37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. augusztus 24. 14:12 | Link
Noel
smink


Remek. eljött otthonról, hogy végre egy kis – inkább nagy – teret kapjon, erre nem itt gyűlik össze az egész pereputty? Már csak az hiányzik, hogy apja, anyja, húga, a postás gyereke, meg mindenki idetolja a képét, és mind rellonos legyen. Apja akár házvezető is lehetne, édesanyja meg végre kikerülhetne a mugliövezetből… hm. Talán nem is olyan rossz ötlet! Kiirthatnák innen a sárvérűeket. No, jó, talán megtarthatnák őket személyzetnek. Képzeljük el a Czettner fiút, ahogy elébb felszolgálja a vacsorát, amit természetesen valamelyik testvére kóstolna elő, aztán – kesztyűben, mert mégse fogdossa már egy sárvérű – megmasszírozná a lábát. Úgyis mindig megfájdul nap végére szegény lábikója a különböző holdjárókban. Ennek ellenére sosem mondana le róluk, bár ma alig öt centivel növelte meg ilyen módon magasságát. Fekete bőr nadrágjához, s köldökmutogatós fehér pólójához a sminkelést sem vitte túlzásba. Mondhatni. Ámbár mostanában egyre többet foglalkozik arcának kimaszkírozásával, s a hozzá való krémek saját recept alapján történő kikeverésével. Még kezdő a témában, de ideje van bőven a kísérletekre; nem egy barátkozós típus, így a nap nagy részét úgyis egyedül elvonulva tölti.
Ez a mai nap persze más! Noel megígérte, hogy meghívja egy italra, ha összeülnek a csárdában. Miért is utasította volna vissza? Hiszen azóta nem beszélt érdemben kedves testvérével, hogy az otthon járt. Ha őszinte akar lenni magával, igenis érdekli, mi a helyzet a családjával; apja karakán jelleme kifejezetten hiányzik neki a lagymatag hétköznapokból. Ha valaki, ő biztosan nem egy unalmas egyéniség, s ráadásul olyan jól megértették egymást a nézeteikben. Nem hiába lett Nelli apuci pici leánykája. Talán ezért is érzi úgy, hogy bármit megtehet. Bármit. Tényleg.
Kicsapja a csárda ajtáját, s csontos alakjával méltóságteljesen - legalábbis annak szánva - végigvonul a helyiségen. Ahhoz képest, hogy csupán elsőéves, elég bátran mozog olyan helyeken, ahol nem kéne. A legkevésbé sem zavarja zsenge kora, és a tiltások, hiszen éppen lázadó korszakát éli. No, meg sminktudományával és magasságával simán elmegy mestertanoncnak is, így ha valaki nem ismeri, könnyedén át tudja verni egy kis szerencsével.
Esze ágában sincs a pult felé pillantani, még véletlenül sem volna annyira illedelmes, hogy odaköszönjön az itt dolgozónak. Pláne, ha Zsiga bá' ácsorog ott - hiszen az újabb ideérkezett rokon itt melózik, azt csicseregték a madárkák a kínpadon. Inkább elvonul egy viszonylag eldugottabb sarokba, ahol lepakolja hátsóját egy székre, lábait pedig felcsapja a másikra. Megigazítja a fülé mögé pakolt cigarettát, majd ujjaival az asztalon kezd dobolni. Egy jólnevelt férfinek nem illik késnie a megbeszélt találkozóról - mérgelődik magában.
Hozzászólásai ebben a témában
WE are the OMBOZIS!
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Drága húgom
Írta: 2014. augusztus 25. 20:17
 | Link
Nelli

- Teszed le a mocskos, hatemeletes patáidat arról a székről! - förmed rá a kelleténél erélyesebben túlságosan is laza húgára, mikor átverekszi magát a közönséges lányok és büdösebbnél büdösebb férfiak tömegén. A széken pihenő lábak útjára egy erőteljes lökéssel is rásegít, hátha azok maguktól nem akarják az igazságot. A rellonos elegáns öltözékben foglal helyet, s közben kedvenc szövetnadrágjába tűrt ingét igazgatja. Mindig is odafigyelt öltözködésére, talán mert lányok között nőtt fel, vagy mert édesapja is minőségi darabokat vásárol magának, és ő hozzászokott ahhoz, hogy közvetlen környezete ad a külsőségekre, csak hát... valaki így, valaki úgy. Mikor felpillant testvérére, és meglátja hatalmasra sminkelt szemeit, egy röpke másodperc erejéig megnyúlnak zöldjei, majd, mintha csak lidércet látott volna csóválja meg fejét, és dől előre, hogy kényelmesen Nelli füle mögé nyúlhasson.
- Idefigyelj, te kriptaszökevény, ezt most azonnal felejtsd el - mondja szeretettel, de a mozdulat, ahogy a cigarettát elrántja a tincsek takarásából, nem büszkeségről árulkodik. - Mit képzelsz, elsőévesként majd jól megdicsérlek, hogy ilyen vackokkal élsz, mi? Lehetne eszed!
Beszéd közben aligha figyel arra,  amit mond. Ajkai ugyan formálják a hangokat, de gondolatai a testében éledező tűz körül járnak, forró képzeteket vetítenek lelki szemei elé. A cigarettát ujjai közé veszi, másik kezében pedig hamarosan előbukkan néhány lángocska. A szál végét ajkai takarásába rejti, hogy egy pillanat múlva már füstöljön is. Hosszan beszívja a levegőt, majd húgához hajol, és az összes füstöt szép kis arcába fújja.
- Inkább játssz maszkmesterest, ahogy látom van még hova fejlődnöd - vigyorog gonoszul, és hátradől székében. Sokáig csendben van, örül, hogy végre nem kell folyamatosan beszélnie ahhoz, hogy a beszélgetés esetlegesen nehogy kínossá váljon. Nem szólal meg, míg az utolsó füstfelhőt ki nem leheli, s a csikket el nem nyomja az asztalra kihelyezett üvegtartóban. Aztán komoly tekintettel fordul húgához.
- Tudom, hogy a pénzemmel szórakozol - mondja neki figyelmeztetően. - Ezért most jelzem, hogy nincs több lopás, a ruháim és a pénzem tabu. Ha hiszed, ha nem, apa nekem nem ad olyan könnyen, mint neked.
Füle mögé söpör egy arcába lógó göndör tincset, s közben a pult irányába fordul, hátha kevesebben állnak ott, mint érkezésekor. A tömeg időközben elült, ezért ő szó nélkül felpattan, és az éppen műszakban levő Zsiga bá'-hoz siet. Nem marad sokáig távol, hiszen pár napja igazán jót beszélgetett nagybátyjával, és most nem is miatta látogatott a csárdába.
- Köszi a meghívást - helyezkedik vissza székére, miután Nelli elé teszi az egyik italt. - Ó, és jövőre természetesen a te zsebpénzeden iszok, eszek és hívok meg lányokat drága süteményekre... ha lesz egyáltalán jövő év.
Utolsó szavait már csak éppen hallhatóan teszi hozzá, és mint mostanában minden áldott nap, úgy most is eszébe jut a nevelőintézet képe. Félelemmel teljes vágyairól nem igazán beszél testvéreinek, akik, ha tudnak is ügyeiről, nem őtőle hallanak róluk. Halvány vigyorral emeli koccintásra vajsörét, majd hátát a támlának veti.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. augusztus 26. 17:15 | Link
Noel

Halvány mosoly kúszik arcára, amint Noel erélyesen bevágódik a képbe. Elegánsabban már csak egy túlsúlyos tüllszoknyás mamut érkezhetett volna nála. Éppen ezért Nellike a legkisebb erőfeszítést sem teszi annak érdekében, hogy megmozduljon.
- Csak abban az esetben, ha aztán a szádba tehetem őket – válaszol visszakézből, majd rúzsos ajkait dacosan összeszorítva tűri, hogy Noel elkobozza a bagarettát, elvégre mit is csinálhatna? Békés beszélgetésre jöttek ide, nem azért, hogy ripityára zúzzák Zsiga bá teljes munkahelyét. Az viszont tény és való, hogy a düh csak úgy forr benne: azt kívánja, bár egyetlen fiútestvére is begyulladna a cigaretta végével együtt.
- Idefigyelj, cicafiú! Ahhoz képest, hogy másodéves vagy, elég nagyra nőtt az arcocskád - egy apró legyintéssel söpri félre a füstfelhőt, mintha csak egy kellemetlenkedő vak vombatot akarna elhajtani maga elől. Hátradől, és lábát direkt Noel ölébe dobja, hadd egye a fene a drága nadrágja miatt.
- Ugyan, kedves bátyám, ne irigykedj. Ha szeretnéd kifestlek téged is; menne a szép hosszú hajadhoz, és a finom nőies kezedhez. Nem kéne tovább titkolnod a nemi identitásod - csontos alakját kihúzva dől hátra a székben, és révedő tekintettel bámul a pultban dolgozó rokon felé. Mennyi elcseszett Ombozi egy rakáson! Hogyan képes Zsiga bá úgy lealacsonyodni, hogy másokat szolgáljon ki pár knútért? Az Omboziknak meg kellene hágniuk a világot, nem holmi cselédmunkát végezni! S miközben arcára egyre inkább a rosszallás kifejezése ül ki, szinte meg sem hallja, mit mondd neki Noel.
- Hmm? - morran rá a srácra, tekintetét pedig végre elszakítja nagybátyjáról.
- Nem tudom, mit vagy úgy oda, családban marad az a pénz- vigyorodik el elégedetten. Tudja jól, hogy bátyja nehezebben boldogul édesapjukkal, ő maga viszont szinte bármit el tud érni a férfinál. Elég csak szidni kicsit a muglikat és a nyomorult sárvérűeket, hogy bebizonyosodjon apjuk számára, ő hirdeti leghívebben a felsőbbrendűségüket.
- Talán, ha rendes aranyvérűként normális nézeteket vallanál, apa is jobban becsülne téged - rántja meg a vállát teljes érdektelenséget sugallva. Elég önző ahhoz, hogy saját előnyös pozíciója jobban érdekelje bátyja rinyálásánál. Viszont annyi megértés még belé is szorult, hogy nagylelkűen meghívja Noelt a Sárától csórt lóvéból egy italra.
- Egészség! - koccintja poharát a másikéhoz, majd jóízűen belekortyol a vajsörbe, poharán hagyva rúzsos ajkainak lenyomatát. Pár percig némán tanulmányozza azt, mire végre reagál a hallottakra.
- Az én mindig optimista bátyám - horkan fel. Természetesen fogalma sincs, miről beszél a másik. Már megszokta, hogy úgy általában semmit nem tud testvéreiről, hiszen soha nem is kérdez semmit. Ha akarják úgyis elmondják, mi a répa van velük. Meg aztán az iskolában így is túl sokszor hallja a szent Ombozi nevet holmi ostoba fecsegésekben.
- Biztos nincs akkora szerencsém, hogy megmurdálj, és ne legyen jövő éved - sóhajt roppant együttérzően. Még vagy fél percig nézi összevont szemöldökkel a srácot, majd tekintetét égnek emeli, s kissé előre dől.
- Na, ki vele! Mi a rákról beszélsz? - kérdi kelletlenül. Nem az a lelkizős fajta, de mégiscsak a bátyja ül vele szemben, s a látszat ellenére egyáltalán nem gyűlöli annyira. Csak néha. De akkor nagyon. Egyébként pedig szerves részeként szerepel a világhódító terveinek.
- Milyen ostobaság az, hogy ha egyáltalán lesz jövő év?
Hozzászólásai ebben a témában
WE are the OMBOZIS!
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. szeptember 24. 17:16 | Link
Nelli
Egyem azt az udvarias fejed, te szerencsétlen.

Még hogy a testvéri szeretetnél nincs tisztább és kitartóbb, hogy nincs nála szebb és szívből jövőbb. Ha húgára néz, Noel adrenalinszintje azonnal a magasságos egekig szökik, és az sem hűti le másodéves fejét, ha a lány kinyitja száját.
- Tudod mit vegyél a szádba, te... - elharapja mondandóját, mert ahogy kiejti ajkain a bűnös szavakat, máris a rosszullét kezdi kerülgetni. Hogy hibáját nyomban javítsa, közelebb hajol kóctengerlányhoz, és mutatóujját figyelmeztetően felemelve, hangerejét halkra fogva igyekszik jó testvér módjára viselkedni - ha már eddig oly jó volt a lányhoz - . - Ha bármi is megközelíti a szádat, amit a másik nem képviselni tud, és én megtudom, márpedig megtudom, véged van ember, remélem vágod. Nincs nyalakodás, sem fogdosás, sem semmi, mert nem szégyellem kitépni a nyelved, aztán erkölcsbugyogót húzni a csini gönceid alá. Nelli, drágám, ugye világosan beszéltem?
Zöldjei haragosan fúrják magukat az elmaszkírozott arc kékségeibe, s amint úgy érzi, hogy megtette fiútestvéri kötelezettségeit, elégedetten dől hátra, és próbálja elfelejteni az előbbi perceket. Éppen, hogy elszívja húga egyetlen szál cigarettáját, az újabb gyöngyszemmel kápráztatja el, amire először válaszolni sem tud. Bosszúsan neveti el magát, de amint elhalkul a remegő kacaj, kedves mosoly helyett vicsor ül ki a fiú keskeny arcára.
- Akkora egy aljas szukát, mint te, hát öcsém, esküszöm nem hordott még magán a Föld - közli utálkozón grimaszolva a kis ostoba elsőssel, s közben két marokra fogja húga hatemeletes patáit, hogy egy kicsit sem kíméletes lökéssel dobbanjanak a csárda mocskos padlóján. - Mit merészelsz te, he? Hogy beszélsz?! Fogd vissza magad, ha nem akarsz ennyi ember előtt padlóra kerülni!
Nadrágját porolja beszéd közben, s egy-egy szavát megnyomva, fejével ide-oda bök. Hihetetlen, hogy ebben a lányban annyi tisztelet nincs, mint négerben fehér vér, de hogy így el legyen szállva magától, csak mert Ombozi, na azért ez már sok.
- Te anorexiás csimbók, szerintem jobban járnál, ha - nemhogy másokat - magadat sem festenéd, mert ha még nem mondta senki, leszek olyan kedves, és elmondom: nem leszel szebb attól, hogy felkensz magadra két tégely zsírt - mormogja karba font kezekkel dőlve széke támlájának, ajkait sértődötten lebiggyesztve, mert ha nem is akar foglalkozni húga butaságaival, akkor sem tudja egyik fülén be, másikon kiengedni őket. Hosszú másodpercekig mérgelődik némán, hol az asztal lapját, hol a padlót fürkészve, majd amint némileg megenyhül, felpillant, követi a másik tekintetét, és megcsóválja fejét, ahogy látja húga rosszalló szemeit.
- Jaj, ne utálkozz már, Zsiga bá' csapos lett, nem cseléd - védi meg nagybátyjukat, s ezzel egy időben oda is vigyorog a férfira. - Nekünk meg van néhány ingyen körünk. Én nem látok ebben semmi rosszat.
Nem, Noel valóban csak azt látja, hogy bármikor betérhet a csárdába, amikor Zsigmond műszakban van, és nem csak, hogy beszélgethet egy normális emberrel, de mellé még annyit ihat is, amennyit nem szégyell kiadni neki a nagybácsi. Ennél fenségesebbet elképzelni sem tud, és ugyan Nellit, ha akarná megértené, de egyáltalán nem áll szándékában.
- Ha a családot te jelented, meg az apánk, akkor teljesen igazad van - köpi a szavakat a lány arcába, meg sem próbálva nyugalmat tettetni, hiszen már kezei is látványosan reszketnek az asztalon. Eszébe jut Merkovszky, amint éppen tanító jelleggel arról beszél neki, hogy elemével legyen nagyon óvatos, és ha azt érzi is, hogy a tűz kirobban belőle, fogja vissza magát, amennyire csak lehetséges - vagy hamar nagy bajban találja magát. A fiú szíve pumpálni kezdi a lángot, de nagyon jól tudja, hogy itt nem rendezhet jelenetet, húgát pedig akármennyire is szeretné máglyára küldeni, nem gyújthatja fel.
- Mer' tán úgy gondolod, hogy te vagy az aranyvérűek mintapéldánya? - kérdéssel felel, ám nem vár választ. Elég nevetségesnek tartja az egész beszélgetésüket ahhoz, hogy folytassák, így inkább korsójáért nyúl, és néhány korty erejéig élvezi a gondtalan létet. Valamiért sohasem úgy alakul a Nellivel való viszonya, mint ahogyan ő azt szeretné, de már nincs sem ereje, sem ideje arra, hogy változtasson. Az is lehet, hogy ötven év múlva is pontosan így fognak marakodni, csak akkor már nem az idegtől fog reszketni Noel keze, hanem egyéb más szervi problémák miatt. A gondolatra elvigyorodik, majd húga kérdésére értetlenül felvonja szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy idő előtt elpatkolok, de nagy valószínűséggel távol leszek a kastélytól - mondja nyugodt, már-már érdektelen hangján. - Nem jutott el hozzád a hír, hogy nemrégiben kivilágítottam a keleti szárnyat pár festmény jóvoltából? Még egy húzás, és indulok nyaralni a Balatoni Javítóintézetbe. Én meg nem erőltetem az itt maradásom, ha érted... - elharapja mondandóját, mert nem itt és így akarja megosztani testvérével a már számtalanszor átgondolt tervét.
- Megakarlak kérni valamire, ami neked csak kínzó púp lesz a görbe hátadra, nekem mégis nagyon fontos volna. Segítesz?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. október 1. 00:18 | Link
Nolcsa

Először talán meglepődik egy hangyányit Noel túlzó testvéri szigorán. Ugyan ki tiltja már el a húgát az összes ellenkező neműtől? Oké, abban van igazság, hogy csak egy éretlen csitri, aki szerint roppant menő, és lázadásának éppen megfelelő módja, ha minél több fiúcskával kerül kapcsolatba. Mert attól bizony nagylány lesz. Szerinte.
De még van esély rá, hogy egyszer kinője. Egyszer. Addig is fapofával hallgatja végig a szentbeszédet - ennyi vakolat takarásában tényleg nehéz kivenni az érzelmeket -, majd először csak egy apró vigyor jelenik meg rúzsos ajkain.
-Világosabban nem is fogalmazhattál volna - biccent aprót, majd ujjaival összecsippenti alsó ajkát, és néhány másodpercig elgondolkodva bámul bátyjára. Aztán kitör belőle a nevetés. Egyáltalán nem fogja vissza magát a lármázással. Még ilyen ostobaságot! Noel is mindig túl tud tenni magán.
-Tudod, hogy bízhatsz bennem. Sosem tennék olyat, ami a te tetszésed ellen való. No, de a rellonosokban bízol-e? Hjajj… - látványosan felsóhajt. - Kár, hogy csak most mondod, ha előbb tudom, hogy ennyire ellenzed… - elégedetten megnyalja a szája szélét, mintha bizony valami finom étel emléke jutott volna eszébe. Aztán már csak türelmetlenül hallgatja a srác további fröcsögését. Mindent annyira a szívére vesz. Hihetetlen.
-Miért vagy ilyen érzékeny? Csak nem megjött? Elkísérjelek a mosdóba cserélni? - nem tehet róla, hogy folyamatosan beszólogat testvérének. Megszokás. És jól esik látnia, hogy úgy forr Noel agyvize, hogy majdnem minden testnyílásán dől kifelé a gőz. Hiszen az úriember is egy-két szóból fel tudja idegesíteni.
-Ne haragudj… mit is mondtál? - kérdez vissza a Zsiga bá’-t érintő témában, mintha valóban nem hallotta volna.
-Hogy a csapos nem ugyanaz, mint a cseléd? Melyik szinonímaszótárban kerestél rá? A muglikéban vagy a sárvérűekében? - mielőtt még agyvérzést kapna a témától, jó nagyot kortyol vajsöréből, és lehunyja szemeit. Megpróbálja kizárni elméjéből a szintén idegbajban szenvedő fiúcskát. Egyszer ki fogják nyírni egymást. Csak akkor hajlandó újra kinyitni szemét, s ezzel együtt száját is, mikor szóba kerül Noel távozása. Összeráncolt homlokkal hajol előre, miközben megrázza a fejét.
-Tudod, nekem van saját életem, nem szaglászom a tiéd után - még a gondolattól is felhorkant. - Hiába, mindig is romantikus alkat voltál, nem csodálkozom rajta, hogy gyertyát csináltál a toronyból - vonja meg a vállát. Mondjuk ez jó móka lehetett. Igazán szólhatott volna előtte, hogy az unikornis vágtatna el vele a naplementébe!
-Nem. Egyáltalán nem értem, miről magyarázol. Azt nem fogom fel, miért igyekszel javítóintézetbe. Tán beléd verik a rendes aranyvérű felfogást? Akkor még én is helyeselném, egyébként pedig... - kihúzza magát, mintha egy karót nyomtak volna le a torkán. Mi ez a játék?
-Előbb csak mondd azt a kérést, utána meglátjuk. És nem, nem vigyázok a kiskutyádra, ha erről lenne szó... - sejtése sincs, mit akarhat pont tőle a bátyja, mikor ott van Sára a szívességekre, de már most nem tetszik neki a feladat.
Utoljára módosította:Ombozi Nelli, 2014. október 1. 00:19
Hozzászólásai ebben a témában
WE are the OMBOZIS!
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed