj eteti szőlőszemekkel. Csak ezt könnyebb félrenyelni. Jó, hogy Ella szól előre, hogy mikor öntheti, mert így fel tud rá készülni.
Hahaha.
Nem. Mert szól ÉS önti!
Szorgalmasan lenyeli a kortyot, épp hogy nem téved cigányútra, de még így is beváltja a felkönyökölésre tett ígéretét.
- Úúhhhúhhristen. Előtte chilit ettek a pulton, hogy valami csípős is belekerült? - Szorgosan szívja be a levegőt, félig szenvedve, félig nevetve.

A manók esetében ő ezt nem mondaná úgy, hogy kihasználja őket. Hiszen dehogy is használna ki ilyen szegény, kiszolgáltatott lényeket! Soha. Kornél mindössze mindent megtesz, ami tőle telik ahhoz, hogy ezek a manók boldogok és elégedettek legyenek az életükkel. Ehhez az kell, hogy őt boldognak és elégedettnek lássák. Meg Ellát is.
Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, nem ebben a sorrendben ugyan, inkább fordított, Kornél is most tapasztalja meg a nyomorba dönt részét.
- Uhh.
Amíg Ella nevet, a fiú látványosan legyezni kezdi a nyelvét, mintha csak folyékony tüzet ivott volna az imént. Lehet, hogy a másikat nem égetné meg, de őt nagyon is. Hamar túlteszi magát a megrázkódtatásokon, helyette újabb poharat vesz el a tálcáról. Úgy dönt, jobb lesz, ha most felül. Úgy könnyebb lesz a vöröske szájába célozni a pohár tartalmát.
- Aztán csak óvatosan. Az ilyet visszaköhögni valami borzasztó pocsék.
Gyorsan koccint, a ledönti. Lehet, az eddig lehajtott mennyiség adja neki a bátorságot, lehet amúgy is megtette volna, de ha már Ella feldobta, hogy dőljenek hátra, ő mozdul előbb, hogy segítsen a másiknak. Nem löki meg erősen, épp csak elég határozottan tolja hátra, miközben ő is hajol előre - igaz, nem fekszik el, egyik kezével megtámasztja magát Ella mellett, a másikkal pedig ebből a távból még kényelmesen elérheti a tálcát és annak tartalmát.
- Melyiket kéred?

A kapkodás hiányában sajnos nem elmondható, hogy a profizmusa játszik szerepet. Van épp elég más társa itt, akiket az édesanyjuk valószínűleg a 'szerelem' művészi kivitelezésének teljes tudástárával hozott a világra. Nekik nyilván sosem kellett kitapasztalni a dolgokat vagy elbukdácsolgatni a lányokkal való bánásmód megtanulásának rögös útján. Ugyan! Hiszen ez biztos olyan egyszerű. Nem, Kornél figyelmesnek ható tempójának olyan rendkívül prózai oka van, hogy ha ennél jobban kapálózna, ennél szélesebb és gyorsabb mozdulatokkal siettetne mindent, akkor a frissen lehúzott csavart nem biztos, hogy nyugton maradna a gyomrában. Majd kicsit később, majd.. majd akkor. Most még friss az élmény.
Nem tudja eldönteni, hogy mitől jön zavarba, miután Ella megszólal, de nem hagyja magára kiülni a zavartságot, elvégre ő a férfi meg minden. Meg aztán nem is arról van szó, hogy nem tudná, hogyan tovább, csak furcsa ezt a mondatot hallani ezzel az ártatlan mosollyal megtűzve. Ebből a nehezen meghatározható állapotból a vörös szórakozott kérdése billenti ki, mire szélesen elmosolyogva hajol közelebb. Ella fele mellett támaszkodik meg egy könyökkel, a másik kezének pedig hagy annyi mozgásteret, hogy míg a lány ajkaira hajol, végigsimítson annak felkarján, onnan pedig tovább haladjon a derekára. Úgy tűnik, hogy e téren már jobban tájékozódik, magabiztosabban és céltudatosabban is mozdul.