Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817048#post817048][b]Rothstein Elektra - 2020.09.16. 18:24[/b][/url]

A sűrű napok amik mögötte álltak lassan véget értek. A lapzártát tartotta, a cikke megjelent és minden más is amin dolgozik szépen alakul. Előkészítette a terepet, megágyazott azoknak a témáknak, amikben komolyabb kvalitások rejlenek és amikkel valóban jó célt szolgálhat. Szép lassan építette és melegítette be magát újra, hogy ismét az a jó nevű firkász lehessen, aki férje és fia halála előtt volt. Azonban az élete már nem csak a sztorik hajszolásáról szól. Ott van neki Imola. Kislánya ugyan mostanság elég sok időt töltött a nagyszülőknél Elektra nem az a fajta anya, aki csak mutatóban van a gyermeke mellet. A látszat ellenére nagyon is közel állnak egymáshoz és amikor csak lehet együtt vannak. Most, hogy Elektra egy időre maga mögött tudhat jó néhány bokros teendőt, beleértve a szívének -bár sosem vallaná be- egyre kedvesebb Sándor segítését nincs egyéb dolga, mint várni haza Imolát. A kicsi lányt délután hozzák vissza a szülei és hősnőnk úgy döntött gyerkőce kedvenc fagylaltkelyhével kedveskedik neki. Ezért indult el a kávézóba miután főzött és rendet tett a munka nyomaitól még rumlis nappaliban. Laza farmer, kockás ing alatta fehér top kombinációjában teljesen átlagos nő benyomását kelti, amit a háta közepéig leérő hajfonata csak még jobban megerősít. Ma nem Rothstein Elektra a kolumnista, csak egy anya, aki édességért jött, semmi több. Nem tervezett mára más programot. El akart jönni ide, egyenesen a pulthoz akart lépni és kikérni azokat a bizonyos hideg és édes gömböket, majd hazasétálni velük. De megesik, hogy ember tervez...Persze ezt most még nem láthatta előre. A kilincs lenyomásáig sikerült is tartania magát az előirányzott tervéhez, ám ahogy orrát megcsapta a finom kávé illata menthetetlenül elcsábult. Módosítva elképzelésén úgy határoz tehát, hogy néhány percet szentel a folyékony arany imádatának. Kikér magának egy csészével a legjavából és beadja a fagylaltkehelynek szánt dobozát, hogy mikor távozik majd magával vihesse. A kávézó zsúfolt, mint általában. Mindenki igyekszik kihasználni a szép és meglehetősen meleg kora őszi időt. Elektra a megkapott csészéjével pár pillanatig hely után kutat és talál is egyet, amit megcéloz.  - Jó napot! Leülhetek? - kérdezi és kedves mosolyt küld a kiszemelt hellyel átellenben ülő fiatal nő felé. Innentől azonban már kattogni kezdenek a fogaskerekek sötét fürtökkel koronázott koponyájában. Felismerte a fiatal hölgyet és immár szánt szándékkal szeretne leülni kávézni vele szemben. Amióta kitette a lábát Daróczy irodájából rajta tartotta a szemét és a fülét a róla szóló híreken. Az új utcában építtetett házat. A munkások és takarítók épp eleget beszélgettek itt-ott arról, hogy micsoda luxusban lesz része majd az ott lakóknak. Kapcsolatai révén hősnőnk megneszelte, hogy nászra készül a város első embere és nem kellett hozzá sok riporteri rafinéria, hogy kinyomozza ki is a szerencsés arajelölt. Arra azonban nem számított, hogy épp a szabadnapjának kijelölt napon találkozik vele a sors szeszélye folytán. Erre szokták azt mondani, hogy ég adta lehetőség, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817062#post817062][b]Rothstein Elektra - 2020.09.16. 19:20[/b][/url]

Ábrándos szempár néz fel hősnőnkre annak kérdése után. Az apró biccentés is arról árulkodik, hogy nagyon elvolt belső világában a másik, amikor Elektra odalépett és helyet kért tőle. Vajon mi járhat a fejében? Vajon mennyit fed fel majd magából, ha nem tudja, hogy épp egy firkásszal beszél? Gondolkozik el Elektra, míg szóbeli választ is kap. A fő az, hogy leülhet, a többi meg majd jön magától. - Köszönöm - mondja és mosolya töretlen, ahogy elhelyezkedik, vigyázva, nehogy egyetlen cseppje is kárba vesszen a csodás illatot árasztó nedűnek. Kisvártatva megtörik a csend. Ráadásul nem is neki kell kezdeményeznie. - Imelda - fogadja el a felé nyújtott kezet, amit röviden de határozottan fog meg, majd engedi el ugyanazzal a lendülettel. Direkt második keresztnevén mutatkozik be a nőnek. Ezt kevesen ismerik és most nagyon nem lenne jó, ha kiderülne ki is ő valójában. Ezután egy pillanatig szemét lehunyva adózik imádattal a bögréjében örvénylő aromaharmóniának mielőtt belekortyolna. Nyelvén érzi a könnyed pörkölést és a fűszeres ízvilágot. Aprót biccentve nyugtázza, jól választott. A vele szemben ülő ezalatt a pincérrel társalog. Hangját figyelve őszinte kedvesség tónusát hallja, de nem ítél elsőre. Az intermezzo után az őzbarna szemek már rá néznek kedvesen. Bájos vagy csak bájolgó? Mosolya valódi-e vagy csak betanult klisé? Fut át Elektra agyán ez a néhány jogos felvetés, de egyelőre ezekben sem mond ítéletet. Sötét, kifejező lélektükreivel viszonozza a pillantást. - Elég régen ahhoz, hogy tudjam hol adják a legfinomabb kávét - válaszol mosolyogva és újabb apró kortyot elfogyasztva a nevezett italból - És ön? - kérdezi a vele egyidős nőtől, aki külleméből adódóan jóval ifjabbnak tűnik valós koránál. Szerencsés alkat. Megnyerő arc, nagy és ártatlan szemek, szép metszésű száj. Vonásai őszinteséget és nagy fokú naivitásra engednek következtetni, ha az arcisme szabályai szerint vizsgálja meg őket az ember. Hősnőnk pedig ennek a módszernek jó ismerője. Azonban minden apró jelre figyel, hogy valós képet kaphasson a majdani első asszonyról. Érdekes beszélgetés van itt folyamatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817067#post817067][b]Rothstein Elektra - 2020.09.16. 20:54[/b][/url]

