Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Noel

smink

Remek. eljött otthonról, hogy végre egy kis – inkább nagy – teret kapjon, erre nem itt gyűlik össze az egész pereputty? Már csak az hiányzik, hogy apja, anyja, húga, a postás gyereke, meg mindenki idetolja a képét, és mind rellonos legyen. Apja akár házvezető is lehetne, édesanyja meg végre kikerülhetne a mugliövezetből… hm. Talán nem is olyan rossz ötlet! Kiirthatnák innen a sárvérűeket. No, jó, talán megtarthatnák őket személyzetnek. Képzeljük el a Czettner fiút, ahogy elébb felszolgálja a vacsorát, amit természetesen valamelyik testvére kóstolna elő, aztán – kesztyűben, mert mégse fogdossa már egy sárvérű – megmasszírozná a lábát. Úgyis mindig megfájdul nap végére szegény lábikója a különböző holdjárókban. Ennek ellenére sosem mondana le róluk, bár ma alig öt centivel növelte meg ilyen módon magasságát. Fekete bőr nadrágjához, s köldökmutogatós fehér pólójához a sminkelést sem vitte túlzásba. Mondhatni. Ámbár mostanában egyre többet foglalkozik arcának kimaszkírozásával, s a hozzá való krémek saját recept alapján történő kikeverésével. Még kezdő a témában, de ideje van bőven a kísérletekre; nem egy barátkozós típus, így a nap nagy részét úgyis egyedül elvonulva tölti.
Ez a mai nap persze más! Noel megígérte, hogy meghívja egy italra, ha összeülnek a csárdában. Miért is utasította volna vissza? Hiszen azóta nem beszélt érdemben kedves testvérével, hogy az otthon járt. Ha őszinte akar lenni magával, igenis érdekli, mi a helyzet a családjával; apja karakán jelleme kifejezetten hiányzik neki a lagymatag hétköznapokból. Ha valaki, ő biztosan nem egy unalmas egyéniség, s ráadásul olyan jól megértették egymást a nézeteikben. Nem hiába lett Nelli apuci pici leánykája. Talán ezért is érzi úgy, hogy bármit megtehet. Bármit. Tényleg.
Kicsapja a csárda ajtáját, s csontos alakjával méltóságteljesen - legalábbis annak szánva - végigvonul a helyiségen. Ahhoz képest, hogy csupán elsőéves, elég bátran mozog olyan helyeken, ahol nem kéne. A legkevésbé sem zavarja zsenge kora, és a tiltások, hiszen éppen lázadó korszakát éli. No, meg sminktudományával és magasságával simán elmegy mestertanoncnak is, így ha valaki nem ismeri, könnyedén át tudja verni egy kis szerencsével.
Esze ágában sincs a pult felé pillantani, még véletlenül sem volna annyira illedelmes, hogy odaköszönjön az itt dolgozónak. Pláne, ha Zsiga bá' ácsorog ott - hiszen az újabb ideérkezett rokon itt melózik, azt csicseregték a madárkák a kínpadon. Inkább elvonul egy viszonylag eldugottabb sarokba, ahol lepakolja hátsóját egy székre, lábait pedig felcsapja a másikra. Megigazítja a fülé mögé pakolt cigarettát, majd ujjaival az asztalon kezd dobolni. Egy jólnevelt férfinek nem illik késnie a megbeszélt találkozóról - mérgelődik magában.

Noel

Halvány mosoly kúszik arcára, amint Noel erélyesen bevágódik a képbe. Elegánsabban már csak egy túlsúlyos tüllszoknyás mamut érkezhetett volna nála. Éppen ezért Nellike a legkisebb erőfeszítést sem teszi annak érdekében, hogy megmozduljon.
- Csak abban az esetben, ha aztán a szádba tehetem őket – válaszol visszakézből, majd rúzsos ajkait dacosan összeszorítva tűri, hogy Noel elkobozza a bagarettát, elvégre mit is csinálhatna? Békés beszélgetésre jöttek ide, nem azért, hogy ripityára zúzzák Zsiga bá teljes munkahelyét. Az viszont tény és való, hogy a düh csak úgy forr benne: azt kívánja, bár egyetlen fiútestvére is begyulladna a cigaretta végével együtt.
- Idefigyelj, cicafiú! Ahhoz képest, hogy másodéves vagy, elég nagyra nőtt az arcocskád - egy apró legyintéssel söpri félre a füstfelhőt, mintha csak egy kellemetlenkedő vak vombatot akarna elhajtani maga elől. Hátradől, és lábát direkt Noel ölébe dobja, hadd egye a fene a drága nadrágja miatt.
- Ugyan, kedves bátyám, ne irigykedj. Ha szeretnéd kifestlek téged is; menne a szép hosszú hajadhoz, és a finom nőies kezedhez. Nem kéne tovább titkolnod a nemi identitásod - csontos alakját kihúzva dől hátra a székben, és révedő tekintettel bámul a pultban dolgozó rokon felé. Mennyi elcseszett Ombozi egy rakáson! Hogyan képes Zsiga bá úgy lealacsonyodni, hogy másokat szolgáljon ki pár knútért? Az Omboziknak meg kellene hágniuk a világot, nem holmi cselédmunkát végezni! S miközben arcára egyre inkább a rosszallás kifejezése ül ki, szinte meg sem hallja, mit mondd neki Noel.
- Hmm? - morran rá a srácra, tekintetét pedig végre elszakítja nagybátyjáról.
- Nem tudom, mit vagy úgy oda, családban marad az a pénz- vigyorodik el elégedetten. Tudja jól, hogy bátyja nehezebben boldogul édesapjukkal, ő maga viszont szinte bármit el tud érni a férfinál. Elég csak szidni kicsit a muglikat és a nyomorult sárvérűeket, hogy bebizonyosodjon apjuk számára, ő hirdeti leghívebben a felsőbbrendűségüket.
- Talán, ha rendes aranyvérűként normális nézeteket vallanál, apa is jobban becsülne téged - rántja meg a vállát teljes érdektelenséget sugallva. Elég önző ahhoz, hogy saját előnyös pozíciója jobban érdekelje bátyja rinyálásánál. Viszont annyi megértés még belé is szorult, hogy nagylelkűen meghívja Noelt a Sárától csórt lóvéból egy italra.
- Egészség! - koccintja poharát a másikéhoz, majd jóízűen belekortyol a vajsörbe, poharán hagyva rúzsos ajkainak lenyomatát. Pár percig némán tanulmányozza azt, mire végre reagál a hallottakra.
- Az én mindig optimista bátyám - horkan fel. Természetesen fogalma sincs, miről beszél a másik. Már megszokta, hogy úgy általában semmit nem tud testvéreiről, hiszen soha nem is kérdez semmit. Ha akarják úgyis elmondják, mi a répa van velük. Meg aztán az iskolában így is túl sokszor hallja a szent Ombozi nevet holmi ostoba fecsegésekben.
- Biztos nincs akkora szerencsém, hogy megmurdálj, és ne legyen jövő éved - sóhajt roppant együttérzően. Még vagy fél percig nézi összevont szemöldökkel a srácot, majd tekintetét égnek emeli, s kissé előre dől.
- Na, ki vele! Mi a rákról beszélsz? - kérdi kelletlenül. Nem az a lelkizős fajta, de mégiscsak a bátyja ül vele szemben, s a látszat ellenére egyáltalán nem gyűlöli annyira. Csak néha. De akkor nagyon. Egyébként pedig szerves részeként szerepel a világhódító terveinek.
- Milyen ostobaság az, hogy ha egyáltalán lesz jövő év?

Nolcsa

Először talán meglepődik egy hangyányit Noel túlzó testvéri szigorán. Ugyan ki tiltja már el a húgát az összes ellenkező neműtől? Oké, abban van igazság, hogy csak egy éretlen csitri, aki szerint roppant menő, és lázadásának éppen megfelelő módja, ha minél több fiúcskával kerül kapcsolatba. Mert attól bizony nagylány lesz. Szerinte.
De még van esély rá, hogy egyszer kinője. Egyszer. Addig is fapofával hallgatja végig a szentbeszédet - ennyi vakolat takarásában tényleg nehéz kivenni az érzelmeket -, majd először csak egy apró vigyor jelenik meg rúzsos ajkain.
-Világosabban nem is fogalmazhattál volna - biccent aprót, majd ujjaival összecsippenti alsó ajkát, és néhány másodpercig elgondolkodva bámul bátyjára. Aztán kitör belőle a nevetés. Egyáltalán nem fogja vissza magát a lármázással. Még ilyen ostobaságot! Noel is mindig túl tud tenni magán.
-Tudod, hogy bízhatsz bennem. Sosem tennék olyat, ami a te tetszésed ellen való. No, de a rellonosokban bízol-e? Hjajj… - látványosan felsóhajt. - Kár, hogy csak most mondod, ha előbb tudom, hogy ennyire ellenzed… - elégedetten megnyalja a szája szélét, mintha bizony valami finom étel emléke jutott volna eszébe. Aztán már csak türelmetlenül hallgatja a srác további fröcsögését. Mindent annyira a szívére vesz. Hihetetlen.
-Miért vagy ilyen érzékeny? Csak nem megjött? Elkísérjelek a mosdóba cserélni? - nem tehet róla, hogy folyamatosan beszólogat testvérének. Megszokás. És jól esik látnia, hogy úgy forr Noel agyvize, hogy majdnem minden testnyílásán dől kifelé a gőz. Hiszen az úriember is egy-két szóból fel tudja idegesíteni.
-Ne haragudj… mit is mondtál? - kérdez vissza a Zsiga bá’-t érintő témában, mintha valóban nem hallotta volna.
-Hogy a csapos nem ugyanaz, mint a cseléd? Melyik szinonímaszótárban kerestél rá? A muglikéban vagy a sárvérűekében? - mielőtt még agyvérzést kapna a témától, jó nagyot kortyol vajsöréből, és lehunyja szemeit. Megpróbálja kizárni elméjéből a szintén idegbajban szenvedő fiúcskát. Egyszer ki fogják nyírni egymást. Csak akkor hajlandó újra kinyitni szemét, s ezzel együtt száját is, mikor szóba kerül Noel távozása. Összeráncolt homlokkal hajol előre, miközben megrázza a fejét.
-Tudod, nekem van saját életem, nem szaglászom a tiéd után - még a gondolattól is felhorkant. - Hiába, mindig is romantikus alkat voltál, nem csodálkozom rajta, hogy gyertyát csináltál a toronyból - vonja meg a vállát. Mondjuk ez jó móka lehetett. Igazán szólhatott volna előtte, hogy az unikornis vágtatna el vele a naplementébe!
-Nem. Egyáltalán nem értem, miről magyarázol. Azt nem fogom fel, miért igyekszel javítóintézetbe. Tán beléd verik a rendes aranyvérű felfogást? Akkor még én is helyeselném, egyébként pedig... - kihúzza magát, mintha egy karót nyomtak volna le a torkán. Mi ez a játék?
-Előbb csak mondd azt a kérést, utána meglátjuk. És nem, nem vigyázok a kiskutyádra, ha erről lenne szó... - sejtése sincs, mit akarhat pont tőle a bátyja, mikor ott van Sára a szívességekre, de már most nem tetszik neki a feladat.