31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 26. 14:46 | Link

Zsolt

Búskomor arccal mászkáltam a faluban. Otthonról rossz - nem tragikus, csak rossz - híreket kaptam, és ez számomra elég volt ahhoz, hogy elrontsa a délutánomat. Hiába álltam neki valami máskor lefoglaló tevékenységnek, hamar elment tőle a kedvem. Ezért határoztam inkább a séta mellett. Már sötétedett, amikor útnak indultam, de nem zavart, sosem voltak tapasztalataim éjjelente rám váró bácsikkal az utcán, tehát nem volt okom arra, hogy féljek. Egyébként is bíztam annyira magamban, hogy ne kételkedjek abban, majd az első gyanús jelre pánikba esem, és elrohanok, mint egy... valami. Fél óra elteltével megjelentek az égen a csillagok, én pedig nosztalgiázva kezdtem nézegetni őket, továbbra is gyalogolva. Az egyetlen csillagkép, amit általában felismertem, az a göncölszekér, de ma este azt sem találtam meg. Persze volt egy olyan gyanúm, hogy ez csak az én gyakorlatlan szemem hibája, de nem is izgatott annyira, hogy felfedezzem a korántsem bonyolult csillagképet. Helyette inkább megálltam, és komótosan szétnéztem magam körül. A tekintetem hamar megakadt a Mátra Máguscsárdán. Párszor már elhaladtam mellette, de bent még sosem voltam. Egy ideig haboztam, hiszen semmi okom nem lett volna bemenni, de a fantáziámat igen is izgatta, milyen érzés a bánatomat vajsörbe fojtani, meg ilyenek, annak ellenére, hogy nem terveztem leinni magam. Hamar meggyőztem magam róla, hogy mivel már lassan nem számít újdonságnak, hogy tizenöt éves lettem, egy ilyen hely nem tabu. Amúgy is tudom tartani a mértéket - bizonygattam magamban. Ha másmiatt nem is, hát a nem teli zsebem miatt biztos voltam abban, hogy csak egy korsó valamit fogok inni - fogalmam sem volt, mi a legkisebb alkoholtartalmú ital, amit egy ilyen helyen árulni szoktak.
Magabiztos léptekkel cammogtam be, mintha biztos lennék abban, hogy jó helyen járok, pedig nagyon, de nagyon nem volt így. Piszkos kis helység volt, de az írói fantáziámat hamar megragadta. Hirtelen egy mese hősének éreztem magam, és nem kételkedtem abban, hogy ha bárki belémköt, lefejelem, és kész. Kértem magamnak egy vajsört, és lehuppantam egy szabad, na meg viszonylag tiszta asztalhoz. Kíváncsian pislogtam körbe.
Utoljára módosította:Lagger Arm, 2013. március 26. 15:12
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 29. 15:33 | Link

Lagger Arm

Bogolyfalván sétáltam mikor eszembe jutott az aranyszívű Fédra néni. Még mindig rendkívül hiányzik, pedig eltelt már egy kis idő azóta, hogy első napomon meleg szívvel fogadott. Reménytelenül sétáltam a kis faluban. A csillagok már tisztán látszottak, és kezdett egyre hidegebb lenni. Ebben a pillanatban megpillantottam a Mátra Máguscsárdát. Már kezdtem fázni, de eszembejuttak háztársaim szavai, miszerint a vajsör felmelegí akármennyire is fázom. A muglik vizsgálódni szoktak, hogy mi igaz és mi nem. Most mugliként mentem oda a pulthoz, és kértem magamnak egy vajsört. Körülnéztem, és egy szabad asztalt kerestem szemeimmel. Ezt sajnos nem láttam, de viszont volt egy lány az egyik asztalnál, aki szimpatikusnak tűnt. Mivel nem akartam a pult mellé ülni, mint egy alkoholista odasétáltam hozzá.
-Szia! Szabad ez a hely?
Ha megengedi leülök.
-Mit keres egy magadfajta lány egy ilyen helyen? Szomorúnak tűnsz. Mi a gond?
Kérdeztem szomorúan. Én is szomorú vagyok, egy fontos személy elvesztése miatt. Fédra néni nagyon fog hiányozni, miatta vettem fel a jóslástant is. Bárki lesz az új tanár, vagy esetleg tanárnő biztosan nem fogom szeretni a jóslástant, ha lesz. Senki nem tudja helyettesíteni őt, még Kőszegi sem, pedig Ő igazán szimpatikus, meg jófejnek tűnik. Nem tudom, mi lesz így Fédra néni nélkül. Az élet nem állhat meg, de nem tudom elképzelni az itteni életem nélküle. Másodikos lettem, egy újabb nehézségi szint, amit muszály túllépnem, ezen gondolkozva kortyoltam egy nagyot a vajsörömbe. Ez nagyon finom... Hmmm...
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 29. 17:45 | Link