A kávé kevés lesz ide. Ezt meg kell, hogy állapítsa már így a csevegés elején. Ezért és mert, ha már lúd, legyen kövér rendel a megmelegített teát az asztalhoz visszahozó pincértől egy lekváros fánkot is pluszban. - Legalább annyira, mint önnek - reagál a vele szemben ülő megjegyzésére és magában még hozzáteszi, hogy az Elektrára is biztosan ugyanezt mondta volna. Sokan furcsállták, hogy magyar létére ilyen furcsa keresztneveket visel, de ha elmondta, hogy felmenői közt görögök is voltak már sokkal kisebb felhördülés kerekedett. - Oh, nahát egy ifjú ara? És ki a szerencsés férj jelölt? - kérdezi kedves, valódinak ható mosollyal és hangjának tónusát is a tiszta szándékú érdeklődés festi meg. Jól leplezi valódi informáltságát. Csak az jönne rá, hogy színleli a kíváncsiságát és vidámságát, aki jól ismeri. Ha lelke mélyére tekint, valami megmagyarázhatatlan viszolygást lát és őszintén félti a vele szemben ülőt. Megérzései Daróczyval kapcsolatban igen erősek és nem épp pozitív felhangúak. Annak ellenére, hogy mint városvezetőt és politikust elismeri és érdemeit a maga firkász módján még díjazni sem lesz rest mindaddig, míg valami ártó szándékún rajta nem kapja. - Persze, semmi akadálya - egyezik bele a tegeződésbe egy csillogó szemű és hálás mosoly kíséretében. A bizalmasabb viszony kialakításának egyik alap feltétele ennek a mérföldkőnek az átlépése. Beszélgetőtársa pedig olyan fajtának tűnik, aki igen hamar teszi meg ezt másokkal. Valóban naiv és így első ránézésre szöges ellentéte a gyanakvó és hűvös Konrádnak. Hősnőnk számára Elizabet nyíltsága kapóra jön és ő nem rest kihasználni ezt addig a pontig míg nem válik visszássá. - A közelben nőttem fel - válaszol a neki feltett kérdésre éppen csak annyi igazságot elárulva amennyi mindenképp szükséges - Te is a környéken laksz? - érdeklődik immár az elé lerakott jókora barack lekvárral ízesített fánkot csipegetve. Az édes lekvár és a kesernyés kávé olyan ízharmóniát teremt, mely összetéveszthetetlen és emlékezteti a régmúlt időkre, amikor még egy zajos és nagy szerkesztőségben itta a szörnyű löttyöt amit ott kávénak csúfoltak és ette hozzá a mázas fánkokat, amik ízben meg sem közelítették a hazait. Mai szemmel nézve az a csoda, hogy nem kapott fekélyt, mert néha duplán töltötte magába a dupla kávékat, hogy a címlapon tartsa magát. Kicsit örül is, hogy ezek az idők már a múlt jótékony homályába vesztek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817069#post817069][b]Rothstein Elektra - 2020.09.16. 22:05[/b][/url]

Tudja, hogy miként kell utánajárni valakinek. Gépén néhány perc alatt kiderített sok dolgot a leendő polgármesternéről, de élőben azért egészen más látni és hallani. A képek és adathalmazok nem adják vissza csillogó barna szemeit, arcának rezdüléseit és hangjának csendülését, ahogy hullámzását sem, ahogyan kiejti jövendőbelije nevét. A kötődés őszintesége kihallatszik a nő szavaiból. Ez hősnőnket nem döbbenti meg, hiszen a férfi vonzó, ez tagadhatatlan tény és nem csak a külleme, de az egzisztenciája is figyelemreméltóvá teszi. Egy a bökkenő, hogy ennek a Mr. Darcy-nak nem fog meglágyulni a szíve a történet végén. Erre Elektra akár mérget is merne venni. Azonban ennek boncolgatását ráhagyja a pletykafészekrakó kollégáira. Neki egészen más céljai vannak a mostani beszélgetéssel. Arra kíváncsi mennyire ismeri az ifjú ara jövendőbeli urát. Ezért csak csendben, fánkját eszegetve hallgatja asztaltársát. Nyílt viselkedése és közlékenysége még bajba fogja sodorni egyszer. Ezt a megállapítását azonban Elektra most inkább bölcsen megtartja magának. Helyette arcának változásait fürkészi óvatosan. Szemeinek csillogása, mosolyának egyértelmű szélesedése illetve a tekintetének öntudatlan fixálása arra engedi következtetni, hogy felidézett emlékei igaziak és valóban boldogok. - Régóta együtt vagytok már, hogy megkérte a kezed? - teszi fel ártatlanul a kérdést, mint aki semmit sem tud semmiről - Nem lesz furcsa az esküvő után egy teljesen idegen helyen élni? - folytatja a finom faggatózást. Nagyon szofisztikáltan fogalmaz és ügyel arra, hogy arckifejezése, tekintete és hanghordozása is barátságos legyen. Kávéjának negyedét itta még meg csak. Ez is egyfajta taktika. Azt az érzetet kelti a másik félben, hogy annyira rá van hangolódva a társalgásukra, hogy megfeledkezett saját cselekedeteiről. Lassú mozdulatok, tartott szemkontaktus, de csak csínján, hogy ne érződjön vájkálásnak. Elektra mindebben igen járatos, de egy laikus számára ezek a húzások fel sem tűnnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817071#post817071][b]Rothstein Elektra - 2020.09.17. 08:06[/b][/url]

Az első olyan dolgot tudta meg amit csak a pletykákból ismerhetett volna, melyekre nem ad igazán. Házasságszerző és elrendezett frigy. Szakmai szempontból érdekes ez persze csupán számára, mert hősnőnk ugyanolyan avitt és porlepte szokásnak tartja magánemberként a szerelem nélküli kapcsolatokat, akár a varázserővel mért behívólevelet a tanodába. - Ez igazán érdekes. Nem tudtam, hogy ilyesmi még létezik - jegyzi azért meg, de érzéseivel ellentétben hangjából kíváncsiság csendül ki és meglepődés. - Persze a szerelem majd kialakul - teszi még hozzá és olyan kedvesen sugárzó mosollyal egészíti ki szavait, hogy bárki azt hihetné romantikusnak tartja az egész metódust. Talán a plebsz tagjaként és olyan nőként aki igaz szerelemből ment férjhez sosem fogja megérteni igazán az efféle döntéseket, de mint intelligens és tanult ember átlátja a helyzetet és megértéssel tud fordulni azok felé aki ezt a módot választják arra, hogy asszonnyá váljanak. Ráadásul ez a nő itt vele szemben boldognak és elégedettnek tűnik. Erre enged következtetni a pír, mely arcán mint a rózsa bont szirmot és ahogy gyűrűjét babrálja. Nem látszódik rajta kényszer, sem a vonakodás más egyéb jele. Szavai pedig csak megerősítik az Elektra által látottakat. - Kívánom, hogy találd meg benne mindezeket és hosszú, elégedett közös életetek legyen - mondja ki részint őszinte szívből a jókívánságot. Annyira azért romantikára fogékony a lelke legmélyén, hogy egy szikrányi reményt érezzen azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen tisztalelkűnek tűnő nő majd képes lesz kiegyensúlyozni a komoly és rideg politikus mérlegét. Még ha csak otthonuk négy fala közt is teszi meg azt, elég lehet. Látott már furcsább románcokat is a világ. - Egyedül élek - hangzik válasza a feltett kérdésre egyszerűen és nyugodtan. Szánt szándékkal nem említi meg Imolát. Ezzel természetesen most inkognitóját védi. Elektráról ugyanis, hála a magazinoknak és életútja tragikus fordulatainak sokan tudják, hogy van egy kislánya és emellett özvegy. - Ha ilyen különleges a kapcsolatotok, akkor nem sok időt tudtok együtt tölteni még most, igaz? - tereli a szót finoman és direkt használva bizonyos szavakat. Pók módjára fonja a beszélgetés fonalát, igyekezve magáról a lehető legkevesebbet mondani, míg partnerétől a legtöbbet megtudni annak vőlegényéről. Viszont mivel a szülők rendezték el a frigyet Elektra él a gyanúperrel, hogy az arajelöltnek nem sok belátása van egyelőre a férfi életébe. Azonban, ha sikerül Elizabet-el a későbbiekben Imeldaként beszélő viszonyban maradnia, talán többet fog megtudni. Ebben bízva mosolyog és csippent ismét csak egy kis darabot a fánkból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817087#post817087][b]Rothstein Elektra - 2020.09.17. 21:48[/b][/url]

Bevált a firkász firnyák, mert a nő mesél, szinte csicsereg. Érdekes az ő szemén át látni a világot. Olyan hittel és eltökéltséggel beszél, hogy egy pillanatra még Elektrát is magával ragadja az elrendezett házassággal és a szerelem nem létének ellenére tartós kapcsolatról alkotott véleménynyilvánítása. Szerencsére hősnőnk gyorsan feleszmél és bár ez vonásain nem tükröződik visszazökken saját elveinek kerékvágásába. - Na igen, ha jól emlékszem a történelem folyamán elég sok baj származott abból, ha rokonok házasodtak össze - mondja homlokát töprengőn és gondolataiban kutatón ráncolva. Nem fejti ki egészen gondolatmenetét, megmarad ennyinél, hiszen továbbra is azt a látszatot szeretné fenntartani beszélgetőtársában, hogy egy átlagos és kevéssé tájékozott személy. Időközben kávéja lassan elfogy és a fánk fele is odavan már sajnos. Ha nem rendel még valamit a bűnös élvezetek tárháza hamarosan bezárul. Viszont ha túl soká csemegézik az éppúgy feltűnő lesz, mint ha folyamatosan újra rendelget csak, hogy maradhasson. Nem bukhat ekkorát ilyen jó pozícióból. Ezért úgy dönt, amikor mindent eltüntetett ő maga is csendben kámforrá válik majd. Addig azonban még van némi ideje. - Mint a város első asszonyának neked is lesz biztosan bőven részed a munkájában, nem? - kérdezi és ujja hegyéről egy kis lekvárt lenyal körbepillantva, hogy nem látta-e senki ezt a nem épp magas kulturáltságot sugalló mozdulatot. Ez nem álcája része, hanem zsigeri cselekvés. Néha elengedi magát, mert nem tud ellenállni az efféle apró lázadásoknak a világ konvencióival szemben. - Ah, biztosan izgalmas lesz belelátnod abba, ahogyan irányítja a dolgokat - lelkendezik csillogó szemekkel. Érdeklődés gúnyájába bújtatott kérdése körmönfont. Meg akarja tudni általa, hogy mennyi energiát lesz érdemes belefektetnie az Imelda alteregó fenntartásába. Szerencsére cikkei mellett sosem jelenik meg kép, így csak akkor lepleződhet le, ha együtt találkozik a  férfival és feleségével, de ezt igyekszik elkerülni. Nem ő az, aki a politikai hírekről tudósít, így az ezekkel kapcsolatos eseményeken sem neki kell részt vennie. Tehát ha jól időzít akkor egy pár találkozás erejéig meg tud maradni jelenlegi helyzetében és tovább tudja faggatni a nőt, akinek nyitottsága férje szemszögéből nézve igen veszélyes is lehet. A legnagyobb fenyegetést persze nem ő, az igazságkereső riporter jelenti, de a tényen, hogy Elizabet más emberekhez való viszonyulásán még van mit csiszolni ez jottányit sem változtat. A maga esze szerint hősnőnk egy vadidegennel sosem csevegne ilyen nyíltan. Hiszen honnan tudja, hogy nem valami bűnbanda tagjával társalog épp és fecsegi ki neki élete részleteit. Erre persze mondhatná bárki, hogy ugyan már, hiszen egy ilyen helyen nincsenek bűnözők! De az ördög sem alszik, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817094#post817094][b]Rothstein Elektra - 2020.09.17. 23:35[/b][/url]

Így lesznek a szép reményekből csúf pofára esések. Elektra a kapott válaszból ezt azonnal leszűri. A vele szemben ülő nő "csak" feleség lesz és semmi több. Vak és süket, kedvesen és bájosan mosolygó biodíszlet befolyásos férje oldalán, akinek persze meglesz a saját élete, amiről azt hiszi majd, hogy valóban az övé. Még az amúgy igen édes fánk íze is megkeseredik hősnőnk szájában, ahogy rájön nem lesz mit megtudnia azután sem a nőtől, hogy összefonódnak tiszteletre méltó családfáik. - És merre fog vezetni az az út? - lötyögteti meg kávéja utolsó kortyát, majd élvezettel hajtja fel, hogy azután finom mozdulattal tegye helyére a csészét. Tányérján még két falatnyi fánk van, ezt hagyta utoljára, hogy amit nyelve hegyén érez az a lágy tészta és a sűrű lekvár zamata legyen. Mindent egybe vetve azért pár hasznos információnak mégis a birtokába jutott és ha úgy alakul, hogy újra találkoznak nem fogja sutba dobni az eddig elért kapcsolati szintet. Miközben ezen gondolkozik érkezik egy olyan kérdés Elizabet részéről, amire nagy odafigyeléssel kell felelnie. Ha hazugságot építesz, tedd úgy, hogy igazság alapokon nyugodjon. Ezt a szabályt követve nyitja szóra szép ívű ajkait. - Embereknek segítek - mosolyog őszinte csillogással a szemében és az utolsó falatot is felcsippenti tányérjáról. Igen, a riporter létet egyfajta segítségnyújtásnak szokta tekinteni. Utat mutatni, feltárni az igazságot, információkat közölni, felnyitni az emberek szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Erre törekszik és ehhez néha nem átall olyan eszközökhöz folyamodni, amik dilettantizmust sugallhatnak. Épp ezt tette Daróczy esetében. Szánt szándékkal kérdezett sületlenségeket, hogy kizökkentse a férfit nyugalmából, hogy lássa valójában milyen ember is tartja kezében a város gyeplőjét. A riport anyagát persze végül egészen emészthetőre kalapálta össze, de tisztában volt azzal, hogy hozzáértése erősen megkérdőjeleződhet a megjelenés után. Vállalta ezt a kockázatot a nagyobb jó érdekében. Kedvenc hőséről vett példát, aki szintén képes volt hasonlóan cselekedni, hogy megmenthesse az emberiséget. Elektra céljai természetesen nem ekkora léptékűek, mégsem becsülendő le elszántsága és bátorsága, amivel teszi, amit helyesnek ítél, hogy elérje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=817152#post817152][b]Rothstein Elektra - 2020.09.19. 15:51[/b][/url]

Tetszik neki a vele szemben ülő jelleme. A szakmai ambíciói és ahogyan beszél róluk, mind imponálóak annak ellenére, hogy épp most készül hozzámenni a bogolyfalvi Lex Luthorhoz. Hősnőnk minden esetre el tud vonatkoztatni ettől a ténytől és csak magát Elizabetet venni górcső alá. Az objektivitás a riporter legfőbb erényeinek egyike. Elismerően biccentget az információkra miközben azokat sorban hallja a nőtől. Mosolya is elismeréséről árulkodik. Kétsége sem fér hozzá, hogy ha nem Daróczy lenne a férje, akkor ők ketten akár igazán jóban is lehetnének és jobbá tehetnék a világot, persze a maguk léptékében mérve. De a makacs tények ennek gátjai lesznek. Ebben is olyan biztos, ahogy abban, hogy ideje indulnia. Elfogyott a kávé és üres a tányérja, ráadásul még mire Imoláék hazaérnek szeretné előkészíteni a fagylaltozás kellékeit kinn a verandán. - Köszönöm - reagál egy hálás pillantással és mosollyal az ő foglalkozását méltató szavakra. Magában azért úgy érzi, hogy a nemesi gőg és rátartiság itt bukott ki a nőből. A kvalitásait sorolva. Ezen persze Elektra magában csak jót derül. Neki is megvannak a maga képzettségei és az intelligenciájára sincsen panasz, sőt az átlag felett van egy arasszal. De tartja magát inkognitójához és nem említ semmit, ami ezekre fényt vonna. Viszont, ha csipkelődni akarna - és már miért ne akarna- akkor akár azt is mondhatná, hogy benne a rellonos rafináltság az a plusz, ami Elizabetből bizony hiányzik. Szóval ezüst kanál ide, vagy oda a mostani beszélgetés is ékesen bizonyítja, hogy sosem szabad lebecsülni a plebszhez tartozókat. Mert ők is képesek átrázni a palánkon a legtanultabb nemeseket is néha. Ennek okán hősnőnk úgy ítéli a vele szemben ülővel sikeresen hitette el magáról az "átlagjani" mivoltot. - Sajnos most mennem kell - kezdi és ösztönösen üres tányérjára rakja a csészéjét, hogy a pincérnek segítsen - Remélem találkozunk még - áll fel és mielőtt a pulthoz menne átvenni dobozát, amiben a fagylaltgömbök pihennek, válla felett visszaszól - A város szerencsés lesz, hogy ilyen patikust kap - mosolyog rá még egyszer utoljára Elizabetre és már indul is tovább befejezni amit eltervezett. Belekukkant a dobozba. Minden úgy és olyan mennyiségben van, ahogy kérte. Szerény borravaló és kedves szavak kíséretében egyenlíti ki a számlát, majd elindul, hogy mindennel készen legyen, mire a szülei és kislánya hazaérnek. Léptei sietősek, de kecsesek, ahogy halad a Holdfény utca alsó vége felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=822409#post822409][b]Rothstein Elektra - 2020.12.03. 21:40[/b][/url]

Megígérte Imolának, hogy mire hazaérnek a papáékkal, pillecukor szelet fogja várni otthon. Ez az édesség attól különleges, hogy a rajta lévő habosított cukorlepkék, ha hozzájuk érnek, néhány percig, pár centire a sütemény felett elkezdenek repkedni, majd a rájuk vetett bűbáj elmúltával leereszkednek helyükre és újra ehetővé válnak. Hiába remek átváltoztatásban, ilyen kunsztokra nem képes. Így hát ahelyett, hogy elpocsékolná a karácsonyi süteményekhez szánt, jó előre beszerzett alapanyagokat, eljött a Czukorvarázsba, ahol mesterien készítik ezt a nyalánkságot is, sok más mellett. Ha már itt van, ad az érzésnek és megeszik egy szelet finomságot ő is, bár most boldogsághormon szintjét nem kell helyrebillentenie. A cukrával már más a helyzet. Azt sosem árt megtámogatnia, hogy bájos, élces önmaga tudjon maradni, minden körülmények között. Belépve megáll a sorban. Elég lassan haladnak, mert Erzsike, a Holdfény utca első számú idős hölgye épp válogat. Szerencsére hősnőnk nem siet így joviális mosollyal ajkán hallgatja az űnyölódést. Pont tenyerébe fojt egy feltörekvő kuncogást a hallott párbeszédre, amikor megkocogtatják a vállát. Jókedvűen fordul hátra - Nem zavarsz, mond csak - mosolyog az őt megszólító kamaszlányra kedvesen, majd miután a nevezett felteszi kérdését, továbbra is vidáman és segítőkészen válaszol - Ha látatlanban tudsz választani, akkor csak ülj le és kiviszik neked, amit a sütilapról kinéztél. Mondjuk, én mindig szeretem meg is nézni ezt a sok finomságot, egyik-másik olyan szép - beszél miközben a jóságos matróna végre fizet és pár pillanattal később, egy nagy doboz édes kísértéssel felpakolva, most már nagy sebbel-lobbal elhalad mellettük. - Viszlát Erzsike! - int oda neki hősnőnk, mire a hölgy szélesen rámosolyog - Minden jót Etelkám! - hangzik a kapkodó, de szívélyes elköszönés, majd az idős hölgy már ott sincs. Ekkor hősnőnk elneveti magát - Mindig eltéveszti - magyarázza a lánynak, hogy min derül ilyen jót, ha esetleg figyelt volna - A nevem igazából Elektra, de nincs szívem kijavítani - mondja, s közben mindjárt ő követezik. Az előtte álló, egymást el nem engedő ifjú párról azonban szinte lerí, hogy ez lehet maximum az ötödik randevújuk. Jó helyet választottak. Itt aztán biztosan találnak megfelelő afrodiziákumot, hisz köztudott, hogy már maga a csokoládé is annak számít. Na igen. Nehéz is a választás. Ellesznek vele ők is egy darabig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=822507#post822507][b]Rothstein Elektra - 2020.12.05. 20:25[/b][/url]

Erzsikén túltenni a válogatásban szinte lehetetlen küldetés. Így hősnőnk inkább csak jókat derül azon, ahogy kikészíti a pult mögött tehetetlenül tébláboló, amúgy nagyon türelmes alkalmazottat. Vannak napok, amikor nem kell sietnie és szerencsére ez pont ilyen. Ráadásul úgyis beszédbe elegyedett a mögötte várakozó fiatal lánnyal. - Ha eddig nem tört ki lázadás, akkor talán nem is fog szerintem - pillant a tini mögé Elektra, majd odabiccent néhány ismerős várakozóknak. Műsora és cikkei révén egyre többen tudják kicsoda. Jártában-keltében már rá is köszönnek néha az utcán, vagy a boltban. Hogy örül-e ennek? Természetesen igen. Elszáll-e tőle? Egyáltalán nem. Ugyanaz a nő ettől függetlenül, aki özvegy, aki a lányát egyedül nevelte mindeddig, aki egy ideje újra - őrülten - szerelmes az Eridon házvezető-helyettesébe, és aki ugyanannyira elkötelezett hivatásával kapcsolatban, mint családja és kedvese iránt. Erzsike végül választ, átkereszteli Elektrát, majd távozik derültséget hagyva maga után - Ezt jó tudni, köszönöm - mosolyog a lánykára hősnőnk, bár az ilyen bókszerűségekkel nem igazán tud mit kezdeni. Nem érzi magát különösen elbűvölőnek, vagy kivételesnek. Arcán görög felmenőinek néhány vonását viseli, melyektől arca és megjelenése inkább nevezhető, különlegesnek. Mondhatni fanyar szépség. Korához képest pár évvel pedig még idősebbnek is tűnik. Így az, hogy Etelkás csak sokára lesz inkább csak felvidítja, mint büszkeséggel töltené el belsőjét. - Örülök, hogy veled várhatok, Borcsa - viszonozza a rövid és jól neveltségről bizonyságot adó kézfogást, tartva a szemkontaktust és mosollyal toldva meg a mozdulatot. Ezalatt annyit haladtak, hogy már csak egy ifjú pár áll hősnőnk és a sütemények közt. A fiatalok azonban nem csak a pultban lévő édességekkel szemeznek. Egymás pillantásában is el-elvesznek, így nehezen haladnak a válogatással. - Ez egy jó kérdés...- mereng el egy pillanatra, míg gondolatban átfutja a lehetséges javaslatait - Nagyon szép a Boglyas tér és annak környéke. A Fő utcza is rejteget érdekes látnivalókat. Ha viszont a természetközelibb dolgok érdekelnek, akkor a város határában lévő tavat mondanám, mert az is nagyon hangulatos hely - sorolja a szerinte szóba jövő területeket. A maga részéről mindet nagyon szereti, különös tekintettel a piacra, ahol sok év múltán újra találkozott szerelmével. Viszont a játszótér már nem élvez ilyen előnyöket nála, pedig az sem épp valami leharcolt része a városnak. A csónakháztól meg inkább csak szimplán távol tartja magát, tekintettel az ott lezajlott eseményekre. - Jól sejtem, hogy nemrég érkeztél Bogolyfalvára? - kérdezi, így kezdeményezve a beszélgetés folytatását. Látszik a lánykán, hogy tétova, hogy keresi a helyét és nem csak szavai, de taglejtése és egész viselkedése ezt az érzetet kelti. Elektra pedig jó érzékkel ismeri fel ezeket a jeleket. Tanulta is miként értelmezze őket, ám ezt nem teszi folyamatosan. Viszont a rutinját nem tudja csak úgy levetni, mint egy kabátot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=822559#post822559][b]Rothstein Elektra - 2020.12.06. 18:33[/b][/url]

Figyelemmel hallgatja a lánykát, ahogy elmeséli a hősnőnk által említett helyekkel kapcsolatos információit és tapasztalatait. Szavaiból kikövetkezteti, hogy keresztszülei nem alkotnak egy párt és, hogy valószínűleg nem a közeli települések egyikéről érkezett. Ha így volna akkor jobban ismerné a várost. - Így igaz, a tér olyankor egyszerűen gyönyörű - emlékszik vissza az elmúlt évekre, amikor még ugyan szüleinél laktak, de mindig ellátogattak a szóban forgó helyszínre - Van egy klassz korcsolyapálya, minden csodás fényárban úszik és ragyog. Fűszeres forralt bor illata keveredik a frissen, parázs felett sült kürtőskalácséval - ajka elbűvölt mosolyra húzódik a maga elé idézett aromákra és képekre. Kedvenc időszaka a karácsonyt megelőző néhány hét, s ezt az ünnepet szereti a legjobban, amióta csak az eszét tudja. Imolával és szüleivel együtt készülnek, díszítenek és sütnek-főznek ilyenkor. Idén pedig Marcell is velük fogja majd tölteni - reményei szerint - azt a néhány meghitt és békés napot. Már épp elkalandozna a figyelme, amikor Borcsa ismét megszólal, ezzel húzva vissza Elektrát ábrándjaiból. - Néha tényleg kell is egy kis csend és nyugalom az embernek - ért egyet bólogatva és mosolyogva veszi tudomásul, hogy előtte a pár már épp fizet. Azután eszébe jut, hogy az ő utolsó elvonulását Manson, vagyis valódi nevén Tikki, a metál barát, fehér kakadu törte derékba, de ez most mellékes. A falu határa tényleg békés vidék. A fák most kopárok, a szél suttogva bujkál ágaik között és minden olyan várakozással teli. Ott van a levegőben a közelgő havazások ígérete. A talaj fagyos, az állatokat is alig lehet már megneszelni. Ezek a gondolatok keringenek hősnőnk fejében mindaddig, míg ismét meg nem hallja a lány hangját, ahogy épp megválaszolja imént feltett kérdését. - Melyik ház tagja lettél? - kérdezi, mert az eddig megtudott információk mellé, azt is megtudta Borcsától, hogy keresztapja az egyik háznak vagy a vezetője, vagy a vezetőhelyettese. Marci nem említette, hogy volna keresztgyermeke, bár nem igazán jött ilyesmi szóba köztük mostanában. Persze az sem garancia semmire, ha megtudja a lányka melyik tagja a négy közül, de támpontnak már elegendő lehet. Közben sorra kerül. Nem válogat soká. Kikéri a pillecukor szeleteket, majd magának egy triplacsokis tortaszeletet, hozzá pedig egy narancsos forrócsoki, sok habbal, majd míg vár a rendelésére hátrafordul. Ekkor látja meg a tini tétova pénzszámolását. - Azt hiszem abból, ami a kezedben van egy kört állhatnál itt mindenkinek - jegyzi meg futólag rápillantva a jókora összegre. Nem sajnált a lánytól semmit a keresztapja, ez biztos, ahogy az is, hogy nem Marci az illető. Mivel neki a háza alapján aligha van komoly vagyona, ilyen nagy likvid összege meg pláne nincs. Legalábbis hősnőnk tudomása szerint. - Szívesen segítek a fizetésnél. Aztán, ha gondolod ülj le mellém, és akkor el is magyarázom, mi mennyit ér, hogy legközelebb ne kerülj kellemetlen helyzetbe - mosolyog Borcsára hősnőnk, majd kicsit arrébb húzza megkapott pakkját, hogy a hűtőpult elé engedje a lánykát, aki így már minden süteményt jól megmustrálhat, mielőtt választana. A pultos kedves mosollyal figyeli őket és türelmesen várja a fejleményeket. - Lassan egy éve költöztem vissza. Előtte a fővárosban laktam, viszont a környéken nőttem fel és én is a Bagolykőben jártam, mielőtt újságíró lett volna belőlem - meséli el élettörténetének durván zanzásított verzióját, nem titkolva foglalkozását. Azzal már egyszer megjárta, nem is olyan régen, elég csúnyán. Így most már inkább minden új ismeretség megkötésekor hamar elárulja, hogy elkerülje az esetleges összes félreértést. Mondjuk kétli, hogy ez a lány megbotránkozna rajta, hogy egy firkásszal került kapcsolatba, ám sosem árt megelőzni a bajokat, ha az az ember módjában áll. Míg vár ujja hegyével levesz egy kis habot forrócsokija tetejéről. Szereti, hogy itt valódi tejszínből készítik, aminek selymes és telt íze lágyan terül el nyelve hegyén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=822702#post822702][b]Rothstein Elektra - 2020.12.08. 09:45[/b][/url]

Egyetértenek a tél és az adventi csodavárás szeretetében. Ennek nagyon örül, de csak mosolyogva bólint a lány szavaira. Hősnőnk szereti megosztani rajongását - pesze midig csak a helyzethez mért mennyiségben - másokkal, akik esetleg még oszthatják is véleményét. Ezután kiderül, mert Borcsa igen közlékeny, hogy a keresztszülei ugyanazt a házat irányítják, amit a tini erősíti. A Rellont. - Annak idején én is közétek tartoztam - jegyzi meg Elektra érezhető büszkeséggel hangjában. Zöld-ezüstnek lenni akkoriban nem volt egyszerű, a sok előítélet miatt, melyek jó része - sajnos - nem minden alapot nélkülöző. Mégis örül, hogy oda osztotta be egykor a süveg. Tökéletes példa rá, hogy onnan is kikerülhetnek az igazságért és a nagyobb jóért tenni kész emberek. - Nem furcsa, hogy négy szemmel vannak rajtad éjjel nappal? - kérdezi, mivel anno neki biztosan az agyára ment volna, ha ilyen módon figyelik. Megvolt az ő szüleinek arra a maguk módszere. Apja, bölcsessége és kedvessége mellett igen következetes és egyenes ember, őt sohasem tudta átverni. Míg anyja, mondhatni katonás elvekkel felvértezve nevelte, amit saját apjától tanult. Elektra nagypapája - aki boszorkány neje korai elvesztése után, lányait egyedül nevelte - ugyanis ezredesi rangban szolgált a seregben. Nem csoda hát, hogy az őszinteség, az igazmondás, egymás tisztelete és a nyílt kommunikáció mind a mai napig jellemzi a Rothstein családot. Természetesen a mély, kölcsönös és megkérdőjelezhetetlen erejű szeretet és összetartás mellett. Férje és kisfia halála után Róbert és Iza tartották életben. Nekik köszönheti, hogy most itt állhat. Átsegítették őt a legsötétebb órákon, s most is mellette állnak. Bármikor számíthatnak rájuk ő és Imola. - Mond, hogy te nem vagy az a "csak egy gyümölcssalátát kérek" fajta lány! - reagál a lány étkezéssel kapcsokatos mondatára, a rá jellemző kendőzetlenséggel. Velük sincs baja, mindenki azt eszik amit szeret, csak mindig is jobban megtalálta a közös hangot, a hozzá hasonlóan süteménypárti emberekkel. Egy fánk mindfelett! Ez az egyik titkos jelmondata. A másik meg az, hogy Életemet és véremet egy jó kávért! Hála az égnek Borcsa az ő embere, hiszen választása nem könnyű semmiségekre esik. - Azért csak csínján a csokor elkapkodással! Mert aki sokszor koszorúslány, az a végén nem lesz menyasszony - reflektál vidáman mosolyogva, immár egy csendesnek mondható asztalka mellé elhelyezkedve. A huszonhét idegen igenben is csak a véletlenen, meg a forgatókönyv írókon múlt, hogy a huszonyolcadik "igen" már élesben ment a főszereplőnek. Belekortyol forrócsokijába. Nagyon jó állaga van, de talán kicsit túl geil. Az Espressoban a kedvenc - továbbra is udvarolgató - pincére már eleve keserű alappal készíti el számára. - Mindenki tehetséges valamiben. Érdemes abból kiindulni, hogy megtaláld, te miben, amiket szeretsz - javasolja meggyőződéssel. Saját tapasztalata, hiszen amikor aurornak készült, akkoriban mások védelme érdekelte. Frissen megszeretett mugli szuperhőse vezette erre az útra. Aztán rájött a szavak és az igazság nyilvánosságra hozásának módján méginkább a nyomdokaiba léphet. Így lett belőle riporter. Borcsa előtt is bizonyára számos út nyílik majd meg, ha jobban megnézi mi vonza, mit szeret csinálni, vagy épp jön rá, hogy mihez nincs egy csipetnyi affinitása sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=823019#post823019][b]Rothstein Elektra - 2020.12.13. 09:09[/b][/url]

Nosztalgikus érzések melengetik meg a szívét és ülnek ki ugyanezek vonásaira. Ma már kellemesen édes szájízzel gondol vissza azokra az időkre, amikor a padokat koptatta. - A mágiatörténet terem középső padsorának ötödikén, ha azóta el nem tűntették, van egy R.E. monogram meg egy hertagram bevésve - kúszik széles mosoly ajkára, majd belekanalaz a forrócsokijába - Az én voltam, meg a világ legunalmasabb dulplaórája, valaha - meséli és elhatározza, ha legközelebb, munka ügyben arra jár, megnézi majd. Szeret visszamenni. Felnőttként nagyon más a Bagolykő, mint egykor diákként. Közben Borcsa elmeséli, hogy kedveli a rá háruló figyelmet, főleg, mert a két nevezett szemmel tartója laza és nem mellesleg a rokona. Mindkettejükről kap még pár, ifjontian elfogult háttérinformációt, melyeket ugyan megjegyez, de a lány jobban érdekli. Talán saját lánya kamasz mását látja meg benne egy pillanatra. Érdeklődése, ennek fényében iránta, hátsó szándéktól mentes - A maga nemében mindenki különleges - jegyzi meg, majd villájára tűzi az első falatot abból a bizonyos triplacsokis szeletből - Te miben érzed magad másnak az átlagtól és miért gondolod, hogy a világnak el kell fogadnia? - kérdezi két falat között és bár a sütemény íze utólérhetetlen, a gondolatait nem tudja egészen lekötni. Figyelmesen hallgatja a tinilányt, aki hála az égnek emberi léptékű étkezés kompatibilisnek vallja magát. Helyeslő mosollyal bólint hősnőnk erre a tényre. - Azzal sincs semmi baj. Majd fognak. Vagy nem. Minden eljön időben - reflektál a fiú témára. A szerelem csak felborítja az ember életét. Kibillenti a lelkét annak egyensúlyából, amit megtalálni utána nagyon nehéz. Szóval addig jó, míg ez nála érdeklődés hiányában elmarad. Amilyen szép és bájos, ha kész lesz rá, udvarlója hamar akad. Nem is egy srác lesz, aki a lábai elé veti majd magát. Ebben szinte egészen biztos. Viszont bölcsen hallgat inkább. Nem szokása a szembe dicséret. Főleg mert idegentől egy ilyen még félreérthető is lehet. A lány közben egy érdekes kérdést tesz fel, mely most Elektrát készteti elgondolkozásra. Ha előáll azzal, hogy egy mugli sorozat palástos repülő pasija miatt lett az aki most...Borcsa garantáltan körberöhögi. Hiteltelenné válni egy kamasz szemében, instant így lehet. Ezt nem szeretné, ezért elhatározza, hogy alakít kicsit rajta - a tényeket megtartva - mondhatni materializálja a történetet. Apjától örökölte a helyzethez illő szálszövés képességét. - Nekem az segített, hogy találtam egy olyan példát, amit követendőnek éreztem. Az pedig arra ösztönzött, hogy előbb aurornak készüljek, aztán végül riporter legyek - mosolyodik el halvány büszkeséggel. Megjárta ő is a hadak útját. Az álmai változtak, de végül elérte őket. Azt csinálhatja, amit szeret és még fizetnek is érte. Mi ez ha nem elégedettségre okot adó tény? Mindenkinek ezt kívánja szíve szerint. Mert jó minden reggel céllal ébredni és tudni, hogy tehet érte, hogy elérje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=823320#post823320][b]Rothstein Elektra - 2020.12.19. 21:36[/b][/url]

Anyai kedvesség mosolyával néz a lányra. Neki is van egy aprósága, aki hamarosan - mert az idő rohan, ha az embernek gyermeke van - eléri majd ezt a kort. Hősnőnk úgy gondol most erre a véletlen találkozásra, mint egy kis ízelítőre. Alkalma nyílik megtapasztalni egy keveset a kamaszokkal való szóértés mikéntjéből. Imola még kicsike ugyan, de már most látszódik, hogy Elektrának nem árt felnőnie a feladathoz, mely az idő előrehaladtával rá vár lányával kapcsolatban. Az aprónépnek alig négy évesen erős egyénisége van, ami elbűvölő kedvességgel párosul. Ez veszélyes kombináció lehet, ezért jönnek jól az ilyen gyakorlatok. - Ha legközelebb benn járok, szerintem én is ránézek - bólint szélesen mosolyogva és levesz egy kortyot innivalójából. Különleges élmény volna szembesülnie egykori, rebellis énje lenyomatával, és khm...lehet kicsit mélyítene is a véseten. Csak azért persze, hogy az utókor számára tényleg maradandó nyomot hagyjon. Nem az a rongálós típus, de ez inkább tekinthető restaurálásnak, nem igaz? - Látod, máris van egy dolog, amit szeretsz - világít rá vidám hangsúllyal a tényre - Lesz ott még, ahonnan ez jött - hangzik a biztatás. Szinte biztos abban, hogy a vele szemben ülő sok dolgot kedvel, csak még nem kellett azokat okkal néven neveznie. Ezután Borcsa olyasmit mond, amitől Elektra szemöldöke összehúzódik egy pillanatra, miközben próbál a sorok közt olvasni. - Tudod, mindenkinek megvan a maga csomagja, amit egész életén át cipelnie kell - kezdi picit elgondolkozva, de semmiképp sem terjengősen - Valójában senki sem átlagos. Mi hisszük csak azt, hogy rajtunk kívül a legtöbben szürkén élnek, láthatatlanul, elveszve a tömegben. Mert nem ismerjük a minket körülvevő emberek sorsát - mondja megrebbenő tekintettel, mert eszébe jut, hogy alig néhányan tudják, hogy miken ment keresztül az elmúlt öt évben - A félelem és az elfogadás pedig olyan dolgok, amik szerintem nem választhatóak - jelenti ki apró bólintással megerősítve szavait. Világéletében rettegett a lovaktól, pedig szép és okos teremtményeknek tartja őket. Ennek ellenére inkább megy közel egy vérfarkasoz, mint egy lóhoz. Ez persze egy igen triviális példa, de valahol hasonlóan viselkednek a legtöbben. - Nem szerethet bennünket mindenki, de aki megteszi az egyúttal el is fogad, félelem nélkül - mondja színtiszta meggyőződéssel. Bármi is legyen az a "nem egészen emberi lény", amiről Borcsa beszél - mert hősnőnk nem fog faggatózni róla - abban biztos, hogy lesz majd olyan személy, aki azzal együtt is szívébe fogja zárni a lányt. Elektra maga is szimpatikusnak találja. Talán mert tényleg valahol a jövőbeli lányát látja benne. Imola sem épp könnyű sors terhét hordja, azonban eljön majd az idő, amikor megéli a hátrányokat, amikkel indul. Nincs apja, varázserejének egyelőre semmi nyoma és valójában - bármit mondtak is a gyógyítók - talán mégsem lesz elegendő az az egy kezelés, mellyel helyrehozták a szívét. Még bármi megtörténhet. Az éj sötétje olykor kifürkészhetetlen, ahogy Elektra ősei egykor mondták. Közben ismét terelődik a téma és a házasság jön szóba. Erről is határozott nézeteket vall hősnőnk, melyeket a rá jellemző kendőzetlen őszinteséggel, de a lány lelkivilágát óvva meg is oszt vele. - Úgy hiszem, hogy nem a családod reményeinek, hanem a sajátjaidnak kell megfelelned, ha oltár elé állsz valaha is valakivel - suhan át ajkán egy nosztalgikus mosoly, ahogy eszébe jut saját esküvője. Hideg tél volt, nagy hó, kis hely, sok szeretet és szó szerint sírig tartó szerelem. Valójában még azon túl is, hiszen a Marcellal való kapcsolata is valahogyan összeköti elhunyt férjével és kisfiával. - Ez már nem a középkor, ahol egy árucikk vagy, ha nőnek születtél - teszi még hozzá és Elizabetre gondol. Lehet egy elrendezett házasság is sikeres. Nem tagadja, de ahhoz legalább az egyik félnek annyira nyílt szívűnek kell lennie, hogy elhiggye, minden kétséget kizáróan, hogy a szerelem, majd idővel kialakul. Neki nem menne. Kamaszként is biztosan fellázadt volna, ha portékaként vitték volna a húspiacra. Szerelemből ment férjhez egykor, s most ismét szerelmes. Neki ez volt abban a bizonyos csomagban. Ismét kanyarodik a beszélgetés fonala és a hivatás szálára fűződnek szógyöngyeik. - Most épp elég megszoknod, hogy kiszakadtál a megszokott környezetedből. Adj időt magadnak, azután úgyis rá fogsz találni arra, amiben kiteljesedhetsz. Higgy nekem, így lesz - biztatja a lányt, majd pár villányi édességet elmajszol. Arra pedig csak bólogat mosolyra húzva majdnem hörcsögmód telelévő száját, hogy itt a dolgok tényleg nagyon finomak. Mert azok. Ez tagadhatatlan. Ilyenkor örül hősnőnk, hogy nem a szomszédban lakik, mert akkor már minden valószínűség szerint gurulna. Mondjuk az sem épp előny, hogy minden munkanapján elmegy a cukrászda előtt és olyankor egyszerűen muszáj bejönnie, hogy vigyen egy kis unszolást - természetesen saját részre - műsora végig viteléhez a kedvenc kávéja mellél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=824320#post824320][b]Rothstein Elektra - 2021.01.11. 13:56[/b][/url]

A lány kérdése jogos. Valóban, a kastélynál nincs védettebb és biztonságosabb hely a környéken. Elméletileg. Megeshet, hogy ezt azért kötik annyira a diákok lelkére, hogy elejét vegyék a renitenskedésnek. Ennek ellenére hőnőnk Linneával is éjnek évadján a tanoda falain kívül futott össze, nem sokkal érkezése után. Tehát azért, ahogy minden védművet úgy az iskoláét is meg lehet kerülni. - Igen, mivel az Edictumba is írok cikkeket, így van rá jogosultságom - feleli olyan választ adva mely igaz és mentes mindennemű rellonos firnyáktól. Tényleg csak azért járhat be elvben, hogy leadja az arra a hónapra szánt műveit. Bár egy ideje már inkább bagollyal küldi őket. Emellett mostanság máshová is ad el néhányat, mert van, ami nem egy iskolaújság hasábjaira való. A pénzt pedig gyűjtögeti, hogy ismét legyen némi tartalékuk. A lány szavaira, melyeket az anyjáról mond, Elektra összevonja szemöldökét. - Ha ismerném sem gondolkodnék másként - reflektál halványan mosolyogva, jelezve ezzel, hogy az ő véleményét mások nem formálják. Saját szobrásza ő azoknak és alakítja őket ízlése szerint sok éve már. Az elmondottakra, a házasság avitt hagyományával kapcsolatban csak ingatja előbb fejét, majd tiltakozásának ad hangot a maga nyílt módján, de persze a kamasz miatt kissé finomabban fogalmazva. - Nem kell ennek így lennie. Ki lehet törni minden rabigából, a középkort is felváltotta az új majd a jelenkor. Régi beidegződések alatt gyötrődni az oktalanok terhe. Az okosok le tudják őket vetni - beszél egy pionír lelkületével. Soha nem tudná elképzelni, hogy ne ő válassza meg saját társát. Azt sem, hogy Imola olyanhoz menjen majd annak idején, akit más szemelt ki neki. Főleg nem egy idegen, aki lehet, hogy mindet lát, de lehet valójában semmit sem tud azokról, akiket összeboronál. Anyjaként neki kell figyelnie a választottját, de míg a lánya boldog, addig nem lesz oka közbeavatkozni. Az ő szülei sem tették. Tanácsokat adtak, de a döntést rá bízták és ez így van jól. Elveihez hű volt és az is marad. Nincs semmi, ami eltántoríthatná. - Nem tartasz fel, mert jó veled beszélgetni. Azonban sajnos tényleg mennem kell. Viszont legközelebb gyere el hozzám, ha kedved van. A Holdfény utca 33-ban lakom. El sem tudod majd téveszteni. Lila falú ház, türkiz bejárati ajtóval. Egy forrócsoki mellett arra válaszolok neked, amire csak kíváncsi vagy. Rendben? - tesz ajánlatot a lánynak, akivel valóban jól esett elcsevegnie és szívesen látná viszont máskor is őt otthonában. Valószínűleg saját csemetéjének is szimpatikus lenne Borcsa, mert kedves lány. Elektra meg amúgy is szereti ha vannak vendégei. Elég sokan megfordultak már főhadiszállásán. Sosem baj, ha élet van a Rothstein bázison. A lázadók, ellenállók, kívülállók és rebellisek nála mindig nyitva találják a kapukat. Természetesen csak átvitt értelemben. Minden esetre, ahol egy volt minisztériumi ellenőr és egy hontalan is járt már, ott jutni fog egy ifjú rellonos reménységnek is hely, biztosan. Ennek fényében búcsúzik el a kamasztól és indul haza, hogy szeretteit meglepje a vásárolt finomságokkal, s út közben arra gondol, vajon Imola milyen lesz tizenévesen.