A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Tudom én, hogy nem ez a legjobb mód arra, hogy kiadjuk a gőzt, főleg ha az első évemet taposom itt, de... én nem cuki gólyaként tértem ide, az az időszak nálam már leköszönt, és ha nekem valaki azt mondja, hogy dobjunk be egy vajsört, nem kezdek ellenkezésbe.
Ezért is indulunk meg a falu felé Tányával. Olyan apróságok, hogy szabad-e, meg takarodó, meg szabad hétvége, engem nem igazán érdekelnek, a mellettem lépdelő ugyanis prefektus, ha megbüntet, feldobom. Na jó, azért azt nem, de biztos nem viszem el egyedül a balhét. Na de, ennyit az esetleges rossz érzésekről a kialakult pillanattal kapcsolatban.
- Te kérd ki jó? Még kiskorú vagyok - ami egyébként nem látszik meg rajtam. A külsőm mindig is előrébb tartott, de sose bántam. Vagyis hát... nem volt annyira mérvadó, hogy ilyesmivel törődjek.
Persze, az ember első ránézésére azt hinné, ahogy belépek a csárdába, fordulok is ki, de ez nincs így, finnyás vagyok a legkevésbé, és a prűd megnyilvánulások is távol állnak tőlem.
- Addig lenyúlom azt az asztalt, mielőtt más tenné meg, oké? - bökök fejemmel az egyik üres asztal felé, aztán ha Tánya is rábólint, be is foglalom azt. Nem akarok már az első alkalomkor  vitatkozni, főleg úgy nem, hogy már egy hónap sincs, mire betöltöm azt a kritikus kort. Annyit nem ér meg az egész.
Kezembe kerül az itallap, azt kezdem vizslatni, magamban mosolyogva csak a hezitáláson, mikor valaki megáll mellettem. Továbbhalad aztán, és erről nem feltétlenül tehetek én. Anya szerint van egy karizmám, ami az ilyen esetekben nagyon jól tud jönni, na nem mintha nem lennék képes megvédeni magam. Egy likvidátor apa mellett? Ugyan már.
Tekintetem azért sűrűn siklik Tánya felé, mintha csak attól tartanék, meggondolja magát, és itt hagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=680715#post680715][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.13. 20:30[/b][/url]

Tudom én, hogy nem ez a legjobb mód arra, hogy kiadjuk a gőzt, főleg ha az első évemet taposom itt, de... én nem cuki gólyaként tértem ide, az az időszak nálam már leköszönt, és ha nekem valaki azt mondja, hogy dobjunk be egy vajsört, nem kezdek ellenkezésbe.
Ezért is indulunk meg a falu felé Tányával. Olyan apróságok, hogy szabad-e, meg takarodó, meg szabad hétvége, engem nem igazán érdekelnek, a mellettem lépdelő ugyanis prefektus, ha megbüntet, feldobom. Na jó, azért azt nem, de biztos nem viszem el egyedül a balhét. Na de, ennyit az esetleges rossz érzésekről a kialakult pillanattal kapcsolatban.
- Te kérd ki jó? Még kiskorú vagyok - ami egyébként nem látszik meg rajtam. A külsőm mindig is előrébb tartott, de sose bántam. Vagyis hát... nem volt annyira mérvadó, hogy ilyesmivel törődjek.
Persze, az ember első ránézésére azt hinné, ahogy belépek a csárdába, fordulok is ki, de ez nincs így, finnyás vagyok a legkevésbé, és a prűd megnyilvánulások is távol állnak tőlem.
- Addig lenyúlom azt az asztalt, mielőtt más tenné meg, oké? - bökök fejemmel az egyik üres asztal felé, aztán ha Tánya is rábólint, be is foglalom azt. Nem akarok már az első alkalomkor  vitatkozni, főleg úgy nem, hogy már egy hónap sincs, mire betöltöm azt a kritikus kort. Annyit nem ér meg az egész.
Kezembe kerül az itallap, azt kezdem vizslatni, magamban mosolyogva csak a hezitáláson, mikor valaki megáll mellettem. Továbbhalad aztán, és erről nem feltétlenül tehetek én. Anya szerint van egy karizmám, ami az ilyen esetekben nagyon jól tud jönni, na nem mintha nem lennék képes megvédeni magam. Egy likvidátor apa mellett? Ugyan már.
Tekintetem azért sűrűn siklik Tánya felé, mintha csak attól tartanék, meggondolja magát, és itt hagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=680790#post680790][b]Ardai Tánya - 2017.05.14. 11:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=681093#post681093][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.15. 13:21[/b][/url]

- Legyen vajsör - kezdésnek legalább is. Bírom Tányát, halál laza annak ellenére, hogy prefektus. És vele már az első napomon megtaláltuk a közös hangot, nem is titok, hogy nagy köze volt ahhoz, hogy ne temessen maga alá a depresszió. Az már csak hab a tortán, hogy vevő az ilyen lazulós estékre, és tojik a korkülönbségre.
Felnevetek, mikor látom, hogy a csapos srác egyből flörtölni próbál vele, és még akkor is vigyorgok, mikor visszakerül mellém.
- A számodat legalább elkérte? Hmmm... nem is olyan rossz, megérne egy ajtócsapkodást - oldalra döntött fejjel vizslatom a fiút. Jó, én biztos, hogy nem vállalnám be, nálam a dolgok nem így működnek, de Tánya hátha vevő rá. Megint felnevetek, mikor látom, annyira néz ide, hogy a pohár mellé csapolja a sört. Amatőrnek tűnik szegény innen, vagy csak ennyire az eridonos hatása alá került.
- Kész, lenyűgözted - dőlök hátra elégedett mosollyal az arcomon, és Tánya arcát vizslatva kortyolok a kikért italból. Pedig a múltban történtek után kerülnöm kellene az ilyen helyeket, de nem vagyok a múltban ragadós típus, és nem nyalogatom a sebeim. Megtörtént, elfogadtam és túlléptem rajta, mert ez tűnt a legjobb megoldásnak, na meg... nem hagyhattam, hogy bárki sejtsen bármit is, akkor már zárdában lennék.
- Rozsdás patkányok - olvasom le a plakátról, aztán pislogás nélkül meredek a lányra, mert hátha neki mond ez valamit.
- Jó, ha nagyon gáz lesz, átmegyünk a PUB-ba, ott legalább van karaoke - készítem is a B tervet, és hát... jó én szeretek karaokezni, nem foglalkoztat, hogy mások is hallanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=681261#post681261][b]Ardai Tánya - 2017.05.15. 22:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=681271#post681271][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.15. 22:53[/b][/url]

Eszméletlenül jól szórakozom az előttem lejátszódó jeleneten, és el is könyvelem, hogy a pasik itt is olyan gyámolatlanok, mint otthon. Mert igen, nekem az államokban van az otthonom, ezt valószínűleg sose fogom annak tekinteni.
- Egy szerencsés ember vagy... én ráfüggtem, bár... csak így tudom az otthoniakkal tartani a kapcsolatot, szóval azt hiszem, ez enyhítő tényező, nem? - döntöm oldalra a fejem, kicsit el is mélázva is ezen. Otthon is megértették, hogy csak azért lógok olyan sokat a neten, mert Angnek annyi mondanivalója van, és mikor apám egyszer velünk töltött öt percet - csak hogy megbizonyosodjon róla, tényleg azért lógok fent -, nem is értette, hogy tud az a lány ennyit beszélni, de még azt sem, hogy én hogy vagyok minden szavával teljesen képben. Az a pillanat tetszett, akkor... tényleg az az értetlen, belenyugvó apa volt, akit még szeretni is lehet. Csak hát, ezek a pillanatok a legritkábbak.
- Szerintem meg csak ritkán lát jó nőt - vonom meg kecsesen a vállaim, mert pedofilnak egyáltalán nem tűnik számomra. Tényleg csak olyan kis szerencsétlen, akit az ember általában megszán.
- Az... - nevetek fel a fejem rázva, aztán kortyolok egy újabbat az italból, teljesen megdöbbenve a tényen, hogy egyre többen lesznek itt.
- Én is... a bátyám ugyan nem díjazza, de a zuhanyrózsa egyenesen imádja a hangom - vigyorodok el jó kedvűen, mert tetszik, hogy Tányával még ilyet is lehet csinálni, tudtam én, hogy a legjobb embert fogtam ki.
- Láttam a plakátot a suliban, és marhára nincs kedvem fent poshadni. Szóval, ha most az üknagyanyák gospel kórusa lenne, akkor is itt csücsülnék - jó, elég képtelen példa, de na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=681277#post681277][b]Ardai Tánya - 2017.05.15. 23:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=682474#post682474][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.23. 22:00[/b][/url]

- Az nagyon menő lehet. Mi a bátyámmal nem bíbelődünk ilyennel, ha látni akar jön, ha én akarom, megyek - vonok vállat, nem téve hozzá, hogy egyébként a mi viszonyunk korántsem olyan idilli, hogy ilyen varázslatokra szükség legyen. Persze, már lényegesen kevesebb a veszekedések száma, de lényegesen kevesebbet vagyunk is együtt, és hát... jó ez így.
- Nem, erről mi sose tehetünk - egy biccentés kíséretében értek vele egyet, kicsit rá is játszva a megjegyzésemre, de Tányának is leeshet, hogy ez csak vicc, és nem vagyok ennyire egoista.
- Szerintem bírnak téged... milyen menő már egy ilyen nevelővel lógni... én mit nem adtam volna azért, hogy a tanáraim otthon ilyen lazák legyenek - sóhajtok fel, mert azokról minden elmondható volt, ép csak a lazaság nem, na mindegy. Most itt vagyok, és ez a hely igazából még tetszik is.
- Egyértelmű, hogy mi. A gospel unalmas és altat... mi simán csak röhejesek lennénk - tettetett komolysággal vágom mindezt a fejéhez.
- Simán, csak ha én is csinálhatok, és fellőhetem instára... muszáj közölnöm, hogy fél Kanada gyönyörködne a pofidban - és nagyon remélem, hogy ez nem rettenti el, szóval miután sikerül nekem is hülye fejet vágnom, ellövöm én is a sajátom, ami aztán pillanatok alatt köt ki a világhálón. Nem, nem tudok lemondani róla.
A zenekar pedig belekezd, és én fájdalmas képpel hallgatom úgy három percig.
- Szerintem ez nem a mi terepünk. Pub? - lassan állok fel, és miután meg is kaptam azt a biccentést, amire vártam, Tányával karöltve hagyjuk el a helyet.