Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Alexa
Kinézet

Alig hogy visszaértem Bogolyfalvára, máris meghívást kaptam egy kis esti bulizásra. Természetesen azonnal igent mondtam, mert mostanság keveset látom az ittenieket. Ha pedig véletlenül ide csöppenek, akkor vagy az előkészítőben ragadok vagy órán vagyok. A legrosszabb, hogy még Colossal is keveset találkozom.
Na de ez az este nem fog erről szólni. Gyorsan felkaptam magamra a kezembe eső cuccaim közül egyet, és már indultam is a lányhoz szobájához, ahonnan együtt sétáltunk le a faluba.
Ahogy kinyitottuk az ajtót, megcsapott az állott sör és a meleg levegő keveréke. Tipikus csárdai szag.
- Persze, mit kérsz? - kérdeztem a lányt. Számomra nem volt gond, hogy még csak 17 éves, hiszen én is voltam annyi. Na persze akkor még csak a civilizációba se nagyon tartoztam, nemhogy eljárjak inni. De tudtam hogy mennek a dolgok. Ha pedig megártana a lánynak, majd hazatámogatom. A folyosókon úgysem lesz gond, mert prefektus vagyok. Ráadásul utolsó éves. Csak a HV-k mernének velem kötekedni.
- Oké - mosolyogtam rá, és máris a pulthoz verekedtem magam. A rendelés egészen könnyen ment, mert egy egészen flörtölős kedvében lévő srác volt a csapos. Én voltam tehát az első, akinek kiadta az italokat. Ezért pedig egy széles mosollyal jutalmaztam.
A poharakkal a kezemben mentem oda az asztalunkhoz, amit Alexa lefoglalt nekünk. - Elég nagy tömeg van... - jegyeztem meg.
- Szóval...milyen zenekar is fog zenélni ma este? - Az eredeti tervben az volt, hogy valami zenét fogunk hallgatni. Gondoltam miattuk van ennyi ember itt.

Alexa
Kinézet

Bólintok a lány kérése, aztán a pulthoz tolakodva kikérek két vajsört. Amint az asztalunkhoz érek, meglátom Alexa sunyi kis mosolyát. Egyértelmű, hogy az előbbit végignézte, de ez nem jelenti azt, hogy ilyennek kell lennie.
- Nem élek a telefon hatalmával - jelentem ki, mert igen, tudok egy s mást a mugli technológiáról attól még, hogy aranyvérű vagyok. A megjegyzésre odafordulok a férfi felé, aki erre elkapja a pillantását. Elég átlátszó és béna. - Inkább olyan mint egy rossz pedofil. Távolról szemlélődik, és azt is úgy csinálja, hogy mindenki lássa. Nem az esetem - mosolygok a lányra. Jó érzés volt ilyen hétköznapi dolgokról beszélgetni. Az utóbbi hetekben úgy éreztem minden a nyakamba szakadt. Alexa a tökéletes ember, hogy ezt elfelejtsem, és bulizzak vele egy jót.
- Rozsdás? - kérdezem meg. Nem valami bizalomgerjesztő a nevük.
- Egy karaokéban benne lennék. Lehet, hogy más nem szeretné hallgatni, de imádok énekelni. Kellő mennyiségű alkohollal pedig bárkinek adok szerenádot, még annak a srácnak is - mutat a pultos srác felé, és meghúzza a vajsörét. Természetesen ez után egy elegáns mozdulattal kénytelen megtörölni a száját. Ez a hátránya az italnak.
- De komolyan, hogy bukkantál rá erre a bandára? - térek vissza a koncertre nevetve. Képtelenségnek tűnik, hogy pont itt ülünk. Ráadásul szándékosan.

Alexa
Kinézet

- Akkor elnézzük neked. Nekem a bátyámmal egy egyedi módszerünk van erre. Ilyen családi varázslat - vonok vállat. Igazság szerint imádom azt a bűbájt, de most nincs kedvem beszélni róla. Csak nagyapi jutna róla eszembe, amiről pedig a betegsége. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy megint elkezdjek aggódni miatta. Úgy sem tehettem semmit innen.
- Nem tehetek róla, hogy a természetes bájammal így elvarázsolok mindenkit - rebegtettem a szempilláim, aztán felnevettem. Persze nem gondoltam úgy, hogy kirívó szépség lennék, de Kolos mellett megtanultam, hogy milyen a jó karizma, az egyszer biztos.
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Mondjuk az előkészítős lurkók is tudnának szerintem panaszkodni - húzom el a szám. Ez van, nem lehet az ember mindenben jó.
- Egy gospel kórus...szerinted ők, vagy mi ketten lennénk a nyertesek egy versenyen? - merengek el. Mert hát azért az idős nénikék is tudnak olyan hamis hangokat kiadni magukból, hogy a botfülem is meghallja.
- Azon gondolkodtam, hogy mit szólnál egy közös képhez? - húztam elő a táskámból a régi polaroidos kamerámat. - Szeretek fényképezni, és meg szeretném örökíteni a pillanatot - váltok kissé teátrálisba. Ha beleegyezik, akkor pedig közelebb húzódok hozzá, és hülye képet vágva nézek a kamerába. Aztán egy klikk.