Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Néhány nappal ezelőtt haza utaztam a családomhoz, ami teljesen feltöltött. Az öcsém is otthon tölt néhány hetet, így együtt vagyunk mind, s hétvégére családi programot is szerveztünk. Izgatottan várom, de közben nem tudok nem gondolni a művészetis záróvizsgára, ami még hátra van. Kulturális sokszínűség rejtett kincsei a zárómunka címe, mely elég nagy szabadságot ad a kezünkben, azonban mégis kötött téma. Néhány skiccet már készítettem, van egy elképzelés a fejemben, azonban ehhez szükségem van olyan eszközökre is, melyeket ott felejtettem a kastélyban, emiatt a mai délután Bogolyfalván töltöttem. Táskámban a szükséges eszközökkel haladtam el a cukrászda mellett, mely szinte könyörgött, hogy menjek be egy süteményre. Na és ki vagyok én, hogy nemet mondja neki?! Szóval jelenleg két szelet süteménnyel a tányéromon, és egy nagy bögre kávéval ülök az ablak melletti asztalnál, s néha egy-egy falatot bekapok a csupa csokoládés cukorbombából. Kezemben Karády Anna, A füredi lány című könyve, melyet teljes belefeledkezéssel olvasok. Ilyenkor úgy érzem, hogy belecsöppentem egy másik világba, ahonnan nehéz kiszabadulni, nehéz visszalépni a valóságba. Vörös hajkoronám egy laza copfba van fogva, azonban egy-két rakoncátlan szál mindig kicsúszik, s ezáltal keretezi arcomat. Néha egy-egy ilyen tincset megpróbálok a fülem mögé tűrni, de hasztalan. Gyengéden beharapom alsó ajkam jobb oldalát, ez történik festés közben is, vagyis minden olyan cselekedetnél, ahol koncentrálok. Szinte védjegyemmé vált, mint az apró mosolygó gödröcskék arcomon. Egy kortyot iszok a kávéból, majd belekezdek egy újabb fejezetbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=853137#post853137][b]Araczki Boglárka Sára - 2022.09.23. 16:21[/b][/url]

Néhány nappal ezelőtt haza utaztam a családomhoz, ami teljesen feltöltött. Az öcsém is otthon tölt néhány hetet, így együtt vagyunk mind, s hétvégére családi programot is szerveztünk. Izgatottan várom, de közben nem tudok nem gondolni a művészetis záróvizsgára, ami még hátra van. Kulturális sokszínűség rejtett kincsei a zárómunka címe, mely elég nagy szabadságot ad a kezünkben, azonban mégis kötött téma. Néhány skiccet már készítettem, van egy elképzelés a fejemben, azonban ehhez szükségem van olyan eszközökre is, melyeket ott felejtettem a kastélyban, emiatt a mai délután Bogolyfalván töltöttem. Táskámban a szükséges eszközökkel haladtam el a cukrászda mellett, mely szinte könyörgött, hogy menjek be egy süteményre. Na és ki vagyok én, hogy nemet mondja neki?! Szóval jelenleg két szelet süteménnyel a tányéromon, és egy nagy bögre kávéval ülök az ablak melletti asztalnál, s néha egy-egy falatot bekapok a csupa csokoládés cukorbombából. Kezemben Karády Anna, A füredi lány című könyve, melyet teljes belefeledkezéssel olvasok. Ilyenkor úgy érzem, hogy belecsöppentem egy másik világba, ahonnan nehéz kiszabadulni, nehéz visszalépni a valóságba. Vörös hajkoronám egy laza copfba van fogva, azonban egy-két rakoncátlan szál mindig kicsúszik, s ezáltal keretezi arcomat. Néha egy-egy ilyen tincset megpróbálok a fülem mögé tűrni, de hasztalan. Gyengéden beharapom alsó ajkam jobb oldalát, ez történik festés közben is, vagyis minden olyan cselekedetnél, ahol koncentrálok. Szinte védjegyemmé vált, mint az apró mosolygó gödröcskék arcomon. Egy kortyot iszok a kávéból, majd belekezdek egy újabb fejezetbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=853152#post853152][b]Ifj. Holló Albert - 2022.09.24. 10:20[/b][/url]

Felnőttnek lenni nagyon nem egyszerű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ingben, sötét nadrágban haladok éppen vissza a faluba, kezemen cipelve a taláromat. Ma volt az első tanári értekezletem, ahol bemutattak minket, új tanárokat a régieknek, valamint ismertették a tanév fontosabb pontjait, a szüneteket, az órarendet. Pár régebbi tanár arcán meghűt a vér rendesen, amikor megláttak engem, mert hát tudjuk, hogy milyen hírem van, főleg Miksával karöltve, aki sikeresen elballagott. Szerintük. Jó, tényleg elballagott, de hát miattam, az irántam érzett elköteleződése és szerelme miatt még két évre visszatáncolt, hogy még kitalálja, mi akar lenni, ha nagy lesz, és hogy szeretett tanáraink együtt lássanak minket. Még a tanársegédemnek is felkértem, szépen, egy sorban lesz a nevünk, úgyám. Alig várom az elnyúzottá váló arcokat a tanévnyitón. A gondolatra mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy elsétálok a cukrászda mellett, majd visszalépek hármat, hogy jó alaposan megnézzem a kirakatban ülő, dekoratív vöröset. Valahogy a vörösök mindig olyan nagyon vonzottak, így hát legyen bárhány éves, jó, tizenhat feletti bárhány éves, nekem tetszik, és rögtön előj9n a "kell" érzet.
Arról, hogy rendes ételt egyek, leteszek, és helyette a cukrászdába lépek be, ahol egy habos kávét és két szelet oroszkrém tortát rendelek, majd ezekkel egy olyan asztalhoz ülök, ami srégen szemben helyezkedik el a lányéval, vele szembe foglalok helyet, és előveszem a magam könyvét, ami nem más, mint Bödőcs Tibor: Addig se iszik című remekműve. Hát most na, kultúrlény vagyok én, csak nem feltétlenül nehéz olvasmányokkal. Arra viszont nagyon alaposan ügyelek, hogy olyan részt olvassak, amit már olvastam, hiszen a cél az, hogy érezze, a könyvem mögül nézem őt, és ha észreveszi, kisfiúsan elmosolyodva kapjam el a tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=853240#post853240][b]Araczki Boglárka Sára - 2022.09.25. 09:57[/b][/url]

„Kint zuhogott az eső. Éppen akkor készültem a gyertyámat eloltani, amikor az ajtón dörömbölést hallottam. Fegyvert kerestem, de hirtelen semmi éleset nem találtam. Így seprűt tartottam a készenlétben, majd résnyire nyitottam az ajtót. Oroszy Mihály állt csuromvizesen odakint. Nem szóltam semmi, csak beengedtem, mire ő a kezébe kapta az arcomat, és vadul megcsókolt…”. Teljesen elvesztem ebben a különleges világban, melyet ez a könyv nyújt. Szinte képtelen vagyok letenni, s ez az érzés kerít hatalmába most is, azonban ekkor furcsa érzés járja át testemet. Mintha valaki figyelni. Nem, nincs és sosem volt üldözési mániám, de az ember olykor megérzi, amikor valaki őt nézi hosszasan. Elszakítom a tekintetem a könyv lapjáról, s felpillantok. Nem kell sokáig keresgélnem, amikor kissé arrébb egy fiatal férfit fedezek fel, aki szintén könyve mögül néz rám, elmosolyodik, majd lesüti szemét. Erre a reakcióra az én arcomon is mosoly fut át, majd szinte észrevétlen rázom meg fejem. Eszek egy falatot a süteményből, majd feljebb emelem könyvemet, hogy ne láthassa arcomat. Mosolyom azonban a könyv mögött töretlen, előhozva apró kis gödröcskéimet. "Beljebb tolt, az ajtót is belökte, de közben egy pillanatra sem eresztett. Türelmetlenül lökött az ágyra, és kikapcsolta a nadrágját." Felsóhajtok. Nagyon igyekeztem az olvasottakra figyelni, azonban képtelen voltam. Lejjebb engedtem a könyvet majd az ismeretlen férfi felé néztem, volt egy olyan érzésem, hogy újra engem figyel. A könyv lapjai mögött huncut, de mégis bájos mosoly látható arcomon. Annak ellenére, hogy ő ezt nem látja, a tekintetemből mégis kikövetkeztetheti. A könyvre pillantok, amit be is csukok, mivel ezek után képtelen lennék teljes mértékben arra koncentrálni. Az asztalra helyezem, ezt követően pedig két kezemmel megfogom a kávés bögrét, majd aprókat kortyolva pillantok néha az ismeretlen férfi irányába,majd ki az ablakon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=855076#post855076][b]Ifj. Holló Albert - 2022.10.24. 15:57[/b][/url]

Nem biztos, hogy ma lesz a napja annak, hogy sikert aratok. A statisztikámat elnézve, ez persze benne van a pakliba, a hódításaim olyan hatvanhét és fél százaléka a biztos siker, vannak jobba és rosszabb hónapjaim, és nyilván, miután az elmúlt időszakban kivétel nélkül sikeres voltam, most megeshet, hogy a szériám véget ért. De nem vagyok az a feladós típus, így hát az elkezdett műveletet tovább folytatom. Érzem, ahogy a tekintetünk találkozik, és látom, ahogy megingatja a fejét, ez még mindig sok minden lehet, mókásnak tarthatja a helyzetet, lehet teljesen zavarban, vagy éppen jelezheti azt is, hogy van egy benga állat csávója, aki szétverne. Utóbbit nem szeretném, mert kevesen értik meg, hogy ne üssék a fejemet. Sokan azt hiszik, hogy az arcomat féltem, de nem, az agyamat. Ha arcba húznak be, azt kiheverem. Volt már, hogy nekem húztak be egy lányért, akit Miksa akart felszedni, de hát megnézték őt, megnéztek engem, és úgy döntöttek, hogy holnap is felkelnének még, szóval engem csaptak le. Na és vajon kivel kavart össze a lány utána? Mint kiderült, mindkettőnkkel. Szóval a fejingás az még semmi.
Amikor újra felé pillantok, például, egyértelműen látom, hogy mosolyog, és ez engem is mosolyra késztet. Mondtam én, hogy nem szabad feladni. Viszont, ahogy kipillant az ablakon, úgy tűnik, hogy még játszana, hát akkor játszunk. Magamhoz intem a pincérlányt, és rendelek egy két kapucíner szeletet, kérve, hogy neki vigyék ki az egyiket. Semmi üzenet, csak egy szelet sütemény. Emellett pedig még pár szem kávébabot is, mert olyan jó kávéillat van. Ez utóbbi kérésem sokkal furcsábbnak hat neki, de nem ellenkezik, így hát hamarosan vissza is tér, egy aranyszín kistányéron tíz szemmel. Vajon, ha kérem, a maradékot becsomagolja? A gondolat megmosolyogtat, de tekintetemet a lányra emelem, aki éppen megkapja a süteményt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=855106#post855106][b]Araczki Boglárka Sára - 2022.10.25. 16:29[/b][/url]

Figyelem a körülöttem zajló jelenetet. Az ismeretlen int a pincérnek, aki készségesen ki is megy hozzá. Köténye aprókat leng, ahogy lépked, zsebéből papír és toll kandikál ki. Ahogy a vendéghez ér bájos mosolyt küld felé, barna hullámos haját füle mögé tűri, majd zsebébe nyúl, hogy kivegye onnan a papírt és a tollat. Hol az előtte ülő férfire pillant, hol a papírra, végül rám. Egy meglepett de mégis bájos mosoly jelenik meg arcán, majd feljegyzi a szükséges adatokat, végül biccentve lép el a férfitől. A pulthoz lépdel, én pedig végig figyelem mit tesz, de sajnos nem látom megfelelően. Valamit tesz-vesz a pult mögött, majd a süteményes hűtőhöz lép, ahonnan kihúz egy tálcát, melyről két szelet süteményt emel ki. Ekkor az ismeretlen férfire pillantok, csak úgy kíváncsiságból, hogy mit csinál eközben ő, de tekintetem újra a pult felé irányul. A felszolgáló rám pillant, elmosolyodik, majd elindul kifelé a rendeléssel. Óvatosan lök egyet az apró lengőajtón, mely elválasztja a pult belső részét az üzlettől, ami ezt követően még párat leng. Az egyik tányér süteménnyel a férfi felé lépdel, majd le is helyezi elé. Szinte hallom- nyilván nem, hisz távolabb van - , ahogy jó étvágyat kíván neki, majd mosolyogva pillant rám. Értetlenül pislogok magam elé, amikor másik tányért a kezébe fogva indul el felém. Hiszen én nem rendeltem semmit. A kezemben tartogatott bögrét szorosabban fogom, mintha kapaszkodni szeretnék belé. Valami miatt egy filmbéli jelent fut végig a fejemben. Igen, az a tipikus csöpögős romantikus filmekbe való, amikor a jóképű, fiatal férfi egy kávét vagy süteményt vagy valamit küld a számára szimpatikus nőnek. Felveszik a szemkontaktust, majd hosszasan elvesznek a másik tekintetében. Szinte érezni lehet a köztük vibráló feszültséget. A férfi ezt követően a nőhöz lépdel, majd leül az asztalához és megszólítja. A dolgok könnyedén mennek köztük, nincsenek kínos csendek… mintha már születésük óta ismernék egymást. Együtt lépnek ki a cukrászdából, amikor is elkezd szállingózni a hó. Mire a közeli parkhoz érnek már sötétedik, s a hó is fehérre festette a tájat. Végül nem bírják tovább, s a férfi szenvedélyesen megcsókolja a nőt, amikor is a teljes park fényárba kezd úszni a felkapcsolódó világítástól. Természetesen mindezt karácsony előtt, azzal a dekorációval na és New Yorkba. Pislogok párat, hogy visszatérjek a valóságba, majd megköszönöm az elém helyezett süteményt. A fiatal pincérlány elmondja, hogy a fiatalember küldte, aki ott ül, majd ujjával a korábban könyve mögé bújó férfire mutat. Felegyenesedik, s távozik, miközben én kékjeimet a nem messze ülő ismeretlenre emelem. Meglepett a gesztus, nem számítottam rá, de ennek ellenére jól esik. Bájos mosollyal arcomon biccentek egyet, majd kissé megemelem a kávésbögrét is. Iszok egy apró kortyot, majd felemelem a villát a tányérról, s egy apró falatot eszek az elém helyezett süteményből, miközben végig a másikat nézem. Én nem fogok oda menni hozzá, nem fogom megszólítani, sajnos én nem az a típus vagyok, így megvárom a következő lépését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=855563#post855563][b]Ifj. Holló Albert - 2022.11.01. 14:35[/b][/url]

Nem vagyok átlagos hódító, nem szeretek az lenni. Sokkal inkább szeretem a váratlan pillanatokat, melyekből ugyebár szintén két féle van. Az egyik az, hogy a történet női szereplője lépi a következőt, amiben talán kicsit reménykedek is, mert utálom, ha csak a férfi végzi a piszkos munkát, a másik pedig az, ami most fog következni. Elmosolyodom, ahogy megemeli a bögrét, és akkor már pontosan tudom, hogy a tipikus női reakciót kapom. Válaszul én is megemelem a sajátomat, kiiszom a maradék két kortyot, majd elteszem a könyvet a táskámba, és felkelve úgy tűnhet, mintha felé indulnék.
Végig tartom a szemkontaktust, és egészen közel hozzá biccentek is egyet, ám ez köszönés helyett elköszönés, ugyanis nem áll szándékomba száztíz százalékot fektetni egy erősen kérdőjeles helyzetbe. Mert lássuk be, erősen kérdőjeles. A reakciói átlagosak voltak, én viszont éppen a váratlant szeretem, és azt, ahogy mondtam már, ha kezdeményeznek, így ahelyett, hogy ott maradnék vele, kilépek az ajtón, és elindulok az állomás felé. Nem a kastélyt és nem az otthonomat választom, mert így még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy nem vagyok más, csak egy utazó, egy rejtélyes alak. Na meg aztán van nekem egy anyám is, akit feltétlenül meg kell látogatnom, mert úgy véli, hogy két egyedülálló férfi képtelen magát életben tartani, és egy rahedli kaját főz annak érdekében, hogy megérjük a karácsonyt. Miksával erősen gyanakszunk, hogy főfogásnak szán minket a családunk, de egyelőre még nincs hivatalos álláspontunk. Csak az a tény van a birtokunkban, hogy életem értelme kiváló szakács hírében áll, míg engem az anyám tanított, aki történetesen kiváló szakács. De attól még azt hiszik, hogy éhezünk. Így szép a felnőttlét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=855636#post855636][b]Araczki Boglárka Sára - 2022.11.02. 13:44[/b][/url]

Érdeklődve figyelem az eseményeket, melyek köztem és az ismeretlen között zajlanak. Tekintetemmel végig követem, ahogy elpakol, majd felém indul. Megszeppenve pillantok le az asztal lapjára, majd iszom egy korty kávét. A bögre „takarásából” pillantok fel, pont akkor, amikor ő biccent egyet, majd elhalad mellettem. Hát őszintén szólva nem erre számítottam. A korábban lefestett hollywood-i filmjelenet dugába dőlt. Meglepetten követem tekintetemmel, ahogy elhagyja a cukrászdát, majd nevetés tör ki belőlem. Igazából érezhetném kínosnak is a jelenetet, vagy gondolhatnám úgy, hogy valamit nagyon elrontottam, de helyette jót szórakozok rajta. Nekem ott van Bernárd, s bármennyire is jól esik a lelkemnek, hogyha egy pasi érdeklődést mutat irányomba, nem fogok a kardomba dőlni, hogyha tévedek. Végül is én csak nyertesként jöhetek ki ebből az egészből, mivel kaptam egy ingyen süteményt. A süti sokkal jobb, mint egy pasi társasága. Ő csak élvezetet nyújt, s nem kell beszélgetni, illetve felesleges köröket futni vele. Arcomra töretlen mosoly ül ki az imént történtek miatt. Ha arra számított, hogy oda fogok menni hozzá, mert küldött nekem egy süteményt, akkor rosszul gondolta. Én nem az a típus vagyok, aki udvarol egy férfinek, vagy éppenséggel mindent elkövet, hogy udvaroljanak neki. Pedig értelmesnek tűnt, s olvasott is, így lehet tudtunk volna egy jót beszélgetni. Aztán vissza is hívtam volna egy sütire, mivel nem szeretek adósa lenni senkinek. De úgy tűnik fontos dolga akadt, így én meg a sütim tovább olvashatjuk a könyvemet. Az ilyen kiszámíthatatlan és teljesen váratlan dolgoktól szép ez az élet. Iszok egy újabb kortyot, majd mosollyal nyitom ki az előbb elrakott olvasmányomat.