A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=283668#post283668][b]Kinoshi Thaihasy - 2014.04.27. 22:26[/b][/url]

 Nehéz nap volt és hosszú. Reggel még otthon, Sheffieldben ébredt, most meg itt van Magyarországon, és azt sem tudja, mihez is kezdjen. A Vikonál tett látogatása nem volt felhőtlen. Borzasztó volt így látnia húgát. Aztán meg ki tudja, mennyi ideig tart felépülnie, és visszanövesztenie a veséjét. Kész szerencse, hogy egyáltalán ez ma már sikerül! Tanulmányai során látott már elég durva dolgokat visszavonult auroroknál, de az teljesen más volt. Ez most nem egy idegen, akinek amúgy is az a dolga, hogy ha kell, az élete árán is elvégzi a rá bízott feladatot, hanem a húga. Akivel együtt játszottak a kertben, és akivel éjszaka átszöktek a szomszéd kertjébe epret enni. És persze a húga, akit évente kétszer-háromszor lát már csak.
 Igen, volt egy kis bűntudata is. Hisz mégiscsak a testvére! Nem maradt már senki a családból csak Vikohino és ő. Na meg Doko, de neki már van egy új családja, akiről gondoskodnia kell. Ami biztos, hogy nem megy el a faluból addig, amíg Viko fel nem épül. Teljesen. Lelkileg és fizikailag egyaránt.
 Egy ideig az utcán lézengett, mire megtalálta, hol is fog lakni az elkövetkezendő időben. Lepakolta holmiját és vett volna egy fürdőt is, ha nem lett volna ennyire feszült. Nem tudott egy helyben maradni, így inkább az utcákat kezdte el járni.
 Kellemes esti tavaszi idő volt, így csak egy vékony dzsekit kapott magára. Furcsa volt ez a száraz és meleg időjárás az angliai esős napok után. Anglia. Mit is fog szólni a főnöke, ha megkapja a baglyot! Nem is tudja, mennyi szabadságot vehet ki. Utána kéne néznie a szabályzatban, de ehhez most végképp nem volt lelkiereje. Most csak valami jó italra vágyott.
 El is ment egy kocsmának kinéző épület előtt. Nem is kellett konkrétan megfogannia a gondolatnak, lába azonnal a bejárathoz vitte és keze automatikusan nyomta le a kilincset. Nem volt éppen egy bizalomgerjesztő hely, de jelenleg ez is megteszi.
 Rögtön a pulthoz sétált és rendelt magának egy vajsört. Csak semmi erőset, amúgy sem bírja az italt. Amíg készítették az italt, felmérte a terepet. A sarokban ült egy boszorkány, akinek a talárja szélét valószínűleg egerek rághatták meg korábban. Nem biztos, hogy pontosan tudta, hol van, még motyogott is magában valamit. Pár asztalnál korabeliek ültek, beszélgettek. Semmi különös. Mindenki foglalkozott a saját dolgával.
 - Köszönöm - vetett egy futó pillantást a pultosra, mikor kihozta neki a sört.
 Úgy döntött a pultnál marad. Valahogy el kellett terelnie a gondolatait és az emberek megfigyelése egészen jó taktikának tűnt. Felhúzta magát a bárszékre és jó nagy kortyolt az italból. Kellemes bizsergés futott rajta végig. Ez mégiscsak hazai íz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=288201#post288201][b]Kinoshi Thaihasy - 2014.05.05. 23:35[/b][/url]

 Micsoda forgalom van ebben a kocsmában! Ki-be járkálnak az emberek, és ami számára meglepő, az az, hogy igen fiatal diákok is megjelentek a színen. Kicsit fészkelődni kezdett a széken. Kényelmetlen ez a fiatalság. Nem valók még nekik ez a kocsmázás, főleg ha egy ilyen kétes helyre járnak. Na de ki ő itt, hogy megmondja mit szabad csinálniuk?
 Nagyot kortyolt az italából és a pultra rakta. Nem szerette sokáig fogni, mert a kezétől felmelegedik a vajsör is, és az már nem ugyanaz.
 Egyre többen és többen érkeztek, míg végül már csak mellette, a pultnál volt hely. Le is foglalta egy fiatal leányzó, és azzal a lendülettel, amivel felült a bárszékre, fel is döntötte a vajsörét.
 - Ó a fenébe! - szitkozódott halkan, miközben egyik kezével a poharat próbálta meg elkapni, másik kezével a maradék italt mentette, közben pedig fél füllel a lány mentegetőzését hallgatta. Hiába, a nők egyszerre sok dologra képesek figyelni.
 - Semmi gond, tényleg - rázta le a kezéről a ragacsos folyadékot. - Én Kinoshi vagyok, örvendek - akart kezet nyújtani Gwennek, de inkább mégis kért előtte egy szalvétát. Nem biztos, hogy a legjobb ötlet odaragadni a másikhoz.
 A szalvétával együtt hozták ki a következő kör sört. Kino észre sem vette, mikor kért a leányzó neki is egyet. Na ez már tényleg kellemetlen. Még hogy egy tizenpár éves lányka hívja meg egy italra az első estéjén Bogolyfalván?
 - Köszönöm, de nem kell, van nálam éppen elég, és amúgy sem terveztem sokáig maradni... - Mentegetőzésnek indult, de a mondandója vége felé már egy kicsit talán kérdés és célzás is lett. De ha esetleg nem értené, hát kicsit jobban tapogatózott.
 - Hány éves vagy? Úgy értem, biztosan az iskolába jársz, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=292639#post292639][b]Kinoshi Thaihasy - 2014.05.13. 20:01[/b][/url]

 Kénytelen elnevetni magát a lány válaszán. Sajnos? Mit nem adna azért, ha ő is még diák lehetne! Akkor nem kellene ennyit aggódnia testvéréért. Főleg most.
 Gyorsan bele is kortyol az újonnan kihozott vajsörbe, hogy elrejtse mosolyát. Lehet, hogy a végén még szegény lány azt hiszi, rajta nevet.
 - Nocsak, akkor bizony nem véletlen, hogy összefutottunk - mosolyodott el, mikor a lány kijelenti, hogy ő bizony auror vagy híres kviddicsjátékos szeretne lenni. - Bizony ám, én sem vagyok már diák, és ha hiszed, ha nem, auror vagyok. Vagyis éppen most nem... - az ajkába harapott, amint eszébe jutott, hogy bizony a főnöke már valószínűleg elolvasta a gyorsan lefirkantott levelét, és most éppen egy rivallót készül küldeni neki. Reménykedett benne, hogy nagyon sokára fog ideérni az a levél. Kellemetlen lenne egy idegen helyen ekkora feltűnést kelteni.
 Észre sem vette, hogy elgondolkodott megint. Gyorsan kortyolt ismét egyet az italból, majd kifelé fordult a csárda többi vendége felé.
 - Ha auror akarsz lenni... - kezdte halkan, mintha bizalmas információt közölne a lánnyal, amit most egyedül neki fog csak elmondani. - Akkor jó megfigyelőnek kell lenned. Látod a bejárat mellett azt a férfit vékony, kötött pulcsiban? Lemerném fogadni, hogy azért ült az ajtó mellé, mert nem akar fizetni. Valószínűleg nincs pénze, vagy nagyon kevés van. Kötött felső ilyen melegben elég szokatlan, de ez lehetett a legjobb ruhája. Még egy ilyen helyre is úgy kell érkezni, hogy látszódjon, fizető vendég vagy, különben nem szolgálnak ki.
 Valljuk be őszintén, egy nagyon picit élvezte, hogy mesélhet a lánynak. Náluk, Sheffieldben még csak újonc volt, a többi vénség mellett, így inkább őt oktatták, minthogy fordítva.