Zsolt

Szórakozottan iszogattam, az érdes asztal peremét vizsgálgatva. Az ital kellemesen átjárta minden porcikámat, és magam sem tudtam meghatározni, hogy most boldog vagyok-e, vagy szomorú. Olyasmi érzésem volt, mint ami akkor fog el, ha lebetegszem. Olyankor rosszul érzem magam, de élvezem, hogy csak heverek, és általában kiszolgálnak. Elvoltam. Egy udvarias hang szakított ki a mélabúmból. Számítottam rá, hogy hamarosan társam akad az asztalnál, hiszen magamban voltam, és én még a megbízhatóbbik népséghez tartoztam a csárdában, aki mellé oda mer ülni az ember. Azon gondolkoztam, hogy ez akkor is így lenne-e, ha a terveim szerint leborotváltatnám oldalt a hajam, vagy felvennék egy számomra tetszetős bakancsot.
 - Szia - mosolyogtam a fiúra, talán kicsit kényszeredetten, és ösztönösen végigmértem. Nem volt furcsa ismertetőjegye, talán a fancsali arckifejezés az, ami nem tette számomra közönbössé. - Persze, gyere csak.
A srác, akit ismerősnek találtam, leült az asztalhoz. Szinte biztosra vettem, hogy évfolyamtársak vagyunk, vagy hasonló. Félig-meddig arra számítottam, az én szerencsémet ismerve. Hogy néma csendben fogunk egymás mellett iszogatni, elvégre idegennek számítottunk egymásnak, de az idegen megcáfolt. Nagyon udvarias volt, bár a magamfajta lány jelzőt kicsit furcsának tartottam.
 - Ó, hát, izé... unatkoztam - böktem ki. Kicsit feszélyezve éreztem magam, hogy ki kellett mondanom, mi nyomja a szívemet, de nem akartam azt mondani, nincs semmi baj. Ha már rákérdezett, nem volt szívem kamuzni. - A zongoratanárnőm kórházban van, kicsit aggódom érte.
Az ezután érkező csend olyasmi volt, amivel nem tudtam mit kezdeni. Sejtettem, hogy folytatnom kéne a beszélgetést, hiszen olyan kedves volt, megkérdezte, mi a bajom. Bár a fiú tipikusan olyan udvarias típusnak látszott, de nem az a lényeg, hogy csak velem kedves-e, nem akartam megbántani.
 - Te is elég levertnek látszol - jegyeztem meg. - Vagy rosszul látom?
Az arcvonásait tanulmányoztam, és próbáltam rájönni, nem találkoztunk-e már valahol. Bár sejtettem, hogy a válasz nem lesz.
Utoljára módosította:Lagger Arm, 2013. március 29. 17:46
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 5. 19:44 | Link

Lagger

Nagyon finom volt a vajsör amit iszogattam. Finom volt, bár sajnos lelki sebeimet nem tudta begyógyítani. Azt hiszem ezentúl gyakrabban fogom meglátogatni ezt a helyet, valószínüleg barátokkal. A lány aki ott ült a közelemben nem tudta lekötni a figyelmem. Csinos, de nem olyan szép, mint a szívem legbecsesebb heyén tartott Leonie. A Fédra nénire, meg Leonire irányított gondolataim miatt nem is tudtam figyelni a lányra. Miután befejezte mondandóját észrevettem, hogy túl nagy a csend. Biztosan egy szomorú dolgot mondott, elvégre azért kell szomorú legyen.
-Az nagyon szomorú...
Valószínüleg látta rajtam, hogy nem figyelek rá, de ez nagyon is nem érdekel. Nem ismerem, és nem tudhatja milyen szomorú vagyok.Borzalmasan érzem magam, az élet a gyöngyszívű mindig kedves néni nélkül nem élet. Mit kérdezett? Már megint elkalandoztam, sajnos. De nem érdekel ilyenkor, hogy ki mit gondol, a lényeg, hogy a barátaim megértenek, és próbálnak vigasztalni, pedig ezt nem is várom el tőlük.
-Miért vagyok szomorú? Elvesztettem egy nagyon fontos embert.
A vajsöröm folyamatosan, egyre gyorsabban fogyott. Simogatta a torkom, ahogy lecsúszott a nyelőcsövöm. Ez alatt a pár pillanat alatta mennyekben éreztem magam. Pont olyan volt, mintha Fédra néni újra velünk lenne. Nagyon jó érzés. Felálltam, és odavonultam a pulthoz. Mélabúságomban még a lánytól sem kérdeztem meg, hogy kér-e. Kértem még egy jó nagy korsónyi italt. Nekem nagyon ízlik, valószínüleg holnap is itt leszek, csak azért, hogy élvezzem a vajsör lefolyásának minden pillanatát. Még mostsem felejtettem el Fédra nénit. Miért ment el, miért? Olyan jó lett volna ha legalább elbúcsúzik. Legyen bármi is nagyon fog hiányozni. Kínos ez a csend, de nem zavar. Engem...
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. április 7. 20:56
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 6. 18:13 | Link

(Szerintem nevet tévesztettél Cheesy)
Zsolt

A fiú egészen ködös tekintettel nézelődött, hirtelen azt sem tartottam kizártnak, hogy már eleve illuminált állapotban érkezett meg. Szerencséje, gondoltam, hogy a lazábbik fajta vagyok, ha egy sértődős egyént fogott volna ki magának, az nem biztos, hogy jó szemmel nézte volna, ha tudomást sem vesz a bajáról. Persze nem lehettem benne biztos, hogy elengedte a füle mellett a dolgot, de csak nagy sokára reagált a rövid monológomra, a kérdést pedig meg sem hallotta. Sejtettem, hogy komoly baja lehet, vagy ilyesmi. Ez kicsit zavarba hozott, nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni. Jól esik az embernek, ha istápolják, vagy jobb, ha hagyom, hadd főjön magában? Úgy döntöttem, egyelőre a passzív megfigyelést választom, aztán ha mondjuk elkezsi verni a fejét az asztalba, megpróbálom megakadályozni, nehogy elcsúfítsa azt a szép kis pofikáját. Aztán nagy sokára - jó, annyira nem sokára, de a bánattal rezgő levegőben óráknak tűnt - válaszolt a kérdésemre. Elvesztett valakit... hm.
 - Értem. Sajnálom.
Nem akartam neki nyomni a sablondumát, hogy időbel jobb lesz, és a többi. Sejtettem, hogy egyáltalán nem kíváncsi rá, akkor minek? Minden bizonnyal semmi kedve úgy tenni, mintha érdekelném. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy újabb italt kér magának. A vajsör nem túl erős ital, tehát nem tartottam attól, hogy ennyitől a padlóra kerül, de elhatároztam, hogy ha már a negyedik korsóval akarja majd bedönteni, szót emelek az érdekében. Csak csendben figyeltem, ahogy élvezettel kortyolgat, aztán eszembe jutott valami, amivel esetleg elterelhetem a figyelmét. A zsebemben teljesen véletlen egy kártya pakli lapult - idefelé vettem.
 - Hé, tudsz kártyázni? - kérdeztem. Én semmilyen játékot nem ismertem, és a paklit azért vettem, hogy rávehessek valakit, tanítson meg. Az alkalom adott volt, a fiúnak el kellett terelni a figyelmét, és nem mellesleg én is szívesebben koncentráltam volna a lapokra. Mindazonáltal nem tudtam, hogy ezt az asztaltársam is így gondolja-e.
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed