Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Sajtosroló. Nem az az átokvert, elégetett kakaóscsiga, ráadásul anyám rikácsolása nélkül. Ebben az évben túl ment minden határon, amikor az ügyvédem keresett telefonon. Nem is tudtam, hogy van ügyvédem. De van. Vagyis volt. Amíg azt nem mondtam neki, hogy ha még egyszer a közelembe jön, akkor távoltartási végzést kérek ellene is, meg anyám ellen is, sőt tönkreteszem egy életre. Nem nagyon szeretik, ha valakiről az terjed el, hogy zaklató vagy perverz.
Idő előtt kellett visszajönnöm, hogy intézzem a birtok ügyeit, de nem is zavart, csak nem szóltam senkinek. Anyám, ha akar valamit, Keszthelyen fog keresni, én azonban, nem leszek ott. De nem ám. Eszemben sincs visszamenni, mert bár a dolgot letudtam, el nem indultam. Helyette inkább ide jöttem, a mindig vidám színekkel tarkított cukrászdába, ahol kikértem hat sajtosrolót. Egész nap nem ettem semmit, sőt, pár napja már csak bekaptam egy-két falatot, a gyomrom nagy részét kitette a bánat meg az alkohol. Utálom ezt az időszakot, őszintén és nagyon. Viszont a hatalmas rolók isteniek, mosolyogva harapok bele az elsőbe már harmadszor. A vajas krém tökéletes, a sajt isteni. Imádom, ha valami jól sikerül, és nagyon szeretném, hogy ez a délután jó legyen.
Az elmúlt egy év Edictumjait is kikértem, így van időm egy kicsit elmerülni a pletykákban, illetve elmerengni azon, hogy milyen jó is volt az, amikor a jura korban én diák voltam itt. Edictumosként estem végső szerelembe az újságírás iránt, és itt szereztem meg az első sikeremet is. Persze álnéven, mert a botránykönyv eléggé, nos botrányosra sikerült. Azóta az ilyeneket inkább meghagyom Marjorie Manussennek, én magam pedig megmaradok az egyszerű önéletrajzoknál. A nevem és az arcom így is ismert, mégsem akar senki megdobálni száraz péksüteménnyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=744285#post744285][b]Andretzky Korinna - 2018.12.29. 16:37[/b][/url]

Sajtosroló. Nem az az átokvert, elégetett kakaóscsiga, ráadásul anyám rikácsolása nélkül. Ebben az évben túl ment minden határon, amikor az ügyvédem keresett telefonon. Nem is tudtam, hogy van ügyvédem. De van. Vagyis volt. Amíg azt nem mondtam neki, hogy ha még egyszer a közelembe jön, akkor távoltartási végzést kérek ellene is, meg anyám ellen is, sőt tönkreteszem egy életre. Nem nagyon szeretik, ha valakiről az terjed el, hogy zaklató vagy perverz.
Idő előtt kellett visszajönnöm, hogy intézzem a birtok ügyeit, de nem is zavart, csak nem szóltam senkinek. Anyám, ha akar valamit, Keszthelyen fog keresni, én azonban, nem leszek ott. De nem ám. Eszemben sincs visszamenni, mert bár a dolgot letudtam, el nem indultam. Helyette inkább ide jöttem, a mindig vidám színekkel tarkított cukrászdába, ahol kikértem hat sajtosrolót. Egész nap nem ettem semmit, sőt, pár napja már csak bekaptam egy-két falatot, a gyomrom nagy részét kitette a bánat meg az alkohol. Utálom ezt az időszakot, őszintén és nagyon. Viszont a hatalmas rolók isteniek, mosolyogva harapok bele az elsőbe már harmadszor. A vajas krém tökéletes, a sajt isteni. Imádom, ha valami jól sikerül, és nagyon szeretném, hogy ez a délután jó legyen.
Az elmúlt egy év Edictumjait is kikértem, így van időm egy kicsit elmerülni a pletykákban, illetve elmerengni azon, hogy milyen jó is volt az, amikor a jura korban én diák voltam itt. Edictumosként estem végső szerelembe az újságírás iránt, és itt szereztem meg az első sikeremet is. Persze álnéven, mert a botránykönyv eléggé, nos botrányosra sikerült. Azóta az ilyeneket inkább meghagyom Marjorie Manussennek, én magam pedig megmaradok az egyszerű önéletrajzoknál. A nevem és az arcom így is ismert, mégsem akar senki megdobálni száraz péksüteménnyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=744287#post744287][b]Moon Jun Seo - 2018.12.29. 17:03[/b][/url]

Sokszor megfordult már a fejemben, hogy betérek a cukrászdába, mert miért ne? Biztos finomakat sütnek itt, elég sokszor hallottam hogy jaj hát milyen jó itt minden. Ma azzal a céllal indultam lefelé a faluba, hogy Na most én akkor bejövök a cukrászdába! És itt is vagyok.
Amikor beérek az ajtón leveszem a rózsaszín pufi kabátomat, ami alatt egy rózsaszín belebújós pulcsi van, rajta egy hangul felirattal, ami macskát jelent. Azaz nem az jelenti a macskát hogy hangul felirat, hanem ami rá van írva!
A kabátomat szorongatva kérek három szelet kókuszkockát, és mikor meg is kapom, elindulok helyet keresni. Ajaj, hát minden asztalnál ülnek! Nem, nem nem ott van egy üres szék egy kétszemélyes asztalnál, a másik széken egy nő ül. Hát egye fenyő, megkérdezem leülhetek-e!
- Csókolom! - köszönök neki mikor odaérek. Nem vagyok benne biztos hogy mit köszönjek, mert fiatalnak tűnik, de ki tudja? Lehet hogy már száz éves, csak nem öregszik! Az milyen király már, ha valaki nem öregszik. Lenne hátránya? Hát szerintem nem nagyon. - Leülhetek erre a székre? - kérdezem, miközben a székre mutatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=744296#post744296][b]Andretzky Korinna - 2018.12.29. 18:12[/b][/url]

Lapozok, már a májusi számnál járok, és éppen elmélyülten olvasom a Gergely-Fábián Annabellával készült interjút, amikor hallom a köszönést. Nem is csak a köszönést, az hagyján, hanem a köszönést, ami nekem szól. Az ujjaim egy pillanatra jobban tartják az újságot, de csak egy pillanatra, a nyomtatott sajtó nekem régi nagy szenvedélyem, értékként kezelem. Sóhajtok egy aprót, és felnézek a megszólítómra.
- Szia, persze.
Egy édes mosolyt is megengedek magamnak, amivel azt üzenem, hogy nem most szidtam el az összes valaha volt felmenőjét a lehető legcifrább módon. Nagyon kedves vagyok, amikor eleget ettem, és ha valaki, hát én tudok enni. Hat óriás sajtosroló, és igen, mind el is fog fogyni, és igen az én hasamba. A kupacot arrébb pakolom, és a málnás forrócsokimat is arrébb húzom, hogy oda tudjon férni. Olvasnék tovább, de az elég bunkó dolog lenne, és zavar is, ha ilyen közelről nézik, ahogy én olvasok. Az edictumot összecsukva nézek fel a velem szemben elhelyezkedőre.
- Király a pulcsid.
Mutatok rá hanyagul a jobb kezem mutatóujjával, mert pontosan tudja szerintem, hogy hol a pulóvere, csak kell valamilyen mozdulatot tennem, mielőtt felveszem a már megrágcsált rolómat, és újabb falatot eszek belőle.
- Nyugodtan tegeződjünk, nem vagyok a tanárod.
Most legalábbis nem. Oké, ha még a tanárkodásba is belevágnék, akkor tényleg elmondhatnám, hogy nincs életem. Nem mintha amúgy lenne, a készülő könyveimnek élek, meg annak, hogy az anyámat totálisan kifuttassam a világból, szóval sosem lehet tudni, hogy egyszer nem leszek a tanára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=744299#post744299][b]Moon Jun Seo - 2018.12.29. 19:00[/b][/url]

- Köszönöm. - mondom, majd a tányért az asztalra, kabátomat pedig a szék támlájára rakom, és leülök. - Jó étvágyat! - azért még mindig nem felejtettem el az illemet amit belém neveltek. Csak néha, és akkor se Oroszország méretű szabályokat.
- Tenk jú veri a macskát. - mondom, hát ne csak azt mondjam mindenre hogy köszönöm, az olyan fura. Milyen már, hogy egyfolytában ugyan azt a szót mondom? Egyszer egy órán keresztül mindenre azt mondtam hogy gofri, és a végére már elkezdtem gondolkodni hogy ki találta ki a szót. Végül nem jutottam semmire. Mi értelme lenne gondolkodni azon, hogy ki talált ki valamit? Most komolyan, nem az a lényeg vagy mi, hanem az, hogy lehet használni mert van! És még finom is! Mármint a gofri, nem a szavak. Van olyan hogy finom szó? Nem tudom, de ha van akkor biztos finom.
Megfogok egy sütikét, és beleharapok, mikor a nő azt mondja, hogy tegezzem nyugodtan, nem a tanárom. Hát, ha a tanárom lenne nem is mertem volna ideülni. Milyen lehet egy tanár órán kívül egy diákkal? Még nem találkoztam mugli iskolás tanárral se, és bagolyköves tanárral se órán kívül, vagy csak nem tudok róla. Az milyen lehet már?
- Oké, bocsánat! - mondom két falat között. Olyan finom ez a süti!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=744301#post744301][b]Andretzky Korinna - 2018.12.29. 19:59[/b][/url]

- Jó étvágyat!
Viszonozom én is a kívánást. A hangom borzalmasan cukorkaszerű, kedves. Utálom, mert, amikor új emberrel találkozom, mindig ilyen. Gyerekként is ilyen voltam, hogy először mindig jött a simulékony én, aztán, amikor már benne voltam az ismeretségbe, akkor megmutattam, hogy ki is az az Andrássy Korinna. Kár, hogy azokból az időkből már szinte senki se tanít az iskolában, biztos örülnének, ha megjelennék, és a maradék hajuk is kihullana tőlem. A srác megköszönésére kuncogok egy aprót, és meg kell állapítanom, hogy eléggé megváltozott a fiatalok összetétele az utóbbi időkben. Nálunk még nagyon kötötték az egyenruhát, most meg kábé csak akkor kell, amikor a tanórák tartanak.
- Korinna.
Nyújtom ki felé a kezem, hogy azért ne csak úgy üljünk egymás mellett, mint két idegen. Két eltérő ízlésvilágú ráadásul, mert ő rózsaszínben van és macskásban, amikért én annyira nem rajongok, míg én mélybordóban és feketében, amiért meg lehet, hogy ő nem rajon. Aztán a kókuszkockákkal szépen szemben állnak a sajtosrolóim is, és biztos vagyok benne, ha forrócsokit inna, azt tejcsokiból vagy fehércsokiból tenné, és semmi esetre se piros gyümölcsös extra ízesítéssel. Ilyen az én formám, mondhatjuk így is, igaz?
- Melyik házba jársz?
Érdeklődöm tovább, hogy legyen valami beszédtémánk is, és hát itt, ha valamivel, akkor az iskolával, úgy vélem, nem foghatok mellé. Szeretném ezt hinni legalábbis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=744303#post744303][b]Moon Jun Seo - 2018.12.29. 20:31[/b][/url]

- Jun Seo. - nyújtom én is a kezemet. Na jó, ez így elég fura volt, nem csak a nevemet szoktam mondani, de ez így jobban jött ki. Vagy mégsem? Ki tudja? Hát, nem mondtam mást hozzá, például egy én meg-et, vagy egy az én nevem-et, és nem fog kiderülni hogy hogyan hangzott volna. A nevem meg... lehet lányosan hangzik. Erre egyre többször gondolok. Nincs olyan hogy külön fiú meg lány név koreában, de azért mégse adják egy lánynak a mit tudom én Ji Min nevet, az olyan fiús, és nem csak azoknak fiús akik kicsit is tudnak valamit Koreáról, azoknak is szerintem, akiknek még az ország létezéséről is csak annyi fogalmuk van hogy az északiak nem épp a legértelmesebbek. Azaz a vezetőjük nem épp a legértelmesebb.
- Levitás vagyok, de előző tanévben még Rellonos voltam. Rejtély hogy hogy a Szent Lekvároskenyérbe kerültem oda. - és tényleg. Ki mindeneket tud az tudja csak. Melyik versben is volt ez? János vitéz? Igen, csak az úgy volt hogy Ki mindeneket tud: az tudja csak hányszor. Ohh milyen jó érzés volt tanulni az első éneket. Nem, nem ének volt, mi is volt? Ének a Toldiban volt, ha jól emlékszem, pedig nem is volt olyan régen! Tök jók voltak az irodalom órák, nem értettem soha se, hogy az osztály nagy része miért nem szerette. Lehet a tanár miatt, lehet azért, mert kellett verseket tanulni, ami amúgy tök jó volt, mert hát lehet idézni belőle néha! Jó, nem minden percben, de lehet!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=744406#post744406][b]Andretzky Korinna - 2018.12.30. 14:58[/b][/url]

- Rellonba?!
Olyan hirtelen csattanok fel, hogy még magam is meglepődök. Nem rosszból, esküszöm, hogy nem, de a beosztásnál szerintem az is számít, hogy mennyire vagy tesztoszteron-túltengéses, és a legdurvább példányokat küldik a Rellonba. Nézd meg a házak kviddics csapatát, és meglátod az igazságot, vagy egy csoportképet a házak tanulóiról. A Rellon az asztaltársaságom esetében akkora baki volt, mintha engem a Navine sárga falai közé száműztek volna. Mondjuk lett volna eredménye biztos annak is, de nem. Csak nem.
- Bocsi, csak ezzel most megleptél.
Nem szeretném megbántani, komolyan nem. De ő olyan aranyos srác, akinél elgondolkozik az ember, hogy melyik kapura is játszik. Rózsaszín pulcsi, macskás vicceskedés, ugye másnak sincs több kérdése? Én biztos vagyok benne, de abban nem, hogy ő is kikövetkeztette-e már ezt. Aranyos, de azért van életben, mert elkerült a Rellonból, meg mert nem erőltette a csókolomozást. Na az a másik halálom, de ezek után, ha hazamentem, tuti átvizsgálom az arcom, hogy tényleg ennyire öregnek nézek-e ki. Nem akarok öregnek kinézni. Nem akarok öreg lenni. Van nekem elég bajom azzal, hogy a lelkem valahol a tizennyolcadik században ragadt, nem kell nekem még olyan extra is, hogy a testem meg a nyolcvanas éveibe, vagy a negyvenes. Jézus szent szerelmére, negyvennek nézek ki?! Az aggodalom eddig nem ismert hulláma söpör végig rajtam. Nem akarok negyvennek kinézni.
- Én rellonos voltam, de egy levitással jártam, szóval ez így rendben van.
Kicsit még legyintek is rá, mintha nem most akadtam volna ki azon, hogy ez a kis cukorbomba abba a házba járt, ahova én is. Tudom, hogy sokat változott a világ, de azért remélem, hogy a nagy ellentétek ilyen téren megmaradtak.
- Egyszer belógtam a Levitába, egy hónapig Felagund profnál kellett kémcsöveket tisztítanom. De jó buli volt belógni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=746670#post746670][b]Moon Jun Seo - 2019.01.16. 18:36[/b][/url]

Nem lepődök meg azon, hogy felcsattan ezen... vagy mit csinál. Belül valahogy én is így reagáltam a beosztáson. Nem akartam Rellonos lenni. De igazából fogalmam se volt a házakról úgyhogy csak utána jöttem rá, hogy hoppá nem biztos hogy ez a legjobb ház nekem. De mindegy, most már a Levitát boldogítom a csodás jelenlétemmel, és ez csodálatos! Szeretem a Levitát, de szerintem oda se nagyon illek. Nekem egy külön ház kéne! Nem is, hanem egy külön bolygó, Csokiánia! Ahol mindenhol csokik futkároznának, de a házak nem lennének csokiból mert megolvadnának, mint abban a filmben. Pedig mennyire megettem volna azt a csokiházat!
- Hú biztos izgalmas lehetett belógni! - még nem próbáltam belógni egy másik ház körletébe se, de nem is akarok... remélem nem hagytam egy vészhelyzet csokit se a Rellon körletbe! Nem hiányzik nekem a Rellon körlet! Bár lehet ha sok csokit hagytam ott akkor belógnék. Jó, a csokikért azért nem mennék be oda. Azért nem érnek annyit, akármennyire is szeretem a csokiiit! Ha ott is hagytam volna egy rakatot akkor majd valaki egyszer biztos megtalálja és megeszi, ami tök jó! Kivéve ha pár száz év múlva találja meg és már ehetetlen lesz. A csoki meg tud romlani? Nem tudom, de nem is akarom tudni, főleg azt nem hogy milyen a romlott csoki. De úgy emlékszem felkerestem minden csokit és összeszedtem mielőtt végleg elmentem volna a Rellon körletből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=746775#post746775][b]Andretzky Korinna - 2019.01.18. 17:10[/b][/url]

Jó érzés feleleveníteni a dolgokat, és bár most nem itt kéne lennem, hanem otthon, Keszthelyen, a közös otthonunkban, és fagylaltba fojtani a bánatomat, mégis jó, hogy egy kicsi máshogy is megemlékezek ezeken a napokon Balázsra. Akkor még erős volt, és mind a ketten hittük, hogy túl fogja élni. Nem akarom, hogy a szomorúság kiüljön az arcomra, így csak mosolyogva szusszanok egyet.
- Valóban jó volt. Szerintem a diákévek tele vannak ilyen szuper pillanatokkal. Persze, van benne egy csomó szívás is, pattanások, meg összetört szívek, Felagund prof szivatásai, de amúgy egészen könnyen ki lehet védeni mindent egy jó nagy adag nevetéssel.
Én szerettem diák lenni, és nem csak azért, mert így biztosítottam az illő távolságot köztem és anyám tökéletességmániája között, hanem mert a kastély falai között valóban boldog voltam. Olyan volt életemnek ezen szakasza, mintha tényleg más életét élhettem volna. Az Edictumban számos cikkem jelent meg a diákévek alatt, megtaláltam a szerelmet, a legjobb barátaimat, az utamat. Nekem nincs olyan dolog jelenleg az életemben, amit ne ennek az intézménynek köszönhetnék.
- Remélem, szeretsz ide járni.
Mondom vidáman mosolyogva, de a tekintetem nem kerülheti el a folyton arrébb vándorló mutató a karórámon. Lassan vissza kell indulnom, ha még el akarom intézni azt a két ügyet, amit függőben hagytam. Nem szeretek semmit halogatni, de úgy éreztem, hogy ma igazán szükségem van egy kis pihenésre két nagy hajrá közben. Ráadásul egy érdekes beszélgetőpartnerrel is találkoztam. Azt hiszem, bőven van miről elmélkednem ma még.
- Ne haragudj, de lassan mennem kell, mert a felnőtt élet nem annyira buli, mint reméltem.
Bocsánatkérően mosolygok rá, ahogy az újságokat, amiket kaptam, visszacsúsztatom a szatyorba, és lassan felkelve szedelőzködni kezdek.
- Remélem, amikor legközelebb találkozunk, jobban tudunk beszélgetni.
Gyorsan felkapom a kabátomat, és azt a néhány gombot begombolom. A tányéromat felvéve pillantok le rá.
- Szerintem nagyon király, hogy önmagad vagy. Maradj mindig ilyen.
Egy kacsintással búcsúzom tőle, a tányért a pincérlánynak adom, majd kilépek a hűvös utcára, és lassan visszaindulok a birtok felé.