38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Attila
Írta: 2014. július 18. 20:17
 | Link
Hosszú, és izgalmat - mely magába foglal egy vámpírral tett ismeretséget - sem nélkülöző héten vagyok túl, megérdemelt sétámat teszem hát a faluba, feltöltődni, kicsit kikapcsolódni, ami persze esetemben kicsit másként képzelendő el. Nem járok bárokba, sem egyéb zajos szórakozóhelyekre, sőt, ha valaki láthatatlanul követne - aminek nem kimondottan örülne a lelkem - bizony még bolondnak is nézne jó eséllyel, hiszen egész heti könyvtárban gubbasztás után valószínűleg a legtöbben nem egy könyvesboltot keresnének fel a munkaidő lejárta után.
Márpedig ismét sikeresen megpakolom magam régebbnél régebbi kötetekkel, és noha nem is kellene fizetnem értük Őszike néninél, a plusz súly, amit jelentenek visszafelé, kellően kompenzálásra kerül a pénztárcámból hiányzó érmék által. Persze lebegtethetném is őket, de mikor először vannak a kezemben, szeretem őket érezni is a kezemben.
Szóval ismét a megszokott látványt nyújtom, a falu lakói, az utcán sétálgató emberek már ügyet sem vetnek rám, hanem gyakorlottan kikerülnek, mert tapasztalatból tudják, hogy én kevésbé vagyok jó az ilyen manőverekben ennyi könyvvel a kezemben. Új szerzeményeimmel a jó idő okán úgy döntök, hogy még maradok is egy keveset a szabadban; a Nap már lemenőben, az idő pedig kellemes. Leülök hát a Fő utzán az egyik padra, szemben a üzletekkel, boltokkal. A cukrászdából vidám nevetés szűrődik ki, én pedig kinyitom az egyik könyvemet, és már falni is kezdem a betűket.
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Szikszai Attila
Bogolyfalvi lakos, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 139
Tilda
Írta: 2014. július 18. 23:47
 | Link
Nagyon finomnak találta azt a süteményt, amit utoljára fogyasztott el idebenn. Jó áron kapott jó szolgáltatást, a személyzet és a díszítés is egy harmóniát, komfortérzetet teremtett elő benne, tehát nagyon pozitív élményekkel gazdagodott.
Amint megengedhette magának, újból a szokásos asztal fölött ült és a finomságot kanalazta lassan és elegánsan a szájába. Eszébe jutottak a legutóbb történtek, aztán teljesen belemerült az étkezésbe. A helyzet teljesen átlagos volt... Nyári hőség, kisebb embertömeg, de kit zavar. Aki nem bírja az ilyet, annak nem a cukrászda a megfelelő hely. A tanár úr szívét jobb kedvre derítette, ha a falulakók közelében lehetett, még ha nem is elegyedett szóba velük. Már a puszta jelenlétüktől is mélységes nyugalom árasztotta el, s elfelejthette az időszakos otthoni magányérzet fájdalmait.
Semmi említésre méltó nem történt, egészen az utolsó falatokig. Csak amikor már jóllakottan bámult ki az ablakon a falu fő utczájára, akkor pillantotta meg az épülethez közel ülő Matildát. Szíve szerint megkocogtatta volna az ablakot, ám felesleges figyelemfelkeltés helyett fizetett, távozott és a legtermészetesebb formájában kisétált hozzá.
Matildát, a Bagolykő könyvtáros nénijét - aki egyébként egy ideje még magasabb babérokra is tört - már jól ismerte Attila. Először is, a neve nagyon hamar megragadt benne, mert ritka különlegeset visel, és szerinte pont ez a jó benne. Aztán személyiségéből adódóan sokszor betér a könyvtárba is. Törzsvendégnek talán nem számít, de ha szabadideje adódik, akkor szívesen beül olvasgatni, úgy általánosságban. Tehát igen... Elég ideje tanít már itt, ezért az iskola minden dolgozójával kezet fogott már legalább egyszer. Mint mondtam, sokszor megfordult a könyvtárban, de hogy milyen is a kettejük viszonya, arról nem élt tiszta kép Attila elméjében. Ha minden igaz, jó viszonyt ápolnak, azaz nem fogja elküldeni a fenébe azért, mert odament köszönni  és beszélgetni egy kicsit a kastélyon kívül.
- A hivatásunknak élünk, nemde? - mosolyodott el a sóhaj után. - Igazán nem szeretnélek kirángatni a könyv világából. Ha zavarok, csak szólj. -
Végignézve Tildán, nem csalódhatott. Már megint valami könyvkereskedelem közepében lehet.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 18. 23:48
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Attila
Írta: 2014. július 19. 00:40
 | Link
A péntek esti zsivaj egyáltalán nem zavar meg az olvasásban, mindig is kiválóan el tudtam veszni a betűtörténetekben; ha robbantgattak volna mellettem, valószínűleg arra talán felfigyeltem volna, de csak miután a sor végére értem, akkor néztem volna fel a könyvből. Kicsit addiktív vagyok. Kicsit.
De most nem robbantgattak, a szokásos beszélgetős-nevetgélős zajok szűrődtek felém különböző irányokból, egy-két kiáltást sodort felém a szél, és némi kellemes, hűs levegőt, mely az éjszaka közeledtét harangozta be. De még bőven volt időm elolvasni itt egy-két fejezetet, sőt, igazából a közvilágítás is a segítségemre sietett volna, de azért mégse volt kedvem kint éjszakázni a faluban. Azért fedél alatt csak biztosabb. Főleg, hogy a felhőket elnézve a zivatar se volt teljesen kizárva. Amit egyébként szeretek, csak a könyveim nem annyira.
Azért, hogy lássátok, nem vagyok egy antiszociális kisegér, szólok, hogy miután Attila megállt előttem, és megszólított, szinte azon nyomban felnéztem, pedig nem tartottam a fejezet, de még csak az oldal végén sem. Az elején voltam.
- Öhm.. igen, valahogy úgy - mosolyogtam el és a fülem mögé tűrtem hajam rakoncátlan szálait. - Nem zavarsz, még nem is egészen kerültem bele. Valami nagyon kacifántos tájleírásnál tartok épp, a szerző a legabszurdabb dolgokhoz hasonlít mindent. Például hogy jön az utcakövön elterülő róka egy domb füvének leírásához..?
Költőinek szánom a kérdést, belepillantok még egyszer a könyvbe, majd miután belecsúsztatom a könyvjelzőt, összecsukom térdemen.
- Nem ülsz.. izé - zavartan pislogok oldalra, majd gyorsan arrébb csoportosítom könyveimet, hogy felszabadítsak némi helyet a padon. Így se sokkal több, de legalább megpróbáltam. - Nem ülsz le?
Tessék, nem vagyok én annyira magamba forduló. Igaz, Attilával már volt alkalmam párszor beszélni a könyvtárban, de még nem annyira ismertem.
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Szikszai Attila
Bogolyfalvi lakos, Bogolyfalvi Tanács tag



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 139
Tilda
Írta: 2014. július 19. 12:26
 | Link
Végül is örült, hogy a lány megtűrte maga mellett, ezt pedig a jókor jó helyen elv sikerének tulajdonította. Képzeljük csal el, ha szegény Tildának mostanra minden összejött volna. Egy fárasztó nap után pedig megtalálja élete könyvét, s a földi mámorból ez a zaklató figura löki ki a semmiből - A jóllakott tanár úr, akinek talán még mindig ott éktelenkedik egy sütimorzsa a szája szélén, ha nagyító alá vennénk.
A különféle alternatív lehetőségek vázolása helyett azonban törődjünk a tényeken alapuló valósággal. A könyvtáros néni örömmel fogadta, még ha egy kicsit a zaklató, nyugdíjas öregúr hangvételére jellemző megszólításformával is közeledett. A kapott válasz a vártnál hosszabbra, kifejtősebbre sikerült, amire Attila csak naivan bólinthatott egy sort. Nem tudta ugyanis, hogy melyik könyvről van szó, de majdnem mérget vett rá, hogy még biztosan nem forgatta a kezében. Egy könyvtáros mindent visz, s holmi illemtantanár bizony nyomába sem érhet. Mégsem volt ott a szívében a szégyenérzet. Ha sokáig hall róla, talán ő is megpróbálkozik az elolvasásával. Persze nem ígéri, hogy egyéb teendői mellett képes lesz a végére jutni.
- A legtöbb kezdet már csak ilyen... Az írók sem egyformák. - zárta le ezen alapigazságok kijelentésével a dolgot. Mit is mondhatna még? Pláne Tildának. Inkább Attila szorulna korrepetálásra ilyen téren.
- Hagyd csak! - nyúlt a könyvpakk felé, de a lány gyorsabb volt nála. A felszabadult hely lehetőségével előszeretettel kívánt élni, gondolkodás nélkül ült le. A falu jó öreg padjai... Talán még az ember unokái is ugyanezeken fognak ülni. Nem fog rajtuk úgy az idő, a szemében pedig örök darabok.
Megköszönte Tilda fáradozásait, körbepillantott az embereken, majd miután mindent rendben talált, kényelmesen hátradőlt.
- Nem lehet valami egyszerű ennyi könyvvel közlekedni. - szemlélt végig csodálkozó tekintettel az imént elmozdított mennyiségen - Egészen a kastélyig cipeled? Ha így folytatod, sérvet fogsz kapni. - húzta el a száját egy kissé aggodalmaskodva. Néha hajlamos ilyesmi megjegyzéseket tenni, de persze csak a jóindulat, nem pedig a kritizálás beszél belőle.
- Mikor is beszéltünk utoljára? Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ne csak úgy futólag gratuláljak. Hogy bírod így, milyen az élet, nagyon megkavart? - gondolt itt a kék házzal kapcsolatos fejleményekre, elvégre egy nagy tiszteletnek örvendő személy mellett ücsöröghetett immár.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 19. 12:26
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Attila
Írta: 2014. július 20. 10:00
 | Link
- Valóban nem - értek egyet mosolyogva. Ami azt illeti, kevés is az igazán hasonló író, még aki másolja is mások stílusát, gyakran merít máshonnét is, és így már csak kialakul egy harmadik.
Attila helyet foglal, szemlélődik kicsit, majd hátradől a padon, én pedig feléfordulok ültemben, egyik lábamat felhúzva a padra. Kék, ujjatlan felsőmet egy térdig érő, fekete nadrág egészíti ki, így nem jelent problémát a mozdulat kivitelezése.
- Áh, csak egy darabon - legyintek kérdésére, én is legújabb szerzeményeimre  fordítva tekintetem. - Szeretem a kezemben tartani, érezni a tapintásukat. Tudom, bolondság - megint eltűröm a hajam, és hirtelen eszembe jut valami. - Ó.. szóval, a kastélyba vezető úton már normális esetben csak lebegnek utánam, de attól tartok, most sikerült a szobámban felejtenem a pálcámat.
Nem egyedi eset, előfordult már. Mindenesetre nem esek kétségbe, ma nem is vettem annyira sok könyvet. Amúgy sem sokáig agyalhatok a dolgon, mert kénytelen vagyok értetlenül pislogni egy sort a férfi következő szavaira. Nem esik le azonnal, hogy mihez is gratulál, hiszen a dolog még számomra is újdonság, és igazán hitetetlen kategóriás is. Ha nem sokkal ezelőtt valaki megjósolta volna nekem, hogy a Levita házvezetőhelyettese leszek, csak csóváltam volna a fejem a képtelen ötletre. Pedig megtörtént. Doléance megkeresett, én pedig két szájtátás között elfogadtam a lehetőséget.
- Köszönöm - mosolygok rá, és érzem, hogy mintha kicsit felemelkednék. Ritkán érzek büszkeséget, de ez most egy ilyen alkalom. - Egyelőre jól bírom, azt hiszem. Kicsit több dolgom van, de ezeket a könyvtárban ülve nagyrészt el tudom végezni. Olvasni nem sok időm marad, látod, milyen keveset vettem most is - pillantok a kis könyvhalomra magam mellett.
- Egyébként igazán csodálatos! Imádom a Levitát és minden kis lakóját - kicsit elmerengek, és a vidám arcokra gondolok a toronyban.
- És te, mi járatban erre? - kérdezem, és körülnézek, vajon melyik üzletből léphetett elő nemrég Attila.
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed